Sipos János

A közoktatási intézmények konkrét feladatai a 2005/2006. tanévben

Nagy tisztelettel és szeretettel köszöntöm a debreceni szakértői konferencia legkitartóbb résztvevőit!

Mivel az előző beszámolók során a konferencia egyes szekcióiban felmerült problémákat is volt szerencsém hallani, illetve rögzíteni, így egyrészt könnyebb helyzetben vagyok, mintha nem hallottam volna őket. Egy másik oldalról nézve egy kicsit nehéz helyzetben vagyok, hiszen a tanév konkrét feladatairól kell tartanom Önöknek tájékoztatást. Ezt azért tartom ilyenkor, október közepén nehéznek, mert már másfél hónapja tart a tanév, és sok minden történt már. A másik nehézség az, hogy sokukkal találkoztam már az elmúlt hetekben különböző konferenciákon. Kérem, kézfeltartással jelezze az, akivel találkoztam az elmúlt másfél hónapban valamelyik tanévnyitó konferencián! (Nincsenek is olyan sokan, mint gondoltam.)

Igyekeztem úgy összefoglalni mondanivalómat, hogy konkrét témakörökhöz kapcsolódjon. Természetesen nem lesz időm mindenről részletesen beszélni, hiszen csak negyven percet kaptam, és az előző percek tapasztalatai szerint – egyébként helyesen – nagyon szigorú a levezető elnök.

Charles Darwin azt mondta:

„Nem az a faj a túlélő, amelyik a legerősebb, még csak nem is az, amelyik a legintelligensebb, hanem az, amelyik képes reagálni a változásokra.”

Hozzáteszem még: amelyik képes jól reagálni a változásokra. Ugyanakkor ne feledjük azt a kínai mondást sem, amelyik így szól:

„Ha a változások szele fúj, egyesek védőgátat építenek, mások szélmalmokat.”

Én biztos vagyok benne, hogy az itt lévők többsége a szélmalomépítők táborába tartozik.

Bizonyára felismerték ezt a képet: a jó öreg bolygónkról készült.

Kívülről, egy olyan perspektívából, ahonnan nézve egy része örökké fehér, mert örökké jég és hó borítja. Számomra ez a kép békességet, nyugalmat áraszt. Nem tudom, hogy kinek mit üzen, de valószínűleg többen vannak önök között, akik számára hasonló az üzenet. Azonban ha kicsit közelebb megyünk, és részletesen megnézzük az ottani életet, akkor látjuk, hogy ezen a bolygón emberek is vannak.

Megy a „Húzd meg, ereszd meg!” játék. Zajlanak olyan viták, amelyek bizony színessé teszik a bolygón az életet.

Amikor a tanévnyitó előadásra készültem, az Internetről letöltöttem néhány képet. Olyan képeket, amelyek illenek a tanévkezdéshez. Letöltöttem például néhány csengőt. Szelektáltam közülük. A végén maradt kettő, amelyek – azt hittem először – majdnem teljesen egyformák. A funkciójuk tökéletesen ugyanaz. Aztán hamarosan észrevettem, hogy ezek a csengők különböznek egymástól.

Sőt! Magyarországon ezek a csengők alapvetően különböznek egymástól! Ugye észrevették már sokan, hogy az egyik csengő balról csenget, a másik csengő jobbról csenget… Mondhatom azt, hogy Magyarországon mindenkinek becsöngettek szeptember elsején.

 

Tanulói létszámok

Becsöngettek, több mint egy egész négytized millió tanulónak, közöttük százkétezer-nyolcszáz új elsősnek, és százharmincezer olyan diáknak, aki a kilencedik évfolyamot kezdte valamilyen képzési formában. Jelentős a különbség a két szám között.

Ha megnézik a tanulólétszámokat, akkor láthatják, hogy a kilencvenes évek közepén, nem is oly rég egy-egy évfolyamon átlagosan százhetven-száznyolcvanezer fiatal élt. Az ábra egyes oszlopaiban öt évfolyamon élőkről szóló létszámadatok találhatóak. Öt–kilenc évesek, tíz–tizennégy évesek és így tovább. Most 2005-ben már csak ötszáztizennégyezer   kilencéves fiatal van, és ha megnézzük a következő éveket, ötszázezernél is kevesebben lesznek ebben a korosztályban. Azaz egy-egy évfolyamon átlagosan százezernél kevesebb fiatal van/lesz a közoktatásban a következő években. Ezt mutatja ez a grafikon is 2020-ig.

Sajnos nem egy rövid ideig tartó hullámvölgyről van szó. Éveken, sőt évtizedeken keresztül ez a százezer körüli fiatal stabilizálódik a közoktatásban. Nem tudom tudják-e, hogy a felsőoktatásba tavaly is, idén is a különböző képzési formákba körülbelül hány embert vettek fel összesen? Több mint százezret! Ez a felsőoktatásban is súlyos gondokat jelent néhány éven belül.

Általános iskolai felvétel

Nemcsak a felsőoktatásba vesznek fel fiatalokat, a közoktatásba is. Az egyik legvitatottabb téma ma Magyarországon az általános iskolába történő felvétel vagy felvételi. A szakértők jól tudják, hogy felvételi vizsgát nem lehet tartani, legalábbis jogszerűen nem. Azonban a magyar ember kreatív. Sokan a szabad iskolaválasztást – ami a szülő számára azt jelenti, hogy nem köteles a körzetbe vinni a gyerekét – sajátos módon értelmezik, átfogalmazzák az iskola szabad gyerekválasztásává. A kettő nem ugyanaz. Meg is vannak ennek a következményei. Olyan következmények, amelyek a nemzetközi mérésekben jelentkeznek. Ne lepődjenek meg, hogy ezek után a törvényen keresztül is szeretnénk szigorítani a jelenlegi beiskolázási gyakorlaton. Mi is történik? Élő példát mondok, nem én találtam ki. Óvodából általános iskolába menet tilos a felvételi vizsga, de van meghallgatás. A szóbeli meghallgatás intézménye működik. Megkérdezik, hogy: Pistike tudsz-e hat almát rajzolni? Ha Pistike hat éves korában tud pontosan hat almát rajzolni, akkor ő való a mi iskolánkba, ha meg nem, akkor inkább bíbelődjenek vele mások.

