Dr. Kaposi József

Fejlesztések-kutatások a pedagógusok
szakmai munkájának támogatása érdekében

Nagy tisztelettel köszöntöm a megjelenteket! Nehéz feladat számos komoly szakmai előadás után, a nap végén előadást tartani. Egyéb elfoglaltságaim miatt azonban sajnos nem tudtam korábban érkezni. Az előző előadásban Kerekes Balázs, az Oktatási Hivatal projektigazgatója nagyon sok helyen utalt intézetünk, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (OFI) feladataira. Az én előadásom arról szól, hogy munkatársaimmal milyen kutatásokat-fejlesztéseket végzünk a pedagógusok szakmai munkájának támogatása érdekében. Sajátos módon – a folyamatos feladatbővülés nyomán – azonban talán hasznosabb lenne onnan megközelíteni a kérdést, hogy melyek azok a feladatok, amelyekre a pedagógusok szakmai fejlesztése terén további igény lenne, és ezekkel intézetünk még nem foglalkozik. A bemutatandó diasorok remélhetőleg Önöket is meggyőzik majd arról, hogy e területen egy komplex pedagógiai támogató rendszer kiépülésének lehetünk részesei.

Három nagy témát emelnék ki a tevékenységünk bemutatása kapcsán. Először szeretnék kitérni arra a hazai és nemzetközi kontextusra, amely keret ad és irányt mutat az oktatási rendszer fejlesztéséhez. A fejlesztések során ugyanis mindig látóterünkben kell, hogy legyen az a célrendszer, ahova el kell jutnunk. Mindig tudatában kell lennünk az oktatási rendszert körülvevő kihívásoknak is, amelyben a köznevelés átalakul, folyamatosan változik és a különböző igényeknek megfelelően változó tartalmakat és formákat mutat. Emellett szólnék az Intézetben folyó fejlesztésekről és kutatásokról is, hiszen a nálunk megvalósuló TÁMOP-projek­tek most jutottak olyan fázisba, amikor azok keretében számos kutatási-fejlesztési eredménnyel tudunk szolgálni.

Ami a hazai és a nemzetközi hátteret és az oktatáspolitikai irányvonalakat alapvetően meghatározza, az az Európai Unió 2020-ra megvalósítandó oktatási és képzési stratégiája.

Ezek az elvárt arányszámok jól kijelölik a magyar oktatási kormányzat számára a tennivalókat és azt, hogy mely irányokat kell a következő fejlesztési ciklusban látóterünk középpontjában tartani annak érdekében, hogy az EU oktatási elvárásainak megfeleljen az országunk. Nem árt azonban azt is tudni, hogy ezek az elvárások egybeesnek azzal a hazai céllal, hogy az oktatási rendszerünk minél több, a 21. század kihívásainak megfelelő munkavállaló felkészítését tudja garantálni.

A legfontosabb talán a célok közül az élethosszig tartó tanulásra (LLL) vonatkozó stratégia kidolgozása és gyakorlati megvalósítása. Itt kapcsolódnék Kerekes Balázshoz, aki előadásában arról beszélt, hogy a kulcskompetenciák közül a legfontosabb a tanulási képesség kialakulása és kialakítása. Ha végiggondoljuk az elmúlt 50 évünket, akkor azt látjuk, hogy 1945-ben a magyar lakosság több mint 50 százaléka földművelésből élt, 1965-ben az iparból, 95-ben pedig a szolgáltatásból. E néhány számadatból is láthatjuk tehát, hogy a munkavállalók jelentős része már az elmúlt évtizedekben is rákényszerült pályamódosításra. Mindez a felgyorsult gazdasági átalakulási folyamatok közegében szinte természetessé teszi, hogy a következő évtizedekben egy munkavállalónak – akár többször is – pályamódosításra lesz szüksége. Ez pedig csak akkor valósítható meg viszonylag gyorsan és hatékonyan, ha a most és a következő időszakokban végző iskoláskorú diákok rendelkeznek az élethosszig tartó tanuláshoz szükséges képességekkel. A szakmaváltás a következő évtizedek munkavállalói számára már teljesen természetes dologgá válik, így elfogadhatjuk, hogy az uniós stratégiák elvárásai mögött nagyon előrelátó szakma- és társadalompolitikai megfontolások is állnak.

