Dr. Fedor Mihály
Átalakuló szakképzés. Az új Országos Képzési jegyzék, valamint a szakmai vizsgáztatás új eljárási rendje
A magyar szakképzés piacgazdasági átmenetét kijelölő 1993-as LXXVI. sz. szakképzési törvény alapján az Országos Képzési Jegyzék (OKJ) bevezetésére 1994-ben került sor. Létrehozásával a korábbi különböző szintű és érvényességi körű, széttagolt rendszert felváltotta egy országos érvényű, egységes struktúra.
A megalkotásakor korszerű rendszer az elmúlt évek során számos változáson ment keresztül. Az évenként végrehajtott módosítások követték a gazdaság munkaerő-piaci igényeit. Az ISCED rendszer szintkódjainak alkalmazása lehetővé tette más országok szakképesítéseivel való összehasonlítást. A világbanki hitelprogram keretében megvalósított új szakképzési modell bevezetésével megváltozott a szakképző iskolák intézményi rendszere. Célirányos központi támogatással olyan korszerű képzési formák bevezetésére került sor, mint a nyitott- és a távoktatási rendszerben folyó szakképzés. Jelentős eltolódás figyelhető meg a középiskolai végzettségre épülő szakképesítések irányába, és ezzel egy időben csökken az egyszerű szakmák iránti érdeklődés. A közép- és felsőfokú szakemberképzés közötti átmenet csökkentése és a középiskolai szakirányú tanulmányok beszámíthatósága érdekében folyamatosan nőtt az akkreditált felsőfokú szakképesítések és az ilyen irányú képzésben résztvevők száma. A változások révén átrendeződött a szakmai képzések struktúrája, megnőtt a Jegyzékben szereplő szakképesítések száma, egyre nehezebb volt elkülöníteni az alapképzéseket, a továbbképzéseket, és biztosítani a szakképesítések egymásra épülését. Szükségessé vált az európai uniós követelményeknek megfelelő, jól átlátható, világos szakmaszerkezet kialakítása, amely mind a felhasználók, mind a képzésben résztvevők és a képzést szolgáltatók igényeit is kielégíti.
A jegyzék új struktúrájának kialakítása a nemzetközi tapasztalatok mellett a magyar gazdaság, a munkaerőpiac igényeinek messzemenő figyelembevételével történt. Új szerkezeti elemként a szakközépiskolai és szakiskolai kerettantervi munkák megkezdésekor az Országos Képzési Jegyzékben szereplő szakképesítések csoportosításával kialakításra kerültek a szakterületek és szakmacsoportok. Négy szakterületbe és összesen 21 szakmacsoportba történt a jegyzékben szereplő szakképesítések besorolása a világbanki tapasztalatok felhasználásával. A szakmacsoportokba tartozó és a különböző szintkódú szakképesítések közötti valóságos arányok kialakításával megteremthető lesz az összhang a szakközépiskolai, szakiskolai kerettantervek és a szakképzés központi programjai között.
A kiadásra került egységes szerkezetű Országos Képzési Jegyzék 812 szakképesítést tartalmaz alapvetően négy csoportba besorolva: (A) elsősorban a közoktatás keretében megszerezhető, általában több munkakör betöltésére jogosító szakképesítések (403 db), „B” különböző jogszabályban meghatározott munkakör betöltésére jogosító szakképesítések (229 db), „C” iskolarendszeren kívüli felnőttképzés keretében megszerezhető, általában egy munkakör betöltésére jogosító szakképesítések (93 db), „D” a képzés megkezdésekor bejelentési kötelezettséghez kötött szakképesítések (87 db). Az ”A” csoportba tartozók közül 39 az akkreditált iskolai rendszerű felsőfokú szakképesítések száma. A szakképesítéseket a jegyzék humán, műszaki, gazdasági-szolgáltatási és agrár szakterületre elkülönítve, ezeken belül huszonegy (egészségügy, szociális szolgáltatások, oktatás, művészet-kultúra, gépészet, elektrotechnika-elektronika, vegyipar, építészet, könnyűipar, faipar, nyomdaipar, közlekedés, környezetvédelem-vízgazdálkodás, közgazdaság, ügyvitel, kereskedelem-marketing és üzleti adminisztráció, vendéglátás-idegenforgalom, egyéb szolgáltatások, mezőgazdaság, élelmiszeripar) szakmacsoportra bontja.
Szakképesítések száma az új struktúra alapján (2001)
A 21 szakmacsoportra történő bontás megkönnyíti a szakirányú tanulmányok beszámítására irányuló kérelmek elbírálását. Azzal, hogy a szakmák mindegyike valamilyen szakmacsoporthoz rendelt, kifejeződik az a szándék is, hogy a szakmacsoportokon belüli átlépések horizontális és vertikális szakmaváltások az egyén számára lehetőséget kínáljanak a későbbi továbbképzésre, illetve szakmai mobilitás javítására.
