Thaisz Miklós

A 2013/14-es tanév feladatai
a jogszabályváltozások tükrében

thm0

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Nagy megtiszteltetés és egyben komoly felelősség a szakma nagy tekintélyű szakértői előtt a Köznevelésért Felelős Államtitkárság képviseletében beszélni az idén hatályba lépett jogszabályi változásokról és a minisztérium jövőbeli elképzeléseiről.

Bevezetésképpen egy olyan aktuális témáról szeretnék röviden szólni, amely a teremben ülő hölgyek és urak nagy-nagy többségét biztosan érdekli, hiszen a saját bőrén érezi azt.

Előadásom második részében összefoglalom azokat a törvényi változásokat, amelyek az elmúlt néhány hónapban léptek hatályba. Van miről beszélnem, mert a köznevelési törvény többször módosult 2013-ban, illetve a nyár legvégén kiadtunk egy kormányrendeletet, amely nagyon sok fontos kérdést szabályoz a pedagógus előmeneteli rendszer részletszabályaitól kezdve a vezetői megbízásokhoz szükséges pályázatok eljárásrendjén keresztül az új pedagógus munkaidő-szabályokig.

Egy idézettel kezdeném, Németh Lászlótól. „Aki nem született tanító, akármilyen nagy tudós, amit tud, azt sem tanítja meg. Aki meg az, azt is bevési a friss ifjú elmébe, amit maga már nem jegyez meg.” Az idézet jól kifejezi azt, hogy milyennek kell lennie a jó oktatáspolitikának, milyennek kell lennie a jó pedagógus életpálya-modellnek. Nyilvánvalóan az az oktatáspolitika és az az életpályamodell a jó, amely valóban azokat a pedagógus készségeket, képességeket, attitűdöt, tudást nézi, méri, értékeli, jutalmazza, amelyek ahhoz kellenek, hogy egy pedagógus valóban kiválóan megfeleljen a feladatának.

Az új pedagógus előmeneteli rendszer bevezetése

Miről is szól ez a bizonyos pedagógus előmeneteli rendszer? Milyen célt szolgál az, hogy nem egy egyszerű béremelést hajtottunk, hajtunk folyamatosan végre a következő években, hanem egy új rendszert kezdtünk el fölépíteni, amelyet átfogóan pedagógus előmeneteli rendszernek nevezzük? Először is, nyilvánvalóan ez nemcsak egy bérrendezés – aminek első lépése megtörtént szeptember elsején – hanem egy teljesen új munkaidő szervezési és pedagógusértékelési, -minősítési rendszer is. Így egyben, összességében ezt nevezzük hivatalosan pedagógus előmeneteli rendszernek, közkeletű néven pedagóguséletpálya-modellnek.

Melyek voltak a legfontosabb céljaink, amikor arról döntöttünk 2011-ben, hogy új pedagógus előmeneteli rendszert hozunk létre? Az elsőszámú cél természetesen a magyar köznevelési rendszer színvonalának emelése, ami a diákokról, a gyermekekről, a tanulókról szól elsősorban. A tehetséges fiatalok számára vonzóvá akarjuk tenni a pedagógus pályát, és természetesen a kiváló pedagógusokat pályán akarjuk tartani. Az új előmeneteli rendszer szól továbbá a pedagógusok társadalmi presztízsének a javításról, amely szorosan összefügg a pedagógusok bérének alakulásával. A presztízs növelése szempontjából az is nagyon fontos továbbá, hogy a társadalom lássa, hogy most nem csak szociális érzékenységből történt pedagógus béremelés, hanem egy teljesen új rendszert vezetünk be, és a pedagógusok azért kapnak idéntől is, meg jövőre és jövő után ismét fizetésemelést, mert jó munkát végeznek a közösség érdekében.

