Pongrácz László

A kétszintű érettségi két éve az eredmények tükrében

A két nagy vizsgaidőszak már alkalmat ad arra, hogy összehasonlítást tegyünk és megnézhessük azt, hogy vajon hogyan működik az új vizsgarendszer. Egyáltalán működik-e, a megfogalmazott és leírt koncepció megnyilvánul-e az eredményekben, vagy a vizsgaidőszakok eredményei véletlenszerűen alakulnak-e.

Csak hogy valami nagyságrendi kép legyen a vizsgarendszer működéséről: 510 ezer vizsgát kellett lebonyolítani, ez a tavalyinál 30 ezerrel több. Ezen adatok közül a másik, ami szignifikáns, az emelt szintű vizsgák számának jelentős, majdnem duplájára való emelkedése a tavalyi vizsgaidőszakhoz képest. Mindez megnyilvánul majd az emeltszintű vizsga adataiban.

Ezek azok a bizonyos új vizsgafajták, amelyek az új vizsgarendszerben beléptek, és döntő többségben okozzák a vizsgaszám növekedését. Látható, hogy a közvélemény, a diákok, szülők, pedagógusok egyre tájékozottabbak, és egyre inkább élnek az új vizsgarendszer által nyújtott lehetőségekkel. Nyilván ezért van az, hogy az előre hozott vizsgák száma 15 ezerről 25 ezerre növekedett, és jelentősen nőtt a szintemelők száma is. A korábbi vizsgázók, akik ismétlő és kiegészítő vizsgákat tesznek, megbízhatóan, egyenletesen jönnek, se sokkal több, se sokkal kevesebb egyenlőre nincsen belőlük.

A számoknak mindig van üzenetük. Érdemes egy kicsit az előrehozott vizsgák mögé nézni. Ha megnézzük középszinten, láthatjuk, hogy ott szerepelnek a történelem , a magyar, a matematika is az előrehozott vizsgák élmezőnyében. Hogyan lehet az, hogy ezekből a kötelező vizsgatárgyakból előre hozott vizsgákat tesznek a diákok. Mi, aki ismerjük a vizsgarendszert, pontosan tudjuk, hogy ezek nem „igazi” előre hozott vizsgák, hanem ezek döntően a 12. évfolyamot nem befejező tanulóknak azon rendes vizsgái, amelyek előrehozottá „váltak”. Emelt szinten már más a helyzet. Látjuk, kötelező vizsgatárgy csak a középmezőny végén található.

Minden adatnak van valami üzenete. Annak az adatnak, hogy 929 emeltszintű, előrehozott vizsga volt, sajnos negatív üzenete van. Ez azt mutatja, hogy még vannak olyan szereplői a rendszernek, akik nincsenek tisztában a vizsgarendszer szabályaival. Előre hozott vizsgát tenni, emelt szinten rendkívül kockázatos dolog. Előre hozott vizsgát középszinten kell tenni, mert akkor van még idő és lehetőség később – szükség esetén - a szintemelő vizsgára. Azok, akik emelt szintű vizsgaeredménnyel rendelkeznek, abból a tárgyból rendes érettségi vizsgájuk befejezéséig már nem javíthatnak.

Sokkal érdekesebb a teljesítményadatok alakulása két vizsgaidőszakban. Nos, a korábbi vizsgarendszer osztályzat eloszlását látják a képen, tavaly már megismerhették ezt a grafikont. Egy rendkívül érdekes dolgot mutatott, ám ez senkit nem lepett meg, hiszen a korábbi vizsgarendszerben az értékelési stratégiák iskolákhoz kötöttek voltak, nem voltak standardizáltak. Így alakulhatott ki ez az érdekes eloszlás. Az új vizsgarendszer már tavaly, és az idén is a jegyekben sokkal barátságosabb eloszlást hozott. Ez valószínűleg jobban tükrözi azt a tényt, hogy általában egy teljes populációban kevés nagyon jó, kevés nagyon rossz és sok közepes eredménynek kell születnie. Persze emelt szinten egészen más a helyzet. Ott a jeles érdemjegyek „túlburjánzanak”. Ezzel a grafikonnal könnyen félre lehet vezetni a nem szakember érdeklődőket. Meg is kísérelték ezt tavaly. Miről szólt a kommunikáció? „Az emelt szintű vizsgák mérhetetlenül könnyűek voltak, mindenki ötös lett, semmiféle differenciálás volt.” Majd meglátjuk, hogy ez igaz-e vagy sem.