Azt tervezzük a közoktatásról szóló törvény módosításánál – ez a módosítás még az idén a Parlament elé kerül, és remélem tavasszal már érvényben lesz –, hogy némileg még nagyobb kreativitásra ösztönözzük azokat, akik a jelenlegi rendszerben nem túlságosan követendő módon járnak el. A körzetbe járókat kötelező legyen felvenni. Ha még marad hely, akkor elsősorban a településen élőket kelljen felvenni, köztük is a hátrányos helyzetű tanulókat. Ha még mindig marad hely, akkor a többi sorsáról ne a hat alma rajzolási képessége döntsön, hanem sorsolás. Valószínűleg nem kevés szakmai és politikai vitát fog kiváltani, de tessék végiggondolni, hogy ami most van, milyen következményekkel jár. Az, hogy a sokféle, sokszínű társadalomból bizonyos gyerekek kellenek abba az iskolába, bizonyos gyermekek nem, illetve több szülő inkább elviszi gyermekét a szomszéd településre iskolába, hogy nehogy már az ő mindenkinél okosabb gyermekének együtt kelljen járnia „azok” gyermekeivel.

Következmények: Magyarország azon néhány ország közé tartozik, amelyiknél hihetetlenül nagy a különbség az iskolázott és a kevésbé iskolázott réteg gyermekeinek átlagos tudásszintje között.

Ettől még persze lehetnénk jók a nemzetközi mérésekben, de ha az OECD honlapról letöltik ezt az ábrát, ami éppen a matematikai mérésekről szól, más lesz a véleményük.

Hat tudásszintbe sorolják a fiatalokat az elért teljesítmény alapján. Sőt hat + egybe: aki még a 358-nál is kevesebb pontot ér el (500 az átlagpontszám), annak 1-es alatti, azaz minősíthetetlen a tudása. Ezen hat tudásszint közül kettő (a hatos és az egyes szint) jelentését részletesen kifejtve magyarul is látják.

6-os szint:

1-es szint:

Ég és föld. Minden pedagógus arra vágyik, hogy azok a diákok, akikkel ő foglalkozik, már akkor olyanok legyenek amikor beérkeznek az iskolába, mint akik a hatos tudásszinten vannak. Ellenben a diákok jelentős része – országonként nagyon eltérő arányban – az egyes vagy az alatti tudásszinthez tartozik. Amelyet, ha drasztikusan leegyszerűsítve kellene értelmezni, akkor az egyik régi diákom szavait kellene idéznem. Elnézést a durva kifejezésért, de nagy embereket csak szó szerint szabad idézni. Az egyes tudásszintbe azok a fiatalok tartoznak, akik „jól vissza tudják böfögni a tanár szavait”.

A nulla vonal középütt látható, egy-egy országot függőleges szakasz jelképez, a sötétbarna a magas tudásszinttel rendelkező diákokat jelképezi. Nem meglepő, itt is a finnek állnak a lista elején. Magyarország a lista utolsó harmadának elején található. Szomorú, hogy a nulla vonal alatti gyerekek (az egyes vagy az alatti tudásszinttel rendelkezők) néhány országnál – nem kevés országnál – sokkal többen vannak, mint az egyesnél magasabb tudásszinttel rendelkezők.

Ha a tehetséggondozásra gondolunk, akkor legyünk méltán büszkék arra, hogy a magyar fiatalok az idén is kimagaslóan szerepeltek a nemzetközi diákolimpiákon: hat arany, négy ezüst, kilenc bronzérmet szereztek. Köszönhetően egy szűk tanár- és diákréteg tehetségének és szorgalmának. De ha a tehetséggondozásról egy kicsit szélesebb spektrumban gondolkodunk, akkor nézzük meg a finneket! Náluk matematikából körülbelül a tizenötéves korosztály huszonöt százaléka tartozik az ötös vagy a hatos tudásszintbe, nálunk körülbelül tíz százalék.

Milyen feladatok vannak ezekben a nemzetközi mérésekben? Nézzünk például egy matematika feladatot!

A homokban lábnyomok láthatók. Az n/p = 140 – nem túlságosan bonyolult – matematikai képletben n a percenkénti lépések számát, p a lépéshosszt jelöli. A feladat az, hogyha Bernard úr átlagos lépéshossza 0,8 m, számítsuk ki a sebességét m/perc-ben, illetve km/órában. A nem matematikusok kedvéért segítek egy kicsit. Az n/p törtben a nevezőt megadták, és keressük a számlálót. Nem egy bonyolult matematikai művelet, ugye? Amikor tavasszal volt szerencsém Finnországban járni Helsinkiben a PISA 2003 konferencián, akkor órákat is látogattunk. Én inkább matematikaórára mentem, mert sajnos finnül sem tudok. De a matematika jelrendszere egységes a világban, így volt esélyem megérteni belőle valamit. Megnéztem a tizedikesek matematikakönyvét is. Ha én azt Magyarországon bemutatnám a matematikatanároknak, szörnyülködnének, és fölényesen elutasítanák maguktól, hogy nem alacsonyítják le annyira magukat, hogy ilyen alacsony tudásszinten foglakozzanak a fiatalokkal! Azért azt meg kell említeni, hogy a finneknél minden elméleti témához rögtön ott vannak a gyakorlati példák is: hétköznapi szituációkban mit jelent a tanult elmélet, hogy kell ezt alkalmazni. Magyarországon ez nem tipikus, és érdekes, hogy nemcsak átlagban jók a finnek, hanem a legjobban teljesítők arányában is sokkal jobbak.

A következő ábrát az utóbbi másfél hónapban kezdtem a konferenciákon újra kivetíteni.

