Dr. Köpeczi Bócz Tamás

Oktatásfejlesztési program az NFT II.-ben 2007-2013.

Szeretettel köszöntök mindenkit.

A HEFOP IH ismerős azok számára, akik az elmúlt három évben pályáztak. Egy nem túl egyszerű feladatot vettem át augusztustól. Ami miatt ez a feladat a mostani szakaszban izgalmasabb, érdekesebb tud lenni, az az, hogy a következő időszak oktatás-fejlesztési programjaihoz milyen hátteret tud adni, biztosítani.

Azt gondolom, hogy elég sok félreértés volt az elmúlt három évben, amikor az EU-s fejlesztési programokra gondoltunk. Nagyon sokan úgy éreztük és éltük úgy meg, hogy ez egy kvázi járó támogatás, egy finanszírozási forrás, amiből az intézményeink fenntartása, működtetése, jobbá és szebbé tétele valósítható meg. Mára már tudjuk, hogy ez sokkal árnyaltabb és bonyolultabb helyzet. Ez még inkább így lesz a következő hét éves terminusban.

Én röviden azt szeretném elmondani Önöknek, hogy körülbelül érzékeljék, hogy az oktatásnak hol van a helye ebben a nagy rendszerben.

Melyek azok az elsődleges elemek, amelyek miatt az oktatás egyáltalán most, 2006-ban szóba került a tekintetben, hogy a pénzgazdák a támogatásokat eljuttassák hozzánk.

Az oktatás területén működő szakemberekként sokkal jobb a helyzetünk, mint volt ezelőtt tíz évvel. Tíz éve ugyanezek a források egyértelműen és kizárólag foglalkoztatási célú, jellemzően foglalkoztatást bővítő, bizonyos szegmensek alapján szociális és szolidáris társadalomfejlesztésekhez kapcsolódtak. Mára ezek jelentősen változtak. Akik Európai Uniós konferenciákon járnak, azok közösségi politikákról hallhatnak, amelyek alapján a tagállamok egyfajta közelítésben megpróbálják a különböző rendszereiket, alrendszereiket fejleszteni, mely alrendszerek közül az egyik legfontosabb alrendszer az oktatás. 

A társadalmi vita után elfogadásra került, Új Magyarország Fejlesztési Terv (ÚMFT) - melyet Magyarországon neveztük így el - olyan EU-s dokumentum, aminek az uniós neve Nemzeti Stratégiai Referencia Keret. Ez azt jelenti, hogy ugyanebben a formában, ahogy a hazai dokumentum is elkészült, megtalálható az összes EU-s tagállam fejlesztési terve. Én magam az elérhetőket elővettem, és összehasonlítottam, hogy hozzánk képest kik, mit és milyen módon gondoltak. El kell, hogy mondjam, hogy a többiben sem jelenik meg markánsabban az oktatási terület, ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy a háttérben folyó munkánál más országok programjaiban nem kaptak esetleg a miénkhez képest nagyobb, vagy más hangsúlyt az oktatási fejlesztések. 

Szoktuk azt is mondani, hogy NFT II-t (Nemzeti Fejlesztési Terv) tervezünk, akkor most melyik az NFT II. ezek közül? (Egy idő után én is és még sok mindenki más is bele fogunk esni abba a hibába, hogy csak rövidítésekben fogunk beszélni, csak annyit fogunk mondani, hogy EMEROP, meg HIOP.)

Megpróbálnám bemutatni, hogy melyek azok a különböző stratégiai, fejlesztési tervek és dokumentumok, amelyek összességében az általunk NFT II.-nek nevezett dokumentumhalmazt tartalmazzák és leírják. A folyamat elindult onnan, hogy készítettünk saját magunk számára különböző stratégiákat és terveket. Ezekből meghatároztuk, hogy melyek azok, amelyeket hazai forrásokból tudunk támogatni, melyek azok, amelyhez szükségünk van külső, Európai Uniós finanszírozásra. Ezt követően az uniós finanszírozási forrásokból megvalósítandó fejlesztéseket próbáljuk úgynevezett operatív programokban felsorolni. Jelen szakaszban ezeknek az operatív programoknak a tervezése folyik.