A másik lényeges uniós dokumentum a korai iskolaelhagyás elleni stratégia, amit az utóbbi időben végzettség nélküli iskolaelhagyás elleni stratégia címmel lehet olvasni. Korai iskolaelhagyónak azt nevezzük, aki 24 éves korára nem jutott olyan szakmai végzettséghez, amely révén be tudna lépni a munkaerőpiacra. Ma mindannyian tudjuk, hogy aki csak általános iskolai végzettséggel rendelkezik, hatszor nagyobb eséllyel lesz munkanélküli, mint egy felsőfokú diplomával rendelkező. Mindez azt jelenti, hogy aki az oktatási rendszerből képzettség nélkül kerül ki, annak nagyon komoly lemaradása lesz szakmai pályafutása során. Az is nyilvánvaló, hogy a tankötelezettségi korhatár – 2011-es köznevelési törvény nyomán – 16 éves korra történő leszállítása nagyon komoly veszélyforrást jelent abban a vonatkozásban, hogy hazánk nem tudja 10% alá szorítani a végzettség nélküli iskolaelhagyás EU által ajánlott arányát. Itt is fontos hangsúlyozni azt, hogy nemcsak az EU-s elvárások, de a hazai társadalompolitikai célok sem engedik meg, hogy a következő évtizedben növekedjen a munkavállalásra alkalmatlan emberek száma.

Ugyanígy fontos és érthető az elvárás, hogy az adófizetők pénzéből működő oktatási rendszer sokkal jobban vegye figyelembe azt, hogy az onnan kilépők munkaerő-piaci szempontból releváns végzettséggel, készségekkel és kompetenciákkal rendelkezzenek. Lehet, hogy jelenleg úgy érezzük, hogy az oktatási rendszeren kívüli szereplők, például az iparkamara, különösképpen a szakképzés terén túl hangsúlyos szerephez jutott a képzési szerkezet és tartalom meghatározásában, és ez sokakat aggodalommal tölt el az általános műveltségi-képzettségi szint vonatkozásában. Én azonban azt gondolom, hogy itt is, csakúgy, mint a tanterveknél, ezen a területen is működik egy ingahatás, melyben hol az általános képzés, hol a speciális szakképzés felé mozdul el a hangsúly. Megítélésem szerint néhány éven belül beáll egy bizonyos egyensúlyi helyzet és mindkét célrendszer párhuzamosan érvényesülni fog. Itt utalnék vissza ismét Kerekes Balázs előadására, akivel teljes egyetértésben vallom, hogy a felsőfokú végzettséget adó tanárképző központoknak is egyre inkább figyelembe kell venniük a gyakorlati igényeket, és a képzés tartalmait, módszereit ennek mentén kell továbbfejleszteniük.

Egyre fontosabb kihívás lesz a következő években a közoktatáshoz való egyenlő hozzáférés javítása. Kiemelten fontos a halmozottan hátrányos helyzetű, valamint a roma tanulók helyzetére való reflektálás – ebben a tekintetben sokat segíthet a kötelező óvodáztatás jövő évtől történő bevezetése. Az ezeknek a tanulói csoportoknak az esélyeit javító, támogató intézkedések jelentős mértékben hozzájárulhatnak az EU 2020 oktatás és képzés stratégia e területen megfogalmazott céljainak megvalósításához, egyidejűleg támogatnák a hátrányos helyzetűek arányának növelését a felsőoktatási végzettséggel rendelkezőkön belül.

A következőkben áttérnék az intézetünk tevékenységeinek bemutatására. Mivel is foglalkozunk mi? Csak a tevékenységek felsorolása is hosszú perceket igényelne, éppen ezért ettől most eltekintek, így a főbb tevékenységeinket fogom ismertetni. Első helyre kell tennem a tankönyvfejlesztést, amelynek programja a Munkaerő-piaci Alap terhére 2013-ban a 9. évfolyamos szakiskolai közismereti tankönyv elkészítésével indult. Az idei év folyamán a TÁMOP-3.1.2.B projekt keretében már nem egy tankönyv készült intézetünkben, hanem 62, úgynevezett „kísérleti tankönyv” (a magyar nyelv és irodalom, a matematika, az ember és társadalom, az ember és természet műveltségterületeken, az 1–2., az 5–6. és a 9–10. évfolyamokra). A nyár folyamán megjelent kormányrendelet értelmében az OFI október 1-jétől átvette a Nemzedékek Tudása Tankönyvkiadót és az Apáczai Kiadót is, így a 2015/16-os tanévre nagyjából 1600 tankönyvet fogunk kiadni. A nálunk készülő kísérleti tankönyvek jelenleg 7%-át fedik le a piacnak, a két integrált kiadó és a kísérleti program folytatása nyomán az OFI jövőre a tankönyveknek legalább 70%-át fogja biztosítani. Ez hihetetlen mennyiségű szakmai munkát fog jelenteni a következő időszakban, túl azon a nem elhanyagolható szervezeti átalakításon, amit a két, korábban önálló gazdasági társaság költségvetési intézménybe való beillesztése igényel. Gondolom, ezért a feladathalmazért kevesen irigyelnek bennünket ebben a teremben…

