Brassói Sándor

A közoktatás-fejlesztés irányai

Igen Tisztelt Kollegák, Tisztelt Szakértők!

Szeretettel köszöntöm Önöket a IV. Országos Szakértői Konferencián, és nagy megtiszteltetésnek érzem, hogy részt vehetek, mint előadó ezen a neves, több évre visszatekintő rendezvényen.

A közoktatást érintően várható fejlesztési irányokról elöljáróban elmondható, hogy bizonyos részek már láthatók, mert 2002. nyarán megszületett egy törvénymódosító csomag. Azonban a tárca által már az is kommunikálásra került, hogy ez csak egy úgynevezett technikai törvénymódosító csomagként értelmezhető, tehát az átfogó, nagyobb törvénymódosítás még hátravan. Ennek a várható időpontja az Országgyűlés leterheltségétől függően december vége vagy január eleje. A fejlesztési irányok, amelyek a közoktatás elkövetkezendő éveit meghatározzák, ebben lesznek világosan láthatóak.

Először arról beszélnék, hogy a közoktatásban részt vevők elsősorban azon vajúdnak, hogy mi az, ami változás elébe néz. És ha az ember ezt a lehetséges kört körbejárja, akkor biztos, hogy a tanulók jutnak először az eszébe, hiszen a közoktatás alapvetően a tanulóért van. Ezzel összefüggéssel azonban nem lehet megkerülni az intézményi struktúrát sem. Így a pedagógusok és azok a szakemberek, szakértők, akik az intézményhálóhoz munkájukkal kapcsolódnak, nos némiképp ők is meg kell, hogy változzanak. Persze, fölmerül a kérdés, hogy mennyire kell változtatni, és mennyire terhelhető változtatásokkal a közoktatást érintett kör? Ha belegondolunk, ez országos szinten hány embert érinthet, akkor két és fél millió fő mindenképp lehet. A változás, a változtatás az egész területre hatással lesz. Ha azt vizsgáljuk, hogy mi a célja a magyar közoktatásnak, és általában a közoktatásnak, akkor mindenképpen azzal lehet kezdeni, hogy az oktatás olyan – a társadalmi tudatban kialakult – elemeket kell, hogy átadjon a tanulók számára, amely ismeretek, képességek, készségek. És később, a mindennapi élete során olyan információkat jelentenek, amelyekkel nagyon sikeresen és jól tud boldogulni. Alapvetően ez a gondolat fűzi fel a fejlett országok oktatásszervezését is, hiszen ha bárhová tekintünk Európában, jól látható az, hogy elindult egyfajta transzparencia a tagállamok területén és a közoktatásban is. De ennek ellenére a közoktatási kérdések alapvetően nemzeti belügyként kezelendők. Hiszen miközben a közoktatási rendszereknek a nemzeti tudatot és nemzeti kultúrát kell a tanulók számára átadni, egyre jobban belefut ebbe a tudáshalmazba a korszerű, fejlett világból származó ismerethalmaz, társadalmi elvárások sora. Belefut ebbe az az újfajta tudás, az a korszerűbb tudásterület, amelyikre az iskolák fel vannak valamelyest készülve, de nyilván mondhatjuk azt, hogy sohasem lehetünk elég felkészültek és tapasztaltak. Így van ez a közoktatással is. A cél az, hogy a hagyományos, tradicionális tudástartalmak mellett megjelenő új kihívásokat is átadja a nemzeti kultúra elemeivel együtt a tanulók számára. Ennek kapcsán kaptam az előadásomhoz egy olyan fotót, ami szimbolizálja azt, hogy miközben ezek a hatások mind elérik a tanulókat, iskolákat, tanterveket és tantervfejlesztőket, sokszor nem igazán tudatosul az a, hogy a tanuló továbbra is tanuló marad, és a neuron száma neki is csökken. Az elvárt tudás iránti igény csak nő, nő a tanulók felé, ezért itt valamiféle rendet kell tenni. Olyan koncepcionális fejlesztést kell megvalósítani és elindítani, ami alapján ezek a nagyon különböző követelmények, tudásterületek harmonikusan illeszkednek egymáshoz.

