Prof. Csermely Péter

Tehetséggondozás hazánkban és a
Kárpát-medencében: kulcskérdések,
nemzetközi kitekintés és jövőkép

Polonkai Mária már a lényegét elmondta annak, amit én szerettem volna mondani, így csak kiegészítésként mondom azt, amit hallani fognak. Azzal kezdeném, hogy néhány gondolatot megosztanék Önökkel a tehetségről általában. Azt hiszem, hogy nem lehet elégszer megközelíteni ezt a komplex fogalmat ahhoz, hogy az ember igazán átérezze, értse, hogy mi mindent is jelent maga a tehetség.

A tehetséget sokszor olyan módon szokás megközelíteni, hogy intellektuális tőkének gondoljuk. 20 évvel ezelőtt azt mondtuk volna, hogy az IQ egyenlő a tehetséggel. Ez a szemlélet már meghaladottá vált, rájöttünk arra, hogy a tehetség mennyire komplex dolog és a szorosan vett intellektuális tartalmak mellett mi mindent tartalmaz még. Nem véletlen, hogy a jobb oldali agyféltekéhez rajzoltam az érzelmi tőkét, a tehetségnek azt a komponensét, amely igen fontos a kitartásban, a motivációban, az érzelmi intellektusban. Ezen összetevő fontos a Polonkai Mária által is említett olyan nehéz helyzetek megoldásában, mint amikor a tehetség belép a nagybetűs életbe, és alkalmazkodnia kell egy adott helyzethez, vagy amikor el kell tudni mondania, hogy az ő ötlete milyen módon válhat iparilag, gazdaságilag hasznosítható tevékenységgé. Eközben kompromisszumokat is kell tudni a tehetségnek kötnie a hasznosítás érdekében, és ehhez nagyon sok érzelmi intellektus, érzelmi intelligencia, érzelmi tőke szükséges. Sokféle tehetség létezik: mesterséges tehetség, manuális tehetség stb. Sok ezer olyan élethelyzet van, amelyben a tehetség megnyilvánulhat.

Ehhez még azt tenném hozzá, hogy a tehetséggondozás a fogantatás pillanatában kezdődik, és a halál pillanatában fejeződik be. Tehát magunkban is bármikor új tehetségtartalmakat fedezhetünk fel. A tehetséggondozás egy olyan folyamat, amely nem fejeződik be az egyetemmel, vagy a 35. életévvel. A kreativitás egy olyan különálló eleme a tehetségnek, amely mindent összeköt. Én a Semmelweis Egyetemen dolgozom, hálózatkutató vagyok, ezért had tegyem hozzá a tehetség fogalmához a szociális tőkét is, azt a kapcsolatteremtési készséget, ha úgy tetszik, hálózatképző készséget, amely nélkül a tehetség nem találja meg sem azokat a mentorokat, sem azokat az érvényesülési lehetőségeket, amelyek ahhoz kellenek, hogy haszon is legyen abból, amit csinál. Magyarországon egyébként (erre zárójelben had hívjam fel a figyelmet) megbicsaklik ez a folyamat. A tehetséggondozásban nem vagyunk rosszak, de valahol a végén, amikor már hasznosulnia kellene egy tehetségnek (pl. szakmunkás bizonyítvánnyal a kezében), akkor van baj, akkor megy el a tehetség külföldre, vagy ha nem is megy el külföldre, nem tud úgy érvényesülni itthon, ahogy kellene.

Néhány mondatot engedjenek meg nekem a kreativitásról. Ez a tehetségnek egy nehezen megfogható része. Az, hogy hány másodperc alatt futja le valaki a százat, az jól mérhető. Hogy mennyire kreatív valaki, az nehezebben mérhető. Mi is a kreativitás? Sokan azt mondanák, hogy valami új, amit még mások nem csináltak. A kreativitás nem mindig jó, lehet, rossz is, ha valami új, nem biztos, hogy jó is, hasznos is. A kreativitásnak van egy minőség, hasznosság eleme is. Ez a kettő csak egységében értelmezhető. Már a kreativitásnál is figyelemre kell lenni a közösségre, a környezetre és annak megfelelő az által emészthető, hasznosítható kreativitást kell produkálni.

