Dr. Kaposi József

A Nemzeti Alaptanterv
közműveltségi tartalmai

Bevezetésként engedjék meg, hogy szóljak a Nemzeti alaptanterv alapelveiről. Az állam közszolgálati garanciáját kiterjeszti a tartalmakra is hosszú távon, ami azt jelenti, hogy mindenki egyaránt részesülhet a méltányosság, igazságosság értékében és országosan javulhat a tanuláshoz való hozzáférés mértéke. Hiszen tudjuk, hogy a magyar iskolarendszer egyik hibája az iskolatípusok közti nagyfokú és növekvő különbség. Reményeink szerint az átalakítás javítani fogja a különböző társadalmi csoportok közötti esélyegyenlőséget.

A Nemzeti alaptanterv szimbolikus dokumentum is, amellett, hogy kormányrendelet melléklete. Tartalma üzenet értékű, a társadalom egésze számára annak foglalata, hogy mi minden tekinthető ma Magyarországon a nemzedékek közti kulturális kincsnek, kapocsnak, „nemzeti minimumnak”. Fontos, hogy olyan nyelvezettel fogalmazzon, amit a szakemberek és a laikusok egyaránt, tehát a szülők és az oktatás minden szintjének szereplői megértenek. A Nemzeti alaptanterv általánosabb szinten fogalmaz, mint a kerettantervek, ez lehet alapja az egységességnek és a differenciálásnak. Mondok egy példát: Petőfi költészetét fel kell dolgozni. De azt már a kerettanterv mondja meg, hogy az általános iskolában a tájköltészet, a középiskolában a népies dalköltészet, ars poeticák, szabadság és szerelem témakörök miként kerülnek feldolgozásra. Tehát a különbségeket igazából a kerettanterv fogja majd nyilvánvalóvá tenni. A NAT nem mondja meg, hogy melyik tantárgy mikor kezdődik, csak azt, hogy az oktatás-nevelés melyik szakaszában, mely műveltségi tartalmakat kell elsajátítani: önálló tantárgyként, valamely tantárgy részeként vagy tantárgyközi elemként.

Az alapstruktúra megmarad a magyar közoktatás háromszintű tartalmi szabályozásában. Annyiban egyszerűsödik a rendszer, hogy bár továbbra is a Nemzeti alaptanterv alapján készülnek el a kerettantervek, de a kerettantervek helyi tantervekké való adaptálása egyszerűbb lesz. A tantestületek számára adminisztrációs feladatai leegyszerűsödnek, a kerettantervek alapján megalkothatják az iskolák saját helyi tantervüket apró változtatások átvezetésével.

A Nemzeti köznevelési törvény tervezete a következőképpen fogalmaz a Nemzeti alaptanterv vonatkozásában:„Az iskolai nevelés–oktatás tartalmi egységét, az iskolák közötti átjárhatóságot a Nemzeti alaptanterv biztosítja, amely meghatározza az elsajátítandó műveltségtartalmat, valamint kötelező rendelkezéseket állapíthat meg az oktatásszervezés körében, így különösen a tanulók heti és napi terhelésének korlátozására.”

Fontos kitétel tehát, hogy a műveltségi elemekkel egészül ki a Nemzeti alaptanterv. Annyiban ez nem újdonság, hogy már az 1995-ös Nat is tartalmazott közműveltségi elemeket, azonban 2003-as módosításával kikerültek ezek az elemek a kormányrendelet mellékletéből. A közműveltségi elemek hordozzák a kollektív identitásképzés funkcióját, a generációk közti műveltségi kapocs ezekből áll össze. Ha Petőfi, Arany János vagy Széchenyi István nevét hallja valaki, aki részt vett a magyar közoktatásban, annak számára – bármilyen szakmát is választ a későbbiekben – a közösség tagjaként olyan kapocs, amely nem szorul értelmezésre: közös kulturális kincsünk, kódunk. Másrészről a kimeneti szabályozás oldaláról nézve pedig lehetőséget jelent a követelmény-standardizációra, ami könnyebbé, átláthatóbbá, egyszerűbbé teszi a rendszert, s ez nemzetközi mérések szerint is fontos eleme lehet egy képzési struktúra eredményességének is.