Egy gyermeklélektannal foglalkozó szakember arról beszélt nemrégiben, hogy Magyarországon és szerte a világon a diákoknál érdekes ellentmondások figyelhetők meg abban, hogy mennyire sokat mosolyognak, mennyire jókedvűek.

Az, hogy mennyire jókedvűek, fontos fokmérője lehet az oktatási rendszernek, vagy magának az egész társadalmi folyamatnak. Magyar diákot, gyereket viszonylag keveset lehet látni mosolyogni, aminek sok oka lehet. Az egyik oka biztosan az iskola tájékán kereshető, és biztosan a tananyag túlterheltségben. Az egyik, a tárca által elindítandó fő csapás a követelményrendszer átgondolása lesz és olyan – szükséges – intézkedések meghozatala, amelyek könnyítenek a tanulók terhein. Ezzel összefüggésben reményeink szerint a tanulók sokkal jobbkedvűen és boldogabban fogják megélni az iskolai életet. Ez a mottó, hogy tovább növeljük-e a követelményeket, vagy az életben való sikerességet próbáljuk-e meg elősegíteni. Természetesen itt csak is az utóbbi lehet a praktikus. Persze igazán nagy kérdés, hogy ez mennyire sikerül és, hogy mennyire érhető el mindebből. Mert hiszen azt mindannyian tudjuk, hogy a magyar közoktatásban egy rendkívül gyors reformfolyamat megy végbe, ami párját ritkítja, és ebben nagyon tevékenyen vesznek részt a pedagógusok, szakértők, szakmai lobbik, akik ebbe valamennyire innvolválódtak. Az biztos, hogy ez a rendkívül gyors reformfolyamat olyan kilengéseket, mozgásokat is tartalmazott, ami alapján valahol ezek az elemek nem mentek át sikeresen. Úgyhogy a tárca aláhúzta azt, hogy a közoktatás a társadalom fejlődésének az elősegítéséért, a gazdaság fejlődéséért, illetőleg olyan foglalkoztatáspolitikai célkitűzésekért kell, hogy legyen, ami alapján a magyar munkaerő valóban helyt tud állni. Hogyha arról beszélünk, hogy általában mi a tudásról alkotott felfogása az embereknek, akkor alaposan meg kell vizsgálni azt, hogy milyen képességekkel kell rendelkezniük a tanulóknak, és melyek azok a kulcs kompetenciák, amelyek az életben való boldoguláshoz és a társadalom számára hasznos tevékenységhez szükségesek. Ezen az oktatáskutatók nagyon régóta rendületlenül dolgoznak, rendkívül sokan megfogalmaztak különböző elemeket, de ezek nagyon nehezen rakhatók össze. Hiszen ez nem egy egyszerű matematikai formula. Az adott szociokulturális hátterektől, a tanulók képességeitől, az adott ország földrajzi helyzetétől is függ, úgyhogy ez egy igazi kihívás. A tárca érzi a súlyát, tehát miközben a tananyag csökkentéséről, reformjáról, a kompetencia képességek arányos elhelyezéséről és mértékéről beszél, az ezzel foglalkozó szakemberek jól látják, hogy ez egy nagyon nehéz feladat. Hiszen vannak konkrét tárgyi tudáselemek, amelyek jól mérhetőek, egyre inkább az látható, hogy a konkrét, hasznos tudásban vagy a mindennapi életben alkalmazott tudásban növekvő szerepe van az intelligencia mellett az érzelmi intelligenciának.

Úgy tűnik, hogy ebben a nagyon gyorsan pörgő, felgyorsult világban az érzelmi intelligencia egyre meghatározóbb elem kell, hogy legyen. Ezért a követelményrendszer mentén a tárca ezen elemeket szándékozik majd megvalósítani. Néhány ilyen megfogalmazott elem: az örömérzés átélésének képessége, a szabadon nemet mondani tudás képessége, az érzelmek szabad kifejezése, önbizalma, szükséges határok elfogadása, alkotókedv, kreativitás, problémamegoldó gondolkodás, kudarctűrés, frusztráció tűrés.