2013. szeptember 1-jén elkezdődött az életpályamodell bevezetése. A pedagógusoknak több mint kilencven százaléka tényleg érezhető béremelést könyvelhetett el szeptember 1-jén. Ugyanakkor, nem végeztem kutatást, de tisztában vagyok azzal, hogy azok körében, akik itt ülnek most a teremben, azért más az arány. Azok ülnek itt elsősorban, akik számára 2013. szeptember 1-jén nem jelentett komoly béremelést az előmeneteli rendszer bevezetésének kezdete. Próbáljuk feloldani ezt a látszólagos ellentmondást. Hogyan állhatott elő ez a helyzet és milyen megoldást kínálunk, mit tudok megnyugtatásul mondani? Először is, amint Önök is bizonyára tudják, jelenleg is folyamatban van annak a kompenzációs rendszer véglegesítése, az egyedi esetek megvizsgálása, amelynek a nyomán november első napjaiban az októberi fizetésükkel együtt azok a pedagógusok, akik nem jártak jobban az előmeneteli rendszer 2013. szeptember elseji bevezetésével, megkapják a kompenzációt. A döntések általános, objektív alapelvek mentén, de egyedi döntések alapján születnek meg október közepére és november elején az októberi fizetésükkel együtt fogják megkapni.

Milyen előrelépési lehetőségek állnak önök előtt a közeljövőben? A jelenlegi jogszabályokból az következik, hogy 2013. szeptember 1-jén mindenki Pedagógus I. fokozatba került, és főszabály szerint legkorábban 2015. januárban léphet tovább. Ugyanakkor szeretném hangsúlyozni, hogy jelenleg több lehetőséget is mérlegelünk, és komoly tárgyalások zajlanak arról, hogyan lehetne esetleg egy objektív szempontok szerint meghatározott kör számára korábbi előrejutási lehetőséget biztosítani. A mesterpedagógus pályázati felhívás lehetősége, ugyanis, benne van a 326/2013-as kormányrendeletben. A felhívásról még nem született döntés, tehát természetesen nem tudok ennél többről beszámolni, de hangsúlyozom, hogy ez a lehetőség ott van a jogszabályban. Nem ígérgetni akarok, de azért ezt fontosnak tartottam elmondani. Benne van a jogszabályban továbbá az is, hogy azok a pedagógusok – elsősorban szakértők, szaktanácsadók – akik a TÁMOP 3.1.5. projekt keretében részt vesznek a minősítési eljárásokban és sikeresen teljesítik azt, szintén korábban juthatnak Mesterpedagógus fokozatba. A mesterpedagógusi fokozatot elsőként a szakértői, szaktanácsadói feladatot ellátó pedagógusok érhetik el, akiknek az akkreditált képzései a TÁMOP 3.1.5. és TÁMOP 3.1.8. projekt keretében várhatóan 2014 januárjában kezdődnek.

A köznevelési törvény változásai

És akkor most rátérnék az eredeti témámra, ugyanis arra kaptam felkérést a szervezőktől, hogy a törvényi változásokról beszéljek. A tanévkezdő kiadványunk természetesen megjelent, olvasható a minisztérium honlapján. Ezen kívül több tájékoztató anyagunk is elkészült, a tanévkezdő kiadvány pedig már szeptember elején kiegészült a pedagógusi életpályára vonatkozó részekkel. Nyár elején, késő tavasszal volt egy köznevelési törvény-módosítás, amelyből – a teljesség igénye nélkül – a következő dolgok következnek:

