E. Vámos Ágnes

A közoktatás-fejlesztés stratégiája

Sokáig gondolkodtam, hogy milyen megszólítást illene használnom most ebben a helyzetben. Azért maradnék a Kedves Kollégák megszólításnál, mert a konferencia szervezői megmutattak egy listát, amiben különböző csoportosításban szerepelnek a konferencia résztvevői. Hátterük szerint, tanárok, önkormányzati szakemberek, közoktatási szakértők, nők, férfiak, és úgy éreztem, hogy ezek közül a kategóriák közül gyakorlatilag mindegyik illik rám, kivéve a férfiak. Hogy mégis a közoktatási szakértői szakmánál maradjak, szeretném azonosítani magam azzal is, hogy az elmúlt néhány évben magam is közoktatási szakértőként dolgoztam, mielőtt az Oktatási Minisztérium Közoktatás-fejlesztési Főosztályának vezetését elvállaltam. Úgy érzem, hogy ismerem ezt a szakmát. Azt is el tudom képzelni, hogy Önöknek most mennyi információra, milyen új benyomásokra, tapasztalatokra, impulzusokra van szüksége, hogy az elkövetkezendő közel 30-40 percben el tudják helyezni majd azokat a tevékenységeket, azokat az érintettségeket, azokat az elképzeléseket, amelyekkel Önök rendelkeznek.

A másik, kicsit szubjektív gondolatom az volt az autóban, - a Hortobágyon jöttünk keresztül, és nem azért, mert a Hortobágy ezt hívta elő, szerintem nagyon izgalmas táj a Hortobágy - az jutott eszembe, hogy ezt a közoktatási stratégiát már olyan sok konferencián próbáltam elmondani, kommunikálni. Olyan sokan vannak itt a teremben, akik már ezt sokadszorra fogják tőlem hallani, hogy megkérdezem, nem unják-e még?

A következő gondolatom az volt, hogy megpróbálom úgy elmondani a közoktatás fejlesztésének stratégiáját, úgy vázolni Önök előtt, hogy közben az elszámoltathatóság, amit mi folyamatosan várunk és remélünk a rendszertől, valamennyire tetten érhető legyen.

A közoktatás-fejlesztés stratégiája április óta megtalálható az Oktatási Minisztérium honlapján. Azok az elképzelések, azok a célprogramok, amelyek a stratégiában megjelentek tavasszal, jelentős része számonkérhető, tetten érhető, tehát úgy gondolom, a „nem unják még?” kérdésnek nincsen értelme, mert Önök részesei lehetnek egy olyan folyamatnak, ami egészen egyszerűen abból adódik, hogy ez az oktatási kormányzat rendelkezik közoktatás-fejlesztési stratégiával, ezt a közoktatás-fejlesztési stratégiát pedig folyamatosan módosítani, változtatni, az éppen aktuális kihívásokhoz igazítani lehet. Ezalatt természetesen nem azt értem, hogy ad hoc módon, kapkodva, egyik irányzattól a másikig ugrándozva változtatunk a stratégián, az viszont tény, hogy menet közben olyan új tartalmak, olyan tudások, olyan impulzusok érnek bennünket is, aminek kapcsán úgy döntöttünk, hogy a közoktatás-fejlesztés stratégiáját, az ún. stratégiaminort - amit Önök az Oktatási Minisztérium honlapján megtalálnak - tovább fogjuk fejleszteni és a kormányzati ciklus végére egy stratégiamajort, egy nagy anyagot fogunk a közoktatás kezébe adni, és remélhetőleg ezt dokumentumot a továbbiakban tovább tudjuk majd építeni. Az előbb azt mondtam, hogy ez a kormányzat rendelkezik közoktatási stratégiával. Ezt azért mondom el, mert munkatársaimmal hosszasan gondolkodtunk azon, hogy vajon mi is lehet a baj, honnan is származhat az, hogy sokan úgy érzik, hogy a rendszer bizonytalan, kapkodó, kicsit kusza, néha ad hoc és nem lehet pontosan értelmezni a dolgokat.