Ezt az egyik diákom készítette ’98-ban az én instrukcióim alapján. Akkor a hatévfolyamos gimnáziumok országos konferenciáján mutathattam be akkori iskolám, a bajai III. Béla Gimnázium tantestülete által kifejlesztett hatévfolyamos gimnáziumi képzési modellt. Túl sok mindent nem is csináltam, szinte csak erről az ábráról beszéltem, hogy mit jelentett ez nekünk akkor az iskolában. Segítek egy kicsit az ábra értelmezésében, hogy mi mit akartunk kifejezni vele. Az ábrán egy láb különböző tudományokat tapos egy koponya belsejébe, amely koponyának már az agymérete is majdnem akkora, mint a mellette baloldalon lévő férfiú feje. A koponya az utolsó leheletével egy sugárzó napocskáról álmodik. Az van odaírva: „Ilyen szeretnék lenni…”. Megkérdeztem az elmúlt hetekben több konferencián most már mintegy két–háromezer pedagógustól, hogy szerintük változott-e valami alapvetően Magyarországon ’98-tól napjainkig ezen a téren? Megkérdezem az itt jelenlévőktől is: aki úgy érzi, hogy jelentősen változott a magyar közoktatás e tekintetben az elmúlt hét évben, kérem, tegye fel a kezét. Ne nagyon tolongjanak! De ugyanakkor nehogy azt higgyék, hogy különbek másoknál, más pedagógus közösségeknél. Eddig általában nulla, egy, vagy két kéz emelkedett fel a száz, kétszáz, háromszáz hallgatóból. Egyetlen közeg volt, ahol messze felülmúlták ezt a számot, hiszen ott nyolcan jelentkeztek. Egy hónappal ezelőtt éppen itt Debrecenben egy speciális, nem reprezentatív minta, az Arany János Tehetséggondozó Programban résztvevő iskolák szokásos évnyitó konferenciáján. Szerintem nem véletlen, hogy arányában sokkal többen jelentkeztek, mint bármilyen más – esetleg szintén nem reprezentatív – közegben. Azért nem tartom ezt véletlennek, mert ezekben az iskolákban és kollégiumokban – dupla normatív támogatás mellett – a pályázat keretében rákényszerültek arra a pedagógusok, hogy új tudásokra tegyenek szert, befogadjanak az iskolákba olyan diákokat, akik ezekbe az iskolákba nem nagyon járhattak volna korábban. Nagyon sok félelem volt a pedagógusokban, hogy tudnak-e eredményesen boldogulni ezekkel a kistelepülési, jelentős részben hátrányos helyzetű diákokkal olyan iskolákban, olyan gimnáziumokban, amelyek a megyéjükben – sőt országos szinten is - a legjobbak között vannak a felvételi statisztikákban, versenyeredményekben. A sok tanulás, fejlesztés után a végére eljutottak valahova, és megnyugodtak, hogy tudnak a hátrányos helyzetű tanulókkal is eredményesen boldogulni. Az Arany János Tehetséggondozó Program eredményeiről nemsokára szólni fogok egy pár szót.

A pedagógusok előtt számos új (?) és régi kihívás áll. Persze egy újszülöttnek minden vicc új. A teljesség igénye nélkül összegyűjtöttem néhányat:

• a tanuló tanulási képességeinek fejlesztése,
• a tanuló önálló tevékenységére alkalmas környezet létrehozása,
• a tanulói motiváció fejlesztése,
• a tanuló által behozott előzetes tudás feltárása,
• együttnevelés,
• mást és másképpen (?) kell tanítani.

Én szándékosan tettem két helyre is kérdőjelet. Tényleg új kihívások ezek és tényleg minden pedagógus számára? Tényleg mást és másképpen kell tanítani? Ki mondja meg ezt, hogy mit kell tanítani?! Május végén voltam Pécsett a helyi értelmiségi klub meghívására. A TV nyilvánossága előtt egy több mint kétórás fórumon. A téma természetesen mi volt más, mint az érettségi. Az érettségi körüli ismert események kellős közepén. Akkor mondta a fórum vége felé egy idősebb matematika szakos kolléga, hogy ő ugyan nem tanított ezeknek a gyerekeknek statisztikát, valószínűség-számítást, mert ő tudja, hogy mit kell tanítani. Csinálja ezt már három évtizede. Én meg két, lényegében különböző dolgot válaszoltam neki. Az egyik dolog a jog. 1998: pedagógiai program, helyi tanterv, minden iskolában hetediktől felmenő rendszerben minden évfolyamon kellett tanítani statisztikát, valószínűség-számítást. Sajnálom azokat a gyermekeket, akik ezt nem kaphatták meg. Ők valószínűleg gyengébb teljesítményt nyújtottak matematikából az érettségin. De csak egy dolog a jog. A másik legalább ilyen fontos, ha nem fontosabb, hogy ezek a diákok nem kaptak fontos területeken alapképzést a közoktatásban. Miért is tartom olyan fontosnak ezeket a területeket? Kinyitjuk az újságot, bekapcsoljuk a TV-t (sajnos sokan túl sokáig tartják bekapcsolva), folyamatosan számokkal, grafikonokkal, táblázatokkal bombáznak bennünket. Ha nem tanítunk meg egy kicsi hozzáértést ezekhez, akkor a fiatalokat most is, felnőttkorukban is ugyanúgy be fogják csapni, ahogy évtizedeken keresztül becsapták a magyar felnőtt társadalmat. Közös felelősségünk, hogy ez ne következhessen be. Ha a pedagógusok az előbb említett kihívásokra önképzéssel, tanulással, egymástól tanulással válaszolnak, akkor talán az iskolán keresztül is tudjuk csökkenteni a társadalmi problémákat. Jól tudom, önmagában az oktatás nem tudja megszüntetni a társadalom minden baját. Nem is lehet feladata, hogy egyedül tegye ezt meg. De hogy hozzá kell járulnia a problémák csökkentéséhez, ebben egészen biztos vagyok. Vannak olyan oktatási rendszerek a világban, amelyek tudják csökkenteni a gyerekek otthonról hozott hátrányait. Sajnos a magyar nem ilyen. Nem volt egy jó érzés látni Helsinkiben egy nagy teremben, nagy vászonra kivetítve azokat a statisztikákat, amelyekben Magyarország dobogós. A tekintetben például elsők vagyunk a nagyvilágban, hogy milyen nagy a különbség az egyes iskolák között az odajáró gyerekek szüleinek iskolázottságában. Ez ugye kétes értékű dicsőség?!

