Dr. Szenes György

A Bolognai Egyezmény – a többfokozatú képzési rendszerre való áttérés – hatása a magyar közoktatásra

05 szenesgy

Jó reggelt kívánok!

Tisztelt Kolléganők, tisztelt Kollégáim!

Az 5. szakértői konferenciánknak a mottója Közoktatásunk az európai csatlakozás küszöbén. Arról szeretnék itt szólni, hogy a közoktatással és a felsőoktatással szemben milyen elvárások vannak a csatlakozáshoz azért, hogy következő évszázadokon keresztül Európa teljes jogú állampolgáraként, európai polgárként élhessünk, és nevelhessük a jövő nemzedékét. Sokat beszélünk erről, én azt gondolom, hogy elég keveset tud a pedagógus közvélemény, hogy milyen az elvárások, illetve vannak-e egyáltalán elvárások? Szeretném iskolatípusonként ezt megvizsgálni.

Tehát nézzük meg, hogy Európa mit vár az alap- és a középfokú iskoláktól?

Magyarországon:

  • általános iskola
  • gimnázium
  • szakiskola
  • szakközépiskola

van alap- és középfokon.

Ha egy szóval kellene mondani, akkor azt mondanám, hogy ezen iskolákkal szembeni európai uniós elvárások nincsenek. A közoktatást alsó- és középfokon nemzeti ügynek tekintik az európai országok, tehát nem mondják azt, hogy az általános iskolának 4-6-8-12 osztálya legyen, semmit nem mondanak a gimnáziumról, a szakiskola és a szakközépiskoláról sem. Igazából annyit mondanak, annyi az elvárás, hogy ezek az iskolák olyan tudással bocsássák a felnövekvő nemzedéket, akik el tudnak boldogulni a világ dolgaiban. Akik ismerik az elektronikus írásbeliséget, jól bánnak a számítógéppel, és beszélnek legalább egy idegen nyelvet. Mi, magyarok a legszebb nyelvet beszéljük a magyart, nekünk ez a legfontosabb, ezen tudjuk legpontosabban kifejezni gondolatainkat, érzéseinket. Idegen nyelvtudás nélkül Európában csak idegenek maradunk, mert a magyar nyelvvel sajnos nem lehet kommunikálni az európai országokban. A másik elvárás a piacképes szakmai tudás, amely továbbépíthető. A szakképzés tekintetében 10-12 évvel ezelőtt elindult egy valamifajta ekvivalencia irányába a kísérletezgetés, azt nézik meg, hogy azok a szakképesítések, amelyeket az egyes országokban kiadnak, minek felelnek meg a másik országban. A munkaerő szabad áramlásának, - mely jövő május elsejétől faktum, - gátat csak az szabhat, hogy ha nem tudják azonosítani a magyar szakképesítéseket. Tehát ebben az irányban kell bizonyos lépéseket tenni, hogy az ekvivalencia kérdését, vagy legalábbis az azonosíthatóság kérdését megoldjuk.

Európának nagy elvárásai – azon kívül, hogy okos legyen, tudjon nyelvet beszélni, tudja az informatikát – nincsenek a közoktatással szemben. Érdekes dolog azonban a felsőoktatás. Azért érdekes, mert ha meggondoljuk Európa minden országában és Magyarországon is a felsőoktatásnak nagy autonómiája van. Ezzel kérkedik, dicsekszik, erre építi tulajdonképpen az egész létét. Az egyetem belső életébe beleszólni kívülről nem lehet, ott a rektor az úr, az ottani egyetemi tanács dönt dolgokról. Mégis megtörtént a csoda, az Európai Közösség országai Bolognában elfogadtak egy közös nyilatkozatot, amely azóta Bolognai-folyamat néven került be a köztudatba. A bolognai folyamat révén elindult egy valamifajta egységesítés. Gondolják meg, hogy olyan egyetemek, és olyan nagy hagyományú, felsőoktatási hagyománnyal rendelkező országok, mint Franciaországban a Sorbon vagy Nagy-Britanniában Cambridge vagy Oxford, ugye ezek a nevek olyanok, amelyeknek csengése van, ezek is alávetik magukat az európai közösség elvárásainak. Ez a folyamat az elmúlt évszázadban indult el, a Bolognai egyezményt 1998-ban írták alá, immár 5 esztendeje. Nagyon röviden szeretnék erről szólni, mert azt gondolom, hogy a közoktatásra is óriási hatással lesz a Bolognai folyamatban kialakuló rendszer.