Az egyik ilyen megközelítésünk az volt, hogy soha, még a kormányzati ciklus első évében sem született olyan dokumentum, ami nagyjából tükrözi a kutatók, a szakértők, a pedagógus szakma, az innovációra hajlamos szakértők, intézményvezetők véleményét. Általában mindig vagy a kormányzati ciklus végére készült el és mindig a fiókban maradt, aztán jött egy következő ciklus, amelyik azt vagy fölhasználta, vagy nem használta fel - leginkább nem használta fel ezeket a dokumentumokat. Mi a stratégiakészítésnek egy másik útját is választottuk, ami nem biztos, hogy jó lesz nekünk.

Fel szeretném hívni a figyelmüket arra, hogy hamarosan az Interneten meg fog jelenni a Tartalmi szabályozási koncepció. Ezt a koncepciót követni fogja a Költséghatékonyság koncepció, és évről évre három-négy ilyen stratégiai tervezési dokumentumot, közpolitikai tanulmányt fog közreadni az Oktatási Minisztérium egyik háttérintézményének egyik központja, az Oktatáspolitikai Elemzések Központja. Úgy gondolom, hogy a szakértő szakmának, a közoktatási szakértőknek és az oktatásban vezetői szerepben dolgozóknak kiemelten fontos ezeknek a közpolitikai elemzéseknek az ismerete. Ilyen műfajú dokumentumok még soha nem jelentek meg. Ezek a dokumentumok első sorban Önöket fogják tájékoztatni, és az oktatásirányítás figyelmét fogják fölhívni nagyon fontos megváltoztatandó kérdésekre. A közoktatási stratégiára rátérve 7 pontban foglalnám össze azokat a stratégiai prioritásokat, amelyeket mi magunk elé tűztünk, és miután már ez egy lecsupaszodott rendszer, ezért is nem használom a számítógép adta lehetőségeket, tulajdonképpen 2 dián vázolható az a nagyon egyszerű 7 pont, ami köré a mondandómat szeretném építeni.

Az első ilyen stratégiai célprojektünk az élethossziglan tartó tanulás megalapozása a kulcskompetenciák fejlesztése révén. Ennek a prioritásnak, ennek a stratégiai célnak a teljesítését éppen a napokban tudjuk elszámoltathatóvá tenni. Tartalmi szabályozási koncepció elkészült, a Nemzeti Alaptanterv felülvizsgálatát – a Miniszter Úr bejelentette már ebben a teremben, az Országos Köznevelési Tanács elfogadta - s várhatóan valamelyik novemberi kormányülés szentesíteni fogja ezt a dokumentumot. Mi fog utána történni? Hallottam, hogy a Miniszter Úr beszélt az akkreditált kerettantervekről, a tantervek rendszeréről, illetve a hozzájuk kapcsolódó oktatási programfejlesztésről. Az elkövetkezendő napokban, körülbelül a jövő hét elején ki fog kerülni az OM honlapjára egy pályázati felhívás, ami kerettantervek fejlesztését fogja szorgalmazni.

Ez a pályázati felhívás, reményeink szerint meg fogja mozdítani a tantervíró szakmát, nemcsak az iskolatípusonkénti kerettantervek fejlesztését fogjuk szorgalmazni, hanem szeretnénk, mert ezt a Közoktatási törvény is lehetővé teszi és szakmai meggyőződésünk szerint is rendjén való, ha tantárgyakra, illetve műveltségi területekre is készülnének tantervek.

Ezek a tantervek január-február környékén az intézmények rendelkezésére fognak állni, illetve elkezdődhet segítségükkel egy olyan programfejlesztő munka, amire az elmúlt huszonegynehány évben Magyarországon nem volt még példa. Meglehetősen nagy anyagi erőforrásokkal, intézményi háttér megteremtésével elindulhat a programfejlesztési programigazgatóság egy olyan szervezeten belül, aminek a megalapításához szükséges még egy kormányengedély, de itt már bejelenthetem ennek az intézménynek a leendő nevét is. Úgy fogják hívni, hogy Kréta Kör Közoktatás-fejlesztési Kht., és ez a szervezet egy programfejlesztési igazgatóságon belül körülbelül évi 1 milliárd forint bevonásával programfejlesztéseket fog indítani.