Ebben látható az, hogy egy olyan harmonikus személyiség kialakulása lenne a cél magában az iskolarendszerben és a társadalomban, amelyik kellően kooperatív, kreatív, alkotókedvvel rendelkezik, szabadon kifejezi az érzelmeit, és természetesen megvan az a képessége is, hogy az ismeretek birtokában tud mondani határozott igent vagy nemet a kihívásokra. Ez egy nagy kihívás, és én azt hiszem, hogy akik ezen a területen dolgoznak, és a követelményrendszert nézik, vizsgálják, mind a kerettantervben, és az érettségi követelmény rendszerben, tudatában vannak annak, hogy ez egy nagy feladat. És nehéz ezen úgy változtatni, hogy a legnagyobb eredményt érje el az iskolarendszerben, de én bízom benne, hogy ez sikerülni fog. Hogyha persze az előbb említett képességeket, kompetencia-elemeket nézzük, akkor az is felmerül a változási folyamatokkal összhangban, hogy ki tartja ezeket fontosnak. Ki terjeszti, ki fejleszti ezeket, és hogy áll a közoktatási rendszerünk ezen a területen. Büszkék lehetünk-e ezekre, vagy esetleg szégyenkeznünk kell-e ezek miatt. Azt hiszem, hogy az iskolarendszerben dolgozó összes érintett személy, a tanulótól az igazgatóig mindenki büszke lehet erre, egyrészt, mert az elmúlt években, amióta a magyar közoktatás elbillent a korábbi egy tantervi rendszerből, nagyjából a közoktatási szereplő kör legyűrte maga előtt azt a lemaradást, és azt a terhet, amit a nyugat-európai közoktatási rendszerek húsz-harminc év alatt tettek meg. Viszont azt mindenki érzi, aki az oktatásban dolgozik, hogy a közoktatatási törvénynek az a fajta keret jellegűvé válása megtörtént a ’93-as törvénnyel. Az a fajta alaptantervi koncepció, ami bekerült a közoktatás rendszerébe, egy európai harmonizációs törekvést jelent. Az a fajta tartalmi és kompetenciabeli átalakulás – modern elemekkel, médiával, emberismerettel, technikával, társadalomismerettel – feltörte azt a régi, és viszonylag konzervatív ’78-as tantervi szabályozást. Ugyanakkor persze ezt a pedagógusok is úgy élték meg, hogy miközben nő a teher rajtuk és egyre több új kihívásnak kell eleget tenniük, gondolok itt például az informatika területére. Ehhez nincs kellő támogatás. Ugyanakkor segíti őket az a korszerű pedagógus továbbképzési rendszer, ami elindult a ’97-es évben, a kiadott 277/1997-es rendelettel. Ez is egy korszerű reform, az európai dimenzió része. Ezt a keret jellegű szabályozást, törvénykezést, a pedagógus továbbképzési rendszert, a Sulinetet, az informatikát mind olyan mintának, és pozitív mintának tekintették az OECD országok oktatási szakemberei, hogy meg is jelentették a tavalyi évben a „Mi működik jól az oktatási innovációban?” című tanulmánykötetben, és ebben a magyarországi tapasztalatok mintegy pozitív innovatív elemek jelentek meg. Ezt Önök végig élték ott, ahol az adott helyen dolgoznak, az iskolában, az önkormányzatnál, vagy a számítógép előtt, és érezzük ennek a felelősségét. Azt is látjuk, hogy miközben büszkék lehetünk ezekre az elért eredményekre, a reformok szépen átérnek és elérik a konkrét tanítási óra módszertani halmazát. Problémákként jelentkeznek azok az elemek, amik egyes fölmérésekből következnek, és amelyekről olyan sokat beszélnek napjainkban.

