Baranyai Zoltán Józsefné – Geisbühl Tünde
Fejlesztési lehetőségek az alapfokú művészetoktatás
képző- és iparművészeti ágán
A SZÍN-VONAL Alapfokú Művészeti Iskola az EFOP-3.2.6 projekt időtartamában a Magyar Képzőművészeti Egyetem bázisintézményeként dolgozik két művészetoktatási szakértő Baranyai Zoltán Józsefné és Geisbühl Tünde vezetésével. Feladatuk az alapfokú művészeti iskolák képző- és iparművészeti ágának tartalmi és strukturális fejlesztésére irányul.
A bázisintézmény tevékenységeinek egy része a jelenlegi napi tanítási gyakorlat eredményességét kívánja segíteni, a fejlesztések másik vonulata az elkövetkező tantervi változtatásokhoz kíván háttéranyagot, gyakorlatban kipróbált módszereket, eszközöket szolgáltatni mintaprogramok és pedagógus továbbképzések, workshopok biztosításával.
Az alapfokú művészetoktatás képző- és iparművészeti ágán megvalósuló fejlesztésekről a XX. Országos Szakértői Konferencia (Hajdúszoboszló 2018. november 6–8) II. kötete (78–85. o) már röviden tájékoztatta az érdeklődőket.
A XXI. hajdúszoboszlói szakértői konferencián Baranyai Zoltán Józsefné a képző- és iparművészeti ág fejlesztését elősegítő anyagokat, programokat mutatta be és az érvényben lévő tanterv alkalmazásához készített mintaprogramokat, valamint pedagógus-továbbképzéseket, Geisbühl Tünde a tantervi módosítások előkészítése érdekében végzett munkáról, a vizuális művészeti ág alapozó szakaszának nevelési-oktatási programjáról, az ehhez kapcsolódó mintaprogramról és tanártovábbképzési programokról szólt.
Baranyai Zoltán Józsefné: A négyévfolyamos összevonás lehetőségét biztosító mintaprogramokról
Az alapfokú művészeti iskolák képző- és iparművészeti ágán az elmúlt évek gyakorlatában többnyire az alsó tagozatból szerveznek egy összevont évfolyamokkal működő csoportot, és a felsősökből egy másikat. Ennek megfelelően, általában az alsó tagozatos csoportba kerülnek az E1, E2, A1, A2, a felsőbe az A3, A4, A5, A6 évfolyamos művészeti osztályos tanulók. A jelenleg érvényben levő központi tanterv alapján, amely három évfolyamos tagozódásra épített, szinte lehetetlen a törvény által biztosított négy évfolyamos összevonás eredményes, jogszabálykövető gyakorlatát megvalósítani. A négy évfolyamon ugyanis nem azonos a tanszaki és tantárgyi rendszer, eltérők a tananyag feldolgozást elősegítő feladatcsoportok. Bárhogy csoportosítjuk is az évfolyamokat, ez utóbbi probléma mindig megjelenik, ami nagyon megnehezíti az összevont évfolyamokkal dolgozó pedagógusok és tanulói csoportok munkáját, és gátolja az eredményességet is.
A fentieken túl, a gyakorlati tapasztalatok azt igazolják, hogy a képző- és iparművészeti ágon nem szerencsés a kötelező és a kötelezően választott tantárgy elkülönítése. A két tárgyat majdnem mindenütt ugyanaz a tanár tanítja. Amennyiben egy délután kerül sor a heti négy művészeti óra megtartására, a tanulók munkáját megzavarja, ha más az első két óra tantárgya és témaköre, mint a második két óráé. A két tantárgyra tagolás akkor sem szerencsés, ha az külön napokon valósul meg, mert ebben az esetben a hét egyik napján elkezdett feladatot nem folytathatják a következő napon, csak egy hét múlva, amikor ismét az a tantárgy kerül sorra. Ezekkel a nehézségekkel küszködve, igyekeztünk egy olyan idő- és programtervet összeállítani, amely lehetővé teszi, hogy az egyazon tanulói csoportba tartozó, de eltérő évfolyamú és életkori tanulók, ugyanazon időtartamban azonos tematikus egységgel, témakörrel foglalkozhassanak - természetesen életkoruk és felkészültségük alapján, más-más szinten és módon. Ezért mintaprogramokban a két tantárgy tananyagtartalmát az egymásra építhetőség szempontjait szem előtt tartva alakítottuk ki.
