Gyula Ferencné

Köszöntő, megnyitó

Nagy örömmel és szeretettel köszöntöm a VI. Országos Közoktatási Szakértői Konferencia részvevőit.

Köszöntöm azokat, akik már visszatérő vendégeink, mert tudják, hogy magas színvonalú szakmai és kulturális programok által gazdagodva tölthetnek itt három élménydús napot.

Köszöntöm azokat is, akik először vesznek részt a konferencián. Biztos vagyok benne, hogy a rendezvény megfelel majd várakozásaiknak, s ismeretekkel, új szakmai kapcsolatokkal, élményekkel térnek haza.

Köszöntöm a három nap neves, elismert előadóit, akiknek személye, munkássága – úgy vélem – garancia arra, hogy sikeres legyen a konferencia.

A tanácskozás szervezői minden évben a közoktatás egy időszerű és fontos kérdését tűzik a konferencia napirendjére, s az adott téma szemszögéből sokoldalúan kerülnek megvilágításra a közoktatás eredményei, hiányosságai, fejlesztési célkitűzései.

Közoktatásunk az Európai Unióban – azt hiszem, egyetérthetünk abban, hogy 2004-ben ez rendkívül időszerű és fontos közoktatási kérdés.

Bár évek óta készültünk az európai uniós csatlakozásra, részt vettünk különböző oktatási közösségi programokban, diákok és tanárok csereprogramok keretében az Unió tagországaiban jártak, és sorolhatnám tovább a kapcsolat különböző formáit, mégis, az Unió tagországaként igen sok teendő vár ránk a közoktatás területén.

Mindnyájunk számára ismert, hogy az oktatás és szakképzés szerepe az Európai Unióban óriási mértékben felértékelődött.

Az oktatást és a képzést a tudásalapú társadalom megteremtésének, a szociális, gazdasági és kulturális kihívásoknak való megfelelés nélkülözhetetlen eszközeként tekintik.

A képzés feladataként jelölik meg azon kulcskompetenciák kialakítását, melyekre a munka világában való helytálláshoz, a sikeres és boldog élethez mindenkinek szüksége van. Versenyképes tudással kell minden egyes embernek rendelkeznie, melyet egész életen át tartó tanulással kell fejlesztenie.

Azt hiszem, jól érzékelhető ezen elvárásokból, hogy sok teendőnk van. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a gazdaság eredményes fejlesztéséhez az oktatás új minőségét kell kialakítanunk.

S bár az Európai Unióban az oktatás nemzeti alapokon nyugszik, az utóbbi 2 évtizedben számos közösségi oktatáspolitikai állásfoglalás született, melyek a közösség támogatási rendszere révén hatással voltak a nemzeti oktatási és szakképzési politikára. Hadd utaljak a legfontosabb állásfoglalásokra: a munka világa és az oktatás kapcsolatainak erősítése; az oktatás szerepének növelése a társadalmi kohézió erősítésében és a leszakadó rétegek felzárkóztatásában; az oktatás európai dimenziójának bevezetése, a minőségbiztosítás feltételeinek megteremtése a közoktatásban; az élethosszig tartó tanulás.

Az Oktatási Minisztérium középtávú közoktatás-fejlesztési stratégiája, s a Nemzeti Fejlesztési Terv közoktatással kapcsolatos prioritásai összhangban vannak a közösségi állásfoglalásokkal, s a maguk eszközeivel hathatósan tudják majd segíteni a magyar közoktatás fejlesztését.

Úgy gondolom, jelentős pénzeszközök fognak a magyar oktatás rendelkezésére állni a minőségi változások véghezviteléhez.

A fejlesztési célkitűzések sorából hadd emeljem ki a hátrányos helyzetű és sajátos nevelési igényű tanulók esélyegyenlőségének biztosítását az oktatásban. Az integrációs felkészítés, a képesség-kibontakoztató felkészítés, az integrált nevelés-oktatás mind olyan eszközök, melyek ezt a célt szolgálják. Örvendetesnek tartom, hogy egyre több iskola és óvoda vállalja fel e feladatokat, s pályázatok segítik e tevékenységet.