Ezek az oktatási programok teszik majd azt lehetővé, hogy azok a jól megismert, korábban évek hosszú sora alatt megismert és megszeretett technikák, amelyekben voltak kísérleti iskolák, ki lehetett próbálni dolgokat, ahol a pedagógusok nem voltak magukra hagyva a tantervírás, tantervkészítés kényszerével. Hogy ezek a folyamatok újra elindulhassanak, egymásra találhassanak azok a fejlesztő csoportok és azok a fejlesztésben érdekelt intézmények, akik egymás partnerei.

Ezt a folyamatot a Nemzeti Fejlesztési Terv is segíteni fogja, a Nemzeti Fejlesztési Tervben – reményeink szerint – a jövő évtől meglehetősen nagy forrás fogja kiegészíteni ezt a fejlesztő munkát. Az élethosszig tartó tanulás másik ilyen kiemelt célprojektje, még ugyanezen a stratégiai prioritáson belül maradva, az idegen nyelv tanulásának a fejlesztése. Nem szeretnék a Világ-nyelv programról beszélni, mert ha még nem hangzott el Miniszter Úrtól, akkor a konferencia későbbi időszakában biztosan fogják majd említeni kollégáim.

Most inkább egy olyan elemre szeretném fölhívni a figyelmet, amit egy korábbi konferenciának egy résztvevője javasolt. Én magam annak idején még pedagógusként örültem volna neki, és lelkesedtem volna érte: megpróbálunk olyan szabályozási környezetet teremteni, amiben lehetőség lesz arra, hogy az iskolából kiszakadva, akár hónapokon keresztül is a pedagógus nyelvet tanulhasson. Hogy ez hogyan fog megvalósulni, egy kicsit utópisztikus még, de elindult egy olyan koncepció kidolgozása, amely lehetővé teszi azt, hogy például egy családi iskola keretében olyan térségekben, ahol problémát okoz az iskolai kapacitások kihasználása, és van üres képzési kapacitás, a pedagógus elviheti a gyerekét, a pedagógus házaspár az egész családját egy intenzív képzésre. A szülők képződnek, a gyerekek iskolába vagy óvodába járnak, nem kell arra gondolni, hogy mit kell otthon főzni, vagy egyáltalán frusztrálódni attól, hogy mi lesz a gyerekemmel, ha én a nyelvtanfolyamon vagyok. Ezen a koncepción nagy erőkkel dolgozunk, és reméljük, hogy a következő, nem a 2004-es, hanem a 2005-ös költségvetésben erre már forrásokat fogunk találni.

A közoktatás-fejlesztés stratégiájának második nagy prioritása az oktatás fejlesztése és biztosítása. Ennek a prioritásnak több alkomponense van, a mérési rendszer, az értékelési rendszer, illetve a minőségfejlesztés korszerűsítése értendő ide.

Miért is gondoljuk, hogy ez fontos? Egyrészt azért, mert bár vannak évről-évre visszatérő, teljes populációra, 6., 8., most már 10. évfolyamra kiterjedő mérések, de 1985 óta, tehát közel 20 éve nem volt olyan nagyszabású mérés, amelyik az iskolák, intézmények szakmai elszámoltathatóságát jelentette volna. Ez azt jelenti, hogy a tartalmi szabályozási rendszer beválásának a vizsgálata soha még nem történt meg 1985 óta. Az országos szakmai ellenőrzés rendszere, bár ez egy kötelező elem, csökevényes vagy nincs. Emlékezzenek rá, OKÉV szakértők megerősíthetnek engem ebben, az önkormányzatok is tudhatják, hogy az országos szakmai ellenőrzés gyakorlatilag nem működik. A tavalyi évben volt két ilyen szakmai mérés, az egyik egy 10%-os mintán az ún. cigány kisebbségi oktatás mérése volt, a másik pedig a művészeti iskolák szakmai ellenőrzése. A közoktatás összes többi szegmens kimaradt a szakmai ellenőrzés, szakmai értékelés rendszeréből. Nagyon fontos ebben a prioritásban annak a tudomásul vétele vagy elfogadása, hogy az új típusú Nemzeti Alaptanterv egy egészen más, megváltozott szakértői attitűdöt kér ki a rendszertől.