A mintaprogram a képző- és iparművészeti ág jelenleg érvényben levő központi tantervének alaptartalmait (a művészeti ág tanításának alapelveit, célját, a képző- és iparművészeti ág általános fejlesztési követelményeit, az évfolyamokra lebontott fejlesztési feladatokat, az alap- és záróvizsga követelményrendszerét) nem változtatta meg, csak a túlméretezett és túlkonkretizált tananyagtartalmat, illetve az évfolyamokra lebontott követelményt csökkentette, egyszerűsítette. Az évfolyam-összevonhatóság érdekében a mintaprogram a tananyagtartalmakat nem tantárgyakra bontva taglalja, hanem holisztikus megközelítéssel, logikai kapcsolatok alapján rendezi.
A tantárgyak közötti integrációra azért nyílt lehetőség, mert a központi tantervben a vizuális alkotó gyakorlatok, a grafika és festészet alapjai és a tanszaki műhelygyakorlat tantárgyak tananyagtartalmán belül több azonos téma- és feladatcsoport található. Ez elősegítette a főtárgy és a kötelező tárgy azonos tananyagtartalmainak egyidejű tanítását. Az eltérő tartalmakat pedig a témakörök összevonásával, az egyes évfolyamok feladatcsoportjainak átrendezésével sikerült olyan rendszerbe szervezni, amely az összevont évfolyamokkal dolgozó osztályok számára lehetővé teszi, hogy a csoport tagjai a közös tanórákon azonos problémakörökkel foglalkozzanak, az életkoruknak és képességüknek megfelelő szintű válaszokat adva, és egymástól is tanulva.
A tanulók az E1, E2, A1, A2 évfolyamokon általános vizuális és képzőművészeti alapozást kapnak. Ezen időszak alatt sajátítják el a vizuális alapozó gyakorlatok, a vizuális alkotó gyakorlatok E1, E2, A1, A2 évfolyamokra tervezett tananyagtartalmát és a grafika és festészet alapjai tantárgy A1, A2 évfolyamra tervezett tananyagát. A tanulók az E1, E2, A1, A2 évfolyamon képzőművészet tanszakosok.
Az A3 évfolyamon választhat új tanszakot a tanuló, tehát felső tagozatos korában az A3, A4, A5, A6 évfolyamokon már az általa választott tanszakon tanul tovább.
A grafika és festészet, a környezet- és kézműves kultúra, a fém- és zománcműves, a textil- és bőrműves tanszakok tananyagtartalmának kialakításánál a grafika és festészet műhelygyakorlat tantárgy 3. évfolyamának, a vizuális alkotó gyakorlatok tantárgy 3-6, és a tanszakválasztás függvényében a grafika és festészet, a környezet- és kézműves kultúra, a fém- és zománcműves, a textil- és bőrműves műhelygyakorlat tantárgy 4-6 évfolyamára készített tantervét vettük figyelembe.
Az alapfokú művészeti iskola hatodik évfolyamának elvégzése után (általában, amikor a tanuló az alapfokú művészeti iskolában hatodikos tanuló, az általános iskolában nyolcadik osztályos) eldöntheti, hogy kíván-e alapfokú művészeti vizsgát tenni.
Ezen koncepció alapján a képzőművészet, a grafika és festészet, a környezet- és kézműves kultúra, a fém- és zománcműves, a textil- és bőrműves tanszakok mintaprogramjai készültek el és került kipróbálásra az erre jelentkező pedagógusok által.
A táblázatos programtervben a fejlesztési részcélokban jelennek meg 3/2011. (I. 26.) NEFMI rendelettel módosított 27/1998-as MKM rendelettel kiadott „Az alapfokú művészetoktatás követelményei és tantervi programja” című dokumentum, képző- és iparművészeti ága fenti tantárgyára és évfolyamára meghatározott fejlesztési célok.