  • A HÍD II. programba egy módosítás által lehetőség van egy évvel később is bekapcsolódni azon diákok számára, akik valamilyen módon – betegség, külföld egyebek – miatt úgynevezett évvesztesek.
  • A maximális, minimális osztály illetve csoportlétszámtól való eltérés lehetősége húsz százalékos mértékben bekerült a jogszabályba. Ezzel lényegében a korábbi szabályokhoz tértünk vissza. A szakképzésre speciális szabályok vonatkoznak, egy kicsit ott is rugalmasabbá tettük a rendszert.
  • A mindennapos testneveléssel kapcsolatban két dologra hívnám fel itt a figyelmet. A heti öt testnevelés óra közül két óra összevonható, tehát ilyen módon heti öt helyett négy napra elosztva lesz öt óra testnevelés hetente. Az összevonásra azonban csak akkor van lehetőség a jogszabályok szerint, hogyha az úszásoktatás infrastrukturális feltételei nem adottak, és emiatt történik összevonás. Szakképzés tekintetében, sokkal életszerűbb a szabályozás a változtatás nyomán, mint korábban volt, hiszen csak azokon a napokon kell testnevelésórát szervezni, amikor nem kizárólag gyakorlati oktatás zajlik.
  • Fontos változás az egyházi intézményeket érintően, hogy az etika tantárgy hittan tantárggyal kiváltható – hangsúlyozom, egyházi intézményekről beszélek –, hogyha a hittanórán a Nemzeti alaptanterv etikára vonatkozó fejlesztési követelményeit megtartják és tanítják.
  • Fontos változás, hogy az intézményi átszervezéseket ismét május végéig kell megtenni.
  • A pedagógus munkakör betöltésének végzettségi és szakképzettségi követelményeivel kapcsolatban szintén rugalmasabb szabályozás került bevezetésre. Vannak olyan tantárgyak, tantárgyi modulok, amelyekre nincsen megfelelő képzés, pedagógushiány van, itt százhúsz órás továbbképzéssel is lehet tanítani az adott tantárgyat. Vonatkozik ez egyébként a mindennapos testnevelés kapcsán a testnevelésre is, akkor, hogyha nem találnak elegendő számú testnevelő tanárt. Tehát itt is rugalmasabb lett a szabályozás, akárcsak a két tanítási nyelvű oktatás területén is.
  • Fontos változás volt a nyár folyamán, hogy immár a köznevelési törvény is rögzít konkrétan az intézményvezetők munkáltatói jogait. A bérgazdálkodás, kinevezés, és jogviszony megszűntetés kivételével tehát minden más kérdésben az intézményvezető a pedagógusok munkáltatója. További fontos változás, ami az intézmények megfelelő működése szempontjából szintén elengedhetetlen volt: működtetői feladatokat ellátókkal szemben is munkáltatói jogokat gyakorolhatnak az intézményvezetők.
  • Az óvodapedagógusok esetében is volt egy kis dilemma, amit meg kellett oldanunk. Amikor harminckét órában határoztuk meg a pedagógusok kötött munkaidejét, akkor azt is kimondtuk, hogy e fölött a pedagógus maga rendelkezik a munkaideje többi részével. Egy teljes munkaidejű pedagógus esetében tehát további nyolc óra felhasználásáról a pedagógus maga dönt. Hogyha ez így maradt volna óvodapedagógusok esetében is, nem lehetett volna szabályosan például értekezletet tartani egy óvodában, mert az a harminckettő fölött van, ezért bekerült a törvénybe, hogy a harminckét órán fölül hetente legfeljebb négy órában a rendeletben fölsorolt feladatokat elő lehet írni az óvodapedagógusoknak. Hangsúlyozom ugyanakkor, hogy nem kötelező minden héten négy plusz órára beosztani az óvodapedagógust az óvodavezetőnek, ez egy lehetőség. Csak azért, hogy plusz feladatot adjanak, ezt a heti 32 órán felüli 4 további órát nem kötelező előírni!
  • A törvény mellékleteiben is van változás: az óvodákra vonatkozólag a vezetők és nevelő-oktató munkát közvetlen segítők létszáma továbbra is szerepel a törvény mellékletében, viszont iskolák, kollégiumok esetében ez a szabályozás kormányrendeleti szintre került át. Ez utóbbit a 326/2013-as kormányrendelet melléklete tartalmazza.

A pedagógus előmeneteli rendszert érintő törvény-módosítások

Rátérek az előmeneteli rendszerrel kapcsolatos változásokra. Amikor a pedagógus előmeneteli rendszer fokozatai közötti lépésről van szó, tehát például arról, hogy valaki Pedagógus I-ből Pedagógus II-be vagy Mesterpedagógus fokozatba lép, akkor szigorúan a pedagógusi szakmai gyakorlat számít. Viszont, amikor fizetési kategóriáról beszélünk, tehát, hogy a Pedagógus I-en belül 5., 8. vagy 15. fizetési kategóriába kerül a pedagógus, ott viszont beszámít minden olyan munkaviszonyban töltött idő, amit korábban a Kjt. is elismert. Ezt szintén fontos hangsúlyoznom, mert ezt többen félreértelmezték.

