Szász Jenő
Külhoni oktatás, nevelés – Kárpát-medencei kitekintés
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Konferencia!
Engedjék meg, hogy köszöntsem a XVI. Országos Közoktatási Szakértői Konferencia résztvevőit, előadóit. Megkülönböztetett tisztelettel és egyben a nemzeti összetartozás szívet melengető érzésével üdvözlöm a jelen lévő külhoni pedagógus szövetségek elnökeit, elnökhelyetteseit, delegáltjait. Ez évben először nagyobb létszámú külhoni pedagógus delegáció is résztevője e rangos rendezvénynek, a körünkben jelenlévő székelyudvarhelyi vendégek valamennyien a magyar nyelvű oktatás, nevelés elkötelezett szakértői.
Köszönöm, hogy elfogadták meghívásunkat!
Mint ahogy köszönet illeti a szervezőket is, hogy programjukban már második éve kiemelt helyet biztosítanak a külhoni oktatás, nevelés ügyének, lehetőséget biztosítanak arra, hogy a külhoni pedagógus szövetségek képviselői részesei lehessenek az eseménynek.
Tavaly októberben konferencianyitó beszédemben kiemeltem, hogy a Kárpát-medencei magyarság legértékesebb erőforrása – megelőzve minden természeti és gazdasági erőforrást – a magyar humánvagyon, azaz a magyar anyanyelvet beszélő, szülőföldjén élő, magyar kultúrkörhöz tartozó ember.
Az elmúlt évek statisztikái, illetve az előrejelzések alapján megjósolható, hogy az elkövetkező évtizedekben Magyarország lélekszáma további fél millió fővel fog csökkenni, a külhoni magyarság soraiban – az asszimiláció és a Kárpát-medencéből történő kivándorlás miatt – több százezer fős veszteség várható.
Meggyőződésem, hogy a külhoni magyar humánvagyon megőrzéséhez, és miért ne, gyarapításához, szülőföldön történő boldogulásáért az oktatásügy tud a legtöbbet tenni az óvodákban, az alapfokú és középiskolákban, a magyar nyelvű felsőoktatási intézményekben folyó magas színvonalú oktató-nevelő munkával. Munkájukhoz a pedagógusokat tömörítő szövetségek adhatnak szakmai támogatást, iránymutatást, jövőképet, anyagi, fenntartási segítséget pedig a magyar állam nyújthat.
Tisztelt Konferencia!
Az ifjúság sorsának, esélyeinek ügye a nemzet jövőjének ügye is egyben! Soha nem vitatott pedagógiai tapasztalat, hogy a gyermeket anyanyelvén lehet legeredményesebben nevelni, oktatni. A magyar iskolának legfontosabb küldetése az anyanyelv ápolása, fejlesztése. Az anyanyelv kultúránkhoz való tartozásunk legjelentősebb eszköze. A gyermek a személyes identitástól, a nyelvi, a kulturális önazonosságon keresztül jut el a nemzeti identitáshoz.
„Nincs más haza, csak az anyanyelv.” – jegyezte naplójába a száműzetésben élő Márai Sándor. „Az ország, a nép még nem haza. A tényekből – az országból, a népből – akkor lesz haza, ha az anyanyelv nevet ad a tényeknek!”
A konferenciavendégek kis százaléka külhoni. Magyarországon magyar iskolába íratni a gyermeket evidencia, külhonban a magyar közösségek megmaradásának esélye, ugyanakkor hitvallás a magyarság mellett. Nagy a tét, hiszen a gyermek legképlékenyebb korszaka az óvodás, iskolás kor. Ebben az áldott időszakban van a szülőnek, pedagógusnak esélye arra, hogy a magyar identitás gyökereit kialakítsa, megerősítse a gyermekben.
Neveljünk intézményeinkben szülőföldünk, anyanyelvünk szeretetére, mutassuk meg a múltat, kutassuk jelenünket, fogalmazzuk meg, és ha kell, fogalmazzuk újra magyar jövőnket. Magyar identitásunk mélysége csak úgy érthető meg, élhető meg, ha mindezt közösségben valósítjuk meg.
