Dr. Köpeczi-Bócz Tamás

Az oktatásfejlesztés stratégiai irányai 2020-ig

A korábbi évek Országos Közoktatási Szakértői Konferenciáihoz hasonlóan az idén is az európai uniós fejlesztési vonatkozásokat tekintem át. A teljesség igénye nélkül veszem sorra, főként azt, hogy mi várható a köznevelés területén, illetve felvillantom azokat az okokat, melyek a fejlesztési prioritások irányvonalai mögött húzódnak.

A humánerőforrás-fejlesztések legfőbb célja az lehet, hogy a jövő társadalmában aktív és boldog emberek éljenek, akik jól érzik magukat a családjukban, környezetükben, hazájukban. Ehhez kapcsolódóan az első kérdés, ami több európai uniós programon belül is megjelenik, több ország, különösen skandináv országok esetében, a közbeszéd egyik legfontosabb tényezője, hogy melyek azok a szükségletek, amelyek a társadalmon belül meg kell, hogy jelenjenek, amelyek változnak annak érdekében, hogy a társadalom tagjai boldogabbak legyenek.

A társadalom, az emberek boldogságának egyik mérőszáma lehet az OECD által közzétett megelégedési index, amely megmutatja, hogy érzik magukat az emberek a mindennapjaikban: érzik-e, hogy vannak sikereik, hogy elérik a céljaikat, aktív tagjai tudnak lenni a társadalomnak és idős korukban méltón öregednek meg (1. ábra). A társadalmi megelégedettség elérése ma a legtöbb ország fejlesztésének a központjában áll, ezzel összhangban a hazai fejlesztések között is fontos szerepet szánunk ennek.

Az ilyen irányú fejlesztések fontosságára hívja fel a figyelmet, hogy Magyarország az OECD országok rangsorában hátul szerepel és a 2007-2012-es időszak változását tekintve romló tendenciát mutat. Ez ráirányítja a figyelmet mind az oktatáspolitika, mind az oktatás gyakorlatában megvalósuló folyamatok átgondolására, és rávilágít a szakpolitikusok és a pedagógusok ez irányú felelősségére is.

1. ábra: Megelégedettségi index az OECD országokban

A boldogtalan társadalomnak számos kedvezőtlen hatása van, amely mind társadalmi, mind gazdasági szempontok tekintetében negatív spirált indít el. A nemzetközi összehasonlításban magas öngyilkossági ráta, a szubjektív egészségesség-érzet értéke, az alacsony várható élettartam és a kirívóan alacsony termékenységi ráta mind ezeket a kedvezőtlen hatásokat illusztrálja (2.–5. ábra)

Az ezektől törtnő pozitív elmozdulást igyekszik segíteni például a mindennapos testnevelés bevezetése, vagy az iskolai közétkeztetés megújítása. Fontos kérdés, hogy a kijelölt prioritások megfelelő implementációval párosuljanak, hiszen ezzel biztosítható, a célok megvalósulása. Az iskola, illetve a köznevelés színterei a társadalom-fejlesztés kiindulási bázisát alkotja, mint azon intézményesült, a társadalom bizalmát élvező szervezet, aki a fejlesztési célokat legjobban be tudja emelni a gyakorlatba.

2. ábra: Öngyilkossági ráta az OECD országokban

3. ábra: Szubjektív egészségesség-érzet és annak változása az OECD országokban2

4. ábra: Várható élettartam és annak változása az OECD országokban

5. ábra: Termékenységi ráta és annak változása az OECD országokban3

Fontos átgondolnunk, hogy a felnövekvő nemzedéknek mi a legfontosabb üzenet, amit át kell adnunk. A tanulás mint folyamat, a tanulás mint tevékenység egyre nagyobb értékké kell, hogy váljon. Ha ezt el tudjuk érni a 2020-as programokban, akkor ez azt fogja jelenteni, hogy az iskolákban is eredményesebb és sikeresebb munkát lehet végezni. Kiemelt fontossággal bír, hogy a családi környezetből nem föltétlenül a tanulásra motivált gyerekek szüleit is és mikrokörnyezetét is meg tudjuk szólítani. Ennek érdekében tervezünk olyan programokat, amelyek a tanulás presztízsének, a tudás presztízsének a növelését célozzák, hiszen egyértelmű az üzenet, hogy aki magasabb iskolai végzettséget tud szerezni, annak a foglalkoztatási esélye is magasabb, és ez különösen igaz Magyarország esetében.

6. ábra: Végzettség szerinti foglalkoztatási arány a 20-24 éves korosztályban,
Magyarországon és az EU-ban

Alapvető cél kell, hogy legyen, hogy a legalább középfokú iskolai végzettséget megszerzettek száma növekedjen. Ezzel együtt fontos az is, hogy a megszerzett végzettség a lehető legmagasabb legyen. Ez egyrészt fontos a foglalkoztathatóság szempontjából, amely számos egyéb tényezővel mutat összefüggést (például: egészségi állapot, bűnözés, közösségi aktivitás), másrészt elősegíti, hogy az egyének a jövő társadalmának boldogabb, aktívabb tagjai tudjanak lenni. Kiemelt fontosságú tehát a korai iskolaelhagyás arányának a csökkentése, amely hazánkban az elmúlt három évben az EU-s javuló tendenciával szemben kedvezőtlen irányba mozdult el.