Szintén a nyárvégi köznevelési törvény-módosítással került be a jogszabályba egy új rendelkezés, amely középfokú végzettség esetén is meghatározza pedagógus munkakörben foglalkoztatottak esetében az illetményalapot. Korábban ugyanis csak főiskolai és egyetemi szintet, tehát alapfokozatot és mesterfokozatot határozott meg a törvény és ezt szükségszerű volt kiegészíteni, hiszen például a szakképzésben többen középfokú végzettséggel dolgoznak pedagógus munkakörben, így értelemszerűen rájuk is vonatkozik az életpálya. A kulcsszó ugyanis a pedagógus munkakör.

A nyárvégi köznevelési törvény-módosítások közül a legfontosabb, hogy a parlament bővítette azoknak a körét, akikre vonatkozik az új pedagógus előmeneteli rendszer. Ezen kívül a parlament a tervezetthez képest némileg csökkentette az illetményalap 2013-ra vonatkozó összegét. Fontos újdonság, hogy intézményi tanácsot kell létrehozniuk az intézményeknek, illetve az intézményi tanács alapítványt hozhat létre.

Pontosan kikre terjed ki tehát ősztől az pedagógus előmeneteli rendszer? A nevelési-oktatási intézményekben dolgozó pedagógusokra, így természetesen az óvodapedagógusokra, iskolapszichológusokra is, hiszen ezek is pedagógusi munkakörök. A köznevelési törvény eredetileg 2015. szeptember 1-jétől írta elő, hogy a pedagógiai szakszolgálati intézmények pedagógusaira vonatkozik az előmeneteli rendszer, ezt azonban előrehoztuk 2013. szeptember 1-jére. Ugyanez történt a pedagógiai szakmai szolgáltató intézményekben pedagógiai előadó, pedagógiai szakértő munkakörben foglalkoztatottakkal, illetve a gyermekvédelmi intézményekben pedagógus munkakörben foglalkoztatottakkal. Egy további örvendetes bővítésre is sor került: azon nevelő-oktató munkát közvetlenül segítő alkalmazottakra, akik pedagógus szakképzettséggel rendelkeznek, szintén vonatkozni fog az előmeneteli rendszer 2015. szeptember 1-jétől.

Az illetményalapot a köznevelési törvény meghatározza 2013. szeptember 1-jétől 2014. augusztus 31-ig, ezek azok a százalékok, amelyek alapján Önök besorolásra kerültek és az első bérüket megkapták október elején. A következő évek béremelkedési ütemét szintén jogszabály garantálja, tehát – és erre felhívnám a figyelmet – 2014 és 2017 között minden évben folytatódik tovább a bérrendezés, évente, további százalékokkal. A további béremelés ütemezése, a pontos számok a 326/2013-as kormányrendeletben találhatóak meg.

Az intézményi tanáccsal kapcsolatban bekerült a törvénybe egy módosítás, amelynek értelmében ahol nem hozzák létre az intézményi tanácsot a kamarák, egyházak és a köznevelési törvényben meghatározott egyéb szervezetek képviselői, ott kötelező létrehozni a szülők, a nevelőtestület és székhely szerinti települési önkormányzat delegáltjaiból.