Melyek is a felsőoktatással szembeni EU elvárások:

Az első elvárás, hogy egy olyan rendszert építsenek ki az európai felsőoktatási intézmények, amely könnyen érthető, összehasonlítható. Ezt transzparencia elvnek szokásos nevezni, tehát világos legyen minden európai polgár előtt az, hogy minden országban milyen fokozatokon keresztül lehet különböző szintű végzettségekhez jutni.

A második elvárás a Bolognai folyamatban, amelyben megegyeztek, hogy felsőoktatási intézmények 2+1 képzési ciklusban fognak képezni. Az első fokozat az egy hároméves, piacképes szaktudást adó, úgy mai főiskolai végzettségnek megfelelő végzettség. Az angolszász terminológiai bachelor fokozatnak nevezi. A második ciklus az előzőre ráépülő 2 éves egyetemi fokozat, angol terminológiával master fokozat. A plusz egy képzési ciklus pedig a doktori iskolákat jelenti, vagyis PhD-nak nevezett fokozat egyetemen történő megszerzése. Vagyis az európai országok az angolszász képzési formát átvették. Az aláíráskor, 1998-ban az elképzelés az volt, hogy Magyarország folyamatosan 2008-2010-ig átalakítja a felsőoktatási struktúráját erre a lépcsőzetes képzési formára. Két héttel ezelőtt Berlinben egy tanácskozáson Magyar Bálint miniszter úr aláírt egy egyezményt arról, hogy kísérleti jelleggel, pilot-programként elindítanak Magyarországon 2005-től a lépcsőzetes képzési struktúrára való áttérést.

Itt megállnék egy pillanatra. Gondolják meg Önök, a saját szakmájukban hogyan lehet a jelenlegi struktúrában elképzelni a főiskola és az egyetem egymásra épülését. Azt gondolom, hogy borzalmasan nehéz, hiszen ma Magyarországon még a szakok közötti átlépés is szinte lehetetlen. Főiskoláról egyetemi végzettséget szerezni több éves tortúrát jelent, egyáltalán nem úgy építkezik a felsőoktatási tananyag, hogy három év alatt egy piacképes szakképesítéssel kibocsáthassa a hallgatóját az egyetem.

Például mai a műszaki egyetemi képzés egy olyan alapképzéssel indul el, ahol két évig, inkább három évig semmilyen gyakorlati típusú képzés nincsen, egy csavarhúzót vagy forrasztópákát nem fognak a kezükbe, mérési gyakorlataik nincsenek. A felsőbb évfolyamokon negyed-ötödévben történik valamilyen gyakorlati képzés. Ezzel a tantervi struktúrával a harmadik év végén nem lehet piacképes végzettséget szerezni

A képzés teljes struktúráját meg kell változtatni.

Azt kell, hogy mondjam, hogy ebben az elképzelésben a felsőoktatási intézmények közül a főiskolák vannak könnyebb helyzetben, mert a főiskolák eleve egy gyakorlatorientált képzést tűztek ki célul és a képzési idejük 3 év.

Be kell engedni fiatalokat a felsőoktatásba, a szelekció ott történjen meg és nem a felvételi vizsgákon. Ennek a ténynek a közoktatásra is visszahatása van.

A harmadik elvárás a felsőoktatási intézményektől a kreditrendszer bevezetése. Ez Magyarországon kisebb-nagyobb eredményekkel már működik.

A negyedik elvárás a mobilitás elősegítése.