Ez a szakértői attitűd azt is fogja jelenteni, hogy a Közoktatási törvény 94. §-a által megnevezett miniszteri szabályozási feladatok, mely szerint az oktatási miniszter szabályozza a kerettantervek és az oktatási programok akkreditációs és kiadási eljárását, a szabályozási jogkörében a miniszter arról is rendelkezni fog, hogy kik lehetnek azok a közoktatási szakértők, akik a bevezetendő új iskolai helyi tanterveket a helyszínen, az önkormányzatoknál vizsgálhatják. Úgy gondolom, hogy a szakértői szakmának és az intézményeknek is elemi érdeke, hogy letisztuljanak ezek az egymással kapcsolatos tevékenységek.

A közoktatási stratégia harmadik prioritása a pedagógusszakma rangjának helyreállítása, a pedagógusszakma fejlesztése. Ezalatt alapvetően két dolgot értünk. Az egyik, hogy tehermentesítsük a pedagógusokat azok alól a terhek alól, amelyeket nem feltétlenül nekik kell cipelni, gondolok itt a tartalmi fejlesztésekre, tantervírásra, programírásra, egyebekre, másfelől pedig a szakmai felkészültségük javítását szeretnénk célozni képzésekkel, továbbképzésekkel.

Itt szintén a Nemzeti Fejlesztési Tervre szeretnék utalni, a humánerőforrás-fejlesztési operatív programban a felsőoktatási intézkedések között számos olyan pedagógusképzési elem fog megjelenni és pályázati úton meghirdetődni a következő évtől, amely azt teszi majd lehetővé, hogy a pedagógusok ne csak képződhessenek, a megfelelő életkorban válhassanak pedagógusokká, ne csak továbbképződhessenek, hanem bevezetjük – bár még nem tudjuk pontosan megmondani, hogy mi lesz majd ennek a fogalomnak a tartalma –, de bevezetjük a pedagógus újraképzés fogalmát is. Ez azt jelenti, hogy a Nemzeti Alaptantervhez, illetve a hozzá kapcsolódó kerettanterv és programfejlesztésekhez illeszkedően olyan műveltségterületi újraképzéseket szeretnénk indítani felsőoktatási intézményekkel közösen, amik lehetővé teszik az új tartalmak, az új ismeretek, az új tudások elsajátítását a pedagógusoknak.

Ezzel összefüggésben nyilván gondolkodunk a pedagógusképzés új útjainak megteremtésén is. Két nagy iskola csap össze ebben a vitában. Pillanatnyilag az egyik azt mondja, hogy egységes pedagógusképzés, óvodáktól a felsőoktatásig, a másik kétciklusúvá szeretné változtatni a most sokciklusú rendszert. A napokban fog eldőlni, hogy a közoktatás mint megrendelő, melyik útnak ad majd szabad utat.

Az mindenesetre biztos, hogy a képzéstartalmakat több ponton át fogjuk tekinteni, és ez elsősorban a természettudományos tantárgyakra, műveltségi területekre fog vonatkozni. A Nemzeti Alaptantervnek vannak már erre vonatkozóan irányultságai. Hogyha ismerik a Nemzeti Alaptanterv természettudományos részét, akkor Önöknek is lehetnek erről elképzelései.