A tantervi anyagban jelennek meg az adott tantárgyak adott évfolyamára meghatározott tananyag, az ismeretekben és tevékenységekben a feladatcsoportokban megjelenő tartalmak. A mintaprogramokban azért jelennek meg inspirációs források (műalkotások, illetve tanulói munkák), hogy ezzel az értelmezéshez, tervezéshez, megvalósításhoz könnyebb kapcsolódási lehetőséget adjunk, s hogy az illusztrációval újabb és újabb megoldásokra, útkeresésre inspiráljunk.
A bemutatott tanítási-tanulási mintaprogram arra bíztat, hogy merjünk a ránk bízott tanulók érdeklődésének és személyes indíttatásának figyelembevételével újabb hatékony tanítási gyakorlatot kialakítani. Szerezzünk tapasztalatot abban, hogy a tanítási gyakorlatunkat, tanulási programunkat képesek legyünk az adott csoport igényei szerint átszervezni, alakítani.
A főtárgy és a kötelező tárgy tanítására a heti minimális óraszámokat figyelembe véve (2-2 óra), a 35 hetes tanévben 70-70, azaz 140 óra áll rendelkezésre. A felsőbb évfolyamos tanulók számára készített mintaprogram utolsó témakörei a tanultak szabad, egyéni alkalmazására épülnek. Az év végi bemutató kiállításra vagy az alapfokú vizsgára készülve a tanulók eldönthetik, hogy az adott évfolyamra meghatározott tananyagtartalom, illetve az alapfokú vizsga elvárásrendszere alapján milyen témakörben, anyaggal, technikai eszköztárral valósítják meg egyéni terveiket. A mintaprogram utolsó, vizsgamunka címen szereplő témakörei tehát a választási lehetőségek megoldására mutatnak példát.
A mintaprogramok alkalmazására meghirdetett tanártovábbképzések rendkívül népszerűek. Csak Veszprém megyében megközelítőleg 100 pedagógus vett részt az ingyenes akkreditált továbbképzéseken, és nagyon sokan vállalkoztak tananyag-kipróbálói feladatokra is, melynek eredményeként egy gazdag feladatgyűjtemény hozható létre.
Geisbühl Tünde: A vizuális művészeti ág alapozó szakaszának nevelési-oktatási programjáról, az ehhez kapcsolódó mintaprogramról és tanártovábbképzési programokról
A Magyar Képzőművészeti Egyetem által gondozott „A tanulók képességkibontakoztatásának elősegítése a köznevelési intézményekben” EFOP-3.2.6-16 kiemelt projekt keretében – többek között – elkészült az alapfokú művészetoktatás vizuális művészeti ág alapozó szakaszának nevelési-oktatási programja, ehhez kapcsolódóan mintaprogramok (tanulási‐tanítási programok), tanártovábbképzési programok, valamint a mindezeket támogató módszertani fejlesztések. E fejlesztések szervesen összekapcsolódtak, egymásra épültek és azonos elvek, szemlélet mentén fogalmazódtak meg.
A megváltozott nevelési-oktatási környezet, a vizuális művészetek területén lévő változások, és az érvényben lévő tantervi programok megvalósítása során összegyűlt szakmai tapasztalatok tették szükségessé, indokolttá az újragondolt, összehangolt fejlesztést. A NOP, a mintaprogramok, a tanár továbbképzési programok és a módszertani fejlesztések hasznosítják a korszerű pedagógiai, pszichológiai kutatások, újítások tapasztalatait, a vizuális művészetek területén zajló folyamatokat, és igyekeznek reagálni a megváltozott nevelési-oktatási környezetre, jogszabályokra.
A közös alapelvek, célok megvalósítása mentén kialakított programok olyan kompetenciák, képességek, attitűdök fejlesztésére, formálására kíván lehetőséget teremteni, melyek a vizuális művészeti területeken túl is hozzájárulnak a változó világunkhoz alkalmazkodni képes, nyitott, komplex személyiség formálásához.
Az alapfokú művészeti nevelés számára készült mintaprogram jellemzői összegzik a fejlesztési projekt lényeges elveit, szemléletét. A mintaprogramot megismerve képet kaphatunk a fejlesztés fókuszairól, legfontosabb irányairól, és a komplex fejlesztési program gyakorlati hasznát jelentő lehetőségekről.