Úgy gondolom, hogy tanítványaink fejlesztésekor, oktatásakor szem előtt kell tartanunk a költő, Weöres Sándor intelmeit: „Mindegy, hogy képességeid mekkorák, fő, hogy a tőled telhető legjobbat formáld belőlük és általuk”.

Az ehhez vezető út a kulcskompetenciák fejlesztése. Ezért is időszerűek az oktatási programcsomagok fejlesztésével, az infokommunikációs technológiákkal foglalkozó előadások.

A kulcskompetenciák közül én most – az Európai Uniós csatlakozással összefüggésben – kettőnek a jelentőségére szeretnék rámutatni.

Az egyik az idegennyelv-tudás.

Az emelt óraszámú idegen nyelv oktatása, a nyelvi előkészítő osztályok megszervezése és bevezetése jelzik, hogy az iskolák igyekeznek megfelelni a társadalmi és szülői igényeknek, a munka világa elvárásainak. Jól tudjuk, a magyar diákok többsége ma még nem tud idegen nyelven beszélni, holott a sikeres előmenetelhez a versenyképes, használható nyelvtudásra szükségük lesz.

Másodikként az információs-kommunikációs technológiai kompetenciákat emelem ki.

Az informatika oktatásának fejlesztése, az oktatás tárgyi feltételeinek javítása, az informatika minél szélesebb körű bevonása a tudásátadásba – olyan teendők, melyek az oktatás minőségi javulását eredményezik.

Hiszem, hogy a Sulinet Digitális Tudásbázis - melyről ma előadást is hallunk -, alapvetően meg fogja változtatni a tudás átadásának módját, a tanári szerepet, a tanár—tanuló kapcsolatát.

A pedagógusoknak is fel kell készülniük módszertani tudásuk, gyakorlatuk megváltoztatására, új kompetenciák kialakítására. Úgy vélem, ez a konferencia hasznos segítséget fog nyújtani ahhoz, hogy a változáshoz vezető utakat kijelöljük a magunk számára, ismét megerősödjön bennünk az a meggyőződés, hogy a pedagógusképzés és továbbképzés keretében a szakmai-pedagógiai tudás megújítása társadalmi igény, de önmagunkkal szembeni kötelesség is.

Az oktatás minőségi fejlődéshez elengedhetetlen, hogy az intézményi nevelő-oktató munka ellenőrzésének és értékelésének gyakorlata megváltozzon, mind a fenntartók, mind az intézmények kiépítsék mérési-értékelési rendszerüket.

Ezért is örülök annak, hogy a konferencia előadói sokoldalúan világítják meg az ellenőrzés, mérés, a minőségfejlesztés feladatait.

Úgy gondolom, hogy szakértők számára ezek különösen érdekes oktatási témák, munkaterületükhöz közvetlenül kapcsolódnak.

A szekciókban bizonyára izgalmas vita alakul majd ki.

Tisztelt Konferencia!

A tanácskozás munkájának csak néhány területét villantottam fel. Magam is pedagógus vagyok, ezért jól tudom, hogy a plenáris előadások témái a pedagógusokat, a szakértőket napjainkban igazán érintő témák.

Kívánom Önöknek, hogy sok szakmai tudást és élményt kapjanak e három nap során, vitatkozzanak, folytassanak termékeny párbeszédet az Önöket igazán érdeklő kérdésekről.

Kívánom, hogy a konferencia adjon erőt, kitartást mindennapi munkájukhoz, az egyre nehezebb és sokrétűbb követelmények között a helytálláshoz.

Hadd adjak biztatást Önöknek Szentgyörgyi Albert, a világhírű Nobel-díjas tudós évtizedekkel ezelőtt megfogalmazott, de ma is időszerű megállapításával:

„Számtalan fejezete ellenére oktatásunknak lényegében csak egy célja van, olyan emberek megformálása, akik szemüket a táguló horizontra függesztve, szilárdan megállnak lábukon. Ez a feladat az iskolát minden szinten a legfontosabb közéleti alakká teszi. Ahogy ma tanítunk, olyan lesz a holnap.”

Köszönöm figyelmüket, a konferenciát ezennel megnyitom.