A negyedik stratégiai prioritás, amit mi már nem úszunk meg, az oktatás költséghatékonyságának és az irányítás eredményességének a javítása. Azért mondom, hogy nem úszunk meg, mert dübörög az az igény az önkormányzatok és kistelepülések kisiskolái részéről, hogy valamit az oktatási kormányzat mondjon arra vonatkozóan, hogy bezárhatók, nem zárhatók, átszervezhetők, összevonhatók - ismerik ezt a problémát Önök is legalább olyan jól, mint én. Ennek megfelelően a már említett Oktatáspolitikai Elemzések Központját kértük föl arra, hogy egy költséghatékonysági koncepcióval álljon elő, és ennek a koncepciónak széles körű szakmai egyeztetése és vitája után bele szeretnénk vágni olyan projektekbe, amelyek végkimenete az lesz, hogy a helyi területi és tervezési, döntési rendszerek fejlődhetnek, általában az oktatásfinanszírozási rendszer fejlődhet, és a normatívák rendszerének akár átgondolása vagy akár átstrukturálása árán a feladatfinanszírozás felé mozdulhat el.

Gondolkodunk arról, hogy milyen módon lehet az intézmények közötti szakmai kooperációt biztosítani. Újra a Nemzeti Fejlesztési Tervre hívnám föl a figyelmüket, amelyben több olyan regionális és kistérségi együttműködés lehetőségét fogjuk felkínálni, ami ennek a stratégiai prioritásnak a kísérleti kipróbálását jelentheti majd. Hét ilyen nagy projektet tervezünk indítani jövőre, és pályázati úton szeretnénk kiválasztani a vállalkozó kistérségeket.

Egyébként ezzel összefüggésben meg szeretném jegyezni, hogy elindult egy nagyon komoly szakmai szolgáltatási projektünk, amely a Régió és kistérség a szakmai szolgáltatásban címet viseli, és azt próbáljuk modellezni ezzel a projekttel, hogy hogyan telepíthetők olyan szakmai szolgáltatási feladatok más szintekre, aminek mintáján majd más oktatási szolgáltatások is nyomon követhetők vagy áttelepíthetők lesznek.

Példát mondok: a megyei pedagógiai intézetek szakmai szolgáltatási rendszere hogyan működik kistérségben, illetve hogyan tud közöttük munkamegosztás megvalósulni egy regionális rendszerben. Vannak a teremben olyanok, akik ebben a projektben részt vesznek és lehet, hogy szekcióülésen vagy informális folyosói beszélgetéseken fognak erről beszélni. Nagyon figyelemreméltó projekt, megelőztük a kormányt – bizonyos szempontból – ezzel. A kormány augusztusban döntött arról, hogy ezeket a szolgáltatásokat meg kell próbálni közelebb vinni a szolgáltatást használókhoz. Az ötös számot viseli az információs és kommunikációs technológiák alkalmazása című célprojektünk. Nem szeretnék erről soka beszélni, az előbb az IHM munkatársai, illetve gondolom Miniszter Úr is, a későbbiekben Könczöl Tamás is fog majd erről beszélni.

Egy olyan szolgáltatási elemet szeretnék most kiemelni, ami igazából nem az információs és kommunikációs technológiák igazi profi szintje, de egy nagyon fontos kommunikációs elem, ez pedig az, hogy az OKÉV együttműködésével a közeljövőben el kezdjük használni azt a levelező rendszert, amin az Országos Középiskolai Tanulmányi Verseny szokott bonyolódni, és megpróbálunk egy olyan gyors visszacsatolást kapni az iskoláktól, amik mind az ő, mind a mi munkánkat jelentősen megkönnyíthetik. Néhány hét múlva indul ez a rendszer.

A hatos számot viseli az oktatás tárgyi feltételeinek javítása, építése és rekonstrukciója című projektünk. Ennek két eleme elindult már a Magyar Fejlesztési Bankkal közös hitelpályázatunk mindenki számára hozzáférhető és folyamatosan hozzáférhető is marad, illetve a napokban jár le az Információs technológia az általános iskolában címet viselő Phare-pályázat, ami jelentős forrásokat tud intézményrekonstrukcióba becsatornázni. 51-52%-a lehet a teljes elnyert összegnek az építési és rekonstrukciós forrása. Miniszter Úr biztosan sokat beszélt a hardver és szoftver ellátásról is.