Lényegesebb módosulás a Nemzeti alaptantervben négy területen történik. A változtatás első pontja a NAT küldetésének újradefiniálása. A nevelés és az értékek hangsúlyozása fontos, a változás összhangban van a Nemzeti köznevelési törvénytervezet azon szándékával, hogy az oktatás-nevelés rendszere a közszolgálat státusára épüljön, szemben a korábbi szolgáltatás koncepcióval. Korrekció, hogy az európai kulcskompetenciákban megjelenik a műszaki-technikai tudás is mint kulcskompetencia. Az európai ajánlásban korábban is szerepelt, bár a magyar átvételnél eddig ez a terület nem jelent meg önállóan, ezentúl viszont hangsúlyosabban érvényesül természettudományos és technikai kompetencia néven.

A kiemelt fejlesztési területek keretében az eddig is meglévő kiemelt fejlesztési elemek új, a társadalmi elvárások által megfogalmazott elemekkel bővülnek:

• fenntarthatóságra, környezettudatosságra nevelés,
• családi életre nevelés,
• pályaorientáció,
• önismeret és társas kultúra,
• erkölcsi nevelés, gazdasági és
• pénzügyi ismeretek.

Mind olyan elemek, amelyek a társadalmi kohéziót, a közösségi szolidaritás megerősítését szolgálják.

A tantárgyközi elemek nem tantárgyakká rendeződő ismeretek, hanem olyan műveltségi tartalmak, amelyek a 10 műveltségi terület valamelyike által nem kerülnek megjelenítésre. A tantárgyközi elemek fogalma nem ismeretlen a Nemzeti alaptantervet ismerők számára. Ezek az új elemek a komolyabb szakmai odafigyelés biztosításán keresztül segíthetik a versenyképesség növelését. Ugyanakkor szerteágazó módon meg tudnak jelenni a különböző tanórákon párhuzamosan. Például az egészségtudatosság

• a Testnevelés és sport,
• az Életvitel és gyakorlat,
• az Ember és természet

műveltségterületen keresztül a testnevelés, a biológia, a fizika, a kémia és az osztályfőnöki órákon egyaránt hangsúlyozott szerepet kaphat. Tévedés azt gondolni, hogy mivel ezek nem önálló tantárgyak, ezért nem olyan értékes elemei a műveltségnek, mint a tantárgyi ismeretek. Csak néhányat emelek ki a legfontosabbak közül:

• erkölcsi tudatosság,
• környezettudatosság,
• média- és médiumtudatosság,
• fogyasztóvédelem.

Ezek a területek éppen szerteágazó voltukkal tudnak hidat teremteni önálló ismeretek között, és segíthetnek abban, hogy egy koherens műveltség alakuljon ki a diákokban, amely képes az interdiszciplináris összefüggések felismerésére és nem csak tantárgy-, hanem műveltségterület specifikus.

A legnagyobb változást azonban az jelenti, hogy megjelennek az úgynevezett közműveltségi tartalmak, amelyek a Nemzeti alaptanterv korábbi, 2002–2006-os változataiban nincsenek.

Mielőtt rátérnék a 10 műveltségterület vázlatos ismertetésére, a közös kiemelt célokról és általános jellemzőkről szólnék néhány szót.

Az elmúlt évtizedekben az oktatás a praktikum felől elment az elméleti sík felé, ezt kell most egy kicsit visszafordítani. Ennek jegyében a szakiskolák kiürültek és mindenki érettségit akart szerezni, miközben az olyan szakemberek utánpótlása, mint például a kőműves vagy a villanyszerelő veszélybe került. Az pontosan látszik, hogy a világban a természettudományos műveltség, a műszaki kultúra komoly előrehaladást jelent és versenyképesség-növelő tényező. Ugyanakkor számos más kihívás előtt is áll világszerte a XXI. századi oktatás, mint az információs eszközök hatékony használata, a médiumok kritikai olvasata, a tevékenység-központú pedagógia középpontba állítása, a kreativitás fejlesztése. Fontos a diákok szociális kompetenciáinak fejlesztése is, amely az élményközpontú, tanórán kívüli tevékenységeken keresztül képzelhető el legjobban.

Általánosan elmondható a különböző műveltségi területekről, hogy az egyes iskolai szakaszokban ismétlődő szempontok szerint, nem lezárt rendszerben spirálisan bővülő ismereteket tartalmaznak. Elsősorban nem a tanórai feldolgozás sorrendjét és szintezését jelenítik meg, továbbá hangsúlyos a tudás örömének, a beleélésnek, a személyes véleményalkotásnak, a társas tanulás különböző formáinak tanulásban betöltött szerepe a műveltségi területeken.

A megjelenő közműveltségi tartalmak a klasszikus három iskolaszakasz szerint rendeződnek:

• 1–4. évfolyam,
• 5–8. évfolyam,
• 9–12. évfolyam.