Az operatív programok közül közvetlenül kettőben érintett az oktatás: ez az Emberi Erőforrás-fejlesztési Operatív Program (EMEROP), és a Humán Infrastruktúra Operatív Program (HIOP). És a mostani tárgyalások alapján úgy néz ki, hogy legalább tíz százalékos mértékig érintett tud lenni a regionális operatív programokban is, de e területtel kapcsolatban még meglehetősen képlékenyek a tervek és meglehetősen sok a vita.

Maga a tervezés két ágon folyik, egyrészt ágazati, másrészt regionális szinten. A kettő párhuzamossága és egymásra épülése alapvető érdekünk, és egyúttal európai uniós elvárás. A múlt pénteki brüsszeli megjegyzések alapján nem zárható az sem ki, hogy a régiós szinten nem csak beruházás típusú támogatások jelennek majd meg, hanem – vegyünk példának egy iskolafelújítást - ott is meg fog jelenni az az előírás, mely szerint a beruházáshoz strukturális reformelemeket is hozzá kell majd tenni. Egyúttal pedig az intézmények szolgáltatásának a bővülését, átalakulását hatékonyságának növelését is fel kell tudni mutatni.

A mostani elképzeléseink alapján a régiós programokhoz ezeket az elemeket az Emberi Erőforrás-fejlesztési Operatív Programból fogjuk biztosítani. Ez persze feltételezi azt a kellő bölcsességet, hogy a két operatív program pályázatai összehangoltan, egy időben kerüljenek kiírásra, azonos értékelés szempontok alapján kerüljenek megvalósulásra és azonos megvalósulási ütemezéssel történjenek.

Az egyes operatív programokhoz az uniós előírások alapján irányító hatóságok tartoznak, akik az EU felé elszámolnak a programok megvalósulásával, azaz ilyen formában, mint EU-s intézmények működnek. A magyar struktúra alapján az irányító hatóságok, mint sok más egyéb szervezet, a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (korábbi nevén Nemzeti Fejlesztési Hivatal) keretei között kerültek megszervezésre, ennek megfelelően a mostani és a jövőbeni operatív programok irányító hatóságai ezen ügynökség alatt dolgoznak.

A 2007. január elsejétől Társadalmi Megújulás névvel illetendő irányító hatóság ezért a két operatív programért lesz felelős. Az Operatív Program önmagában nem más, mint egy sima vissza nem térítendő támogatásnyújtás; e támogatás szabályszerű felhasználása, és elszámolása, és az ezzel kapcsolatos különböző adminisztratív feladatok lebonyolítása lesz az irányító hatóságok feladata. Ilyen formában a szabályosság felett őrködő szervezetként működünk, és a tárcák feladatköre az, hogy – annak érdekében, hogy ezek a programok megfelelő módon célba érjenek - a megfelelő jogszabályi környezetet, intézményi szabályozást, kapcsolódó magyar fejlesztéseket, normatívákat, és egyéb elemeket biztosítsák. Ugyan látszólag mindig egy pályázati vagy központi program, vagy a jövőben kiemelt program az, ami alatt a fejlesztést értjük, de az előbbiekben hangsúlyozottak is fontos elemei a fejlesztéseknek, melyek csak akkor tudnak célba érni és jól megvalósulni, ha a nemzeti hatóságok, legyenek azok országos, vagy regionális hatáskörűek, ezt megfelelően támogatják.

