Gyula Ferencné – Kathó Klára
Intézményfenntartók szekció
Tisztelt Konferencia!
Az intézményfenntartók szekciójában tartalmas, jó hangulatú tanácskozás folyt.
A résztvevők a közoktatás költséghaté-konysága és a minősége közötti össze-függéseket a fenntartó szemszögéből vizsgálták meg.
A közoktatási kistérségi együttműködés lehetséges modelljéről, illetve a közoktatás kistérségi szintű tervezésének lehetőségeiről szólt az első két előadás.
Kálmán Antalné és Dr. Cs. Nagy Gábor közoktatási szakértők bemutatták, hogy a közoktatási kistérségi együttműködés, a társulás a pénzügyi, a humán erőforrások, a tárgyi feltételek ésszerűbb és költséghatékonyabb felhasználását teszik lehetővé, s a tanulók, gyermekek nevelésének-oktatásának minőségi fejlesztését eredményezhetik.
Hangsúlyozták azt is, hogy a kistérségi fejlesztési terv az eltérő érdekek feltárásával, egyeztetésével, az erőforrások, az együttműködés formáinak megjelölésével a társulás jó működését alapozhatja meg.
A szekció résztvevői egyetértettek abban, hogy a közoktatási kistérségi társulás célszerű feloldási módja lehet annak a feszültségnek, mely a közoktatás finanszírozási nehézségei és a közoktatási feladatellátás között van. Úgy vélték, hogy különösen az aprófalvas megyékben a társulások létrehozásával lehet megoldani, hogy a tanulók hozzájussanak a nekik megfelelő és az őket megillető ellátásokhoz, ugyanakkor az oktatási kiadások növekedése mérsékeltebb legyen.
Többen szóltak arról, hogy az önkormányzatok jelentős részében nincs tanügy-igazgatási szakember, ezért a közoktatási társulások – a tanügy-igazgatási feladatok segítése, ellátása révén – a fenntartói irányítás minőségi javulását eredményezhetik.
Ennek kapcsán megfogalmazódott az is, hogy az önkormányzati tanügyigazgatással foglalkozó szakemberek képzése, továbbképzése oktatásügyi kérdésekben szükséges lenne.
Vita tárgya volt a szekcióban a többcélú kistérségi társulások létrehozását támogató, ez évben kiírt pályázat. Többen felvetették, hogy a pályázati feltételek miatt nem indulhatnak a pályázaton azok a régebben megalakult és jól működő társulások, melyek átlépik egy adott kistérség határait.
Javasoljuk, hogy újabb pályázat kiírásakor e társulások is kapjanak lehetőséget.
Felvetődött az is, hogy a kiírt pályázat feltételei (pl.: a kistérség szolgáltatásokkal való lefedettségére vonatkozó előírás) elsősorban az aprófalvas kistérségek számára voltak kedvezőek, a nagyobb lakosságszámú településekkel rendelkező kistérségekben nem sikerült bevonni kellő számú települést a társulásba.
Hangot adtak annak is a szekció résztvevői, hogy kistérségi, megyei vagy régiós szintű tervezéshez, de sokszor egy iskolai hosszú távú döntéshez is olyan megbízható, pontos adatokra, közoktatási statisztikára van szükség, mely jelenleg nem áll rendelkezésre.
Kérjük ezért, hogy a közoktatási feladatok tervezéséhez, döntések előkészítéséhez a szakemberek térítésmentesen juthassanak hozzá a statisztikai adatbázishoz.
Gondot jelent az is, hogy a statisztikai adatok feldolgozása nem elég ütemes.
A második nap három vitaindító előadás hangzott el. Spengler Györgyné, Kardos János és Dr. Pereszlényiné Kocsis Éva a közoktatási feladatellátás megszervezésének és finanszírozásának nehézségeiről, a fenntartói ellenőrzés, értékelés gyakorlatáról, a fenntartói minőségirányítás aktuális kérdéseiről szóltak.
A szekció résztvevői egyetértettek abban, hogy az ellátás megszervezéséhez, a finanszírozáshoz fontos tényeket tár fel az intézményi munka fenntartói ellenőrzése és értékelése.
Több önkormányzat ellenőrzési és értékelési rendszerének elveit és gyakorlatát ismertük meg a szekcióülésen. A közös vonások mellett sok eltérés is tapasztalható.
Többen megfogalmazták, hogy a pénzügyi és a törvényességi ellenőrzés formái általában helyileg kidolgozottak, jól működnek.
A szakmai ellenőrzés és értékelés tartalmával, módszereivel, eszközeivel kapcsolatban azonban az az észrevétel hangzott el, hogy szükség lenne országos standard kidolgozására, mérési rendszer kimunkálására, melyet az önkormányzatok és a szakértők alkalmazhatnának. Különösen fontos lenne ez a kistelepülések számára, ahol nincs tanügy-igazgatási szakember.
A tanügyigazgatás jogszabályi háttere, az oktatásszervezési és -ellátási feladatok folyamatos változása miatt a szekció résztvevői szükségesnek tartják és kérik, hogy a tanügy-igazgatási szakértők, de más szakértők számára is, legyen szervezett továbbképzés rendszeres időközönként.
Végül a szekció résztvevői nevében szeretném megköszönni a konferencia szervezőinek a szakmai és kulturális programokban gazdag tanácskozás megszervezését.