A műveltségterületek egy része maga is önálló tantárgy, más részük pedig több tantárgyat ölel fel. Tantárgyanként más és más, egymástól eltérő struktúrában kerülnek felsorolásra a témák, illetve a feldolgozási szempontok megjelölésével. Például:

• Az ókori Egyiptom anyagi és szellemi kultúrája, vagy
• 5 népdal, vagy
• csak a szerző neve (Juhász Gyula) jelenik meg, vagy
• konkrét mű (Kölcsey Ferenc: Himnusz) is.

A Magyar nyelv és irodalom műveltségi terület kiemelt célja az olvasás megszerettetése, az olvasási és szövegértési stratégiák megismertetése és eszközszintű használata. Fontos, hogy képessé váljanak a tanulók arra, hogy íróként olvassanak és olvasóként írjanak. A magyar diákok ezen a téren még sok tekintetben fejlesztésre szorulnak a nemzetközi mérések szerint, ezért ennek a területnek a hatékonnyá tétele kiemelt feladat és befolyásolja a diákok későbbi tanulmányi előmenetelét is. A készségek és képességek, irodalomismeret és -értés nem lehetséges a művek ismerete nélkül. A 20. századi magyar irodalom több, meghatározó irodalmi vonulatát nevesíti az anyag, ezzel lehetővé téve a különböző irányzatok összehasonlítását, a különböző áramlatok megismerését. A kortárs irodalom jelentősebb arányban van jelen, mint korábban, hiszen fontos, hogy az irodalom nem zárult le, hanem élő hagyomány. A nemzeti kánon részét képező alapvető művek szövegszerű ismerete minden képzési szinten követelmény. Ezek a művek és követelmények eddig is jelen voltak, csak ezeket az oktatásirányítás nem hangsúlyozta. Példaként említhetem az 5–8. évfolyamos szakaszban Arany János Családi körét, a Himnuszt, A Reményhez című Csokonai-verset vagy a Nemzeti dalt.

Az idegen nyelv tanítása a magyar közoktatásnak különleges területe. Tudjuk, hogy a nemzetközi standardokhoz való csatlakozás meghatározó, lényegi feladat, tudjuk, hogy itt vevődött át leginkább az a kommunikációra épülő nyelvoktatási gyakorlat, amelynek lényege, hogy a diákok meg tudjanak szólalni és különböző szinteken el tudják mondani a gondolataikat. Amiben talán az idegen nyelv új lesz, hogy a célnyelvi civilizációhoz, kultúrához kapcsolódó ismeretek tanítása is megjelenik, továbbá az idegen nyelvek tekintetében nemcsak az élő nyelvre tér ki a NAT, hanem a klasszikus idegen nyelvekre is. A feltételeket részben a NAT, részben a köznevelésről szóló törvény, illetve majd a kerettantervek fogják kijelölni. Az biztos, hogy az idegen nyelvek oktatását legkésőbb 4. évfolyamra el kell kezdeni. Sokan vitatkoznánk, hogy 1–2. évfolyamon kell-e tanítani. Az én személyes véleményem, hogy szakmailag nem feltétlen indokolt, de az sem biztos, hogy a rendszer ellen tud állni annak a nyomásnak, ami már óvodás korban is igényli az idegen nyelv oktatását. Ebben nem kell állást foglalnia a Nat-nak. Milyen szinteket kellene elérni? Első idegen nyelv esetében a cél az A2 szint elérése a 8. évfolyamon. Ebben a kérdésben éles szakmai viták vannak arról, hogy valóban megvalósítható-e országosan, hogy az A2 szintet mindenki elérje 8. évfolyam végére. Ez azt is jelenti, hogy ennek garanciájára be kell vinni egy olyan mérést a rendszerbe, amely erre vonatkozó visszajelzést ad időről időre.

A matematika területén lényeges változás nincs. Azok a célok, amelyek itt megfogalmazódnak, a korábbi matematika műveltségi terület anyagaiban is megjelentek. Bizonyos hangsúly-eltolódások várhatók: például az első négy évfolyamban az ismeretek tevékenységbe ágyazottan jelennek meg, és az egyszerűbb, feldolgozhatóbb, érthetőbb matematika irányába mutatnak a mindennapok figyelembe vételével. A későbbi évfolyamoknál az a lényeg, hogy a szövegértelmezés megfelelő súllyal, gyakorlattal legyen jelen. Az is fontos változás, hogy a tantárgyi ismeretek helyett a hétköznapi problémamegoldó kompetenciának kell középpontba kerülnie.