Végezetül, és talán az egyik legérzékenyebb ponton szeretném a közoktatási stratégia hetes prioritását megismertetni Önökkel. A címe az Oktatási egyenlőtlenségek mérséklése. Közoktatási szakértői körben nem kevert nagy vihart az elmúlt évi szakpályázat, de szeretnék hivatkozni a miskolci Földes Ferenc Gimnázium példájára. A szakpályázatok történetében most először fordult elő, hogy kisebbségi önkormányzatok számára szakértői támogatást tettünk lehetővé. Nagyon kevés pályázat érkezett, szomorúan kevés, hét-nyolc. Minden pályázat nyert.

Én Önöket arra szeretném kérni, hogy segítsenek nekünk abban, hogy a kisebbségi önkormányzatok megszerezhessék azokat a tudásokat, amelyek ismeretében kompetens módon tudnak részt venni az iskolák, óvodák életében. Ha csak arra gondolok, hogy milyen sok iskolaháború zajlik nyilvánosan, a sajtó nyilvánossága előtt, vagy ha arra gondolok, hogy tegnap Budapesten mondhatta azt egy előadó egy konferencián, hogy „szoláriumbérletet váltók”, akkor azt gondolom, hogy elemi feladatunk, kötelességünk, és egyszerűen emberi jóérzésünk is azt diktálja, hogy azokat a kisebbségi önkormányzati vezetőket és társadalmi partnereket fölruházzuk ismeretekkel. Jobban fog menni, higgyék el!

De – és akkor itt nem fejeztem még be, mert ez csak egy pici része a stratégiának - ide kapcsolódik az óvodai programunk is, amiben több szociális juttatást indítottunk el már az idén is. De az építésre és rekonstrukcióra visszacsatolva, szeretném fölhívni a figyelmüket arra, hogy a Nemzeti Fejlesztési Terv keretében jövőre mintegy 3 milliárdos forrással egy olyan óvodai beruházási programot tudunk elindítani, ami azt teszi lehetővé, hogy épüljenek óvodák, nőjenek óvodai kapacitások azokon a helyeken, ahol nincsenek. A szakiskolai fejlesztési program szintén elindult ezen a célprogramon belül. Több milliárdos fejlesztésről van szó.

Az utolsó előtti eleme a közoktatási stratégiának ezen a prioritáson belül a sajátos nevelési igényű gyerekek közelebb hozása az iskolák világához, a többségi iskolák világához. A mai napon került föl az Oktatási Minisztérium honlapjára egy olyan pályázat, ami a Nyitott iskola címet viseli, és ami azt teszi lehetővé, hogy egymással kooperáló intézmények, ahol valamilyen szempontból fogyatékos gyerekek vannak bemehessenek azokba az iskolákba, ahol teljesen egészséges, ép gyerektársaik tanulnak, és ugyanez fordítva is érvényesülhessen. Ettől a programtól azt várjuk, hogy a gyerekeken keresztül a felnőtteken át, a szülőkön, pedagógusokon és mindenkin, akin múlik ennek a dolognak a sikere, egy kicsit csökkentsük azokat a távolságokat, azokat a meg nem értéseket, sok esetben idegenkedéseket és elutasításokat, amik ezt a nagyon sajátos élethelyzetet övezik.

Végül, hogyha az elején egy kis statisztikával kezdtem, akkor ennél a stratégiai célprojektnél kell megemlítenem azt, hogy ezen a konferencián pillanatnyilag 242 hölgy és 100 úr van, ami azt jelenti, hogy két és félszerese a női nem aránya a férfiakhoz képest, az előadók közül viszont ez a szám egy kicsit sántít, mert csak 25 nő van és 23 férfi. Nem megkerülhető ez a probléma sem, hogyha a különböző oktatási egyenlőtlenségekről beszélünk, természetesen a férfiak és nők közötti esélyek közelítését is érteni szeretnénk ezalatt, ami a konferencia szempontjából talán azt jelentheti, hogy jövőre vagy több női előadó lesz, vagy több férfi résztvevő. A mi munkánk szempontjából viszont az Oktatási Minisztériumban azt jelentheti, hogy a stratégia sikeres és értő fülekre, értő partnerekre talál.

Ebben a munkában kérem az Önök segítségét és köszönöm a figyelmüket.