Ami a tankönyvfejlesztés szakmai részét illeti, továbbra is az a célunk – nem csak az OFI-ban fejlesztett kísérleti tankönyvekre, hanem az átvett kiadók tankönyveire is vonatkoztatva –, hogy megteremtsük a tankönyvek új generációját, amely átmenet jelenthet a most megszokott papíralapú rendszerből az új, digitális világ felé.

Nagyon fontos megemlíteni, hogy ez a tankönyvfejlesztés a gyakorlatban dolgozó tanítók, tanárok, vagyis az Önök közreműködésével zajlik. Ez azt jelenti, hogy közel 1500 iskola diákja vesz részt a kipróbálásban, közülük 151 partneriskolaként, 1170 partneriskolai pedagógus bevonásával. Augusztusban, a kísérleti tankönyvek megjelenésével addig jutottunk el, hogy megvannak a – nevezzük így – prototípusok, amelyeket tovább kell fejleszteni. A most induló következő fázis, a továbbfejlesztési program a kipróbálásról szól: a kipróbálásban részt vevő tanárok felkészítéséről, akik folyamatos munkanaplók vezetésével, kérdőívek kitöltésével visszajelzik a könyvek használata során szerzett tapasztalatokat. A visszajelzések mellett kívülről is próbálunk tudást behozni e területen: tankönyvírók, tankönyvfejlesztők részvételével november közepén rendezünk egy nemzetközi konferenciát a tankönyvfejlesztésről, mert szeretnénk, hogy ha a világban bekövetkező változásokat érzékelnék a mi tankönyvfejlesztőink, tankönyvíróink is. Tehát az állami szerepvállalás ezen a területen azt jelenti, hogy az állam megpróbálja a maga eszközeivel a tankönyvek minőségégét is javítani. Ennek fontos eszköze a kísérleti könyvek kipróbálása, a kipróbálásban részt vevő tanárok fejlesztése, továbbá maguknak a tankönyvfejlesztőknek a fejlesztése is.

Fontos kiemelni, hogy az újgenerációs tankönyvek folyamatos továbbfejlesztését az Intézet széles körű szakmai tevékenységrendszerrel is támogatja. Így készülnek – többek között – módszertani segédleteket (tanmenetek, tanári kézikönyvek), az ősz folyamán pedig folytatódnak a tájékoztatók, felkészítések. Ez utóbbi elsődleges célja annak a tankönyveként 50 pedagógusnak a felkészítése és támogatása, akik a legrészletesebben és legalaposabban fogják majd bírálni a könyveket annak érdekében, hogy minél hatékonyabban be lehessen csatornázni a korrekcióhoz a gyakorlati kipróbálás során keletkezett tapasztalatokat.

Az imént már utaltam rá, hogy a tankönyvfejlesztés nemcsak a papíralapú tankönyveket illeti, hanem egy minden korábbit meghaladó digitális fejlesztés is elindult a TÁMOP-3.1.2.B projekt keretében: nevezetesen a Nemzeti Közoktatási Portál kialakítása. Ez egy olyan egyszerűen kezelhető, elektronikus felület lesz, amelyen keresztül a pedagógusok egykapus hozzáféréssel, egységes felhasználói felületen, regisztráció és költségtérítés nélkül elérhetik valamennyi, már elkészült és jövőben elkészülő digitális tananyagot és segédletet. Nemcsak a tanárok, hanem a diákok is tudják majd használni a Nemzeti Közoktatási Portált. Ennek kínálatában ugyanis szerepel majd olyan feladatgyűjtemény, feladatsor, amely otthoni egyéni vagy közösségi tanulással oldható meg, így a tanulók fejlesztése sokkal differenciáltabban – ha tetszik, személyre szabottan – tud megvalósulni. Reményeink szerint a tanulók a Nemzeti Közoktatási Portálhoz kapcsolódó feladatok megoldásakor esetenként ugyanúgy hálózatba szerveződnek majd, mint a tankönyvek kipróbálása során a tanáraik.