Remélem, ha komolyan vesszük ezeket a problémákat, az iskola által elkövethetőt elkövetjük, akkor ezek a gyerekek húsz év múlva, felnőttkorukban nem azt a választ fogják adni, amit egy évvel ezelőtt, 2004 őszén a felnőttek kétharmad része adott Magyarországon, elfogadna-e Ön roma munkatársat? Erre a kétharmad rész Magyarországon azt mondta, hogy nem.

mindig gyorsabban tudnak tájékozódni, mint a jogszabályokból. A tervezeteket is mindig folyamatosan kirakjuk. Az egyik legfontosabbnak, mint lehetőség az NFT II-t tartom. 2007–2013 között az NFT I. jelentős forrásainak a többszöröse áll rendelkezésre az oktatás fejlesztésére. Külön hangsúlyoznám, hogy az országos közoktatási minőségértékelési rendszer kidolgozása is hamarosan befejeződik, és nagyon remélem, hogy a legmagasabb szintű döntéshozók egyszer forrásokat is adnak a stratégiák megvalósításához.

Érettségi

Igen, lesz idén is. Az elmúlt érettségiről túl sokat most nem kívánok szólni, mert úgy tudom, volt már róla részletes tájékoztatás a konferencián. De azért a jelenlegi pozíciómból kifolyólag kötelességem elmondani, hogy a közoktatásban ilyen mértékű változás nem volt az elmúlt évtizedekben. Drámai változás a tartalmi követelményekben, hiszen nem a lexikális ismeretek mindenhatóságáról kellett visszajelezni a vizsgán, a képességek, a készségek pillanatnyi állását is bizonyos mértékben mérte az érettségi vizsga. Jelentős tartalmi modernizáció történt a közoktatásban még akkor is, ha sokan a legutolsó pillanatig bíztak abban, hogy ez nem következik be.

Olyan országban élünk, hogy egyesek tétellopásnak, mások érettségi botránynak nevezik a megtörtént eseményeket, ugyanazokat az eseményeket. Természetesen az nem baj, hogy különbözőképpen ítélik meg ugyanazt, azt azonban nagy bajnak tartom, hogy általában pártállás szerint történik ez a kategorizálás. Én a gyerekeket sajnálom a legjobban, akiknek ezt át kellett élniük. Voltak olyan napok, amikor kérdéses volt, hogy lesz-e Magyarországon 2005-ben is érettségi. Köszönhetően számos igazgató, pedagógus, OKÉV-dolgozó, OKI-dolgozó, belügyes dolgozó és néhány kollégám áldozatvállalásának, minden nehézség ellenére lett Magyarországon 2005 tavaszán is érettségi, és lesz most ősszel is. Természetesen a biztonsági körülményeket javítani, erősíteni kellett. Ha így megy tovább, akkor lassan minden tétel mellé fegyveres őrt kell állítani Magyarországon.

Tervezzük, hogy a február-márciusi vizsgaidőszak megszűnik. Tudják, hogy most még lesz a télen érettségi vizsgaidőszak. Ha a kormányrendelet módosítását a kormány várhatóan a jövő héten elfogadja, akkor január 5-ig toljuk ki a jelentkezési határidőt azért, hogy a felvételi tájékoztató megjelenése után lehessen bölcs döntéseket hozni.

Tavasszal számos mesterséges balhé volt az érettségi, illetve a felvételi körül, azokból gyűjtöttem egy csokrot:

1. „Tömegesen fognak megbukni az érettségin.”
2. „A diákok nincsenek felkészítve az új követelményekre.”
3. „Az érettségi feladatsorokat előzetesen nem mérték be, nem próbálták ki.”
4. „Nem éri meg a jóknak se emelt szinten vizsgázni.”
5. „Tömegével fellebbeztek a tanulók az írásbeli dolgozatok javításai miatt.”
6. „Igénytelen követelményeivel nevetségesen könnyű volt az érettségi.”
7. „A felvételin labdába sem rúghatnak az új érettségizők.”

A tények mindenestre mást mutatnak. Például kevesebben buktak meg, mint a korábbi években, és néhány tizeddel javult az érettségi eredménye, de nem túl sokkal. Érdekes, hogy Magyarországon az előző években átlagosan történelemből kettesből és ötösből született egy-egy évben a legtöbb érettségi osztályzat, hármasból, négyesből kevesebb. Érdekes Gauss-görbe ugye? Most történelemből is hármasból, négyesből volt a legtöbb. „Kicsit” objektívebb lett az értékelés.

Konkrét érettségi adatok

(tények, amelyek nem mindenkit zavarnak)

(átlag 3,66, az elmúlt években kb. 3,5)

2001-2003. évente átlagosan	1	2	3	4	5	átlag
magyar	710	20504	27059	25095	16364	3,40
történelem	1761	23237	20212	18338	26572	3,50
matematika	408	31147	25768	14644	16171	3,17
összes új 2005-ben végzett
magyar	588	15551	25434	25645	17935	3,53
történelem	235	9644	24371	28039	23182	3,75
matematika	156	26034	20128	19235	19982	3,38

Idegen nyelvek.

Sajnos nagyon kevés szó esik arról, hogy Magyarországon 2005-től kezdve a közoktatás keretében ingyenesen lehet állami nyelvvizsgához jutni. Oly módon, hogy a gyerek ingyenesen tanulhat az iskolában, és az iskolában biztosítani kell a kötelező érettségi tárgyakból – a létszámtól függetlenül – akár az emelt szintű érettségire felkészítést is. Ha három gyerek akar angolból emelt szintű érettségire felkészítő csoportba járni, akkor három gyerek részére kell ezt biztosítani. Fenntartói kötelesség. A tanuló ingyenesen felkészülhet, az érettségi követelmények az iskolai követelményekkel összhangban születtek, ingyenesen vizsgázhat. Ha az emelt szinten legalább hatvan százalékosan teljesít, akkor ingyen kap egy középfokú C típusú nyelvvizsgával egyenértékű bizonyítványt. Akik most vállalták az emelt szintű érettségit, angolból 71%-uk, németből 80%-uk elérte az ötöst. Ők tehát ingyenesen kaphattak középfokú nyelvvizsgát. Nincsenek illúzióim, valószínűleg a többségnek már volt is. Azonban az elkövetkező években nem szükségszerű, hogy ez előre meglegyen. Főként, ha nem azt a hisztit keltik, hogy az iskolában nem tudják felkészíteni a gyereket az érettségire. Ha a fenntartó engedett indítani egy iskolát, és engedte kiírni a fejlécre, hogy „én középiskola vagyok”, akkor vannak törvényi kötelességei is. Az iskolában kell a gyereket felkészíteni az érettségire.

