Pongrácz László
Középpontban a fejlődés (Új skálák, új mutatók a kompetenciamérésben)
2011 februárjában, a 2010. évi mérésről készült fenntartói, iskolai és telephelyi jelentések megjelenésével a magyarországi közoktatási mérési rendszer egy új korszakába lép. A jelentésekben olyan új elemek jelennek majd meg, amelyek alapján nyugodtan állíthatjuk, hogy mérési rendszerünk összességében Európában egyedülálló lesz. Az újdonságok kulcsmozzanata az adatok összehasonlítása, ezáltal a változások bemutatásának képessége.
Az egyes évfolyamokon egyes években elért eredmények összehasonlíthatóságát a rendszer két alapvető eleme biztosítja. Az egyik az ún. CORE mérés, amely az adott évfolyam különböző években elért eredményeinek összevetését biztosítja. Ez az elem már korábban is adott volt, így az összevetés az országos jelentésben minden évben meg is történt. A másik, az új elemet az adott évben a különböző évfolyamok feladatlapjaiban elhelyezett hídfeladatok jelentik, amelyek alapján az eredmények az egyes évfolyamok között is összehasonlíthatóak lesznek.
Az összehasonlítás további feltétele, hogy az adatok egységes skálán jelenjenek meg. Ennek megfelelően a 2011. évi elemzésekben az eredményeket már egy új skálán ábrázoljuk. A skála alappontjait a 2008. évi 6. évfolyamos mérés eredményeloszlásának két meghatározó értéke határozza meg, mégpedig úgy, hogy az új skálán az átlag 1500 pont, a szórás pedig 200 pont legyen. Az előzőekből következően 2008-tól kezdve minden évfolyam minden eredménye ezen a skálán ábrázolható, és így összehasonlítható.
Amit tehát eddig az átlagok vonatkozásában megtettünk, azaz közöltük az egyes évfolyamok eredményeinek évről évre történő változását, mostantól jóval szemléletesebben is megtehetjük.
Új elemként pedig láthatjuk az adott évben az egyes évfolyamok eredményeit egymással is összevetve. Így – egyszerűen fogalmazva – láthatóvá tehetjük, hogy „mennyivel olvasnak jobban” a tanulók nyolcadikban, mint hatodikban, vagy tízedikben, mint nyolcadikban.
Az új skála – a mérési azonosító, azaz a tanulók egyéni eredményeinek regisztrálási lehetősége – bevezetésével együtt megteremti a feltételét a tanulók egyéni fejlődésének nyomon követésére is.
Ha a tanuló egyéni eredményeit az adott mérés eredményeloszlásán feltűntetjük, bemutathatjuk az adott kompetenciaterületen az évek során bekövetkezett abszolút fejlődését, de némi képet kaphatunk arról is, hogy a többiekhez képest hogyan mozdult el a teljesítménye.
Nyilvánvalóan nem mindegy azonban, hogy az adott tanuló milyen szintről indulva fejlődött, és az sem, hogy a hozzá hasonlókhoz képest ez a változás milyen. Ennek megmutatásához elkészítjük azt az ábrát, amelyen az összes tanuló a hatodikos és a nyolcadikos eredményével szerepel. Az így keletkezett pontokra fektetett regressziós egyenes azt mutatja meg, hogy az adott hatodikos eredményű tanulók nyolcadikra általában (átlagosan) milyen eredményt értek el. ha egy tanuló a regressziós egyenes „felett” van, az azt mutatja, hogy az ő fejlődése az átlagoshoz képest – vagy más szóval a vártnál – erőteljesebb.
A tanulók eredményének longitudinális nyomon követése lehetővé teszi azt is, hogy az egyes iskolákra (telephelyeikre) vonatkozó új mutatókat is kidolgozzunk. Ezek mindegyike arra szolgál, hogy más és más szempontból és eszközökkel ugyan, de bemutassa az iskola fejlesztő hatását. A pedagógia tudományának terminológiájában elterjedt fogalom az ún. „hozzáadott pedagógiai érték”. Ezt a fogalmat sokan és sokféleképpen próbálták értelmezni, definiálni. Minden próbálkozás azt kívánja érzékeltetni, hogy ez az a fogalom, amely megmutatja, hogy – a tanulás eredményességét befolyásoló sok-sok tényező (szociokulturális háttér, az iskola tárgyi adottságai, a tanuló előzetes tudása stb.) hatásának kiküszöbölése mellett – az iskolai munka hogyan hat az egyes tanulók fejlődésére. A baj mindig ott kezdődik, amikor a fogalmat valamilyen kvantitatív módon kell megfogni. Ezért mi – a kompetencia mérés alapelveit szem előtt tartva – azt a megoldást választjuk, hogy több, az iskola által hozzáadott pedagógiai értékre utaló, azt jellemző adatot közlünk az iskola fejlesztő hatása gyűjtőnév alatt.
Az egyik a sok lehetséges mutató közül, az iskola (telephely) átlageredményeinek elemzésével fogalmazható meg. Vegyük egy iskola 8. osztályosainak eredményátlagát, és hasonlítsuk össze az ugyanezen tanulók hatodikos eredményeiből képzett átlaggal. Ha ezt minden iskolában megtesszük, ismét egy regressziós ábrát kapunk, amelyre fektetett regressziós egyenes pontjai azt mutatják be, hogy az adott hatodikos eredmények alapján átlagosan milyen fejlődés prognosztizálható a 8. évfolyamban. Nyilván lesznek olyan iskolák, akik az átlagosnál, a várhatónál jobban fejlesztik tanulóikat, és lesznek olyanok is, akik nem. Az összehasonlítás azonban mindenképpen méltányos az iskolákkal szemben, hiszen az egymáshoz hasonló adottságú intézmények fejlesztő hatását hasonlítja össze.
Ennél is finomabb elemzéseket kaphatunk akkor, ha az iskola fejlesztő hatását az egyes tanulók egyéni fejlődésének figyelembe vételével mutatjuk be. Korábban már láttuk, hogy elkészíthető az a regressziós ábra, amelyen az egyes tanulók fejlődését tudjuk nyomon követni. Egyszerűen fogalmazva elkészíthetjük egy olyan iskola modelljét, amely minden tanulót az „átlagnak” megfelelően fejleszt. Ezek után az iskola minden egyes tanulójára együttesen, vagy akár osztályonként meg tudjuk mutatni, hogy a valódi fejlődés hogy viszonylik az átlagoshoz, és ezzel meglehetősen pontos kép alkotható az iskola fejlesztő hatására vonatkozóan is.
Összefoglalva látható, hogy a kompetenciamérés során készülő fenntartói, iskolai és telephelyi jelentések egyre árnyaltabb, egyre sokrétűbb és így egyre pontosabb képet adnak a közoktatási rendszer szereplőiről. A közeli jövő legfontosabb feladata, hogy egyre jobban megtanuljuk ezen adatok elemzését, használatát. Így válhat Magyarország Európában is egyedülálló pedagógiai mérési rendszere valódi hasznára a magyar közoktatásnak.