Szándékaink szerint ez egy olyan vállalkozás, amely nagymértékben fogja segíteni nemcsak a papíralapú könyvek fejlesztését, hanem a digitális kompetenciák javítását is. Pontosan tudjuk, hogy a világ és hazánk egyik nagy kihívása, hogy a következő generáció ebben sokkal jobban teljesítsen, mint a mostani. Ráadásul nekünk, magyaroknak – miként a nemzetközi felmérések is mutatják – különösen nagy lemaradást kell behoznunk. Jól tudjuk, hogy a munka világában egy informatikailag jól képzett, megfelelő digitális kompetenciákkal rendelkező ember sokkal jobb esélyekkel rendelkezik, mint az, aki ezen a téren lemaradásokkal küzd. A fejlesztés tehát folyik, a portál próbaüzeme már jövő tavasszal elindul. Ettől függetlenül az OFI honlapján szeptember 1-jétől elérhetőek a statikus portál szolgáltatásai: a tankönyvek, munkafüzetek elektronikus verziói, tanmenetek, óravázlatok, digitális tananyagok (képek, videók, hanganyagok, játékok, interaktív anyagok). Ebben a munkában megint csak nagyon fontos volt a márciustól szeptemberig terjedő tesztidőszak, amelyben azokkal a partneriskolákkal, illetve a fejlesztésben résztvevő pedagógusokkal tudtunk konzultálni, akik a végleges anyagok tekintetében segítséget adnak a minőségi garancia érdekében.

A tankönyvfejlesztés problematikájába nem szeretnék mélyebben belemenni, hiszen e témában nagyon sok helyen tartottunk és tartunk előadást a következő hetekben. Emellett itt, ezen a konferencián Kojanitz László, a program szakmai vezetője részletes tájékoztatást ad a holnapi nap folyamán. Akit tehát ez a téma közelebbről érdekel, az ő előadását mindenképpen hallgassa meg.

Az OFI szakmai feladatainak meghatározó pillére a pedagógusok szakmai támogatása területén a szaktanácsadói rendszer kiépítése. E feladatot a TÁMOP-3.1.5. projekt keretében végezzük. Köztudott tény ma már, amelyet nemzetközi elemzések is alátámasztanak (McKinsey & Company jelentés, 2010.), hogy az oktatási rendszer hatékonyságát hosszú távon a pedagógusok szakmai felkészültsége határozza meg. A szaktanácsadói rendszer kiépítése és működtetése ezért lényegében a pedagógusok szakmai felkészültségét kívánja javítani. Legalább másfél évtizede nincs hazánkban kiépített szaktanácsadói rendszer, így az ez idő alatt munkába állt pedagógusok tanórai munkáját nem vagy alig látta iskolán kívüli külső szemlélő. Ezen mindenképpen változtatni kell! Nemcsak azért, mert a mutatók alapján a rendszer minősége, hatékonysága komoly kívánnivalókat hagy maga után, hanem azért is, mert az iskolákban dolgozó pedagógusoknak maguknak is fontos lehet az, hogy egy külső szemlélőnek milyen reflexiója van az ő pedagógiai munkájáról.

Megítélésem szerint, ha a mindennapok gyakorlatát végző pedagógusok megértik, hogy nekik is fontos lehet a „külső” visszajelzés, akkor nagyon lényeges áttörés következhet be. Ennek eredményeképpen el lehet indulni egy valóban professzionális pedagógus pálya kiépítéséhez. Egy olyan tanári módszertani kultúra kialakításához, amelyben minden pedagógus tudja, hogy melyik tanulócsoportnak melyek a leginkább fejlesztendő kompetenciái, milyen tanulásszervezési módszereket kell alkalmazni annak érdekében, hogy az adott csoport oktatása eredményes, hatékony legyen. A személyre szabott differenciálás teszi lehetővé a méltányosság elvének érvényesülését, amely a korszerű oktatási rendszereknek elengedhetetlen sajátja. Röviden összefoglalva: a szaktanácsadói, tantárgygondozói hálózat kiépítésével az oktatási rendszer egyszerre kívánja elősegíteni az eredményességet és a pedagógusok folyamatos szakmai fejlődésének támogatását, összefüggésben a kiépülő minősítési rendszerrel.