Menjünk egy kicsit az adatokban mélyebbre! Szerencsére az új vizsgarendszerben van százalékos értékelés is, tehát nem kell leragadnunk a jegyek szintjén. Kicsit finomabban is tudunk adatokat elemezni. Ez a tavalyi százalékos eloszlás görbe középszinten, és - nem tudom Önök, hogyan voltak vele - én feszülten vártam, hogy vajon idén milyen grafikon kerül e mellé. Tudniillik, hogyha egész más került volna, az azt üzente volna, hogy valami nagy baj van, mert a vizsgarendszer véletlenszerűen működik. Szerencsére szinte azonos eloszlás adódott. Hogyha megnézik - az osztási vonalat, öt százalékot jelentenek - az eltérés az egyes értékek esetében legfeljebb egy, másfél százalékos. Magyarul, ezen az általános szinten a rendszer stabilitást mutat, nincs változás. Nyilván az is elképzelhető, hogy ez a kedvező, agregált eredmény úgy adódott, mint az egyszeri lövész esetében, aki tíz lövésből ötöt a céltábla jobb, ötöt a céltábla bal oldala mellé lőtt, majd örömmel jelentette, hogy ő átlagban mindig pontosan beletalált. Reméljük ez esetben nem ez a helyzet….

Ugye, már tavaly is feltűnt mindenkinek, nem lehet nem észrevenni, hogy a viszonylag szép eloszlásgörbét kis apró kiugrások csúfítják el, „meglepő módon” a 40, 60 és a nyolcvan százalék esetében. Ez is például egy olyan elem, amelyen érdemes elgondolni mindazoknak, akik azt mondják, hogy az érettségi pusztán egy mérési rendszerrel azonos. Hát nem, mert nagyon érdekes speciális szabályai vannak, amelyek közvetlenül hatnak az eredményekre. Ennek az sajátos szabályrendszernek, nevezetesen az osztályzattal történő értékelésnek a következménye ez a 40, 60, 80%-nál tapasztalható kiugrás. Ha megengedik, ezt a tantárgyak esetében egy kicsit részletesebben is megmutatom majd…

Az emelt szintű vizsgaeredményekről a tavalyi görbe már mutatta, hogy a jegyek alapján levont következtetések messze nem igazak, és hogyha az idei is ilyen, akkor megnyugodhatunk. Látjuk, hogy a két grafikon szinte azonos, de azért egy kicsit a maximum hely balra tolódik. Miért? Ez az első, amelyen el kell gondolkodnunk. Például azért, mert kétszer annyi gyerek vett rész ezeken a vizsgákon. Nyilván, közülük a tavalyinál több volt olyan, aki nem jól választott szintet, és nem tudott olyan jó teljesítményt elérni, mint várta. Ez az egyik elem, egy másik elemet később látni fogják részletesebben. Két meglehetősen népes vizsgatárgy volt tavaly, ahol tavaly nem sikerült igazán jól a feladatsor. Ezt az idén korrigálták, ennek is következménye a grafikon maximumának eltolódása. Mindazonáltal én azt hiszem, hogy körülbelül ez az az eloszlás görbe, amelyet az emelt szintű vizsgáktól elvárhatunk: Egy a középnél jobbra tolódott maximum, és egy viszonylag jól differenciálás a fölső szegmensben is. Hogyha ez normál eloszlás görbe lenne, akkor a szülők és a diákok joggal reklamálnának a tanáraiknál, hogy hogyan engedhették őket emelt szintű vizsgára. A differenciáló képességről még annyit, hogy a jeles sávban, a 60% fölötti tartományban, még hat felvételi pontról születik döntés, és itt a grafikon megfelelő különbségeket mutat.