Lássunk egy példát: képzeljük el, hogy hajótöröttek vagyunk. Egy óceán közepén hánykolódunk egy csónakban, semmi nincs nálunk, sem evező, sem motor. Három lehetőséget ajánlok fel önöknek a túlélés reményében, amelyből egyet kell választani. Az egyik lehetőség két liter víz. A második két liter gázolaj, a harmadik pedig egy térkép és egy iránytű. Ki az, aki az elsőre szavazna? Ki az, aki a másodikra? Néhányan. Ki az, aki a harmadikra? Sokan. Azt kell, hogy mondjam, hogy a jelenlévők jól reprezentálják az általános gondolkodást. A harmadikra szavaznak a legtöbben, a második variációra a legkevesebben. Rossz hírem van az A és a C lehetőséget választóknak, ugyanis ők halnának meg. A B-t választók élnék túl a hajótörést, ugyanis a gázolajat ki lehet önteni a vízre, ahol az szétterül, és a magasból csillog, ami annak az esélyét adja meg, hogy a hajótöröttet észrevegyék az óceánon.

Másik példa: Karcagon voltam egy vetélkedőn a zsűri elnöke. Azt láttam, hogy a gyerekek oldják meg a kémia és fizika feladatokat. Az egyik gyerek felült a padra, és szinte el is feküdt a padon. Gondoltam, ezt a gyereket érdemes figyelni. Valóban: a végén az a csapat lett az első, amelyikben ez a gyerek is csapattag volt, méghozzá miatta, mert a többiek nem értettek semmihez. Ezzel azt szeretném illusztrálni, hogy a pedagógusnak milyen érdekes dolgokra kell figyelnie akkor, ha a tehetségre fel szeretne figyelni.

Jelenleg igen izgalmas dolgok történnek a világ tehetséggondozásában. A China Business Revue-ből vettem ki egy mondatot, mely így hangzik: „A tehetségekért folytatott háború olyan erős, mint ahogy máskor szokott lenni”. Én azt mondanám, hogy most még erősebb, mint máskor. Sokatmondó az a dátumsorozat, hogy tavaly Kína tíz éves tehetségprogramot fogadott el (Magyarország két évvel előttük jár, mi 2008-ban fogadtunk el egy húsz évre szólót). 2011. április 9-én volt az első Európai Tehetségnap (erről már szó esett az előző előadásban). Április 15-én az USA-ban egy tehetségtörvényt terjesztettek be (soha nem volt az Amerikai Kongresszus előtt még ilyen jellegű törvényjavaslat) és augusztus 10-én volt az első Világméretű Tehetségnap. A Tehetségnapok magyar javaslatra kerültek be a világ tehetséggondozó gyakorlatába. Polonkai Mária elemezte a magyar Géniusz Program eredményeit, ami úgy foglalható össze, hogy a tehetséggondozásban mi példát mutatunk világméretekben is.

Én a Nemzeti Tehetségsegítő Tanács elnökeként állok itt. Ez egy olyan szervezet, amely nyitott. 14 tagszervezettel indultunk el 2006-ban, jelenleg már 38 tagszervezetünk van. Mindegyikre büszkék vagyunk, különösen a Tehetségsegítő Tanácsokra. Regionálisan és szakmailag is átfogják ezek az egész Kárpát-medencét. Úgy gondolom, hogy ez hosszú távra is biztonságot adó ígéretes folyamata a magyar tehetséggondozásnak. Ezzel kapcsolatban két dolgot szeretnék hangsúlyozni:

• Egyrészt, hogy nem párhuzamos struktúrát építünk. Ez abban is megnyilvánul, hogy a tehetségpontok kétharmada oktatási intézmény.
• Másrészt, hogy csak együtt lehet hatékony a tehetséggondozásban az állami és a civil szféra.