A mintaprogram a NOP-al összehangoltan jelentős hangsúlyt helyez a művészeti nevelés személyiségformáló lehetőségére, ahol a képességfejlesztés és ismeretgazdagítás is ennek eszköze, s a követelményeket, fejlesztési feladatokat a tanulók életkori, szociokulturális adottságaihoz, fejlődési jellemzőihez, és életszerű szituációkhoz igazítja. Olyan, személyiséget alakító, általános képességek, attitűdök kialakítását, fejlesztését kívánja támogatni, melyek alapvetően hozzájárulnak a világ és önmaguk megismeréséhez, mint a nyitottság, tolerancia, reflektivitás, empátia, valamint segítenek eligazodni és használni a világ gazdag vizuális lehetőségeit.
Továbbá olyan kompetenciákat is szándékozik fejleszteni a mintaprogram, amelyek alkalmasabbá tehetik a tanulókat a megváltozott, s a folyamatosan alakuló kihívások leküzdésére. A tanulókat körül vevő világ minden területén – hétköznapi, technikai, tudományos, művészeti – nagyon gyors változások mennek végbe, melynek értő megismeréséhez, eredményeinek használatához nem elegendő a lexikális ismeretek birtokában lenni.
E célok elérése érdekében elengedhetetlen, hogy a valós nevelési környezet adottságainak megfelelően alakíthatóak legyenek az egyes feladatsorok, ezt támogatják az egyes projekt témák rövid leírása mellett felvetett, megfogalmazott, variációs javaslatok is. Mivel jelentősen eltérőek az iskolai keretek és az egyes tanulói csoportok személyi és tárgyi adottságai, és a csoportokon belüli eltérések is rendkívül nagyok lehetnek, ezért a mintaprogram inspirálni, bátorítani kívánja az egyéni tervek, variációk létrehozását, melyek az adott nevelési-oktatási környezetben a leghatékonyabbak lehetnek.
Annak érdekében, hogy a mintaprogram egésze vagy egyes egységei szervesen beépíthetők, összekapcsolhatók legyenek a vizuális nevelés különböző területein használatos munkatervekbe projekt jellegű témákat, feladatsorokat fogalmazott meg újszerű strukturális, tartalmi és szemléletbeli változtatásokkal, felkínálva annak lehetőségét, hogy sokszínű, variábilis, egyedi tanulási-tanítási folyamatok jöhessenek létre.
A mintaprogram újszerű elemei, szemlélete nem erőlteti azon speciális „képző- és iparművészeti” szakmai tartalmakat, melyek például kifejezetten a továbbtanulásra készítenek fel, vagy egy adott vizuális művészeti szakterületre jellemzőek, inkább a tanulói csoporton belüli differenciált neveléssel, elvárással javasolja megvalósítani. Viszont támogatja az olyan új elemek megjelenését, beépülését, melyek a megváltozott hétköznapi és művészeti folyamatokban jelen vannak, és mindenképpen befolyásolják a tanulók külső-belső környezetét. Beemeli a tanulási-tanítási folyamatba a leginkább használható kortárs művészetre is jellemző törekvéseket, módszereket, mint például:
- az integrációt;
- a műfaji határok tágítását;
- a köznapi és magas kultúrával, valamint a tömegkommunikációval, médiával való kapcsolatot;
- a széles körű és szokatlan együttműködésre való képességet;
- az aktuálisra való reflektálást;
- a jelenség- és problémaközpontúságot.
Napjainkra a képző- és iparművészet/vizuális művészet tartalma, a művek létrehozásának, befogadásának, értelmezésének módja rendkívül kitágult, és összetetté vált. Számtalan inter- és multidiszciplináris jelenséggel egészült ki, melyek hozadéka már a fiatalok hétköznapi világában is megtalálható. A különböző művészeti ágak és területek között mindig is volt kapcsolat és átfedés is, de napjainkra rendkívül sokrétűvé és szerteágazóvá vált a helyzet. Gyakorta, a különböző művészeti ágak és területek mellett még más műveltségterületek is bekapcsolódnak a „művek” létrehozásába. Napjaink művészetében egymás mellett él számtalan műfaj, stílus, eszköz és technikai, értelmezési megoldás. Emiatt is indokolt, ha a mintaprogram az általánosabb, tágabb vizuális művészeti jelenségek területét, szerteágazó tartalmát és a szemléletét is kívánja közvetíteni.