Most nézzük meg hogyan állunk a „céltáblával”! Az egyes tantárgyakra lebontva mit mutatnak a teljesítményadatok?

Kezdjük a magyar nyelv és irodalommal! Mindig, minden tárgynál látják a régi és az új jegyeloszlást, majd a százalékos eloszlást. Szerencsére ezekről az adatokról nem tudok sok újat mondani. Örülhetünk, hogy nagyjából ugyanaz az eloszlás, mert ez valahol azt üzeni, hogy aki tavaly érettségizett magyarból középszinten, és aki idén érettségizett magyarból középszinten, az nagyjából ugyanazok a követelmények elé állíttatott. Tehát két eredmény nagy valószínűséggel közel azonos értékű. Történelemből hasonló a helyzet, és a többi vizsgatárgyban is nagyjából ugyanaz tapasztalható. Az adott vizsgatárgyon belül az eloszlások nem nagyon különböznek egymástól. Ami viszont érdekes lehet, és talán a szakemberek elgondolkodhatnak azon, hogy ezen eloszlások között vizsgatárgyanként karakterisztikus különbség van-e. Vajon hol van a vizsgaleírásokban, a követelményekben kódolva az eloszlás jellege? Nézzük a matekot! Ott sajnos nincsenek tavalyi adatok, mert tavaly csak a populáció fele írta meg a középszintű vizsgát. Látjuk, hogy itt is egészen szép, normális eloszlás jött ki. Van ennek is egy nagyon jellegzetes pontja. Nyilván a 20% előtti szakasz. A többi tárgyhoz képest ez nagyon jellegzetes. Az előbbi gondolathoz kapcsolódva, itt például könnyű megválaszolni, hogy hol van kódolva ez a jellegzetesség a vizsgakövetelményekben. Tudják, hogy a matematikából szinte lehetetlen 10-20% között eredményt elérni, mert aki ott van az írásbeli után, az a szóbelin szinte bizonyosan javít, és így bekerül a 20%-os sávba.

Ugye mind a három tárgyban ugyanúgy látható a 40, 60, 80%-os pontnál az előadás elején említett kiugrás. Ez elgondolkoztatott. Nézzük meg ezt egy kicsit finomabban. Nem tíz százalékos, hanem pontonkénti bontásban. A magyar érettségi vizsgán 150 pontot lehet elérni. Vajon hogyan alakul az eloszlás? Nem fognak meglepődni! Íme az osztályzás torzító hatása! Mi tanárok, vizsgáztatók azt a két pontot, vagy egy pontot, amennyi szükséges a jobbik osztályzathoz gondolkodás nélkül megadjuk.

Mit lehet tenni? Például el kell törölni az osztályzást az érettségin. Ezt én nagyon támogatnám, mint az érettségiért felelős személy, de azt is be kell látnom, hogy ez egyelőre kivitelezhetetlen. Mert Önök látják ezt a grafikont, de meg tudjuk ezt mutatni minden szülőnek? Meg tudjuk őket győzni, hogy a legmegszokottabb dolog, az osztályzat, amelyet értenek, hogy ötös, négyes, vagy hármas, az mostantól nem számít, hanem 33, meg 34% az értékelés eredménye? Nem tudjuk egy darabig.

Nézzük meg, hogy történelemből mi a helyzet. Itt is gyakoroljuk a „jószívű pontadományozás” módszerét. Matematikából - bár nincsen szóbeli vizsga - szintén meg lehet találni azt a szükséges egy-két pontot az írásbeli értékelési útmutatójában.