Az iskolaszerkezeti változásokkal és a képzési hatékonyság növelésével függ össze a modularitás bevezetése, amely néhány szakmacsoportban már több szakma esetében is azonos modulokat jelent, megkönnyítve a tankönyvek szerkesztését, a módszertani felkészülést és a későbbiek során a megszerzett ismeretek beszámítását. Mivel az állam az iskolaszerkezeti változásban alapvetően érdekelt, ezért az A jelű szakmák több munkakör betöltésére, s ezzel az egyén nagyobb foglalkoztathatóságot biztosíthatja. Fontos cél volt a versenyképesség javítása és a gazdaság által igényelt hatékony specializáció megvalósítása.
A fejlesztés további stratégiai célja, hogy az állami felelősség és a gazdaság által igényelt gyors változások közötti harmóniát teremtsünk. Ezt az OKJ elsősorban azzal tudja segíteni, hogy világosan kijelöli azon szakmákat, ahol az állami felelősség a normatív finanszírozáshoz kapcsolódik, s így az iskolarendszerben biztosítja a képzés feltételeit, kapcsolódik a pedagógusképzéshez, valamint a tankönyvek biztosításához. E képzések esetében az igények, a követelmények, a vizsgalehetőségek gazdaság által történő meghatározása olyan stratégiai cél, amely már középtávon felveti a szakképesítésért felelős funkciók olyan szakmai szövetségekhez, illetve szervezetekhez való kapcsolódását, amelyek képesek garantálni a gyors változást és a megfelelő minőséget.
A szakmastruktúra folyamatos megújításnak egyik feltétele a csökkenés, a másik az, hogy az új szakmák bevitele kellő gyorsasággal és a szükséges eljárásoknak megfelelően történjen. Erre jó példa a hálózatfelügyelő szakképesítés, amely a számítógépes hálózatokat működtető szakemberek képzését szinte néhány hónap alatt az OKJ-be képes volt bevinni 2001-ben. Ugyanígy nagyon fontos, hogy a szakmai képzések hierarhiája is kialakuljon. Ezt a mesterképzés OKJ-ben való megjelentetése biztosítja már 1997-től, ami kiválóan alkalmas arra, hogy a legmagasabb szintű mester kvalifikáció is megjelenjen.
A magyar szakképzési rendszer jelenleg is EU-konformnak tekinthető. A 90-es évek második felében bevezetett ISCED kód alkalmas arra, hogy a munkaköröket, beosztásokat rendezzék úgy rendszerbe, hogy feltüntetik a szakmai képzés követelmények esetében a rokonfoglalkozásokat.
Számos szakma esetében védettséget jelent az, hogy csak iskolarendszerben szerezhetők meg az adott szakmák. Ezek képzési ideje nem csupán átlagosnál hosszabb, hanem az eljárási rendek szigorúsága az iskolarendszer által biztosított kontrollt igénylik. Lényeges, hogy minden iskolarendszerben oktatott szakma esetében látható az elmélet és gyakorlat aránya. A transzparencia szellemében láthatók azok az évfolyamszámok, amelyek alapján a képzés hossza megítélhető, illetve ha iskolarendszeren kívüli képzésről van szó, akkor a maximált óraszám alkalmas arra, hogy az egyén számára – előismeretei, képzettsége és tapasztalatai alapján – a képzési időtartam meghatározható.
A szakmák esetében feltüntetésre kerültek azok a speciális követelmények, amelyek bizonyos szakmai előismeretekhez, illetve az adott szakma leendő gyakorlásának feltételeihez kötődnek. Például egészségügyi alkalmasságra vonatkozóan tartalmaznak speciális előírásokat, illetve olyan nyelvi vagy egyéb ismeretek feltételeznek, melyek előfeltételei a képzésnek, hogy vizsgára bocsátásnak. A felhasználók számára természetesen az is nagyon fontos, hogy az OKJ táblázataiban megtalálhatók azok a jogszabályi hivatkozások, amelyek szakmai képzési és vizsgakövetelményeit írják le, ami a képzési programmal szemben támasztott főbb követelményeket is tartalmazza.
Az elmúlt évek tapasztalatait összegezve statisztikai elemzések és beválás-vizsgálatok, valamint a munkaerő-piaci igények és prognózisok figyelembevételével vizsgálatra került – összhangban a nemzetközi tendenciákkal –, mely szakképesítések összevonása indokolható, illetőleg képzés hiánya vagy minimális képzési létszám miatt mely szakképesítések kerülhetnek ki a jegyzékből. A szakképesítéseknek a jegyzékből történő kikerülését alapvetően indokolta a képzés hiánya, az alacsony képzési létszám és az alacsony képzési idő. A szakképesítések jegyzékből történő kikerülése differenciált hatással van az iskolai rendszerű és az iskolarendszeren kívüli képzésekre, képző intézményekre. Azon szakképesítések esetében, amelyekből nem indult képzés és nem is terveztek ilyet az elkövetkező évre, nem okoz problémát a szakképesítésnek jegyzékből való kikerülése. Más a helyzet azoknál a szakképesítéseknél, amelyekből már indult képzés, illetve tervezték a kikerült szakképesítés beindítását. Ezek esetében a képző intézmények zavartalan működése érdekében biztosítani tudjuk az átmenetet. Például a kikerült szakképesítések között található: Acélfeldolgozó, Hengerész, Metallurgiai kemencekezelő, fürdő- és hévíz-üzemelő, Kötélverő, Doboz- és tokkészítő, Sodrony-, drótkötél- és epedakészítő, Víziközmű-építő, Szönyegcsomozó, Zsinórfonatoló. Ezen szakképesítések esetében a képzés hiánya indokolja a jegyzékből való kikerülést.