Ha az Ember és társadalom műveltségterületet nézzük, akkor ez különbözik az előzőktől. Ez nem egy, hanem több tantárgyban jelenik meg, több tantárgyat épít magába. Ennek része a társadalmi, a gazdasági, az állampolgári ismeretek, az etika, a honismeret, sőt a filozófia is, amelyekből természetesen nem mindegyik tud a történelem tantárgy részeként megjelenni. Ha megnézzük a közműveltségi tartalmakat megelőzően azt, hogy hogyan tudjuk megkülönböztetni az egyes iskolaszakaszokban a célokat, az látható, hogy

• az 1–4. év a mikrotörténelemről szól,
• az 5–8. évfolyam a történelmi személyiségekről és a hozzájuk kapcsolódó történetekről, és
• a 9–12. évfolyamon jelenik meg az elemző, forrásokat feldolgozó történelemtanítás, amelyet klasszikus értelemben történelemnek lehet nevezni.

Az Ember és természet műveltségterületnél is több tantárgyról van szó. A természettudományos műveltség és az ehhez kapcsolódó műszaki műveltség nem csak egyszerűen oktatáspolitikai, hanem társadalompolitikai stratégiai kérdés is. Oktatási szempontból az a kérdés, hogy végre tudja-e hajtani ez a műveltségterület azt a paradigmaváltást, amelyet hosszú évek óta elvárnak tőle, másrészt kérdés, hogyan tudja egyszerre integrált szemléletben megjeleníteni magát úgy, hogy az egyes diszciplínák sajátos logikája is kiolvasható legyen belőle. Az is látszik a célokat illetően, hogy mindenképpen középpontba kell, hogy kerüljön a cselekvő részvétel. Az én meggyőződésem is az, hogy ezeket a tantárgyakat konkrét tanulói cselekvés, tanulók bevonásával végzett kísérletek és közvetlenül levont következtetések nélkül nem lehet megszerettetni. Ezekre az órákra vissza kell hozni a kísérleteket, a hétköznapi élet természettudományos problémáit.

A Földünk és környezetünk műveltségi terület egyszerre kapcsolódik az Ember és természethez és az Ember és társadalomhoz is. Egyik oldalról az integratív szemléletet tükrözi, másik oldalról tematikai egységekben jeleníti meg azt a tartalmat, melyet a különböző iskolaszakaszokban el lehet várni.

A Művészetek műveltségi terület tekintetében nagyon nehéz a helyzet a tartalmi szabályozást illetően. Ez az egyik legkomplexebb területe a Nemzeti alaptantervnek. Több olyan elemből áll, amelynek egy része maga is nehezen kapcsolható a művészethez (média és mozgókép-ismeretre gondolok itt), más elemei (például a digitális tudás) az informatikában is jelen van. A művészeteket nehéz egy fókusz alá tenni, a művészetek bizottsága azért ezzel megpróbálkozott. Komoly szándék van arra, hogy a művészeti órák száma az első 4–6 évfolyamon elérje a heti ötöt, azaz ne csak a mindennapos testnevelés feltételei teremtődjenek meg.

Az Informatika, bár önálló műveltségterület, azt szolgálná, hogy az informatikai műveltségi tartalmak ne korlátozódjanak csak az informatika tantárgyra; a tantárgyi keretben elsajátított kompetenciák felhasználhatók legyenek valamennyi műveltségterületen; kapcsolatot létesítsen a nem-konvencionális vagy formális tanulási technikákkal és a médiaismerettel; foglalja magába a könyvtár- és könyvtárhasználati ismereteket is.

Az Életvitel és gyakorlati ismeretek műveltségterület kiemelt céljai:

• a gyakorlati tudás megteremtése, megerősítése ismereteken és alkalmazásukon keresztül;
• a problémakezelés és döntésképesség, valamint
• a kreativitás fejlesztése;
• a felelősség kérdésének feldolgozása egyéni és csoportos módon;
• a környezettudatosság erősítése.

Új elemként megjelenik az életvitel és gyakorlati ismeretek anyagában a konkrét problémahelyzetek, életszerű megoldások megtapasztalása, megvitatása. A komplexitás, a munkaerkölcs, a pénzkereső munkára való felkészítés, az önkéntes munka szerepet fog játszani a képzésben. A testi-lelki-szellemi egészségfejlesztés, a családi életre nevelés, a közösségi élet, a közéletiség, a társas kapcsolatok fejlesztése, a konfliktuskezelés, a tapasztalati tanulás, az interaktív technikák mind hangsúlyos elemek ezen a területen.