Kína, Szingapúr és Korea példája mutatja, hogy nagyon sikeres tehetséggondozást lehet felépíteni csak állami részvétellel, ha az jól meg van szervezve. Szingapúrban már 25 éve megszervezték az állami tehetséggondozást, ami szép eredményeket ért el. Azonban van ezzel egy baj. Ha a szingapúri példánál maradok, baj az, hogy csak 9 és 12 éves korában mérik meg a gyereket, azaz csak kétszer mérnek meg valakit az életében. Ha az a gyerek ezen a két napon rosszul ébredt, vagy izgulós, akkor több esélye nincs. Ez nem egy jó tehetséggondozás, azt kell mondanom. Nem ad lehetőséget sok gyereknek. Óriási szűkítést jelent a tehetségek körében az is, hogy ezeken a felméréseken csak a tantárgyak körében mérnek.

Egyik barátom, Horváth Gábor, roma származású táncművész. Gábor, amikor felbátorodott azon, hogy sorra nyerte a táncversenyeket, rájött arra, hogy ő tanulni is tud. 4,9-es átlagot ért el, és jelenleg azon gondolkozik, hogy gépészmérnöknek megy tanulni a Műszaki Egyetemre. Pont ilyen bátorító, úgymond mellékszálak juttathatnak el valakit oda, hogy teljesen más területen is elkezdjen kibontakozni.

Az elmúlt években egy új intenzitású európai tehetséggondozási együttműködést indítottunk el. Néhány hét múlva fogják az európai parlamenti képviselők beterjeszteni azt a határozati javaslatot, ami a magyar példát elterjesztve javasolja az EU-tagállamoknak, hogy olyan tehetséggondozási modellt vezessenek be, mint Magyarországon működik. A jövőre gondolva azt tudnám mondani, hogy egy világméretű tehetséggondozó hálózat nagyon sok helyi tartalékot tud mozgósítani, megfelelően tudja ezeket fejleszteni, és meg tudja többszörözni a Föld tehetségkapacitását. Ez ránk fér, ugyanis sok feladat van, amit meg kell oldani.

Ha egy mondatban kellene megfogalmaznom, hogy hol állunk nemzetközileg a tehetséggondozásban, akkor azt kell mondanom, hogy trendet szab Magyarország nemzetközileg és nem trendet követ. Ez hihetetlenül ritkán előforduló eredmény. Ezt a pozíciót azonban könnyen el lehet veszíteni.

A tehetséggondozással sok nehézség is van. Az oktatás helyzetét ismerik önök is. Nagyon nehéz abban a helyzetben, amiben jelenleg a magyar oktatás van, a tehetséggondozást jól végezni. Fontos a fehér foltok csökkentése akár területileg, akár tehetségfajták szerint. Emellett nagyon fontos a sokféle akarat összehangolása, ugyanis mi, magyarok nagyon individuális nemzet vagyunk, és sokszor annyifélét akarunk, ahányan vagyunk.

A kormány augusztus 10-én fogadta el, hogy jövőre a TÁMOP pályázatok keretében folytatódjon a Géniusz program. Jelenleg azon dolgozunk, hogy a kettő közötti programszünet minél rövidebb legyen. Jó hírem van, ugyanis a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség még az idén ki fogja írni a Géniusz program „maradékának” a pályázatát. Érdemes erre figyelni.

Azt hiszem, hogy Polonkai Mária előadásában nem hangzott el, hogy a Nemzeti Tehetség Alapnak a személyi jövedelemadó második 1%-a (tehát az egyházi 1%) terhére felajánlható összeg hogyan változott az elmúlt években. Nagyon biztató trendet látunk. 355 millió Ft-ot ajánlottak fel az állampolgárok az 1. évben, 859 millió Ft-ot a 2. évben és több mint 1,5 milliárd Ft-ot a legutóbbi évben tehetséggondozásra. Ez összesen 272000 ember felajánlását jelentette. Számok bizonyítják, hogy ez a növekedés nem az egyházi felajánlások kárára valósult meg, hanem azért, mert a parlagfű kikerült a központi irányzatokból, és aki addig a parlagfű irtására adta a támogatását, az most inkább tehetséggondozásra adja. Az egyházi támogatás is nőtt, nominálisan nem, de az adakozók számában igen. 11%-kal többen adtak az egyházaknak tavaly, mint tavalyelőtt, és 11%-kal kevesebben adtak a nem egyházi felajánlásokra, például a tehetséggondozásnak tavaly, mint tavalyelőtt.