Új munkaidő-szabályozási rendszer

Rátérek a foglalkoztatási rendelet munkaidő-szabályozással kapcsolatos kérdéseire. A pedagógusok előmeneteli rendszerével kapcsolatban ez a jogszabály tartalmazza többek között a besorolási követelményeket, a gyakornoki időt, a mentori feladatokat is – végre megjelenik tehát jogszabályban a mentor. A pályakezdő pedagógus, a „gyakornok” ugyanolyan teljes jogú pedagógus az intézményekben, mint eddig, csak az a különbség, hogy csökkent az óraszáma – hiszen gyakornoknak nem 22–26, hanem húsz óra a neveléssel-oktatással lekötött munkaideje – és fenntartótól függetlenül a gyakornokok mindenhol mentori segítséget kapnak. Szeretném felhívni a figyelmét azoknak az intézményvezetőknek, akik esetleg több órára állították be a gyakornokokat, hogy próbálják meg úgy intézni – pontosan tudom, hogy nem egyszerű sokszor –, hogy a gyakornokoknak húsz órája legyen, mert a jogszabály ezt írja elő. Ez is több helyen probléma, de hallok már olyan eseteket, ahol az igazgatók eszméltek és utólag megoldották.

A gyakornokok számára előírt minősítő vizsga és a minősítési eljárás szabályait, eljárásrendjét szintén ez a jogszabály tartalmazza, csakúgy, mint az átsorolás időpontját, a pótlékokra vonatkozó szabályokat, illetve a munkaidő-szabályzással kapcsolatos rendelkezéseket.

Hogyan is néz ki tehát az új munkaidő szabályozás? A teljes munkaidő – mint ahogy eddig is volt – hivatalosan negyven óra, amelynek nyolcvan százaléka – teljes munkaidőben foglalkoztatott pedagógus esetén harminckét óra – „kötött munkaidőnek” minősül. A fennmaradó nyolc óra pedig – hangsúlyozom ezt is – a pedagógus által meghatározott módon felhasználható idő. Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert eddig egyébként a jogszabály lehetőséget adott arra is, hogy akár negyven órára ossza be az intézményvezető a pedagógust. Most nincs erre lehetőség. Tehát azokban az intézményekben, ahol azt írják elő a pedagógusoknak, hogy reggel nyolc órától délután négyig legyenek bent minden nap, törvénytelenül járnak el. Teljességgel törvénytelenül, és ezúton is szeretném kérni azokat, akik ebben esetleg érintettek, hogy ezt pedagógusaiktól ne követeljék meg, vagy ha pedagógusok, nyugodtan tegyék ezt szóvá a vezetőiknél, mert harminckét óránál több munkaidőt nem jelölhet ki az intézményvezető. Ettől még természetesen továbbra is a munkaidő része a fennmaradó heti nyolc óra is, de hogy hol végzi a munkáját pedagógus ebben a nyolc órában, az saját döntésén múlik. A „neveléssel-oktatással lekötött munkaidő”, tehát az a bizonyos 22–26 óra az, ami az intézményvezetők és vezető-helyettesek kivételével kiváltja a kötelező óraszám fogalmát szeptember 1-jétől.

Ami a részleteket illeti: a neveléssel-oktatással lekötött munkaidőbe, tehát a 22–26 órába nemcsak a hagyományos „kontaktórák” számítanak be, hanem minden foglalkozás, amely gyermekkel, tanulóval történik. A kulcsszó itt tehát egyértelműen a „foglalkozás”. A jogszabály fel is sorolja, hogy mi tartozhat az egyéb foglalkozások körébe. Itt most idő hiányában nem sorolok fel mindent, csak néhány példát: a szakkör, a napközi, a tanulószoba, a tehetségfejlesztő foglalkozás, mind-mind a neveléssel-oktatással lekötött munkaidőbe számít. Itt is szeretném kérni a kedves intézményvezető kollegákat és vezető-helyetteseket, hogy olyan tevékenységet ne írjanak elő a kötött munkaidő neveléssel-oktatással lekötött részébe, ami nem oda való. Ami a kötött munkaidő fennmaradó részét illeti, tehát a 22–26 és a 32 közötti időt, ott is pontosan és elég rugalmasan szabályozza a jogszabály a kérdést, hiszen részletesen felsorolja, hogy milyen tevékenységekkel tölthető ki a kötött munkaidő. A 32 órát főszabály szerint az intézményben kell tölteni a pedagógusnak, azonban hangsúlyozom, hogy ez alól kivételt jelentenek azok a tevékenységek, amelyek az intézményen kívül láthatóak csak el. Hogy mi tartozik ebbe a körbe, azt – amennyiben van ilyen – kollektív szerződés határozza meg. A kollektív szerződésről jelenleg is zajlanak a tárgyalások a Pedagógusok Szakszervezetével, az egyetlen reprezentatív pedagógus szakszervezettel. Bízom benne, hogy megállapodásra jutunk a szakszervezetekkel. Amennyiben még sincs kollektív szerződés, akkor a munkáltató, azaz ebben az esetben az intézményvezető határozza meg az intézményen kívül ellátható feladatok körét.