Az egyik ez a bizonyos, annyit emlegetett PISA vizsgálat, amelynek jellemzőit az Új Pedagógiai Szemlében elég alaposan el lehet olvasni. Ezen a területen nagy az elmaradás. De azt is hozzá kell tenni, hogy mindez a tizenöt éves korosztályi eredmény, ahol halljuk, hogy nem vagyunk annyira jók a világhoz képest, sőt leszakadunk. De azt is el kell mondani előtte, hogy ez a korosztály egy évvel korábban részt vett egy másik nemzetközi vizsgálatban, ahol élmezőnyben álltak. Ez meg egy IEA vizsgálat volt, és akkor ebből a kettőből látszik a tényleges igazság. Látszik az, hogy a gyerekeknek vannak bizonyos problémáik a kompetenciákkal, például a szövegértéssel. Jól látszik az a PISA vizsgálatból, hogy az iskola azon az örökségen, amit a gyerek hozott a családból vagy a szociális környezetéből, nem hogy javítana vagy csökkentené a különbségeket a különböző diákok között, hanem tovább növeli. Ez rendkívüli módon konzerválja, sőt felfokozza a szociális hátrányokat az iskolarendszerben. Ez egy tény, amin érdemes elgondolkozni. Úgyhogy ez az egyik olyan elem, amelyik mentén a tárca a közoktatás-fejlesztés gondolatmenetét és fejlesztési folyamatait elindította, mert ez így nem működhet tovább. Szemben olyan országokkal, akár a finnekkel, akár a kanadaiakkal, akiknél a közoktatási rendszer úgy működik, hogy mire a rendkívül tág szociális és etnikai szórásból érkező gyerekek – akik különböző tudással kerülnek az iskolarendszerbe – elérik a kilépési pontokat, a vizsgarendszert, köztük a különbségek szépen lecsökkennek. Az iskola egy hozzáadott értéket ad minden tanulójának, csökkenti ezeket a belépéskor érzékelt különbségeket. Nálunk pont az ellenkezője van, ami súlyos probléma. A másik, az a bizonyos IEA vizsgálat, amit ugyanezeken a gyerekeken végeztek el másfél évvel korábban, azt mutatta ki, hogy a gyerekek nagyon jól állnak az európai mezőnyben, az első egyharmad elején vannak. Akkor mi a gond az oktatásunkkal?

Az, hogy bár a magyar iskola a tankönyvekben és tantervekben lévő anyagot alapvetően jól átadja és számon kéri, viszont nincs egyfajta belső kreativitás és nincs kellő odafigyelés azon csoportokra, akik folyamatosan leszakadnak az élmezőnytől. Ők folyamatosan olyan problémákkal néznek szembe, hogy nem tudnak otthon tanulni, nem tudnak felkészülni a különböző alapismeretek hiányossága miatt. Erre feltétlenül oda kell figyelni a magyar közoktatás fejlesztésénél. Ezt alátámasztja még az is, hogy volt a második felnőtt írásbeliség vizsgálat – a SIALS –, s ebből kitűnik, hogy a mai magyar felnőtt társadalom vizsgált diplomásainak szövegértési és szöveg mélyelemzési szintje olyan szinten áll, mint egy érettségivel bíró svéd felnőttnek. Ezen is el kell gondolkozni mindenkinek. Nyilván ennek az okai a tantervben és a tantervi szabályozásban, a vizsgarendszerben vannak. Sokkoló adatok vannak még a nyolcadikosok szövegértésével kapcsolatban is. Különösen erős, sokkoló adatok vannak arról, hogy a szakiskolákban a tanulók fele kilencedik osztályban megbukott 2001-ben. Következésképpen egyrészt a követelmények rendszerével, a tanítás szervezésével, illetve a módszerekben van gond. Ezzel a tendenciával együtt halad az a kérdéskör, hogy az érettségizők száma drasztikusan emelkedett az utóbbi 10 évben. A középfok expanziója az egyik irány, ami azzal is együtt jár, hogy sokan bekerülnek középiskolába olyan diákok is, akik korábban a szakiskolákban tanulhattak csak, így nem jutottak érettségihez.