E szemlélet és tartalomváltás további indoka, hogy napjaink „új” képi világa át-és átszövi a fiatalok életét, már egészen kisiskolás kortól fogva. Nemcsak fogyasztói, de létrehozói is a megnövekedett mennyiségű digitális látványnak, melyek számtalan felületen, különösen a közösségi média felületein is megjelennek. A médiatudatosságon, s a befogadói nevelésen túl az alkotó jellegű digitális kompetenciát is szükséges és érdemes fejleszteni, hogy a tanulók a hétköznapi személyes élethelyzeteikben is megtapasztalhassák a fejlesztett képességek és tudás célszerű hasznosíthatóságát.
A jövő művészei, és a művészetet befogadni, a világ kihívásaira megfelelően reagálni képes felnőttjei számára egyaránt fontos, hogy képesek legyenek a mindent átszövő vizuális ingerek rendszerezésére, értelmezni tudására, és életünk értékes elemeinek felismerésére, eredményes alkalmazására. Mindez akkor valósulhat meg, ha a tanulók számára elegendő, e célokra szerveződő élményt, aktív tevékenységet, alkotást, és számtalan döntési szituációt teremtünk, melyek rugalmasan alkalmazkodnak az adott nevelési keretekhez is.
Az önismeret fejlesztése és az alkotói attitűd kialakítása a világ megismerésének érdekében
Napjaink korszerű nevelési programjai által támogatott legáltalánosabb cél a személyiség formálás mellett a gondolkodás fejlesztése, melyeket a mintaprogram vizuális feladatai is jelentősen erősítenek, fejlesztenek.
Önmagunk és a világ vizuális fókuszú megtapasztalása és megismerése aktív alkotótevékenységen keresztül remek lehetőség a gondolkodás fejlesztésére is, ami viszont fő eszenciája, összetevője, eszköze, sőt terepe is a kortárs művészetnek. A kortárs alkotások, s a kortárs alkotásokra jellemző törekvések, módszerek sokrétű használata jelentős segítséget nyújt a nevelési, fejlesztési folyamatban. A kortárs kultúra problémáira való reflektálás eredményesebb tájékozódást, eligazodást ígér a jelen korban, térben, valamint motiválóbb, érthetőbb is lehet a tanulók számára, mint a korábbi korszakok alkotásai, problémái, hiszen a saját világukhoz, jelrendszerükhöz közelebb áll.
A gondolkodás fejlesztésének folyamatában nagy jelentősége van a kísérletező, felfedező, kétségelviselő, problémamegoldó, alkotói helyzetek teremtésének. A nyitottság, a kombináló, elemző képesség, asszociativitás, rugalmasság, a kreativitás azok a képességek, melyeknek a fejlesztésére a vizuális művészeti programunk különösen alkalmas, s nagy valószínűséggel a jövőben e képességek mind a művészet, mind a hétköznapok területén fontosabbak lesznek, mint bizonyos specifikus szakmai ismeretek.
Az életszerű szituációkban, valós élmények során szerzett probléma-, helyzet- és feladat-megoldási tapasztalatok sokkal hatékonyabbak bármilyen elméleti tudásnál. Az összetett, kreatív vizuális nevelés, olyan helyzeteket, körülményeket teremthet a tanulók számára, ami lehetőséget adhat a kreativitás kibontakozásának is. (például: bizalom, kétség, kísérletezés, változó körülmények, szabályok …)
A vizuális művészet folyamatosan reflektált, reflektál a világra, újrateremti, változó, sajátos szabályai mentén. Az alkotói attitűd kialakítása érdekében egyrészt fontos a reflektivitás és az önreflexió képességének erősítése, az egyéni preferenciák tudatosítása, és megfogalmazásuk, vállalásuk elősegítése. Másrészt a tanulókkal a művek befogadásán túl, az alkotási folyamatok kísérletező megtapasztalása által érzékeltethetők azok a sajátos összetevők, hatások, melyekkel a műalkotások rendelkeznek. Azt a kettősséget kell bekapcsolnunk a nevelési folyamatba, mely egyszerre teremt lehetőséget a példa, minta követésére, és az önérvényesítésre, önismeretre, önkifejezésre, autonóm alkotásra. Ugyanakkor minél pontosabban körvonalazódnak a tanulók speciális képességei, annál célirányosabb fejlesztési utakat, feladatokat szükséges tervezni, és módszereket alkalmazni. A tanulók kompetenciáinak fejlesztése a vizuális problémák feldolgozása során gyakorlati, tapasztalati módon, különféle tevékenységek által az életkori sajátosságaiknak megfelelően valósul meg élményt nyújtó komplex szemléletű, jelenség alapú feladatok keretében.