Még egy dolog: informatikából több mint 2000-en érettségiztek ötösre, és ők az ECDL-bizonyítványt a regisztrációs díj ellenében kiválthatják.

Az előbb említettem már az Arany János Tehetséggondozó Programot, a most végzős évfolyam, az első „túlélő” évfolyam. (Ezt az elnevezést nem én találtam ki, az egyik „aranyos” gyerek használta.) Induláskor a kistelepülési hátrányok kompenzálása volt a cél, a 2002-es kormányváltás után áthelyeződött a hangsúly az egyéni hátrányok kompenzálására. Az önmagában nem elég, hogy kistelepülési a gyerek, lehet nagytelepülésen élő is a programban, de hátrányos helyzetűnek kell lennie. A bekerülés szempontjait szakértők  közösen dolgozták ki, és minden iskolának alkalmazni kell, így azóta nagyobb arányban is vannak hátrányos helyzetű gyerekek a programban.

Az első évfolyam, a „túlélő” évfolyam, amelyik most érettségizett. Hogy mit ígértek nekik megvalósítani a programban a dupla normatíva mellett? ECDL-bizonyítvány, jogosítvány, nyelvvizsga, egyetemi-főiskolai felvételi. Több mint 80%-uk bekerült egyetemre, főiskolára, angolból, illetve más nyelvekből körülbelül 95%-nak van nyelvvizsgája, ECDL-bizonyítvány 85%-nak, jogosítvány 95%-nak. Legalább ilyen fontosnak tartom, hogy ezekben az iskolákban a magyar közoktatás átlagánál messze több, messze nagyobb hangsúly helyeződött a személyiség fejlesztésére, önismeretre, tanulásmódszertanra, kommunikációra. Őszintén hiszem azt, hogy ezekben az iskolákban nemcsak az „aranyos” gyerekekkel foglalkoznak másképpen a pedagógusok most már, hanem a többi gyerekkel is, és talán más iskola is tanult már tőlük.

Az érettségiről szóló 100/1997. (VI. 13.) Kormányrendelet néhány pontja módosult a tanév folyamán, már ennek megfelelően kell az őszi időszakban is megszervezni az érettségit, és módosulni fog számos pontja még. Szenes György az előbb említett néhány jogos észrevételt, hogy min kellene változtatni. Például az adminisztrációs terhek csökkentésén. Jövő héten kerül az OKNT és a Közoktatás-politikai Tanács elé a 100/97-es rendelet módosítása. Egy dolgot kérek Önöktől, bárhol beszélnek az érettségiről, akár Önök, akár mások, tudjanak róla és hangsúlyozzák, hogy semmilyen tantárgyi, tartalmi követelmény nem változik meg sem 2006-ra, sem 2007-re vonatkozóan. Ezek a változások technikai, lebonyolítási kérdésekről szólnak. Például a középszintű írásbeli esetében a kódolást – a dolgozatok kódolását – el kívánjuk törölni. Valószínűleg a középiskolai tanárok örülnek ennek. Szeretném hangsúlyozni, hogy ez az Oktatási Minisztérium szándéka, az egyeztetések még hátravannak, és a kormány dönt a végén. Az adminisztráció csökkentése jelenik meg a tervezet számos sorában:

• A középszintű írásbeli vizsgák esetén az azonosító jelek alkalmazásának eltörlése, ezzel az adminisztráció jelentős csökkentése.
• A vizsgaelnöki munka és a hozzá tartozó adminisztráció egyszerűsítése.
• A vizsgaszervezés egyes elemeinek pontosítása, egyszerűsítése.
• Egyes vizsgadokumentumok praktikus módosítása.
• A vizsgáztatási díjak belső arányainak változtatása, valamint kiterjesztése az emelt szintű vizsgákra.
• A tanulmányi követelményeket nem teljesítő végzős diákok helyzetének pontosítása („bukás”- előrehozott vizsgák).
• A vizsgatétel-készítés tartalmi felelősségének tisztázása.
• A határon túli vizsgázók helyzetének rendezése.
• A vizsgára való jelentkezés szabályainak egyértelművé tétele.
• A százalékos minősítés számítási eljárásának pontos meghatározása.
• A tanúsítványok kiállításának egyértelmű szabályozása.

 