Elindultak a szaktanácsadói képzések, amelyek keretében nyolc képzőközpontban országosan több mint kétezer pedagógus, illetve 2015. júliusig további kétezer szakember kiképzése történik meg. A képzés gyakorlatorientált, lényegi eleme egy próbalátogatás megvalósítása. A tanúsítványt szerzett pedagógusok felkerülnek az OFI által vezetett szaktanácsadói névjegyzékre. Az idén kiképzett szaktanácsadók közül nagyjából kétezren mesterpedagógusok is lehetnek. Ennek érdekében a kiképzett szaktanácsadók próbaminősítése az Oktatási Hivatallal együttműködve valósul meg. Megítélésem szerint az igazi szaktanácsadó valóban mestere a tantárgyának, hiszen olyan tudással rendelkezik a tanuló felkészítése, munkájának szervezése területén, ami nemcsak eredményes, hanem a jó gyakorlatok közé sorolható. Nagyon lényeges lenne, hogy ezek a tapasztalatok továbbépüljenek. Már azért is, mert a pedagógus kutatások adatai szerint Magyarországon, szemben a nemzetközi gyakorlattal, a leginnovatívabb pedagógusok nem a pályájuk első harmadában tevékenykedők közt találhatók, hanem a 45-50 évesek körében. Ha őket meg tudjuk nyerni a szaktanácsadói feladatok végzésére, arra, hogy munkatapasztalataikat továbbadják a következő generációknak, ha az ő tudásukat be tudjuk csatlakoztatni a pályán lévő fiatalabbak felkészítésébe, akkor a rendszerben jelenleg tapasztalható hatékonysági probléma orvoslása érdekében jelentős előrelépés történhet.

Minden fórumon igyekszem hangsúlyozni a megfelelő szaktanácsadói attitűd kialakításának fontosságát. Azt a szemléletmódot, hogy a jót kell észrevenni a pedagógus munkájában. A tanácsadás abból induljon ki, hogy a pedagógusnak mire van szüksége ahhoz, hogy még eredményesebb legyen a pályáján. Ha ez a szemléletmód meghonosodik a tanár-diák viszonyrendszerben is a mindennapi iskolai gyakorlatban, akkor nagyon komoly minőségi javulást érhetünk el, mivel a pozitív megerősítések révén növekedhet a diákok motivációja a tanulás terén.

A szaktanácsadói látogatások pilot programja a projekten lévő szolgáltatásszervezők és a pedagógiai intézetek munkatársai közreműködésével az idei tanévben is folytatódik. A 2013/14-es tanévben körülbelül 2000 pedagógust látogatott meg szaktanácsadó. Ez év végéig a projektre felvett ötszáz tantárgygondozó szaktanácsadó közreműködésével a látogatások száma és helyszínei is megtöbbszöröződnek. Az egyéni szaktanácsadás mellett a tanévben a szaktanácsadás további formáinak kipróbálására is sor kerül (pl. intézményvezetők, munkaközösségek szakmai munkájának támogatása, módszertani tájékoztatók a tankönyvekkel kapcsolatban).

Az alábbi táblázatban látható, hogy melyek azok szaktanácsadói területek, amelyeket országos szinten kell megszervezni (nemzetiségi terület, konfliktuskezelési szakterület, intézményfejlesztési, pedagógiai mérés-értékelési szakterület, hogy csak a legfontosabbakat említsem), illetve melyek azok a tantárgygondozó szaktanácsadói területek, amelyekre képezzük a szaktanácsadókat. Ez utóbbinál 19 területet fed le, és a hosszú távú cél az országos ellátottság kialakítása.

Hasznos lehet megvilágítani a tantárgygondozói és tematikus szaktanácsadói tevékenység közti különbségeket. A tantárgygondozó szaktanácsadás célja a pedagógusok folyamatos szakmai fejlődésének támogatása, míg a tematikus szaktanácsadás (pl. tehetséggondozás, konfliktuskezelés, intézményfejlesztés) az intézményen belüli problémákra igyekszik megoldás-centrikus válaszokat keresni és adni. Az utóbbi típusnál a nagyobb hatásfokú támogatás érdekében, illetve a speciális problématerületek miatt akár több szaktanácsadó is látogathat egyszerre az intézménybe. A tantárgygondozás területén jelenleg 130 szaktanácsadó havi 2-4 látogatással próbálja ki az új eljárásrendet és dokumentumokat, a tematikus szaktanácsadás területén pedig 2014 novemberétől indul el a kipróbálás 100 fő szaktanácsadó bevonásával.