Oldjuk föl egy kicsit az ESZA és az ERFA kifejezést is. Az EMEROP az ESZA-ból kapja a támogatást. Itt jellemzően személyekhez juttatandó, személyhez érkező támogatásokban kell gondolkodni, ahol - ahogy a magyar fordítás szokta mondani – a személyek „pozitív élményhez” jutnak a program kapcsán. Ezek lehetnek munkabér támogatások, ösztöndíj típusú támogatások, olyan bérkiegészítések, amelyek kapcsán átalakítási munkában vesz részt, fejlesztési tevékenységet végez, vagy más személyek számára szolgáltatásokat biztosít. Klasszikusan innen kell elindulnunk, és ehhez képest sokféle egyéb támogatás valósulhat meg. Általában azt szoktuk mondani, hogy ezek a soft, lágy dolgok, hiszen a projekt megvalósulását követően nem tudunk fényképet bemutatni arról, hogy konkrétan mi is készült el. (pl. egy átadásra került labor, vagy megépítésre került út, híd, szennyvíztisztító, stb.)

A következő időszakban kettő darab ESZA típusú program van, az Emberi Erőforrás-fejlesztési Operatív Program, a legnagyobb, illetve a közigazgatás megújítását támogató operatív program. A kettő aránya körülbelül ezer a harminchoz.

A többi operatív program mind a másik kategóriába tartozik, azaz ERFA alapú. Mit is jelent ez? Ez az Európai Regionális Fejlesztési Alap beruházás típusú támogatást nyújt. Olyan beruházás, infrastrukturális fejlesztés, ami hozzájárul ahhoz a két átfogó célhoz, amit az ÚMFT-ben Magyarország megfogalmazott, azaz a versenyképesség növekedéséhez, és a foglalkoztatás bővítéséhez.

Bennünket, oktatási szakembereket - és most kilépek a jelenlegi feladatkörömből - sokkal inkább érintenek azok az elemek, amelyek az Emberi Erőforrás-fejlesztési Operatív Program keretében megvalósulnak. A mostani NFT1-es program központi programja, és az iskoláknak jutó támogatások is - a ROP-ot (Regionális Operatív Program) kivéve - jellemzően innen érkeztek.

Az intézmények belső működésére, fejlesztési elképzeléseire azok a programok lehetnek a legnagyobb hatással, amelyek az EMEROP-ban találhatók. Ezért azt javaslom, hogy most, amikor megindul az OP-k társadalmi vitája, kísérjék ezt figyelemmel. Amikor megjelennek ezek a dokumentumok – a társadalmi egyeztetés előfeltétele a dokumentumok Európai Unió elé való terjesztésnek - akkor éljenek a lehetőséggel, hogy világos, egyértelmű, akár projektötletig lebontott javaslatot fogalmaznak meg, és küldenek el.

Az operatív program egyébként még mindig nem az a szint, ahonnan ki lehet olvasni, hogy milyen pályázatok lesznek, hiszen az operatív program nagyon hosszú időszakra készül. Ezt követően nemzeti hatáskörben akciótervek fognak készülni, amelyekből aztán a pályázati felhívások megfogalmazhatók.

Az EMEROP készítését a jelen döntések alapján az irányító hatóság a mostani program, azaz a Humán Erőforrás Fejlesztési Program irányító hatósága koordinálja, értelemszerűen az érintett tárcák részvételével. Ez az Oktatási és Kulturális Minisztérium, Szociális és Munkaügyi Minisztérium, és az Egészségügyi Minisztériumot jelenti, hiszen ma már az egészségügyi területen is biztosítható támogatás.

A tervezés menetrendjét tekintve van egy körülbelül egy hónapos időszak az első és a második olvasat elkészítése között. Ebben az időszakban kerül sor várhatóan egy két-három hetes társadalmi vitára, ahol hozzászólási lehetőség mutatkozik meg. Tehát vélhetően hétfőn jelennek meg ezek a dokumentumok, ezért nagyon aktuális erről beszélni. Ezt követően, azaz a második olvasat elfogadása után küldjük ki a programokat a bizottsághoz, onnantól kezdve ők azok, akik döntést hoznak az OP-k elfogadásáról.  A mostani információink alapján az egyes operatív programokról külön-külön is dönthet a bizottság, tehát elképzelhető, hogy valamelyik operatív programra hamarabb jön válasz - akár módosítási javaslat, akár jóváhagyás. Ez alapján mi abban bízunk, hogy az általunk készült programok az elsők között lehetnek. Hozzá kell azonban tennem, hogy a legbonyolultabb program az EMEROP, amely meglehetősen széles fejlesztési területet fed le.