Azt hiszem, hogy ezek a változások a többség által kívántak, elvártak és támogatottak lesznek. Egy olyan pontja van a listának, amelyről részletesebben kell beszélnem, hiszen egészen biztos, hogy jó néhány szakmai vita fog hozzá kapcsolódni, és hát olyan országban élünk, hogy ezek egyből kemény politikai vitákkal is várhatóan összekapcsolódnak majd. A tanulmányi követelményeket nem teljesítő végzős diákok helyzetének pontosításáról van szó. Most nem teljesen egyértelmű, hogy mi legyen ezekkel a diákokkal, akik a ballagás előtt tudják meg, hogy megbuktak, például matematikából. Eddig ők nem érettségizhettek a következő napokban. Ha majd augusztus végén átmegy a pótvizsgán, akkor mehet az érettségire ősszel, ha nem megy át a pótvizsgán, akkor meg kell ismételnie az egész utolsó évfolyamot, minden tantárgyból. Most viszont létezik egy új rendszer, adott az előrehozott érettségi rendszere. Úgy döntöttünk tavasszal, hogy a gyermek mindenekfölött álló érdeke dönt olyan esetekben, amikor vita van, ezért megengedtük, hogy a rendes érettségire jelentkezésüket átírhassák előrehozott érettségi jelentkezésnek azok, akik a ballagás előtti napon tudták meg, hogy megbuktak valamiből. Abból a tárgyból nem érettségizhetnek, csak a többiből. Tehát, hogyan is szól az előrehozott érettségi rendszerében a játékszabály? Melyik tanuló érettségizhet adott tantárgyból? (Hiszen tantárgyi érettségik vannak, nem úgy érettségi általában.) Azt mondja a szabály, hogyha a tanuló teljesítette az iskola helyi tantervében előírt tantárgyi követelményeket, akkor azon tantárgyból érettségizhet bármelyik évfolyamon. Ha a gyerek megbukik matematikából, attól még magyarból, történelemből, angolból miért ne mehetne érettségizni? Hiszen, ha teljesítette a magyartanár, a történelemtanár, az angoltanár által megállapított követelményeket, miért kelljen neki majd ősszel érettségiznie magyarból, angolból, történelemből?!? Ja, hogy, amelyik gyerek ilyen bűnöző, hogy meg mer bukni matematikából, az csak szenvedjen a többiből is?! Én úgy hiszem, hogy mivel tantárgyi érettségiről van szó, nem kellene felülbírálni a magyar-, az angol-, a történelemtanár döntését ebben az esetben. Természetesen, ha matekból megbukott, akkor matekból nem érettségizik, de a többiből miért ne? És utána ősszel vagy átmegy, vagy nem, évet ismétel, vagy nem, de ha évet kell ismételnie, akkor amiből sikeresen érettségizett, ne kelljen már neki újra érettségiznie! Egyébként, hogyha egy 11.-es diák előrehozott érettségit tesz angolból, és megbukik énekből 11. évvégén, miért kellene neki angolból órára járnia, hiszen érettségizett angolból?!

Felsőoktatási felvétel

Elkészült egy tájékoztató kiadvány, és mivel a napokban a Parlament megszavazta a felsőoktatási törvény módosításának egy kisebb csomagját (annak érdekében, hogy jövő szeptembertől a Bolognai folyamat jegyében indulhasson a képzés), a tájékoztatót „Új, Európai úton a diplomához” címmel a végzős középiskolások megkapják. Valószínűleg csak elektronikusan, de minden középiskolának kiküldjük, kitesszük a honlapra stb. várhatóan már a jövő héten. A felvételi tájékoztató előtt megjelenik ez a kiadvány, és tájékoztatja a fiatalokat arról, hogy az eddigi megszokott beosztások, elnevezések hogyan változnak jövőre. Nagyon fontos az idei felkészítő munka során, hogy a fiatalok jól tudjanak dönteni. A felsőoktatási törvény legfontosabb változásai érintik a közoktatást is. Általában hároméves alapképzés után lehet általában kétéves mesterképzés keretében diplomát szerezni. Az alapképzés végén a jogosítvány nem olyan értékű, mint ami a mesterképzés végén kapható. És általában hároméves doktori képzés kapcsolódik a mesterképzés végéhez.

A pedagógus szakmával kapcsolatos változásokat külön kigyűjtöttem. Az óvodapedagógus-képzés, a tanítóképzés, a gyógypedagógus és a konduktorképzés jellege lényegében nem változik, a hallgató általában négy év után alapképzési diplomát kap, és jogosítványt arra, hogy taníthat, nevelhet ilyen intézményekben. Jelentősen megváltozik viszont a tanárképzés, 5–12. évfolyamig tanításra ad jogosítványt a diploma. Az alapképzés három éve után nem lehet tanári diplomát kapni. Nagyon leegyszerűsítve a változás lényegét: ha valaki fizika irányba megy be az alapképzésbe, akkor a mesterképzés végén fizika-valamilyen szakos, két szakos tanárként jön ki. Nem kell neki 18 éves korában döntenie arról, hogy ő tanár akar lenni vagy fizikus, majd közben felvehet krediteket, és barátkozhat a gondolattal, hogy tudós vagy tanár akar lenni. A tájékoztatóban ezek részletesen megtalálhatók.

Változik a felvételi kormányrendelet számos ponton. 2006-tól csak olyan pontokban, amik a jogbiztonság keretébe beférnek. Ez ma még csak tervezet, mert a kormány várhatóan a jövő héten dönt róla, nem az Oktatási Minisztérium hatáskörében van ez jogszabály. A leglényegesebb változás a bizonyos kedvezmények összesűrítésének a lehetősége, ami a régen érettségizetteknek is megvolt, az újaknak is megvolt. Ez utóbbiakról kevesen beszéltek, de nekik is voltak ilyen lehetőségeik. Ha a kormány is így akarja, akkor 2006 tavaszától ugyanazon vizsgateljesítményből kell kiszámítani a szerzett pontot és a többletpontot. Természetesen az idő folyamán többször érettségizhet a fiatal, és minden vizsgalehetőségből van neki valahány pontja, és ha több lehetőség közül mérlegelhet, akkor számára a legkedvezőbbet számítja, de nem lehet az, hogy egy régi ötöshöz hozzáadja az új vizsgában szerzett 7 pontot.

• Megszűnik a többletpontok „összesöprése” lehetősége (szerzett pont és többletpont csak ugyanazon vizsgateljesítmény alapján számolható). (2006.)
• Minimum 78 pont kell a bejutáshoz (2006.)
• Egy tárgy esetén 14 többletpont (2006.)
• Nyelvvizsgákkal maximum 20, illetve 10 többletpont szerezhető (2006., 2007., illetve 2008).
• Két tárgy érettségi eredményéből kell számítani szerzett pontot mindenütt. (2008.)