Minden órában (immáron 3. hónapja) várjuk, hogy megjelenjen az a kormányrendelet, amely felhatalmazza a Wekerle Alapkezelőt, illetve az OFI-t arra, hogy a Nemzeti Tehetség Alapban lévő jelenleg 5 milliárd Ft-ból az idei 600 mFt-ot ki tudjuk osztani. Minden további késlekedés ebben sajnos végzetes lehet, annál is inkább mert ez az összeg szolgálná az Országos Középiskolai Tanulmányi Verseny megrendezését, amelyet 1923 óta zavartalanul rendeznek meg, száz másik versenyt, valamint az informatikai diákolimpiának a kormányzat által korábban garantált megrendezését.

A legfontosabb feladatok a tehetséggondozásban a Nemzeti Tehetségsegítő Tanács október elejei tanácskozása értelmében két mondatban fogalmazhatóak meg. Ezekből az első az, hogy az elért eredményeket el kell mélyíteni. A második az, hogy a tehetséggondozó rendszert egybe kell szervezni. „Rendszer” alatt olyan új elemeket is értek, mint a kormányhivatalok, mint a köznevelési törvényben nagyon markánsan megjelenő kollégiumok, mint a nevelési tanácsadók és – nem utolsó sorban – a közoktatási szakértők. A tehetséggondozásban együttműködést szeretnék kérni Önöktől és egyben ajánlani is Önöknek.

Hadd foglaljam a végén az mondanivalómat azzal össze, amit én úgy fogalmazok meg, hogy tehetség tao-ja. A dián látható egy imamalom, ami nagyon nehéz: 3 tonnás. Ezt az imamalmot forgatni kell. Amikor az ember odaérkezik, az imamalom már forgásban van. Nem működik az, hogy az ember lényegesen lassabban vagy gyorsabban forgassa annál, ahogyan önmagától forog. De ugyanakkor az imamalomnak nincsen motorja. Így ha én, vagy mások nem forgatják, akkor az imamalom szép lassan megáll. A tehetség és a társadalom viszonya is pontosan ilyen. Ha a társadalom nem hagyja, hogy a tehetség forgassa, akkor egy idő után megáll. Ha a tehetség nem veszi észre, hogy a társadalomnak van egy önmozgása, akkor gyorsabban vagy lassabban akarja forgatni a társadalmat ennél, ami szintén nem megy. Mindkettőnek figyelembe kell vennie a másikat. A tehetség csak akkor hasznosul, ha ez meg is történik. Ez egy nagy üzenet a társadalomnak is, de a tehetségeknek is.

Előadásom végén (különösen ebben a nehéz gazdasági, anyagi helyzetben) azt akarom hangsúlyozni, hogy a tehetséggondozásra fordított összegek, az ország szebb jövőjének egyik utolsó biztonsági tartalékát képezik. Arra kellene vigyázni, hogy ezt az utolsó tartalékot ne herdáljuk el, mert akkor nem lehet, nem lesz kibontakozás. Végezetül hadd hívjam fel a figyelmüket arra, hogy a www.geniuszportal.hu honlap az, ahol szinte minden olyan információt, amelyet elmondtam az előadásomban megtalálhatnak. Arra biztatnám a kollégákat, hogy a hírlevelünkre iratkozzanak fel ezen a honlapon az email címük megadásával. Ezen a hírlevélen havonta egyszer fontos híreket adunk. Eddig nyolcezren kérték a hírlevelünket – és ami fontosabb: csak 14-en mondták vissza. Hadd hívjam fel a figyelmüket a blogomra is, a www.csermelyblog.hu oldalon. Ezen a „Milyen a jó tanár?” című bejegyzést több mint 15 ezren olvasták el eddig. Talán érdemes ezt Önöknek is megtekinteniük. Köszönöm megtisztelő figyelmüket!