Nos, ha az osztályzatokat nem lehet eltörölni, akkor talán meg kellene változtatni a tanárokat? De, gondolom szintén nem reális alternatíva. A vizsgáztatásnak ez egy olyan a korábbi vizsgarendszerből adódó megszokása, amely csak nagyon lassan változtatható meg. Azt gondolom, hogy ezzel egyelőre együtt kell élnünk. Viszont ha ezt látjuk és megértjük, fontos, hogy erről az oldalról ne bíráljuk a saját rendszerünket, mert ez egy olyan tény, amelyen egyelőre nem tudunk változtatni.

Nézzük most már az emelt szintű eredmények megoszlását: magyarból tavaly, és idén, történelemből tavaly és idén. Történelemből látjuk, hogy egy kis teljesítménycsökkenés mutatkozik, de fölötte azt is látják, hogy dupla annyi vizsgázó produkálta ezt az eredményt, a legerőteljesebb vizsgaszám növekedés történelemből volt. Így a csökkenés nem olyan meglepő. Matematika: Hát itt van…, ez volt tavaly. Akkor sokan mondták, hogy könnyű volt a matek, és akkor én azt mondtam, hogy majd meglátjuk a végén. Hát, megláttuk a végén, tényleg könnyű volt. Az idén amikor írták a matek emelt szintet, másnap csörögtek a telefonok, hogy nagyon nehéz volt a matek. Ne mondjátok, hogy nehéz volt, mondtam. Majd meglátjuk a végén. Hát, megláttuk. Hogy nehéz volt-e vagy sem? Azt gondolom, hogy nem nehéz volt, hanem ez volt az a feladatsor, amely úgy mért, vagy olyan eredményeket hozott, amilyet a többi tárgy, tehát, ami elvárható a matematika emelt szintű vizsgától. Ezt kell várnunk jövőre is.

És akkor a további tantárgyakról…, például az angol, vagy a német. A német is olyan vizsgatárgy volt, amelyik tavaly hát nem igazán jól működött. Az idén jobban. És végül még a biológiát az orvosisok kedvéért… A biológia egy kicsit könnyebb volt az idén.

Összességében úgy látom, hogy a vizsgarendszer az elvárható szinten belül stabilan működik. Különösen, hogyha belegondolnak, hogy milyen garanciák vannak erre a stabil működésre. Az érettségi feladatsorokat nem lehet kipróbálni. Nem. És később sem lehet majd. Tehát marad a tételkészítők hozzáértése, tapasztalata, és még sorolhatnám a jó tulajdonágaikat, amelyekben bízhatunk. Most úgy tűnik, hogy bízhatunk, mert ahol jó eredmények, jól mérő feladatsorok születtek tavaly, ott az idén is jók születtek, és ahol tavaly nem ilyenek voltak, ott tudtak korrigálni.

Az írásbeli és szóbeli vizsgarész összehasonlítását láthatták tavaly is. Az írásbelik jól mérnek, a szóbelik pedig nem annyira. Tavaly még gondolkozhattunk azon, hogy vajon véletlen-e? Most látjuk, hogy nem. Tavaly sem igazán gondolhattuk, hogy véletlen, mert minden vizsgatárgyban ugyanazt mutatták, sőt szinttől függetlenül is ugyanúgy viselkedtek az eloszlások. Tehát nem a véletlen, hanem a vizsgarészek különböző értékelési rendszere és követelményei közötti különbség a jelenség oka… És akkor ismét egy pont, amelyen el lehet gondolkodni, hogy jó-e, vagy sem. Az szóbeli vizsga „elcsúfítja” a gyönyörű írásbeli eloszlásainkat. És az eloszlások szerelmesei nyilván erre azt mondhatják, hogy félre a szubjektív szóbeli vizsgákkal!  Én azt gondolom, hogy másik oldalról is meg lehet közelíteni a problémát. Ha körülnézünk Európában, viszonylag kevés olyan ország van, ahol egy záróvizsgában van szóbeli vizsgarész. Nálunk van. Valóban el kell viselnünk a szóbeli vizsgák szubjektivitását, ám a hatásukat a felkészítésben nem mellőzhetjük. Ha van szóbeli vizsga, akkor elkerülhetetlen a felkészítés során a szóbeli vizsgára a szóbeli kommunikációra való felkészítésnek a fejlesztése. Biztosan vannak, akik emlékeznek arra az időszakra, amikor mindent tesztekkel kellett mérni, és minden tanár arra panaszkodott, hogy „nincs időm feleltetni, mert teszteket kell írni”. Én azt remélem magától a szóbeli vizsga tényétől, hogy kikerülhetetlenné válik a szóbeli kommunikációra való felkészítés. Mellesleg, amikor valaki elhelyezkedik, néha a kevésbé felkészült, ám jól kommunikáló pályázó elviszi az állást az elől, aki képzettebb, ám nem tud megszólalni.