Ezek a tényezők mind meghatározzák, hogy melyik lesz eredményes közoktatási rendszer. A tárca ezzel összefüggésben egy tanulói tehervizsgálatot indított el augusztusban, gyakorlatilag november elején kész van az eredménye. Nyilván ismert, hogy egy tizenegyedikes diáknál a heti óraszám negyven fölé megy, ezzel a teherrel nehéz szembenézni. Ez biztos az egyik meghatározó elem lesz a szociális hátrányok mellett. Megoldásként a kétszintű érettségi követelményrendszer átgondolása jelentkezik, valamint az, hogy aki tanít, meg kell nézni, hogy ezt a negyvenöt percet hatékonyan tölti-e ki. Érdektelenné váló diákok és lehangolt tanárok kevés hozzáadott értéket jelenthetnek órán.

Melyek azok a pontok, ahol a tárca hozzájárul a közoktatási rendszer gyors változtatásához? Az egyik a Nemzeti Fejlesztési Terv. Amikor Magyarország elkezdte a tárgyalásokat az Európai Unióval és elkészültek az országjelentések, akkor a közösség feladatul szabta, hogy minden csatlakozásra váró országnak olyan fejlesztési tervet kell készítenie, amely terv megfelel az EU elvárásainak. Ezen a tervezeten belül a humánerőforrás-fejlesztés egy prioritás az Európai Közösségben. Ennek része a leszakadó rétegek iskoláztatása például – gondoljunk a halmozottan hátrányos helyzetű roma, de akár a nem roma fiatalokra is. Ehhez egy átfogó intézményi rendszer vagy egy kistérségi struktúra lesz kialakítva.

A másik a vizsgarendszer megújítása. Fontos elem az olyan alternatív pedagógiai elemek és projektmódszerek megerősítése, mint az erdei iskolák, a környezeti nevelés, az egészségvédelem. Ez nem feltétlenül a tanterv oldaláról építkezik, hanem a humánerőforrás, a tanulók még munkára alkalmasabbá tétele oldaláról.

A kulcskompetencia tényleges identifikálása, azaz a másik fontos prioritásvonal az esélyegyenlőtlenség csökkentése kapcsán indított programok sokasága. Gondolok itt azokra a hátrányos térségekre, amelyekben a szegénység mértéke óriási. Ezen intézményeket, térségeket kell becsatornázni és kellő munícióval ellátni, hogy az esélyegyenlőtlenség csökkentése megindulhasson. A normatíva és infrastrukturális fejlesztés sok milliárd Ft támogatást fog vinni a leszakadók oktatási rendszerébe.

Oktatásminőség javítása, újabb elemek beépítése a Comenius program mellé, a mérési értékelési rendszerek, a vizsgarendszerek fejlesztése.

Természetesen ezzel összefüggésben a pedagógusszakma fejlesztése a továbbképzési, alapképzési folyamatok felgyorsításával, támogatásával, másfelől pedig olyan bérfeltételek megteremtésével oldható meg, amely alapján ténylegesen vonzóvá válik ez a szakma, és az elhagyók száma pedig csökkenni fog. Ennek már élvezhetik hatását bizonyos elemek szempontjából. A folyamat nem fog megállni, tervezett üteme van. A 2003-ban belépő minőségi bérpótlékemelés szeptembertől a tervek szerint közel ötven százalékos emelés lenne, és a pedagógus testület kapja meg azt a jogot, hogy ennek az elosztásáról döntsön. A tárca azon van, hogy ez a pótléki rendszer kellően innoválja a pedagógusokat.

A másik fontos elem az osztályfőnöki és egyéb pótlékok emelése. A pótléki rendszer azt célozza, hogy aki több szakmai terhet visz, az kapjon ezért kellő elismerést.

