Dr. Aáry-Tamás Lajos

A jogok érvényesülése a közoktatásban

I.

Az oktatási jogok biztosaként egy olyan hivatalt vezetek, amelyet azért hoztak létre, hogy ha az oktatás szereplői közül bárki úgy érzi, hogy jogai sérültek, akkor legyen egy olyan fórum, ahova megfogalmazhatja, elküldheti panaszát, és segítséget kapjon tőlük abban, hogy jogai érvényesülhessenek.

Az Oktatási Jogok Biztosának Hivatalához írásbeli beadvánnyal lehet fordulni. Eljárásunk során, egy panasz beérkezését követően nem vizsgáljuk annak valóságtartalmát, hanem elküldjük az ügyben érintett másik félnek. Ismertetjük a panasz összefoglalt, lényegi elemeit, és arra kérjük, hogy nyilatkozzon, ő hogyan látja az adott helyzetet. Ez a „hallgattassék meg a másik fél” elvének a gyakorlatba ültetése, amit soha nem mulasztunk el.

A konfliktus tisztázása érdekében a jogszabály szerint indokolt esetben személyes egyeztetésre hívhatom a feleket- Meggyőződésem, hogy ez az eljárás egyik fontos eleme, ezért igen gyakran élek vele. Ez azt jelenti, hogy többnyire elutazom az adott oktatási intézménybe, és arra kérem a feleket, hogy beszéljük meg, mi a konfliktus gyökere. Erre a felhívásra az érintettek pozitívan reagálnak, és a személyes egyeztetések nyomán olyan megállapodások jönnek létre, amelyekkel valamilyen módon orvosolni lehet a kialakult jogsérelmet. Az egyéb hatósági, jogi eljárásokban mindig valaki más dönt rólunk: a rendőr, a jegyző vagy a bíró. Ilyenkor a végső döntést nem befolyásolhatjuk. A személyes egyeztetésen nem én vagyok a döntéshozó. Én az ügy jogi hátterét vázolom fel, és azt javaslom, hogy közösen találjuk meg az orvoslás módját, formáját. Az érintettek döntenek, rajtuk is múlik, milyen megoldás születik, én csupán a hatékony megbeszélés, a jogszerű megoldás kereteit biztosítom. Ez egy olyan eljárás, amelyben, a konfliktusban, az ügyben érintettek kezéből senki nem veszi ki a döntést. És egy őszinte párbeszéd révén előfordul, hogy négy-öt órás tárgyalás után olyan megoldás születik, ahol mindkét fél elégedett a megállapodásban foglaltakkal. Ez egy olyan megállapodás, amit a felek együtt találtak ki, mindenki hozzájárulhatott a megoldáshoz, és úgy gondolom, hogy a saját magunk által vállalt ígéreteket sokkal jobban megtartjuk, mint a kívülről ránk kényszerített határozatokat. Ezért működik hatékonyan a személyes egyeztetés intézménye, illetve az itt megfogalmazott kezdeményezés.

Mindkét fél nyilatkozatának, álláspontjának ismeretében, azokat a jogszabályokkal összevetve megállapítjuk, hogy történt-e jogsértés vagy sem. Ha nem történt jogsértés, az eljárásunkat lezárjuk, ha történt, akkor kezdeményezéssel fordulunk a jogsértő félhez.

A kezdeményezés sajátos jogintézmény, mert nem olyan, mint a bírósági ítélet vagy a hatósági határokat, nem lehet kikényszeríteni, sőt el sem kell fogadni, nem kell vele egyetérteni. Egy dolgot kell tenni, válaszolni kell rá. A kezdeményezés címzettjének ugyanis jogszabályi kötelezettsége megküldenie hivatalunknak a kezdeményezésre vonatkozó állásfoglalását. És ez a legérdekesebb ebben a folyamatban, amikor egy jogról, pedagógusjogról, diákjogról, szülőjogról, az egyetemi, főiskolai hallgatók vagy oktatók jogairól két intézmény nyíltan párbeszédet folytat. Az oktatási jogok biztosaként ismertetem a jogi álláspontomat és felhívom a kezdeményezés címzettjét arra, hogy orvosolja a kialakult jogsértő helyzetet, valamint a jövőben tegyen meg mindent annak érdekében, hogy hasonló jogsértés az adott intézményben ne következzen be. A másik fél, az oktatási intézmény vezetője, a rektor, a dékán, az igazgató, a tanár válaszol, hogy egyetért-e vele vagy sem. Ha nem ért egyet, akkor érvelnie kell, és megpróbáljuk meggyőzni egymást. Ha meggyőznek engem arról, hogy a kezdeményezésben megfogalmazott álláspontom helytelen, akkor visszavonom vagy módosítom azt. Az elmúlt másfél évben egyszer vontam vissza és egyszer módosítottam kezdeményezést.

II.

A jog a pedagógia számos elemét átszövi, meghatározza az iskola, a pedagógus, az intézményvezető mindennapjait, ezért a pedagógusokkal folytatott beszélgetések során gyakran esik szó a jog és a pedagógia viszonyát érintő kérdésekről.