A tantárgygondozó szaktanácsadás keretén belül az általános fejlesztés mellett nagyon fontos szerepet tölt be a – pedagógus életpálya egyes fokozataihoz szükséges – különböző minősítéseket megelőző személyes szaktanácsadás, ha tetszik, felkészítés. Én mindig azt szoktam mondani, hogy a minősítést megelőző szaktanácsadás ugyanolyan pedagógiai okból szükséges, amiért mi, tanárok a diákokkal minden egyes nagydolgozat előtt összefoglalást, ismétlést, rendszerezést tartunk. Soha nem engedjük úgy a diákjainkat témazárók, vizsgák elé, hogy ne iktatnánk be előtte egy összegző felkészítést. Úgy gondolom, hogy ugyanígy minden minősítést meg kell, hogy előzzön egy olyan szakmai konzultáció, amelynek keretében a minősítésre jelentkező pedagógusnak lehetősége van arra, hogy felmérje, hogy abban az elvárás rendszerben, amit a minősítés hordoz, az ő szakmai tudása hol is áll és az eredményességet illetően mire számíthat.

Intézetünk tervezi a megújuló tartalmi szabályokhoz kapcsolódó szaktanácsadó támogatás bevezetését is olyan módon, hogy a tantárgygondozó szaktanácsadók képzését specializálja a jelenlegi fejlesztések egyes területeire vonatkozóan (például: újgenerációs tankönyvekhez kapcsolódó szaktanácsadás, egész napos iskola implementációját segítő tanácsadás vagy a tudásmenedzsment szaktanácsadói támogatása).

Ezzel át is térnék a nevelési-oktatási komplex pilot programok fejlesztésére, amely a TÁMOP-3.1.1-es projekt 2. szakasza keretében valósul meg Intézetünkben. Az idő rövidsége miatt nem tudok minden részletre kitérni, csupán néhány lényeges elemre koncentrálnék.

Az egész napos iskola is olyan programja a köznevelési rendszernek, ami lényegében a szülők – mint legfontosabb megrendelők – elvárásainak akar megfelelni. Ez az iskolaszervezési modell a délutáni szervezett foglalkozások révén lehetőséget nyújt arra, hogy az egyébként szűkös tanórai kereteken túl minden diáknak esélye legyen a sportolásra, a művészetek megismerésére, megélésére. Ez egy olyan kompenzációs program, amely minden tanulónak esélyt ad a felzárkózásra, hiszen olyan programokon való részvételt biztosít, amelyet jelenleg csak költségtérítés mellett lehet igénybe venni. A program keretében az egész napos iskolák számára alsó és felső tagozaton (ez utóbbin a felzárkóztatást fő célként kezelve) keretprogram készül. Ezen kívül a természettudományos nevelés, a komplex művészeti nevelés és a gyakorlati életre nevelés területén is fejlesztünk tematikus nevelési-oktatási programot. E programok a kerettantervek által le nem kötött, de egész napos iskolaszervezési forma esetében további pedagógiai szakmai tartalommal kitöltendő időkeretre nyújtanak támogatást az intézmények számára. Elkészül továbbá az ökoiskola nevelési-oktatási programja, mely az „Ökoiskola” cím kritériumrendszerének teljesítéséhez nyújt segítséget nem csak az egész napos iskolák számára, illetve megtörténik a tanórán kívüli foglalkozások jó gyakorlatainak gyűjtése, a jó gyakorlatok megújított struktúrájának kialakítása, közzétételük, valamint átvételük nyomon követése.

Meghatározó jelentőségű ebben a fejlesztésben a partnerintézmények bevonása a fejlesztés folyamatába. Hiszen ezeknek a programoknak a bevezetése csak akkor lehet sikeres, ha az az elmélet és a gyakorlat egyensúlyában történik és a program az iskola egészére és környezetére is hatást gyakorol. Annak biztosítása érdekében, hogy a programok fejlesztése a lehető legnagyobb mértékig kapcsolódjon az iskolai gyakorlathoz, az iskola és pedagógusai aktív szereplőkként részt vesznek a program elemeinek fejlesztésében és kipróbálásában, visszajeleznek a folyamatra, velük egyetértésben kerül kialakításra a végleges program. A programfejlesztési munkálatok 43 iskola 55 szakmai munkacsoportjának aktív részvételével zajlottak 2013. szeptember és 2014. augusztus között. A fejlesztésbe bevont intézmények közül 26 iskola 54 pedagógusa segíti a nevelési oktatási programok véglegesítését 2014. szeptember 1-től.