A felsőoktatási területen folynak tárgyalások arról, hogy az alapképzési szakokon belül az egyes képesítési követelmények megfogalmazásánál azok az elemek, amelyek a tanári mesterséggel függenek össze, nincsenek kellő súlyban. A szakmódszertan, az iskola munkájára való felkészítés nem jelenik meg kellő arányban. A másik fontos elem, hogy ösztönözni szeretné a tárca olyan továbbképzési szakok megjelenését, amelyek az iskola belső világával kapcsolatosak. A szakvizsgarendszer kiteljesítése, mentálhigiénés, pszichológiai, szociológiai ismeretkört átfogó szakok indítása. Ez azért is indokolt, mert rengeteg olyan terület van a Nemzeti Alap Tantervben, amelyek tanítására az iskolák elkezdtek felkészülni. A tanárképzéseken és a továbbképzéseken belül ez az egyik elem, a másik pedig pénzügyi feltételrendszer növelése. Cél, hogy még többen tudjanak elmenni egy ilyen képzésre. Fontos elem az EU bizottság ajánlása szerint a diákoknak kellően előkészített, fizikailag optimális helyen szervezhető és működő intézmény, gondolunk itt a légtér, a falak, az ablakok minőségére, sok növényre, kellő színvilágra.

Az OM tervei szerint a következő évben erre már lehet pályázni. Az informatikai, az e-learning fejlesztésekre is koncentrálunk, az iskola egész pedagógiai imázsát szeretnénk növelni.

Kiemelt szegmens a hátrányos helyzetű fiatalok integrálása. A minisztérium fontosnak érezte, hogy létrehozzon egy olyan miniszteri biztosi hivatalt, amelyik a roma, illetve a halmozottan hátrányos helyzetű fiatalok integrációjával foglalkozik. Az egyik fő gondolat a társadalmi integrációt segítő pályázatok lesznek. Másik fontos elem a kistelepülések, kistérségek iskolafenntartása. Sokkal hatékonyabban lehet ezen intézményeket működtetni, ha ezek társulnak egymással, külön pénzügyi alappal és pályázati rendszerrel. Olyan kistérségi segítő pontokat is létre kell hozni, amelyek szakmai segítséget jelentenek.

Az iskolák munkáját, az iskolai önfejlesztést segítik az országos mérések. Az idei tanév rendjéről szóló miniszteri rendelet rendelkezik az angol és német nyelvi kompetencia-vizsgálatról a hatodik és a tizedik évfolyamon. Ez a két nyelv azért került be, mert a kidolgozó szakemberek folyamatosan követték az EU útmutatásokat. Ez a vizsgálat nem teljes körű, viszont nyitott, bármely iskola megteheti jelentkezését, és erre biztatok mindenkit, mivel az iskola belső önfejlesztő munkájának alapvető feltétele az, hogy tudja magát viszonyítani a többi intézményhez.

Kiemelt feladat az e-learning fejlesztése, támogatása. Miközben ott vannak a korszerű gépek és programok az iskolában, nem kellő hatékonysággal használják az iskolák, a mindennapi pedagógiai munkába nem fut át. Elindul 2003-ban a Sulinet Expressz, aminek révén új számítógépek, új bekötések születnek majd, az informatikai infrastruktúra fog tovább fejlődni. A tárca olyan pályázatokat fog kiírni, amelynek alapján elektronikus tananyagok fognak születni. Bizakodunk abban, hogy be tudják, be fogják vinni azokat egy biológia órára, egy kémia, fizika órára. Fontos még a vezető és a pedagógus továbbképzés. Kulcseleme a rendszernek. A pedagógus továbbképzési rendszerről szóló rendelet finomítása zajlik. A nyári törvénymódosítás keretében az OKNT jogosítványa visszaállt. Egyetértési jogot kapott azokban a kérdésekben, amelyek az oktatás alapjait jelentik. Ez nagymértékben segíti a tárca szakmai tervezését. A minisztérium igyekszik szolgáltató minisztériumként feltűnni, ami alapján folyamatosan tudunk az iskoláknak és a szakértőknek segíteni. Az interneten, e-mailen folyamatosan közzé tesszük azokat az információkat, amelyek fontosak. A most induló Phare pályázatok feltétlenül az Önök érdeklődésére számítanak, kérem, hogy majd figyeljék a pályázati kiírásokat!

Jelenleg ezek azok a pontok, amelyek alapján körvonalazható az, hogy merre tartson a magyar közoktatás.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket, további hasznos konferenciát kívánok minden résztvevőnek!