Ennyi az OP-k technikai, adminisztratív hátteréről.

Most pedig nézzük a tartalmi kérdéseket.

Azért indítok messziről, mivel minden programot vissza kell vezetnünk valamilyen módon elsősorban a lisszaboni stratégiára. Mint tudjuk, az Európai Unió nagyon ambiciózus terveket szőtt, vagy tűzött ki célul 2010-ig. Ez azért fontos, mert sokszor abba a hibába esünk, hogy az aktuális EU-s átlaghoz, vagy kívánt célhoz történő felzárkózásról beszélünk, azonban ez alapvetően egy hibás dolog, hiszen nekünk 2010-re, tehát a lisszaboni stratégiákra megfogalmazottan kellene készítenünk programot, azaz sokkal nagyobb ugrást kell végrehajtanunk.

Az első fő elem a foglalkoztatási ráta.

Itt arra hívnám fel a figyelmet, hogy milyen nagy a különbség Magyarország esetében férfiak és nők között. Azt, hogy van egyfajta elmaradásunk, eddig is tudtuk, de hogy ez a differencia ennyire nagy, erre külön felhívta a figyelmet a bizottság, és ennek megfelelően külön programokat kell e tekintetben indítani.

Nagyon fontos és lényeges elem, hogy milyen típusú támogatások adhatók. Alapvetően fejlesztést, reformot támogató programok valósíthatók meg, amelyektől úgy gondoljuk, hogy egy hatékonyabb, jobb rendszer alakul ki.

A magyarországi adóbevételeket GDP arányosan tekintve nincs túl nagy lemaradásunk, mindössze 0,8 százalék az EU-átlaghoz képest, jóllehet nyilván más lenne az eredmény az EU-15 esetében.

Érdekesebb azonban a dolog másik fele, azaz a kiadási oldal. Minden olyan program jól megindokolható, ami a kiadási oldalon olyan változást idéz elő, amely az EU-s célkitűzésekhez jobban igazodik. Az oktatáson több olyan terület is van (pl. rekreációs kultúra) ahol kénytelen-kelletlen egyfajta átalakítást végre kell hajtani annak érdekében, hogy eredményeket tudjunk elérni. Természetesen ahol pedig lemaradásaink vannak – és itt a szociális területre szeretném felhívni a figyelmet - ott egyúttal lehetőségeink vannak arra, hogy növeljük az elemeket és kiadásokat, illetve olyan típusú programokat indítsunk, amelyekkel a szolgáltatásokat hatékonyabbá tudjuk tenni.

Nézzük a magyar oktatás lehetőségeit. Nálunk nem lehet az cél, hogy az iskolázottsági szintet növeljük. Míg nálunk nyilvánvalóan nem ebben rejlik a lemaradás, sok olyan ország van, ahol azonban igen. Nekik viszonylag egyszerű programjaik vannak, hozzáteszem azonban, hogy komoly tapasztalatokkal is rendelkeznek az elmúlt időszakból, hiszen kiderült, hogy a támogatás megszűnése után ezek a rendszerek gyakorlatilag automatikusan összedőlnek. Ezért van az ma, hogy működtetésre, fenntartásra nem lehet támogatást adni - 15 évnyi támogatási politika megtanulta ezt. Az ilyen típusú támogatások nem segítenek, hanem alapvetően gátolják a fejlődést, hiszen nem halat adunk, hanem megtanítjuk halászni az eszkimókat, mondják ezekben az esetekben.