Szakmai munkánk egyik „régi-új” eleme a követelmények, vagyis a standardok fejlesztése. Itt két nagyon lényeges területet emelnék ki: a 8., illetve a 12. évfolyam kimeneti követelményeinek fejlesztését. A nyolcadik osztály elvégzését igazoló standardok a képzési szintek közötti átmenet szempontjából meghatározóak. Régóta szükséges lenne rögzíteni, hogy matematika, logikai gondolkodás, illetve az anyanyelv terén mit is kell tudni, mit is várunk el nyolcadik évfolyam végére. Fontos, hogy ezek a képességek standard módon meghatározottak és mérhetőek legyenek, egyrészt a közvetlen továbbtanulási szándék szempontjából, másrészt a formális képzésből valamilyen okból kimaradt tanulók szakképzettséghez jutása tekintetében. Az elfogadott és hitelesített standardok ugyanis lehetővé tennék, hogy a bármilyen informális, nonformális körülmények között megszerzett tudáselemeket elismerjük és a munka világából érkező fiatalok bekapcsolódhassanak a szakképzésbe.

A kimeneti követelmények tekintetében meghatározó az érettségi vizsga tartalmi követelményeinek további standardizálása. Intézetünknek mint a Nat és a kerettantervek kidolgozójának az is feladata, hogy a 40/2002. OM-rendeletben meghatározott érettségi követelményeket hozzáigazítsa a tartalmi szabályozókban foglaltakhoz. A következő hónapok folyamán több olyan szakmai rendezvényen fogunk részt venni ebben a témában, amelyeken remélhetőleg sikerül olyan konszenzusra jutni a szakma képviselőivel és az Oktatási Hivatallal közösen, ami a módosított követelményrendszer legitimitását erősítheti majd.

Az Intézet által végzett fejlesztéseket követően a nálunk folyó kutatásokról is szeretnék szólni, különösen azokról, amelyek a szakmapolitikai döntések megalapozását segítik. A TÁMOP-3.1.1. projekt 4-es és 5-ös alprojektjében több ilyen típusú kutatás folyik (például: intézményfenntartás, intézményfinanszírozás vagy a lemorzsolódás, a köznevelés minőségének és eredményességének vizsgálata). Külön szeretném kiemelni a korábbi fejlesztési programok hatásvizsgálatát (tehetséggondozás, felzárkóztatás, szakiskolai fejlesztési programok hatásvizsgálata), illetve a pedagógus-továbbképzési rendszer eredményességének hatásvizsgálatát. E kutatási programok két eredményére szeretném felhívni az Önök figyelmét: az egyik a hatásvizsgálati kézikönyv, amely a következő időszakban fog megjelenni, a másik pedig az Arany János Programok vizsgálatából adódó következtetés. Az a megállapítás, hogy már annak is anyagi előnye van az egész oktatási rendszer és a munka világát tekintve, ha a programokba bekerülő diákoknak 5 százaléka eljut a felsőoktatásba, mert ez olyan hátránykompenzáció, ami a program nélkül biztosan nem lett volna megvalósítható.

Néhány mondatot szeretnék szólni az Intézetünkben végzett pedagógus-kutatás eredményeiről. 2013 végén zajlott le egy nagymintás adatfelvétel (8500 pedagógus és 850 intézményvezető részvételével) „A pedagógiai munkát befolyásoló tényezők” címmel. A kutatás arra próbált választ kapni, hogy a 2012/13 során bevezetett újdonságok (a pedagógus életpálya-modell, a pedagógusok új szakmai támogató rendszere és a köznevelési intézmények szakmai értékelő rendszere) mennyire ismertek a pedagógusok előtt, illetve milyen hatással bírnak a szakmai munkájukra.