Vannak olyan fontos pozícióban lévő emberek, akik sok érdekes, de nem igaz dolgot mondanak a saját intézményükről is. Nem mindig azt, amit a számok mutatnak. Például az ELTE-n a bejutottaknak csak 56%-a rendelkezett emelt szintű érettségivel. A felvi.hu honlapot ajánlom mindenki figyelmébe azért, mert nagyon sok konkrét adat található minden egyetem bármilyen képzési formájáról, hogy most az új rendszerben hogyan kerültek be a fiatalok, kellett-e nyelvvizsga, kellett-e emelt szintű érettségi, hányan kerültek be, milyen arányban kerültek be a különböző többletpontokkal…

Általános iskola

Ahhoz, hogy valaki bejusson a felsőoktatásba, először túl kell élnie a közoktatást. A szöveges értékelés idén került bevezetésre. Számos nehézséggel jár, ezek jelentős részét az okozta, hogy a pedagógusok egy része görcsösen ragaszkodik ahhoz, hogy a hagyományokat megőrizze, és kézzel írja le háromszor ugyanazt az oldalt. Mert hisztérikusan fél az egértől, és nem akarja megtanulni az elektronikus adminisztrációt, márpedig erre előbb-utóbb úgyis rákényszeríti a rendszer. Gondolok például az informatikai normatívára, amelyből a fenntartók most az iskolai adminisztrációs rendszerek közül válogathatnak, egy-két éven belül egészen biztos, hogy minden iskolában kötelező lesz. Szeretném felhívni a figyelmet, hogy az osztálynapló, ellenőrző füzet, tájékoztató füzet, nem kötelező központi nyomtatványok. (Azért vigyázzanak, mert a törzslap és a bizonyítvány igen! Ha azt másmilyen papírra írják, akkor tettük okirat-hamisításnak számít.)

Tankönyvrendelés

Várhatóan a vezetők örülnek annak, hogy nem kell majd a tankönyvrendelésnél a közbeszerzési törvénnyel törődni, legalábbis a tankönyvjegyzéken szereplő kiadványok esetében nem. Sikerült kivételt elérni a közbeszerzési törvényben. Viszont felhívnám a figyelmüket arra, hogy a pedagógusok tankönyvválasztásának vannak korlátai. Az egyik legfontosabb korlát, hogy csak olyan tankönyvcsomagot rendelhetnek meg, aminek használata mellett biztosítható a rászorultak számára az ingyenes tankönyvellátás.

Nem feltétlenül pénz jár a szülőnek, nem feltétlenül új könyv jár a szülőnek, könyvtári könyvek kölcsönzésével is meg lehet oldani az ingyenes tankönyvellátást.

A tankönyvek megváltoztatása

Szeretnek játszani? Akik hallották ezeket a kérdéseket tőlem az elmúlt hetekben, azok most kérem, ne súgjanak a többieknek, és legyenek olyan sportszerűek, hogy ők most nem is játszanak. Értékes csokoládé a főnyeremény, egy tábla piros mogyorós csoki! Öt kérdést fogok feltenni, aki mind az ötre helyesen tud válaszolni, az kapja a csokit. Könyvekből idézek, Magyarországon használt, jelenleg is hatályos könyvekből. Előre nem árulom el, hogy ezek hány éveseknek készültek, nem akarom Önöket frusztrálni ezzel.

1. Nagykőrös a Kiskunságban vagy a Nagykunságban található? Mielőtt döntenének, mondok még egy-két információt: Magyarországon van Bács-Kiskun megye is, van Jász-Nagykun-Szolnok megye is. Melyikben van Nagykőrös? Pest megyében… Ki szavaz arra, hogy Nagykőrös a Kiskunságban található? 2 fő, ők játsszanak tovább!

2. Gyűrűnként hány darab serte található a földigilisztán? (2)

3. A csiga szájában milyen szervek találhatók? 2. (redős álkapocs és reszelő nyelv)

Súgnak neki, nem ér. Volt köze hozzá? Igen! Önök ketten játsszanak tovább!

4. A Nemzeti Múzeumot Széchenyi mikor alapította? Nem kell hónap, nap, csak évszám! (1802.) Sajnos nem maradt tovább játékban senki.

Az 5. kérdés az lett volna, hogy hányadikos gyerekek könyveiből voltak ezek? Általános iskola 4. osztály. Ez még önmagában nem lenne baj, csak van egy tipikus pedagógus szerep, hogy a pedagógusok nem tanterveket, hanem tankönyveket akarnak gyakran megvalósítani. Amikor pedagógusokkal beszélgetnek erről, akkor mondják el nekik, hogy egyik könyv sem kötelező egy az egyben. És emlékezzenek arra, hogy itt is vannak körülbelül százan, akik próbáltak helyes választ adni, és ne feledjék, hogy Önök a társadalomnak abba a 18%-ába tartoznak, amelyiknek van diplomája…

Pályázatok

Sok szó volt róluk az elmúlt hetekben. A tankönyvek jóváhagyásánál akarunk változtatásokat végigvinni a rendszeren, tehát nemcsak beszélni, hanem cselekedni is akarunk. És reméljük, ha nem is egy-két éves dolog ez, de jelentősen meg tudnak változni a tankönyvek a következő években. Az NFT központi programfejlesztését azért emelném ki, mert őszintén hiszek abban, hogy a közoktatásra sokkal nagyobb hatással lesz az oktatási programcsomag elterjedése, mint voltak a tantervi szabályozások az elmúlt tíz évben. Például a szövegértés-szövegalkotás fejlesztése nemcsak a magyartanárok, vagy az alsós tanítók felelőssége. Azt akarjuk, hogy mind a felső tagozatban, mind a középiskolában, szakiskolákban a kémia-, biológia-, matematikatanár, mindegyik szakos tanár tudja a saját tantárgyán keresztül is fejleszteni a diákok szövegértési-szövegalkotási képességeit. Ugyanis riasztóan állunk. A hazai mérések azt mutatják, hogy az általános iskolát végzett fiataloknak közel fele olyan alacsony szintű olvasásértési szinttel rendelkezik, hogy nem tud önállóan tanulni. Ugye nemcsak a diákolimpiára kikerülők a fontosak!

Az NFT új pályázatainak a beadási határideje most telik le a hétvégén. Hétfőig meghosszabbították. Hiszem azt, hogy az a közel 1000 iskola, amelybe 2006-ban eljutnak az NFT fejlesztési termékei, jelentősen meg tud újulni egy-két év alatt. Nagyon remélem, hogy az NFT II-ben valamennyi iskolába eljutnak a fejlesztések – Sulinet Digitális Tudásbázisból 2006. szeptemberétől minden iskola használhatja ezeket.