Kiemelem, hogy a 32 óra nyilvántartása az intézményvezető feladata. Szintén nagyon fontos hangsúlyozni, hogy havonta és nem hetente történik az igazolás. Mindez nem a pedagógus, hanem a vezető dolga. A nyilvántartást segíti majd hamarosan egy, az iskolaadminisztrációs rendszeren megjelenő felület.

Az eseti helyettesítések számának ügye szintén egy tipikus gyakran ismételt kérdés. A jelenlegi szabályozást a korábbi jogszabályból vettük át. Egy tanítási napon maximum két eseti helyettesítés írható elő, hetente hat, évente pedig harminc napon. Hangsúlyozom, hogy ez a 26 óra fölötti eseti helyettesítésre vonatkozik. Joggal vetették föl a művészetoktatási intézmények, szakképző intézmények, óvodák, hogy sokszor gondot okoz, ha például egy hegedűtanár megbetegszik, és van egy nap három hegedűórája. Ilyenkor értelemszerűen érdemes egy pedagógussal helyettesíteni, ugyanakkor, ha megtartja mind a három hegedűórát, akkor nem tartotta be a napi kettő eseti helyettesítésre vonatkozó korlátozást. Ez valóban jogos észrevétel, ezért gondolkodunk azon, hogyan lehetne ezt a szabályozást rugalmasabbá tenni, úgy, hogy az összes eseti helyettesítések száma természetesen ne legyen több az összesen előírható a harmincnál. A szabályozást életszerűbbé kell tennünk.

Előadásom végén a tanév kiemelt feladatait foglalom össze röviden, a teljesség igénye nélkül.

  • Értelemszerűen aktuális feladat volt a pedagógiai programok, helyi tantervek hatályba léptetése.
  • Fontos, hogy bejáratódjon a tizenhat óráig szervezett foglalkozások rendszere, amely természetesen nem klasszikus „egész napos iskolát” jelent.
  • Az erkölcstan és az e helyett választható hit- és erkölcstan bevezetése szintén fontos feladata ennek a tanévnek.
  • A mindennapos testnevelés immár több évfolyamon érvényesül, itt is pontosan tisztában vagyunk azzal, hogy sok még a tennivaló a rendszer zökkenőmentes működéséhez.
  • Az új foglalkoztatási szabályok bevezetése, az egyenlő teherviselés elvének érvényesítése kulcsfontosságú feladatunk, amelyet érvényesítenünk kell a gyakorlatban is.
  • És végül, de nem utolsó sorban – hogy egyfajta keretet adjunk az előadásomnak – a pedagógusminősítési rendszer, a tanfelügyeleti rendszer, és a szaktanácsadói rendszer érdemi kipróbálása, fejlesztése, bejáratása ennek a tanévnek a kiemelkedően fontos feladata. Akárcsak a szakértőknek, a szaktanácsadóknak a képzése, amely ebben a tanévben – komoly európai uniós fejlesztési források felhasználásával – az Oktatási Hivatalban és az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézetben hamarosan elkezdődik, illetve bizonyos képzések már el is kezdődtek. Ezekről majd hallhatnak a projektek szakmai vezetőitől, a konferencia következő napjaiban.

A köznevelési rendszer megújításához nagy szükségünk van a szakma – tehát az Önök – támogatására, ezért kérem, hogy segítsék továbbra is a munkánkat észrevételeikkel, javaslataikkal és legyenek partnereink a további közös gondolkodásban. Köszönöm szépen a figyelmüket!