Nagyon-nagyon sokszor mondjuk azt az oktatás, szakképzés területét illetően, a szakképzésről különösen, hogy túl sok a felsőfokú végzettségű fiatal ma Magyarországon, ami nem tesz jót alapvetően az országnak, és ebben sok igazság lehet. De az adatok azonban, valamilyen furcsa oknál fogva ez nem ezt igazolják vissza, hiszen ha az EU-átlagból indulunk ki (24%), akkor Magyarország esetében a 13 százalék nem tűnik magasnak, jóllehet az adataink a 30-34 éves korosztályra vonatkoznak.

Ami azonban nagyobb problémát jelent, az a belső szerkezet. Az, hogy valaki valamilyen diplomával, végzettséggel rendelkezik önmagában nem elegendő, az a fontos, hogy ezt milyen módon tudja a gazdaság fejlesztésére használni. A műszaki és természettudományos területet emelném ki elsődlegesen, itt a műszaki és természettudományi szakon végzettek arányát tekintve az EU átlag jelenleg 12%, míg Magyarországé 4,8%. Az uniós célkitűzés pedig ezen érték 15%-ra való emelése 2010-re.

A tanár-diák aránnyal nagyon nehezen tudunk bármit is kezdeni, és e terület sok egyéb kérdést is felvet. Az EUROSTAT adatok szerint EU-átlagban 15 gyerekre jut egy tanár, míg nálunk 10 gyerekre jut egy tanár. És innen kezdve nagyon rossz programok is születhetnek, ha ezt ilyen módon kezeljük, és ilyen módon akarjuk megváltoztatni.

Egy fontos elem biztosan lesz a következő időszakban, ez pedig a nyelvismeret, és nyelvtudás bővítése, ezek közül is elsősorban az EU vezető nyelvei, természetesen főleg az angol, de értelemszerűen német, francia, és egyéb más nyelvek is szóba kerülhetnek. Hihetetlenül nagy a lemaradásunk az EU átlaghoz képest (Magyarország 16%, míg az EU-átlag 47,6% az angol nyelven társalgási szinten tudók arányát tekintve), és személy szerint is azt gondolom, hogy ez a lemaradás az uniós közösségben való részvételnek is az egyik fő akadálya. Ha azt nézzük, hogy hányan beszélnek ma a felnőtt lakosságból két nyelvet, akkor ez az arány még sokkal rosszabb.

Ugyan az oktatás területén 1980 óta nagyon komoly erőfeszítések vannak, amelyek a nyelvoktatás bevezetésére, vagy a nyelvoktatás pozíciójának erősítésére irányultak, biztosan nagyon jó eredmények is vannak az elmúlt húsz évből, nem lehet azonban ezen az úton megállni. Itt az iskoláknak, oktatási intézményeknek kiemelt, fontos szerepe lesz.

Érdekes kérdés, hogy hogyan néz ki a magyar népesség iskolázottság tekintetében.

2004-es adatokat tekintve megállapítható, hogy nagyon jól állunk a nyolc osztálynál kevesebbet végzett, alapfokú végzettséggel sem rendelkezők arányát tekintve. Ez nagyon sok szempontból jó, a tanulási hajlam, az analfabétizmus szempontjából rendkívül jó. Higgyék el, hogy erre nyugodtan büszkék lehetünk.

Viszont, ha készítünk egy rövid elemzést az elmúlt negyven évről, akkor nagyon érdekes változást találhatunk.

1960 és 2000 között, az alapfokú és felsőfokú végzettségűek arányának változását végigkövetve érdekes elemre hívnám fel a figyelmüket: amellett, hogy a nyolc osztályt a népesség jelentős része láthatóan folyamatosan elvégezte, nem az történt, hogy ezek az emberek alapfokú végzettséget szereztek, hiszen nagyjából ugyanannyi volt 1960-ban is a nyolc általánossal rendelkező, mint 2000-ben.