7. ábra: A korai iskolaelhagyók aránya Magyarországon és az EU-ban, 2003–2013

Mivel ismerjük azokat az eszközöket – akár statisztikai, akár módszertani szempontból –, amivel fel lehet ismerni ennek a folyamatnak a legveszélyeztetettebb csoportjait, az a kérdés merül fel: hogyan lehet hatékonyan – egységnyi ráfordításból egyre több és több gyermeket megmenteni attól, hogy idő előtt, iskolai végzettség nélkül, sikertelenséggel, kudarccal kezdjék a felnőttkort. A probléma kezelése nem lehetetlen, hiszen ha az EU 27-es átlagnál egy ilyen csökkenést látunk tíz év alatt, akkor valószínűleg ezt hazai szinten is tudnánk produkálni.

Fontos célkitűzés, hogy javítsuk a magyar közoktatás azon tulajdonságát, miszerint az – az oktatás méltányosságának alacsony szintje okán – generációról generációra segíti továbbörökíteni a társadalmi hátrányokat.

Nagyon fontos kérdés a köznevelésen belül a humán erőforrás-fejlesztés, a köznevelési intézmények szervezeti kultúrájának változtatása. Ennek szolgálatába tervezzük a pedagógusok és az intézmények megújulását segítő, a kreatív munkavégzés feltételeit támogató továbbképzéseket. A pedagógus-továbbképzések a szervezetikultúra-fejlesztés szükséges, de nem elégséges feltételét adják. A szervezeti kultúra, a megújulásra való képesség azt jelenti, hogy az iskolában dolgozó pedagógus és a pedagógus-teljesítmények összessége összehangoltan fejlődhessen – ez a megközelítés kap hangsúlyt az új fejlesztési programokban.

8. ábra: Teljesítmény és méltányosság az oktatásban, az OECD országokban

Szintén kiemelt fontossággal bír, az Európai Unió által is sokszor hangoztatott, az oktatás és a munka világának közelítésére irányuló célkitűzés. Lényeges, hogy az iskolákban a lehető legtermelékenyebb, leginnovatívabb munkaerő képzése történjen meg. Ehhez elengedhetetlen, hogy az iskolákban alkalmazott módszerek és a tanulásban használt eszközök összhangban legyenek a munkaerő-piaci elvárásokkal. Fontos, hogy az iskola teret adjon azon kompetenciák fejlesztésének, amelyek elengedhetetlenek a sikereses munkaerőpiaci-alkalmazkodáshoz, mint például a kreativitás, az együttműködési készség, a kritikus gondolkodás és a kommunikációs készségek. Fontos mindezek szolgálatába állítani az információs és kommunikációs technológiai (IKT) eszközök iskolai használatát, amely a közoktatásban tanuló generáció életének szerves részét képezik. Az iskolákban az IKT eszközellátottság többnyire megfelelő, fontos, hogy a pedagógusok módszertani szempontból is felkészültek legyenek ezek tanításba, tanulásba történő integrálására.

A munkaerőpiac és az iskola közelítésének egyik fontos színtere a szakképzés. Az utóbbi időben – sajnálatos módon – a szakképzés és a köznevelés mintha eltávolodna egymástól, holott céljuk közös: a tanulókból olyan felnőtteket hivatottak nevelni, akik megállják a helyüket a munkaerő-piacon és a társadalom aktív tagjaivá válhatnak. Fontos ezért a két terület összehangolt, egymást támogató működtetése, amellyel elkerülhető, hogy a szakképzés a gimnáziumokból kiszorulók kényszerpályája legyen. Fontos erősíteni a pályaorientációs szolgáltatásokat, a rugalmas tanulási utakat, elengedhetetlen, hogy közelítsük a köznevelést és a szakképzést és ezáltal elmondhassuk, hogy találkoznak a vállalati és társadalmi igények, amely végső soron a tanuló boldogulásában, a sikeres felnőtté válásában öltenek testet.

Összességében tehát 2020-as fejlesztési programokkal azt szeretnénk elérni, hogy egy boldogabb társadalmat tudjunk építeni, ahol kevésbé a bérmunka uralkodik, sokkal inkább a kreatív munkaerő. Ahol az iskolában is teret nyernek azok a kompetenciák, amelyek a 21. század követelményeinek megfelelnek, amelyekre a napi gyakorlatban szükség van a munkahelyeken. A kreatív, együttműködésre képes, kritikusan gondolkodó, jól kommunikáló, minimum középfokú végzettséggel rendelkező fiatalok kinevelése előfeltétele a foglalkoztathatóságnak és az aktív állampolgári létnek, amely egy boldogabb társadalom megteremtése felé vezethet.

[1] Forrás: Society at a Glance, OECD, 2014

[2] Forrás: Society at a Glance, OECD, 2014

[3] Forrás: Society at a Glance, OECD, 2014

[4] Forrás: Eurostat, 2013

[5] Forrás: Eurostat, 2014

[6] Forrás: Excellence through equity, OECD, 2013