Az egyik ilyen visszatérő kérdés a pedagógusok részéről: mi az oka annak, hogy diákoknak csak jogaik vannak, a pedagógusoknak pedig csak kötelezettségeik. Azt szoktam mondani, hogy nincs különbség a diák és a pedagógus joga között, csak nem a közoktatási törvényben kell keresni a jogokat, kötelezettségeket, hanem egy szinttel feljebb, az alkotmányban. A gyermeki jogok csak akkor érvényesülhetnek, ha mellettük valaki másnak a kötelességei állnak. Egyébként nem is működne a gyermeki jogok rendszere, hiszen ők általában egyedül képtelenek jogaikat érvényesíteni. Ott kell, hogy legyen valakinek a kötelezettsége. A családi szférában a szülő kötelezettsége, a hatósági eljárásban a hatóság kötelezettsége, az iskolában a pedagógus kötelezettsége. Ez azt jelenti, hogy a tanulókat megillető jogok többsége esetén a tanárok a kötelezettek. Azonban fordítva ez nem igaz. A pedagógusjogok többségének esetében a kötelezett nem a tanuló, hanem a nevelőtestület másik tagja, az intézmény vezetője, a fenntartó vagy végső soron az állam.

A másik érvelés, amit pedagógusok szoktak mondani, hogy a tanuló csak akkor élhet a jogaival, ha a kötelezettségeit teljesítette. Ez egy pedagógiai elv jogi formulákba való öntése, és ezt a véleményt meg kell cáfolnom. Elképzelhetetlen, hogy azt mondja az iskolaigazgató a tanárnak: nem minősítheti a diákjai teljesítményét, mert tilosban parkolt az iskola előtt. Egy jogot nem tagadhatnak meg tőle csak azért, mert egy kötelezettséget elmulasztott. Vagy valaki azért nem élhet a választójogával, mert az adóbevallását két hónappal a határidő lejárta után adta be.

Egy alkotmányos jogot és egy alkotmányos kötelezettséggel kapcsolnak össze, pedig a jog gyakorlása nem tehető függővé a kötelezettség teljesítésétől. Ugyanez a helyzet az iskola világában a gyermekekkel, egy kis különbséggel. Amikor a tanulói jogviszony létrejön, akkor valóban találkozik a jog és a kötelezettség. A művelődéshez való jog és a tankötelezettség. Az egyik alkotmányos jog, a másik alkotmányos kötelezettség. De a tanulói jogviszony létrejöttéről kezdve a jogok és a kötelezettségek különválnak, a jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése között nem teremthető összefüggés.

III.

Mikor elkezdtem a munkámat, azt tapasztaltam különösen a pedagógusok részéről, hogy úgy tekintenek erre a hivatalra, mint a diákok számára rendelkezésre álló intézményre, egy újabb lehetőségre, ahol be lehet panaszolni a tanárokat. Mindemellett már működésünk kezdete óta azt látjuk, hogy ez a fajta szemlélet változik, amit az jelez, leginkább, hogy az elmúlt másfél évben hozzánk eljuttatott több mint ezer panasz egyharmadát pedagógusok fogalmazták meg. Jól látható, hogy a pedagógusok jogai legalább annyira sérülékenyes lehetnek az oktatási intézményben, mint a diákoké, és azt is jó látni, hogy a pedagógusok gyakran nem tudják, nem ismerik fel, hogy jogaik sérültek. A pedagógusoktól érkező panaszok többségében alkotmányos joguk sérelmét kifogásolják, s a panasz nyomán látni, hogy a közoktatási törvényben rögzített pedagógusjogok is sérültek. A pedagógusoktól érkező panaszok többségében alkotmányos joguk sérelmét kifogásolják, s a panasz nyomán látni, hogy a közoktatási törvényben rögzített pedagógusjogok is sérültek. Azt is tapasztalom, hogy a pedagógusok sem rendelkeznek az érdekérvényesítés, valamint a jogérvényesítés technikával, pedig fontosnak tartom, hogy megtalálják a módszert a párbeszédre, a megbeszélésre, az információk átadására. Nagyon sokan nem tudják, hogy egy tárgyalás során miként kell érvelni, hogyan lehet sikereket elérni. A szakértők javasolhatnak különböző technikákat, és sokszor a diákoktól is lehet tanulni.

Magyarországon, számos helyen működik a diákbíróság intézménye. Mivel az iskolai konfliktusoknak csak tíz százalékát jelentik a tanár-diák ellentétek, és azok kilencven százaléka a diák-diák konfliktus, ez utóbbi ügyekben működhet egy olyan fórum, ahol egy tanuló cselekedetéről a saját társai mondják el a véleményüket, értékítéletüket. Ez csak olyan cselekedet lehet, amely nem éri el a fegyelmi vétség súlyát, mert ott már más jogi mechanizmusoknak kell működniük. Amikor a diákbíróságot felállítják, lehetőséget kell biztosítani a diákoknak, hogy ők írják meg a törvénykönyvüket. A példák szerint, a maguk nyelvén ugyan, de megtalálják a legfontosabb elveket. Ha a tanulók létrehozhatják ezeket a fórumokat, ez sok terhet levesz a pedagógusok válláról.