Az igazi expanzió a középfokú végzettségűek esetében valósult meg. A mai magyar társadalom gerince középfokú végzettséggel tud rendelkezni. És bár az adatok alapján megállapítható, hogy a felsőoktatásban is volt expanzió, ez korántsem összemérhető azzal, amit a középfokú végzettségűek esetében mérhetünk.

Körülbelül egy ilyen megközelítésből tudjuk úgy pozícionálni az oktatást, hogy az egyébként a foglalkoztatás bővítéséhez tudjon hozzájárulni egyik oldalról, másik oldalról pedig a versenyképességhez.

Az EMEROP – hasonlóan minden egyéb stratégiai dokumentumhoz - rendelkezik egy átfogó célkitűzéssel.

Ez alapvetően az aktivitás növelése és a humán erőforrás minőségének javítása. Az aktivitás növelése egyértelműen foglalkoztatáspolitikai eszközként fogalmazódik meg. A programok jelentős mértékben ezt célozzák, beleértve az egészségügyi fejlesztéseket is, hiszen az egészség egyben a munkaképesség feltétele is. A humánerő-forrás minőségének javítása viszont egyértelműen a képzési szektornak szól, bármelyik szintről beszéljünk is.

Lehetőség lesz bölcsődei ellátás, kapacitás- és szolgáltatásbővítés, illetve óvodákat érintő bővítésekhez kapcsolódó fejlesztések megjelenítésére is az OP-ban, amennyiben kapcsolódnak a különböző strukturális reformokhoz is, illetve valamilyen módon hatékonyabbá, jobbá teszik a jövőben az adott ágazatot.

Jelenleg öt prioritásban dolgozunk, ezek száma várhatóan nem fog változni, az elnevezésük azonban módosulhat a tervezés további menete során. 

A foglalkoztatási ágazathoz közvetlenül két prioritás kapcsolódik, egy prioritás a közoktatáshoz, szakképzéshez, míg a felsőoktatást érintő fejlesztések - beleértve a felsőoktatási oktatási és kutatási tevékenységet – szintén egy prioritásban fogalmazódnak meg. Az ötödik prioritás a társadalmi szolidaritás, szociális és egyéb, egy irányba mutató és egységesen mérhető fejlesztéseket foglalja magába. 

Az oktatás esetében a kitűzött célhoz rendelt számszerűsíthető eredményként a szövegértési szint javulását tudjuk feltüntetni, amit a későbbiekben mérni tudunk és aminek megfelelően folynak majd a prioritásban megjelölt fejlesztések.

Külön nevesítve szerepel a Közép-magyarországi régió. Nem tudom, hogy ki az, aki Budapestről, vagy Pest megyéből érkezett. A régió külön megjelenítése nem azt jelenti, hogy ott különösen nagy mértékben zajlanak majd a fejlesztések, hanem hogy a következő időszakban a Közép-magyarországi régióra más szabályozás fog vonatkozni. Lényegesen limitáltabb az a támogatás, ami erre a régióra juthat. Az egy főre jutó támogatási összeg  lényegesen alacsonyabb lesz e régióban,  ennek azonban egyszerűen az az oka, hogy ez a régió sokkal fejlettebb, mint az ország többi területe, ezt támasztja alá a régiót jellemző GDP nagysága is. Ez nyilván sokféleképpen értelmezhető. Nekünk, tervezőknek azért okoz gondot, mert eltérő szabályrendszer, bonyolítás, elszámolás szerint kell olyan programokat megvalósítani, amelyek adott esetben két szomszédos faluban valósulnak meg, amelyeket csak egy megyehatár választ el, és ez nagyon jelentős feszültségeket is szülhet.

Az egyes műveletekről nem beszélnék részleteiben, hiszen azok mind végigolvashatók a társadalmi egyeztetésre bocsátott operatív programokban, és velük kapcsolatban kérdések, észrevételek is tehetők a véleményezési folyamatban.