A nyelvtanároknak egy kis ajándéknak szántam az öt vizsgarész eloszlásáról készült táblázatot emelt szinten. Érdekes, hogy az íráskészség vizsgarész a beszédkészséghez hasonlóan mér, a másik három vizsgarészben van differenciálás fölső szakaszon is.

Arra is lehetőséget ad az ezernyi érettségi adat, hogy megnézzük, az iskolák átlagosan hogyan működnek, mondjuk a kötelező vizsgatárgyak tekintetében. Ami most grafikonokra kerül, kizárólag olyan iskolák adataiból áll, ahol legalább tíz vizsgázó volt az adott tárgyból. Csak a nappalis gyerekek teljesítményét veszi figyelembe, tehát nincs benne a felnőttoktatás. Íme az iskolák eloszlása magyarból. Megdöbbentő adat, hogy az alsó és felső pont 27 és 90%. Van olyan középiskola Magyarországon, ahol az összes vizsgázó átlaga magyar nyelv és irodalomból 27 százalék. Tudjuk, hogy szelektál a magyar iskolarendszer, de azért ezek az adatok megdöbbentőek. Legalábbis engem megdöbbentenek. Próbálom beleképzelni magam az ott tanító pedagógusok, és ami még súlyosabb, diákok helyzetébe. Lehet onnan kiemelkedni? Meg lehet nézni külön a gimnazistákat és a szakközépiskolásokat is. Mi az, ami ebben meglepett? Ugyanúgy vannak olyan gimnáziumok is, akik összegyűjtik a gyengébben teljesítő gyerekeket, és ugyanúgy vannak olyan szakközépiskolák is bőven, ahol jó teljesítmények születnek.

Még a hátralévő két percben, egy dologra szeretnék kitérni. Egy olyan kérdésre, amely megint abba a kategóriába tartozik, hogy „mit lenne érdemes kutatni”? Engem mindig érdekelt, hogy a matematikai és a magyar irodalom teljesítmények hogyan függnek össze? Az iskolák magyar és matematika teljesítményének összefüggése a korrelációs együtthatóval jellemezhető. Ez a szám, amely maximum egy lehet ebben az esetben 0,77. Ez azt jelzi, hogy viszonylag erősen összefügg a két adat. A magyar és történelem között – ahogy várhatjuk – a kapcsolat erősebb, 0,8. Ezek a számok szép dolgok, de hogy szemléletesek, azt nem lehet rájuk fogni. A kapcsolatot ezért egy másik grafikonon is megpróbáltam szemléltetni. Ezen a „felhőn” egy iskola egy pont. Az egyik koordinátája a matek, a másik a magyar teljesítmény. Ez az ábra - azt gondolom - sokkal jobban mutatja, hogy mennyire összefüggnek ezek az adatok. Amiből a következtetés talán csak annyi, hogy ha egy iskolába összegyűjtjük a jó gyerekeket, azoknak mind a két tárgyból jó teljesítményük lesz, nagyon kevés és nagyon kicsi a mozgástér ebben. Azt lehetne mondani, hogy a magyar átlagból jó közelítéssel megjósolható a matek átlag.

Hölgyeim és Uraim, tekintettel arra, hogy most kaptam a hírt, hogy az étteremben gőzölögnek az étkek, megköszönöm, hogy eddig is kitartottak és jó étvágyat kívánok!