9. ábra: A pedagógus életpálya-modell ismerete

Az adatok teljes feldolgozása még folyamatban van, de a legfontosabb következtetéseket megoszthatom Önökkel: a tanév kezdetekor (2013 őszén) a pedagógusok elsöprő többsége hallott az őket érintő változásokról, de a részletekkel még nem volt tisztában. Nem is volt egyszerű követni, hiszen egy folyamatosan változó fejlesztésről van szó, ahol számos új szempont is megjelent. A munkájukat érintő változásokat a pedagógusok többsége tehát kedvezően fogadta, bár ellenkező vélemények is megjelentek. A másik kérdés, amit a kutatás vizsgált, hogy hogyan vélekedik a pedagógustársadalom a szaktanácsadóink munkájáról. Itt azt láthatjuk, hogy több mint 50 százalék inkább fontosnak tartja, és ha ehhez még hozzáteszem a szaktanácsadást teljes mértékben fontosnak tartók 15%-át, akkor közel vagyunk a kétharmadhoz. A kezdeti bizonytalanságok tehát nem vették el a pedagógusok munkakedvét: a pedagógusok többsége elkötelezetten végzi a munkáját, és ha újra kellene döntenie, ismét ezt a hivatást választaná.

10. ábra: Mennyire fontos a szkatanácsadó munkája?

Nemcsak a pályán lévő pedagógusokat célozzák azonban a kutatásaink, hanem a pedagógusképzésben részt vevő hallgatókat (az alkalmassági vizsga tapasztalatait, illetve a pályaválasztási motivációkat). Továbbá a képzésből kikerülő, pályakezdő pedagógusokat is: a mentorálás gyakorlatát (intézményi oldalról is) és egyáltalán a gyakornoki időszakot. Kutatásaink fókuszában az állt, hogy hogyan hat egymásra a felsőoktatásban elsajátított elmélet és az iskolában tapasztalt gyakorlat.

11. ábra: Ha újra dönthetnék, megint a pedagógus pályát választanám.

Mindezen kutatások-fejlesztések tulajdonképpen jól szemléltetik az OFI távlatosabb terveit: azt, hogy az Intézet a felsőoktatásba való belépésétől szeretné végigkövetni és támogatni a pedagógusok szakmai munkáját egészen a pálya lezáró szakaszáig. E szakmai támogatási funkció alapvetően a pedagógusok szakmai professziójának fejlesztésére irányul. Mert a pedagóguspályát folyamatosan végigkövető továbbképzési rendszer és pályakövetés adhat csak garanciát arra, hogy a következő időszakban sokkal eredményesebb és hatékonyabb oktatási rendszer alakuljon ki.

Végül csak néhány szóban szeretnék utalni az Intézet további tevékenységeire. Új elemként jelenik meg nálunk a TÁMOP-3.1.15-ös projekt, amely a NAT nevelési-fejlesztési céljaihoz, területeihez kapcsolódó, különböző új kezdeményezéseket hivatott támogatni. Egyrészt a meglévő innovációkat gyűjti össze és teszi elérhetővé az oktatási-kulturális-közgyűjteményi intézmények számára, másrészt új innovációkat támogat a hiányterületekre, az egész napos iskolára, illetve a pedagógusok munkájának módszertani támogatására vonatkozóan. A projekt keretén belül elkezdődik a pedagógus tudásmenedzsment-rendszer fejlesztése, elméleti megalapozással, eszközfejlesztéssel, disszeminációval és a hálózatos kommunikáció támogatásával (a Nemzeti Közoktatási Portállal való integráció, horizontális tudásközvetítésre alkalmas eszközök fejlesztése). Ez az új tudásmenedzsment rendszer is támogatja azt, hogy az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet a nem is olyan távoli jövőben egy korszerű, a nemzetközi gyakorlatban is elfogadott pedagógiai tudásközponttá váljon, hiszen néhány éven belül ezeknek a projekteknek köszönhetően nemcsak a pedagógusokra vonatkozó tudás allokálódik az intézményben, hanem a tudás megosztására alkalmas eszközöknek is birtokában leszünk.

Jelenleg rendelkezésre álló kommunikációs csatornáinkat is ennek a célnak a szolgálatába állítottuk: mutatják ezt a folyóirataink, új kiadványaink és a megújult honlap, a pedagógiai folyóiratok portálja, az Intézet Facebook-oldala. Terveink szerint a jelenleg a Pedagógiai Könyvtár és Múzeumnak otthont adó Könyves Kálmán körúti Tündérpalota – a közeljövőben tervezett felújítását követően – helyet fog biztosítani a Nemzeti Pedagóguskarnak is. E létrejövő köztestület reményeink szerint újabb nézőpontokat, gyakorlati megfontolásokat hoz majd be a pedagógiai gondolkodásba, a pedagógusok munkájának szakmai-módszertani fejlesztésébe. Intézetünk partneri együttműködés alapján e tevékenységet – ahogy eddig is – a jövőben is támogatni fogja. Köszönöm szépen a figyelmet.