A hatékony, integratív alkotói attitűd kialakítását támogató tanulási-tanítási folyamatban egyszerre valósul meg az auto- és alloplasztikus alkalmazkodás, miszerint nemcsak a tanulók alkalmazkodnak, alakulnak a feladatokhoz, hanem ők maguk is alakítják a tanulási-tanítási folyamat elemeit, a feladatokat, a módszereket. A gyerekek érdeklődése, igényei, képességei rugalmasan módosíthatják az előzetes terveket. A pedagógiai munka egésze során, és a tanulási-tanítási folyamat részletes tervezésekor is elengedhetetlenül fontos a kreatív tanári attitűd.
A projektek, feladatok, tevékenységek megtervezésekor nagyfokú rugalmasságra, variabilitásra és fejleszthetőségre ad lehetőséget a vizuális művészeti nevelés azon sajátossága, hogy egy adott ismeretet, vagy egy képességet különböző témák, jelenségek feldolgozásán keresztül is megvalósíthatunk. Ez az alakíthatóság, variálhatóság és rugalmasság teszik lehetővé azt a kreatív feladattervezést, amely szerves kapcsolatot hoz létre a látszólag össze nem illő elemek, jelenségek, vizuális problémák, ismeretek, képességek és alkotások között.
A tanulási-tanítási egységek, projektek, feladatok tervezésekor különböző kiindulási pontjaink lehetnek. Sokszor, s talán ez a gyakoribb és életszerűbb, hogy egy izgalmas téma, jelenség a kiindulási pontunk. Melyekből kiindulva kell az adott korosztály(ok) számára megtervezni a fejlesztési feladatokat, projekteket, és ezekhez kapcsolni a fejlesztendő képességeket, készségeket, ismereteket és módszereket. Máskor az adott csoport tagjainak valamely képességeit szeretnénk intenzíven fejleszteni. Akkor, ezekhez a képességekhez kell keresnünk fejlesztő tevékenységeket, feladatokat, amiket izgalmas szituációkba, témákba, jelenségekbe ágyazva kell az adott évfolyam számára adekvát ismeretekkel is összekapcsolnunk. De hasonló módon kiindulhatunk egy-egy ismeretből is, ekkor ezekhez keressük meg az adott tanulói csoport számára legizgalmasabb jelenségeket és legfontosabb fejlesztendő képességeket. Bármelyik kiindulási pont, tervezési út megfelelő lehet, ha tudatosan minden elemet figyelembe veszünk és összeegyeztetünk.
Feladattervező mátrix, sablon
A feladat és projekttervezés legáltalánosabb, ám legfontosabb keretét az alábbi példatáblázat (1. ábra) összetevői adják. A projekt- vagy feladattervező sablon, mátrix segítségével egyszerre láthatók az adott évfolyam(ok) feladattervezésének keretei, összetevői. A táblázat bal szélső oszlopában a fejlesztendő képességek, készségek (vizuális, kognitív, szociális) láthatók, a jobb szélén levő oszlopban olvashatók a vizuális ismeretek. A középső felső rész oszlopaiban találhatók a projektek, feladatok téma és jelenségcsoportjai, az első négy oszlopban az én és a külvilág vizuális fókuszú részterületei, s az ötödik oszlopban a nem vizuális fókuszú jelenségek. Ezek az oszlopok üres felületükkel lehetőséget adnak arra, hogy a tudatosan tervezett projekt/feladat jelenség és probléma összetevőit könnyebben kiválaszthassuk és beírhassuk a megfelelő oszlopba.