Összegezve tehát az eddigieket:

Igyekeztem Önökkel végigtekinteni a jelenlegi állapotot, amely merőben különbözik a két héttel ezelőttitől, tekintve, hogy ez egy folyamatosan változó terv.

Kiemeltem továbbá azokat az elemeket, amelyekről azt gondolom, hogy egy oktatási intézménynek bármilyen módon érdekes lehet, segítséget nyújthat egy intézményi stratégia megvalósítására, adott esetben egyfajta szolgáltatásbővítésre, illetve az ott dolgozó kollégák jövedelemhez jutásában.

A munkaerő-piaci képzéseknél – különösen, ha ez személyes kompetenciák fejlesztését is szolgálja – preferáljuk, ha ez oktatási intézményben zajlik, és itt valósul meg.

Az előző időszakban, tehát az I. NFT-ben, egyes programoknál ahhoz, hogy valaki képzést szervezzen, elegendő volt egy egyszerű regisztráció, a következő időszakban azonban ezek a minőségi kritériumok sokkal szigorúbbak lesznek. Azt javaslom az oktatási intézményeknek, hogy – a jelenleg ezen a területen érvényesülő tendenciát megfordítva - álljanak fel és jelenjenek meg nyugodtan pályázóként ezekben a programokban, hiszen a megfelelő menedzsmentet mellé téve – ami sokszor csupán két kollégát jelent - azt gondolom, hogy nagyon komoly lehetőségekhez fognak jutni a jövőben. És erre bizton lehet számítani.

Akkora forrás, olyan nagy mennyiségű képzési támogatás fog rendelkezésre állni az NFT II.-ben - amit úgy gondolom, hogy a jelenlegi szakaszban messze nem használtunk ki, és -, ami jó lehetőséget fog nyújtani az iskolák számára.

A munkahelyi képzések támogatására irányuló programoknál látom azt, hogy a cégek a mostani szakaszban nem használják ki kellő mértékben az ilyen típusú lehetőségeket, mert nem tudják, hogy az vajon tényleg számukra értékes, jó és támogatható képzés lesz-e.

Én úgy láttam, hogy minden esetben, amikor egy konkrét, képző intézmény által összeállított program szerepelt a pályázati kiírásra benyújtott projekttervekben, nyertek ezek a pályázatok, sokkal jobb eredményeket tudtak elérni az elmúlt két, három évben.

Egészen biztosan lesznek olyan programok, amelyek az alacsony iskolai végzettségűek részére (pl. „Lépj egyet előre” program), egy új szint eléréséhez fognak támogatást nyújtani, ahol is a képzés helyszíne nyugodtan lehet az iskola. Most talán úgy látják, hogy ezek munkaigényesebb pályázatok, és jobban fel kell rájuk készülni, de van még rá idejük. Megfelelően összeállítva el tudják készíteni azt az elképzelést, stratégiát az iskolában, ami ilyen módon a képzési kínálatuk egyfajta kiterjesztését jelentheti.

A szakképző intézmények számára lassanként körvonalazódik egy átfogó fejlesztési program, azt gondolom, hogy részben a TISZK-ek továbbvitele, részben más megoldással komoly lehetőségek fognak megjelenni.

Amit egyelőre kérdésesnek látok, az az, hogy a mostani programnak a továbbvitelét milyen módon, és mikor lehet megkezdeni. A jelenlegi javaslatok a mostani fejlesztési tervek mintegy 5000 intézményre való kiterjesztéséről szólnak, illetve ennek módjáról és mikéntjéről. Úgy gondolom, hogy mindehhez nagyon-nagyon körültekintő és átfogó értékelést kell először végrehajtani, nyíltan végiggondolni az ebben az időszakban felmerült problémákat, a pozitív elemeket pedig átemelni, és hozzáférhetővé tenni valamennyi iskola, és intézmény számára. Jelen pillanatban az NFÜ kifejezetten a közoktatás fejlesztési központi program eredményeit értékeli. Azokat az elemeket, amelyek további kidolgozást és pontosítást igényelnek, a következő akcióterv-időszakban, tehát nem az első két éves szakaszban, hanem a rá következő szakaszban lehet megjeleníteni.