Az egyik legizgalmasabb terület a testnevelés kérdése a Nemzeti alaptantervben. Jelen pillanatban két tervváltozat van. A lényegi eltérés a kettő között, hogy az egyik az egész életen át tartó testmozgást tartja elsődlegesnek és ennek kialakítását a személyiségfejlesztésen keresztül látja elérhetőnek. Ezért a testnevelést e cél szolgálatába kívánja állítani. A másik viszont a mozgásfejlesztést helyezi a középpontba, bevezetve a diákokat a különböző sportok mozgásgyakorlataiba, hogy ezzel kialakítsa az egész életre szóló mozgásigényét a diákokban. Az irányok és a sorrendek különböznek, és úgy tűnik, hogy ez a kétféle mentalitás nehezen békél össze egymással.

Röviden úgy foglalnám össze: az átalakítás révén a műveltségi területek általánosan a közműveltségi tartalmak és a kompetenciafejlesztési elvárások és tartalmak összhangjának megteremtését tűzték ki célul. A fejlesztés és az ismeretátadás komplex és kiegyensúlyozott folyamatban való megvalósulása kiemelten fontos, miként hangsúlyosabb szerepet kapnak a gyakorlatorientált tevékenységek, az életviteli kompetenciák (egészségre nevelés, testmozgás, pénzügyi, gazdálkodási, vállalkozási ismeretek) is, mint korábban. Az új ismeretkörök, tartalmak kereszttantervi „szálként” hatják át a pedagógia tartalmakat az új Nemzeti alaptanterv koncepciójában.

Hadd szóljak külön a kerettantervi szabályozásról. A kerettantervekre vonatkozóan a következőképpen fogalmaz a Nemzeti köznevelési törvénytervezet: „A Nat-ban foglaltak érvényesülését az oktatásért felelős miniszter által rendeletben kiadott kerettantervek biztosítják. Az egyes iskolatípusokban és oktatási szakaszokban a kerettantervek tartalmazzák a nevelés és oktatás céljait, a tantárgyi rendszert, az egyes tantárgyak témaköreit, tartalmát, a tantárgyak évfolyamonkénti vagy kétévfolya­mon­kénti követelményeit, továbbá a tantárgyközi tudás- és képességterületek fejlesztésének feladatait, és meghatározzák a követelmények teljesítéséhez rendelkezésre álló kötelező, valamint az ajánlott időkeretet.”

A Nemzeti alaptantervben megfogalmazódó közműveltségi tartalmakat a készülő új kerettantervek majd felhasználják, ezzel megteremtve az új tartalmak és a hagyományos diszciplínák kiegyensúlyozottabb viszonyát, illetve annak lehetőségét, hogy a képességek, készségek, kompetenciák fejlesztése a műveltségi tartalmakba ágyazódva valósulhassanak meg. Az azonos képzési szakasz kerettantervei tartalmi prioritásokban fognak valószínűleg eltérni egymástól, választási lehetőséget kínálva fel a kerettantervek alkalmazóinak az intézményi adaptációra, ugyanakkor lehetővé teszik azt is, hogy az intézmények választása szabályozott keretek között történjen. Továbbá megteremtődnek így a később kidolgozandó tantárgyi követelménystandardok alapjai. Képzési szintenként mód lesz arra, hogy a tantárgyi kötelező óraszámon túl szabad órakeretben választható tantárgyak kerüljenek bevezetésre. Csak hogy néhány példát említsek: dráma és tánc, hon- és népismeret, közlekedéskultúra, médiagyakorlat, gazdálkodási és pénzügyi kultúra. Lehetőség lesz tagozatos oktatásra is, ahol plusz óraszámban lehet választott módon egyes tantárgyakat oktatni (például: informatika, idegen nyelv, művészetek).

Létezik egy közösnek tekinthető műveltség, amely az iskolai tudás tartószerkezete, ennek helyreállításáról szól a Nemzeti alaptanterv átalakítása. A tantárgyakon belüli és a tantárgyak közötti tartalmi összefüggések mintázatba rendeződnek a változtatás segítségével. Az ismeretközvetítés, a képesség- és tehetségfejlesztés feladatát nem lehet kettéválasztani, a kettő csak együtt fejleszthető. Elsődleges célja minden változtatásnak a magyar nevelési-oktatási rendszerben a versenyképesség növelése, amely a nemzetközi munkaerőpiacon is a rendszerből kilépő magyar munkavállalók esélyeit erősíti tovább.