Ha például egy diák lila hajjal megy iskolába, és az osztályfőnök ráripakodik, azonnal tanár-diák konfliktus keletkezik. Ebben a helyzetben az az osztálytársa is a diák mellé fog állni, aki egyébként utálja a lila hajat, és ha hagyták volna, akkor ő megmondta volna a társának, hogy milyen rondán néz ki. De amint az osztályfőnök szólt neki, felülkerekedett a diákszolidaritás. A tanári oldalon pedig az a kolléga sem fog véleményt nyilvánítani, akinek egyébként tetszik a lila haj.

A hivatalhoz érkezett beadványokból azt is látom, hogy számos intézményben a konfliktusokat úgy vélik jól megoldani, hogy a konfliktusban érintett személyt, mindegy, hogy diák vagy tanár, eltávolítják az intézményből. Mindannyian hallhatunk olyan történetről, hogy az igazgató behívatna a diákot meg az anyukát, apukát az irodába, és azt mondja a szülőknek, hogy vigyék el az intézményből a gyermeket, egyébként fegyelmi eljárást indítanak ellene. De ugyanez lehet a helyzet a tanárral, aki valamilyen oknál fogva kivívja az igazgató haragját. Vagy köteles megegyezéssel elválnak, vagy belép a fegyelmi úton való eltávolítással fenyegetés. Én elítélem ezt a fajta technikát. Ez a jog egyfajta megkerülése. És a legembertelenebb megoldás, ugyanis az erősebb pozícióban lévő döntésről van szó, s ezen döntés ellen jogorvoslat sincs. Számos ügyben sérelmezik ezt a fajta választási lehetőséget, de az igazgatói kényszernek nincs nyoma, ellenben a fegyelmi eljárás lefolytatása garanciális, a döntés ellen fellebbezni lehet.

IV.

Az értékelésre vonatkozó panaszok jól érzékeltetik, hogyan kapcsolódnak össze a pedagógusjogok a diák- és a szülőjogokkal. A tanár értékeli a tanuló teljesítményét, és a szülő értesítése céljából a jegy bekerül az ellenőrzőbe. A szülő félévkor kiszámolja a jegyek számtani átlagát, és így például azt látja, hogy gyermeke ugyan nem egy matematikai zseni, de a stabil kettese megvan. Ezzel szemben januárban a gyermek megbukik, ugyanis az értékelési szempontok között a témazáró dolgozat jegye kettőt ér, az órai jelentkezésért adott piros pontokból szerzett jegy pedig csak feleannyit. Ezek az értékelési szempontok ott vannak a pedagógiai programban, és más-más lehet a félévi és év végi osztályzatok képlete tantárgyanként vagy tantárgycsoportonként. A probléma abból adódik, ha erről a szülő nem tud. Ezért fontos, hogy az iskola például a szakaszhatároknál, vagyis az első, az ötödik és a kilencedik évfolyam elején átadja a tantárgyak értékelési elveit, akár úgy, hogy a szaktanár a füzet első oldalára lediktálja azt. A tanuló értékelése a pedagógus autonómiájába tartozik, a tanári autonómia keretein belül lehetőség van a jegyek eltérő súlyú számítására, de a szülőt el kell látni információkkal az osztályzatok kiszámításának módjáról, ami a tájékoztatáshoz való jogának része az értékeléssel összefüggésben.

V.

A hivatal tevékenységével kapcsolatban fontosnak tartom, hogy mintát adunk egyrészt az egyedi ügyek, másrészt a tevékenységünkről készített éves beszámoló révén. A személyes egyeztetéssel, a jól működő példák bemutatásával azt szeretnénk közvetíteni, hogy az iskolák keressenek olyan konfliktuskezelő technikát, amelybe ez az elem bekerülhet. A személyes egyeztetés, a konfliktusokról való beszélgetés láthatóan megnyugtatja az érintetteket. Eddig a legtöbb megbeszélés végén a résztvevők úgy nyilatkoztak, hogy érdemes volt leülni és a problémát megvitatni, mert úgy oldódott meg a konfliktus, hogy a megállapodást a sajátjuknak tekinthették.

A tanár úgy mehet újra a diákok elé tanítani, hogy nem hurcolta meg őt senki, a szülőre és a gyermekre sem kényszerítettek rá semmit.  Alapvető elvünk, hogy az érintettek méltóságuk sérelme nélkül kerüljenek ki az ügyből. Az ilyen jellegű fórumok kialakításával lehetőséget lehet biztosítani, arra hogy egy probléma jelentkezéskor párbeszéd alakuljon ki, és az iskolában keletkező konfliktusokat kulturált módon lehessen feloldani.

Azt javaslom, hogy hasonló technikák alkalmazásával, hasonló javaslatok megfogalmazásával a pedagógus is tegyék lehetővé, hogy az oktatási intézményben a különböző eljárások, konfliktusmegoldások olyanok legyenek, amelyek megőrzik a résztvevők méltóságát.