Külhonban a magyar tannyelvű iskolának mindig többet kell tudni adni, kínálni, mint a szlovák, ukrán, román, szerb iskolának. A magyar nyelvű iskolának hosszú távú jövőképet kell látnia és láttatnia, amire építeni lehet gyermeknek, szülőnek, pedagógusnak és a helyi közösségnek egyaránt.
„Egy népet nem a testi hasonlóság, hanem a közös múlt, a hasonló gond, az egy haza levegője egyesít, s választ el egy más múltú és más jelenű néptől. Magyar az, akinek nyelve és esze magyarul forog. Becsületesen nem lehet más vizsgát találni arra, hogy kit tartsunk igazán magyarnak. Nem könnyű vizsga ez. Sokkal nehezebb annál, ami elé a fajta testi jegyeinek kutatói állítják az embert. Itt a lelket kell kitenni.” írja Illyés Gyula a magyarságról.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Aki bárhol a világon a pedagógushivatást választja, egy életre kötelezi el magát. A pedagóguspálya többet követel annál, mint megtartani a napi kötelező órákat. A pedagógus egész életében, egész lényében pedagógus, mintát, példát jelent a gyermekeknek, szülőnek egyaránt.
Rövid köszöntő beszédem nem ad lehetőséget arra, hogy tényleges kitekintést adjak a Kárpát-medencei oktatásról, ehelyett engedjenek meg néhány gondolatot arról, hogy miért tartjuk nemzetstratégiai szempontból kiemelkedően fontos területnek a külhoni magyar nyelvű oktatást.
Az elmúlt években jó szándékú, pozitív irányú változások történtek a külhoni magyar nyelvű oktatás, nevelés támogatásában. Létrejött a Külhoni Magyar Oktatási Tanács, pályázatok kerültek kiírásra, pedagógus továbbképzések szervezésével segíti a magyar állam a külhoni iskolákat, de még mindig sok a tennivaló ezen a területen.
Az elmúlt évek tapasztalata, hogy az európai uniós források rendkívül kevés lehetőséget adtak a határokon átívelő oktatási projektek indítására. Azt az egyedülálló helyzetet, hogy Magyarország önmagával határos és a szomszédos országok mindegyikében létezik kiépített magyar nyelvű oktatási rendszer, illetve szakmai érdekvédelmi képviselet, egyedülálló lehetőségként lehet és kell használni arra, hogy átfogó, a teljes Kárpát-medencét érintő oktatási fejlesztések induljanak.
A 2014–2020-as európai uniós finanszírozási időszakban az Európai Szociális Alap (ESZA) esetében kötelező lesz transznacionális együttműködéseket tervezni. Ezek a források a Kárpát-medencei magyarság és a nemzeti integráció kiteljesítése számára kulcsfontosságúak. Az uniós lehetőségek most kivételesen egybeesnek a Kárpát-medencei magyar közösségeket összekapcsoló nemzeti integrációs törekvések elmélyítésével. Bíztató fejlemény, hogy a közelmúltban aláírt Partnerségi Megállapodás - amely az elkövetkező hét évben történő uniós források felhasználásának alapdokumentuma - a Nemzetstratégiai Kutatóintézet kezdeményezésére már tartalmaz egy fejezetet, amely makro-regionális, Kárpát-medencei szintű fejlesztési együttműködésekre ad lehetőséget.
A mai napon sor kerül a külhoni pedagógus szövetségekkel történő stratégiai megállapodás aláírására, mely megállapodás eredményeként az elmúlt év közösen elindított kapcsolatépítő munkáját folytatva, a hálózati együttműködés elvén újabb, közös szakmai érdekek mentén lehetőség nyílik a Kárpát-medencei oktatási tér eszméjének újrafogalmazására.
Márton Áron szavaival: „Minden nép annyit ér, amennyi értéket saját magából ki tud termelni. S addig él, amíg életét a saját erejével tudja táplálni…”
Kívánok Önöknek további hasznos tanácskozást!