Felmerült a kérdés, hogy most ebben a tanévben a többiek miért nem férhetnek hozzá. Én úgy hiszem, hogy helyes magatartás az, hogy amikor egy kísérlet zajlik, és tesztelik az elkészült termékeket, akkor még nem bocsátják közszemlére, csak azokban az intézményekben, ahol a tesztelés zajlik. Majd a véglegesített terméket jövő ősztől kezdve lehet használni.

 

Kistérségek

Szerintem soha semelyik miniszter, semelyik kormány nem lesz olyan okos, hogy megmondja, az egyes helyi közösségekben külön-külön milyen módon lehet legjobban, leghatékonyabban megszervezni a minőségi közoktatást. Ennek számos kistérségi formája működik most is. Reméljük, hogy a következő években ezek a formák megfelelő szakmai tartalommal is töltődnek. 151 többcélú kistérségi társulás alakult meg, többféle megoldást megvalósítva:

• a teljes 1–8. évfolyamon tanuló gyermek számára az egyik településen biztosítják az iskolát (átjárás iskolabusszal),
• az 5–8. évfolyamos gyermekek átjárnak a székhelytelepülés intézményébe, az 1–4. évfolyamosok a lakóhelyükön tanulnak,
• mindkét településen megmarad az 1–8. évfolyam, a tanárok utaznak a két intézmény között,
• komplexebb megoldási lehetőség az ún. egységes iskola létrehozása a középfokú iskola és az általános iskolák együttműködésére, a tantervek összehangolására, illetve közös igazgatással, egységes iskolaként történő megszervezésére. (A 12 évfolyamon keresztül biztosított továbbhaladás növeli a kistelepüléseken élő gyerekek tanulási-továbbtanulási esélyeit.)

 

Integráció

Az integráció nem kötelező. Ahol a személyi és a tárgyi feltételek megvannak, csak ott teszi lehetővé a törvény az együttnevelést. Remélem, hogy sokan meg fogják nézni – a Thália Színházban a héten láttam – az „És a 8. napon” című darabot. Egy Down-kóros gyerekről szól, nagyon jó szívvel ajánlom mindenkinek. Hihetetlenül gazdag érzelmekben a darab. Van benne egy ilyen rész: „A Jóisten hat nap alatt teremtette a világot, a hetedik napon megpihent. Vannak, akik azt mondják, hogy a 8. napon pedig megteremtette a Down-os gyerekeket, hogy a világban több szeretet legyen.”

Kompetenciamérések

Tudják, lesz tavasszal is. Az, hogy áttehető-e még a tanév rendjében másik napra a „Kihívás napja” miatt, abban nem vagyok biztos. Meg abban sem, hogy át kell tenni. Megfelelő szervezéssel megfér a kettő egymás mellett egy napon is.

Világnyelv program

25%-kal – közel 15 000 főre – nőtt azon diákok száma, akik szeptembertől ilyen képzési formában vesznek részt. Nemcsak az idegen nyelv magas szintű tanításáról van szó, hanem az informatika oktatásáról és készség-képességfejlesztésről is. Hiszen van idő az előkészítő évfolyamon olyan képességfejlesztő programok megvalósítására is, amelyekre a hagyományos iskolai keretek között nem volt.

Új ösztöndíjprogram

Az „Útravaló” ösztöndíjprogram keretében közös tanár-diák ösztöndíjakra pályázhattak. Az ösztöndíjprogrammal az a cél, hogy a diákok a tanárokkal közös kutatásokat valósítsanak meg, továbbá a hátrányos helyzetű tanulók kapjanak segítséget, hogy bejuthassanak a megfelelő középiskolába, eljuthassanak a megfelelő szakmához, bekerülhessenek a megfelelő felsőoktatási intézménybe.

Eddig nem volt még 20 000 tanulót érintő ösztöndíjprogram Magyarországon!

1. 1. Tehetséggondozó alprogram:

• Az „Út a tudományhoz” program célja a gimnáziumban, a szakközépiskolában vagy a szakiskolában tanuló, a természettudományok, a műszaki tudományok, vagy a matematika területe iránt kiemelt érdeklődést mutató diákok tehetséggondozása, akik kutatási ambícióik, az adott területen birtokolt kiemelkedő képességük alapján pályázhatnak támogatásra.

2. Csak hátrányos helyzetű tanulók számára:

• Az „Út a középiskolába” alprogram célja a tanulók felkészítése érettségit adó középiskolában való továbbtanulásra
• Az „Út az érettségihez” alprogram a már érettségit adó középiskolában tanuló diákokat segíti a középiskola sikeres befejezése céljából.
• Az „Út a szakmához” alprogram a szakiskolában vagy szakközépiskolában tanuló diákok hiányszakmákra való beiskolázását támogatja.

Több mint 20 000 tanuló pályázott a tanév végén. Október 7. volt újabb beadási határidő a 9. évfolyamos tanulók részére. Összesen több mint 20 000 diák és több ezer tanár-mentor nyertes lesz. Részletes tájékoztató olvasható a pályázatokat lebonyolító Tempus Közalapítvány folyamatosan frissülő www.tka.hu honlapján.

Szent-Györgyi Albert mondta, hogy

„Amikor egy konferencián tartott előadásom után mindenki lelkesen gratulál, elég elkeseredetten megyek haza. Lehet, hogy szép volt, amit csináltam, de nyilvánvaló. Amikor azonban lehülyéznek, akkor vagyok igazán boldog. Lehet, hogy tévedtem, de ha nem, akkor valami nagyszerűt találtam meg.”

Engedjék meg, hogy magamnak vigaszként legalább ezt az idézetet előhozzam, még akkor is, ha ezeket, amiket elmondtam, nem én, vagy nagyrészt nem én találtam ki. De hittel vallom őket. Ne feledjék, mostanság olcsó a szélmalom, most érdemes venni! Hogy nekik jobb legyen.

Köszönöm, hogy meghallgattak!