Az ötödik elvárás előírja minden felsőoktatási intézmény számára, hogy alakítson ki valamilyenfajta minőségbiztosítási rendszert. A Bolognai egyezmény ezen öt alapkérdésről ír, ebben egyeztek meg az oktatási miniszterek. Nézzük meg, mi van akkor a középfokú szakképzésben? Hogyan kell egymásra építeni ezen logika alapján a magyar szakképzési rendszert? A gimnáziumról azért nem beszélek e tekintetben, mert a gimnázium alapvetően szakképesítést nem ad. Mi, itt akik ebben a teremben ülünk, valahol szakmai végzettséget szereztünk. Lehetséges, hogy valaki elkezdte szakiskolában és aztán szakközépiskolában folytatta, de lehet, hogy gimnáziumban kezdte és főiskolán folytatta, de az is lehet, hogy közvetlenül az egyetemen kezdte és aztán különböző posztgraduális képzésekben vett részt. Látjuk, hogy az utak különbözőek lehetnek. Hogyan építse fel a magyar közoktatási rendszer a saját, a szakképzési rendszerét? Erre szeretnék egyfajta választ adni.

Nem szabad elfelejtenünk azt, hogy ma is a gyerekeknek kb. 30%-a az általános iskola után egy érettségit nem adó szakiskolai képzésbe kerül be. Ezt a képzést nem szabad zsákutcássá tenni, mert bűn, hogy ha ezeknek a gyerekeknek nem adunk egy utat, egy további lehetőséget arra, hogy érettségit tegyenek, és az érettségire épülő szakképesítéseiket végezzék el. A szakiskolánál az egyik alapvető probléma, ki kell dolgozni, az alapműveltségi vizsgát. Ha alapműveltségi vizsgát kell tenni, akkor azt ki kéne dolgozni most már korrekt módon. Szegedi műhelyben folyik is ez a munka. Ezt az alapműveltségi vizsgát kell majd beszámítani a gyerekeknek, olyan módon, hogy erre építetten egy érettségit adó kurzusra be tudjanak iratkozni. A szakképesítés tekintetében pedig azt kell elérni, hogy a szakiskolai szakképesítésből középiskolai végzettséghez kötött szakképesítéseket lehessen elérni. Ne kelljen elölről kezdeni a szakmai tanulmányokat, ha azonos szakmacsoportban tanul a gyerek.

A szakképző iskolákban modulárisan kell építkezni. Egymásra kell építeni a szakmai alapozó ismereteket és a szakmai specializációt.

Az alábbiak szerint.

A középfokú szakképzés fejlesztését modulárisan, kreditrendszerben lehetne megvalósítani. Úgy, hogy a 21 szakmacsoportban alapozó modulokat kidolgoznánk. Erre épülnének a szakmai modulok, és ez adná magát a szakképesítést. Szakmaváltás esetén a szakmacsoportos alapmodulból nem kellene még egyszer felkészteni a diákokat, hiszen ezeket már megtanulta. Csak abból a szakmai modulból, amely a két szakképesítés közötti különbséget jelenti. Még akkor is, ha ez magasabb szakképesítést jelent.

A modulok úgy építkeznek, hogy a szakmacsoportos modulra a szakmai modul, és erre pedig a felsőfokú modul épül. Tehát a gyereknek már csak azt kell megtanulnia, ami két (pl. a technikusi és a mérnökasszisztensi) szint között van. Valószínűsíthető, hogy ezek további fél vagy egy évvel megoldható képzési formák, vagyis nem kellene elölről kezdeni a tanulónak mindent. Azt gondolom, hogy ez mind a gyerek mobilitása, mind az adófizető állampolgárok pénze szempontjából a lehető legkedvezőbb képzési forma, mert így a lehető legrövidebb idő alatt lehet újabb, esetleg magasabb szakmai képesítéshez jutni.

A fentiek teljesen egybecsengenek a felsőoktatás bolognai nyilatkozatával. Tehát most az egyszer végre nem ellenfélként és főleg nem ellenségként kell a felsőoktatásra tekintenünk, hanem mint szoros szövetségesre. Mert egyértelműen a szakmai fejlesztés szempontjából ők is ugyanabban a moduláris képzési rendszerben érdekeltek, mint mi a közoktatásban, hiszen a bolognai folyamat számukra kötelező.

A középfokú szakképzés és a felsőoktatás szorosabb kapcsolódása a felsőfokú szakképzés széleskörű elterjedésével jöhet létre. A törvényesen eddig létrejött felsőfokú képzések jobbára a felsőoktatási intézmények érdekeit szolgálják, a két éves képzés félidejénél nem adnak szakképesítést. Ésszerű módosítással közös előnyök célozhatók meg.

Köszönöm, hogy meghallgattak.