Szeretném kiemelni a pedagógusokkal kapcsolatos elképzeléseket. Már a mostani időszakaszban is megjelent a pedagógus alapképzés és továbbképzés támogatása, azonban ha figyelembe vesszük azt a munkaerő-piaci helyzetet, amibe a pedagógusok kerülhetnek ebben az időszakban, akkor ez a terület külön, célzott figyelmet igényel, több prioritáson átnyúló programok kialakításával, aminek nagyon jelentős foglalkoztatási eleme is lesz. Tehát adott esetben azok a pedagógusok, akik az oktatási ágazatot elhagyva, valahol máshol és más módon szeretnék a jövőben munkájukat végezni, az ő számukra az ágazati programok, azaz az oktatási és a foglalkoztatási ágazati program együttesen kell, hogy nyújtson segítséget és támogatást. Természetesen nagyon érzékeny kérdésről beszélünk, és egyelőre még nem tudok konkrét, a számuk tükrében is világosan értelmezhető, érthető és pályázati programmá konvertálható elképzelésekről beszámolni, a tervezett programok további kidolgozást igényelnek.

Nagyon jelentősnek gondolom azt, ami a roma oktatási területen fog megvalósulni. Mindig kérdés, hogy egyáltalán kimondható-e így, hogy „a romák támogatása”. De nyilván, más módon nem tudjuk elindítani ezeket a programokat.  A jelenlegi tervek szerint minimum 25 olyan jelentős, hátrányos, halmozottan hátrányos terület komplex rehabilitációjára irányuló fejlesztések szerepelnek a programokban, amelyek a szociális, foglalkoztatási, oktatási és egészségügyi kérdéseket együttesen kezelik, hiszen mi is azt szeretnénk, hogy ezek a programok ne egymástól független, elszigetelt programokként működjenek, hanem tényleg együttesen, és az adott társadalmi helyzetet figyelembe véve a kistérségben valós kitörési lehetőséget biztosítsanak.

A felsőoktatás és a K+F rendkívüli mértékben meg tud jelenni a programokban, különösen az innovációhoz való hozzájárulás, és a kutatás, fejlesztés területén, ebből adódóan azonban jóval kevésbé, csak kis mértékben támogatható a felsőoktatás alaptevékenységének fejlesztése és bővítése.

Az ötödik prioritás tartalmazza a társadalmi befogadást segítő, leghátrányosabb térségek komplex fejlesztési programját, amiről itt az előbb már említést tettem, és amiben Önök szintén meg tudnak jelenni.

Az előzőeken túl a humánerőforrás fejlesztéshez kapcsolódó infrastrukturális fejlesztéseket támogató program (HIOP) egy eleme irányul közvetlenül a közoktatási intézmények fejlesztésére, ez az elem az „Intelligens Iskola” infrastruktúrájának fejlesztése. A többi forrás más területekre irányul, ez azonban nem azt jelenti, hogy a közoktatás bármilyen hátrányt szenvedne, hanem azt, hogy - ahogy azt az elején mondtam - az infrastrukturális fejlesztések jellemzően régiós szinten kerülnek meghatározásra és támogatásra, hiszen a régiónak kell eldöntenie, hogy mely területeken szeretne fenntartani, fejleszteni intézményeket.

Igyekeztem egy átfogó, talán egy kicsit figyelemfelkeltő előadást tartani a lehetőségekről. És egyetlen dolgot szeretnék megemlíteni még itt a végén: most van itt az ideje annak, hogy elolvassák az operatív programokat, és most van itt a lehetőség, hogy hozzászóljanak, és ennek megfelelően próbáljuk meg közösen jobbá tenni és utána megvalósítani az abban foglaltakat.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.