Az új OKJ egyértelművé teszi a különböző szakképesítések megszerzésére irányuló képzés és a vizsgára bocsátás feltételeit. Új elem, hogy a korábban érettségire épülő szakképesítések közül azoknál, amelyeknél nem szükséges az érettségi, elegendő lesz a befejezett 12 évfolyam elvégzése. Ez lehetőséget biztosít több, középfokú iskolai végzettségre épülő szakképzés megkezdésére azoknak is, akik nem kívánnak érettségit tenni, vagy vizsgájuk sikertelen volt.
Lehetővé válik az iskolarendszeren kívüli szakképzések esetében az, hogy a tizedik évfolyamra épülő szakképesítések képzéseiben 2006-ig részt vehessenek azok is, akik ma még nem rendelkeznek tíz osztályos végzettséggel, de már betöltötték a huszonkettedik életévüket. Ez azt jelenti, hogy az iskolarendszeren kívüli szakképzésben a huszonkettedik életévét betöltött képzésre jelentkezőtől az a*-gal jelölt szakképesítések esetében a tizedik évfolyam elvégzését 2006. január 1-jét követően kell megkövetelni.
A különböző tanulási problémákkal küzdő, hátrányos helyzetű, testi-, szellemi fogyatékosok képzésbe kerülését egy- és kétéves felzárkóztató programok segítik. A fogyatékosok esetében a közoktatási törvény lehetőséget biztosít arra, hogy speciális programok alapján a képzési idő hosszabb legyen az OKJ-ben megjelölt időnél. A jegyzék egyébként iskolarendszeren kívül oktatható szakképesítéseknél a Megjegyzés rovatban külön feltünteti azokat, amelyek fogyatékosok számára iskolarendszerben is oktathatók.
A szakképesítéseknek az Országos Képzési Jegyzékbe történő felvételére a rendes felvételi eljárástól eltérően, az oktatási miniszter által közleményben kiadott eljárási rend alapján gyorsított eljárás keretében is sor kerülhet (pl. ha a felvétel a változó gazdasági, munkaerő-piaci körülményekhez alkotó módon alkalmazkodni képes munkaerő képzését és fejlesztését szolgáló igények gyorsabb kielégítése érdekében történik, vagy, ha a felvételre törvény, törvényerejű rendelet, kormányrendelet alapján kerül sor, illetőleg, ha a rendelet hatálybalépésével az Országos Képzési Jegyzékből kikerült szakképesítések újrafelvételére kerül sor).
A rendelet rendelkezéseit első ízben 2001. szeptember 1-jét követően megkezdett szakképzésekre kell felmenő rendszerben alkalmazni. Az iskolai rendszerű, közoktatás keretében megszerezhető szakképesítések esetében azonban az új OKJ szerint csak a 2002/2003. tanévre lehet beiskolázni, ha az előírt szakmai tantárgyak központi programjai (tantervei) kiadásra kerültek és az elméleti képzéshez szükséges tananyagok rendelkezésre állnak. A jelenleg hatályos OKJ alapján utoljára a 2001/2002. tanévre iskolázható be tanuló.
A rendelet nem érinti a korábbi jegyzékek alapján kiadott bizonyítványok érvényességét, a megszerzett bizonyítványok államilag elismert szintű és fokú szakképesítést igazolnak.
Az új szerkezetű Országos Képzési Jegyzék a szakképesítések csoportonkénti megjelenése, a szakképesítések modulrendszerű felépítése megteremti a korábban elsajátított ismeretek beszámításának lehetőségét, a szakképesítések egymásra épülő rendszerének kialakítását. A szakmaszerkezet korszerűsítésével az iskolarendszeren kívüli szakképzésben a rövidebb képzési idejű szakképesítések integrált rendszere jöhet létre, amely a moduláris felépítésű képzési programokra alapozva a következő években modulárisan strukturált rendszerré bővíthető. Ez megfelel a gazdaság gyorsan változó képzési igényeinek, az új technológiáknak és alkalmazásuknak, a hazai foglalkoztatás kialakult rendszerének, a humánerőforrás-fejlesztési stratégiának, valamint a közép-európai képzési hagyományoknak.