A sablon középső, alsó üres felülete ad helyet a projekt konkrét tervének, feladatainak rövid megfogalmazására, szöveges, vázlatos rögzítésére. A korábbiakban már leírt feladattervezés eltérő kiindulópontjai szerint akár először jelölhetjük meg a fejlesztendő képességeket vagy ismereteket, de kiválaszthatjuk, azonosíthatjuk azokat a projektterv elkészülte után is.
Az év során így készített terveket megfigyelve könnyen megállapíthatjuk mely részterületek, képességek, ismereteket építettük már be a projektekbe, s mi maradt még ki.
A módszerek kiválasztását befolyásoló tényezők
A mintaprogram fejlesztési céljainak, követelményeinek leghatékonyabb elérése érdekében fontos a legmegfelelőbb módszereket, a módszerek kombinációit alkalmazni. A megfelelő választások érdekében nélkülözhetetlen a hagyományos, és az új eljárások s azok sajátos lehetőségeinek ismerete a vizuális művészeti nevelés területén.
Az következő ábra (2. ábra) szemlélteti a módszerek kiválasztását befolyásoló legfontosabb tényezőket. A pedagógiai tervezés leglényegesebb összetevői láthatók az ábrában. Alapvetően ezekből, és ezek egymásra hatásából állnak össze azok a tevékenységek, feladatok, melyeknek a jól megválasztott módszerekkel, munkaformákkal, eljárásokkal, fogásokkal való összekapcsolása által a fejlesztést megvalósíthatjuk.
A kördiagram bal felső cikkeiben találhatók a fent már részletezett feladat- és projekttervezési elemek, amelyek természetesen a módszerek kiválasztását is erősen befolyásolják, meghatározzák.
1. ábra: Feladattervező sablon
2. ábra: A módszerek kiválasztását meghatározó tényezők
Tanártovábbképzések
Természetesen ahhoz, hogy a pedagógusok minden körülményt figyelembe vevő, hatékony nevelési stratégiákat tudjanak kialakítani, nagyon fontos a rugalmas, kreatív tervezői képességek célirányos fejlesztése, melyet a programhoz kapcsolódó a pedagógus továbbképzések biztosítanak. Nemcsak a diákoknak, a tanároknak is szükségük van a szellemi frissességre, az alkotói, játékos attitűdre, a folyamatos megújulásra, melynek a hatékony nevelési folyamat tervezése és megvalósítása során vehetik hasznát.
A pedagógiai programhoz kapcsolódó továbbképzések nagyban hozzájárulhatnak a program organikus szemléletének megértéséhez, átvételéhez, ami elengedhetetlen feltétele a hatékony művészeti nevelésnek. A továbbképzések feltárják a vizuális művészeti nevelés legfontosabb összetevőit, fókuszait, a tanári személyiség és attitűd rendkívül meghatározó szerepét a vizuális művészeti nevelés folyamatában, és a tanulói képesség kibontakoztatásában, valamint a tudatos tanári, facilitátori szerep jelentőségét, kialakításának fontos elemeit. Ugyanakkor a képzés hozzásegíti a vizuális művészeti neveléssel foglalkozó pedagógusokat ahhoz, hogy módszertani kultúrájukat is a korszerű vizuális nevelés szemléletének, és a hatékony képesség-kibontakoztatásnak megfelelően bővítsék, valamint személyes attitűdjüket, tanulásszervezési munkájukat tudatos, önreflektív módon alakítsák, csiszolják.
A foglalkozások során elsajátíthatják a művészeti nevelésben jól használható, korszerű szemléletű, nyitott, rugalmas, variábilis feladat- és projekttervezési stratégiákat. A képzések gyakorlati feladatai hozzájárulnak a klasszikus, a modern és a kortárs vizuális művészet sokféle felhasználási lehetőségeinek tudatos alkalmazásához, interaktív feldolgozásukhoz, és jelenségek, vizuális problémák mentén inspiratív kreatív projektekbe építésükhöz.
