Nagy Gábor

Az információs társadalom és a közoktatás

„Keressünk és találjunk olyan módszereket, melyekkel a tanár kevesebbet tanít, de azok akik az iskolapadban ülnek, többet tanulnak.”  J.A. Comenius

Felmérések szerint ma az európai munkavállalók 45%-a használ munkájához számítógépet. Nem véletlenül. A gazdaság, a termelés minden korábbinál tudásintenzívebbé vált, világukat át meg átszövi az informatika széleskörű használata az elektronikus tervező, termelésirányító, logisztikai rendszerektől kezdve egészen az árú illetve szolgáltatások elektronikus kereskedelemben történő értékesítéséig.

Hasonlóan feltartóztathatatlan az informatika térhódítása otthonainkban, hiszen a szórakozási lehetőségek igénybevételének módja és közvetítő közege is mindinkább elektronikus szövetű. Teljesértékű állampolgári életet is egyre inkább csak úgy élhetünk, ha ismerjük az információkhoz történő hozzáférés módját és élni tudunk az új technológia által teremtett páratlan lehetőségekkel.

A fentiek miatt a globális elektronikai változások az iskola világát sem hagyhatják érintetlenül, így fokozatosan sor kerül az informatika iskolai bevezetésére, melyben a számítógép kettős szerepet játszik. Egyfelől eszköz a hagyományos tanuláshoz, másfelől olyan „gyakorlópad”, mellyel elsajátíthatók a teljesértékű emberi élethez szükséges, a munka világa által megkövetelt illetve az életminőséget javító nélkülözhetetlen készségek, képességek. Előbbi minőségében a számítógép természetesen nem ’deus ex machina’-ként lép színre, nem mindent megoldó varázsszer, ugyanakkor helytelen lenne a ’császár új ruhájaként’ is emlegetni, azt állítva, hogy semmiben sem különbözik a 20-as, 30-as években a rádió, az 50-es 60-as években a televízió oktatásba történő bevezetésétől (és az azt követő csalódástól). A számítógépet nem lehet egyszerű taneszközként kezelni, hiszen minőségi változást hoz a tágabban értelmezett iskola életébe (hasonlatként gondoljunk a nukleáris fegyverek hadrendbe állítására, melyek szintén pusztán eszközök, ugyanakkor gyökeresen átformálták a hadviselést és új katonai doktrinák, hatalmi központok megjelenéséhez vezettek). Bevezetésével kapcsolatban ma már nem az a kérdés, hogy használjuk-e vagy sem, hanem az, hogy mire és hogyan használjuk.

Az előttünk álló változások nagy horderejűek, de kiszámíthatatlanok, így biztosak lehetünk benne, hogy olyan hatások is jelentkezni fognak, melyek ma még előre nem láthatóak. A XIX. sz. végén az egyik amerikai tudományos folyóirat jóslata szerint : „a gépjárművek bevezetésének jótékony hatása a közlekedés terén túlbecsülhetetlen. Városaink tiszták, portalanok, szagtalanok lesznek, amint a könnyű, gumikerekű járművek simán és hangtalanul gördülnek tova”. Az ember és a számítógép közös jövője több forgatókönyv szerint is elképzelhető. Vagy idejekorán mi formáljuk a technológia környezetet gondosan mérlegelt oktatási és társadalmi szempontok alapján, vagy gazdasági és piaci érdekektől vezérelve ő fog minket uralma alá hajtani. Csak rajtunk múlik, hogy a szóbeli, majd nyomtatott világ után milyen lesz az eljövendő elektronikus kor.

Ha képet szeretnénk kapni az új infokommunikációs technika felhasználásáról a világ iskoláiban, akkor célszerű egy pillantást vetni az eddigi felmérések és elemzések eredményeire. Igaz, a változások olyan gyorsak, hogy az adatsorokban foglaltakat közzétételük pillanatában túlhaladja az idő, annyi azonban biztonsággal megállapítható, hogy mára a számítógépek természetes részévé váltak az iskolák tanulási környezetének. Az a tény azonban, hogy egy iskola rendelkezik számítógépekkel, még nem jelenti azt, hogy jelentős hatásuk lenne az iskolai gyakorlatra. A diákok többsége számára még nem nyilvánvaló a KIT iskolai használata. Mindenesetre a 90-es évek során jelentősen növekedett az iskolai komputerek száma. Angliában, pl. 1992-ben 25, 1996-ban 15 diák jutott egy gépre. Hollandiában, 1990-ben 80, míg 1996-ban már 30 tanulónként állt rendelkezésre 1 számítógép. Ugyanígy emelkedett a számítógépeket használó tanárok száma is (Hollandiában 1994 és 96 között 40-ről 80 % - ra nőtt, Angliában pedig már 1996-ban a tanárok 80 %-a használt számítógépet). Jelentős különbségek figyelhetők meg az otthoni számítógép használat lehetőségeit illetően is. Egy 1997-es, 10 éves gyerekek körében végzett felmérés adatai szerint a listát a skót, angol, holland és ír gyerekek vezetik (80 % körül), míg a japán gyerekek otthoni géphasználata gyakorlatilag nulla. Az otthoni számítógép-használat a család anyagi helyzetének is függvénye, bár országonként eltérő mértékben. Amerikában, pl. jóval egyértelműbb a család bevételei és a PC használat közötti összefüggés, mint Finnországban (Komenczy).

A különböző országok nemzeti stratégiái a 2000. évre meghatározzák az elérendő gyerek- számítógép arányt: Dániában például 5-10, Japánban 16 diákra kell jutnia egy számítógépnek, Szingapúrban 2002-re az arány 2 : 1 lesz. Általánosan elfogadott cél az iskolák hálózatba és az Internetre kapcsolása, amely az OECD országok középiskoláiban rövidesen valóra is válik. A stratégiák közös jellemzői a következők:

• A tömeges eszközbeszerzést a fejlődés fenntartása, az eszközök korszerűsítésének, karbantartásának és megfelelő működtetésének támogatása váltja fel.
• Regionális segítő-fejlesztő központok (competency centre) kialakítása: helyi szakértői és technikusi tanácsadás, továbbképzés és kutatásszervezés.
• Az informatikai alapképzettség biztosítása minden felsőfokú tanulmányokat folytató diák részére, annak beillesztése a tanári képesítési követelmények közé. A képzés egyetemi-főiskolai személyi és tárgyi infrastruktúrájának megteremtése.
• Rendszeres nemzeti monitorozó vizsgálatok a fejlesztés irányainak és eredményeinek számbavételére.
• Független, rendszeres, publikus digitális taneszköz-értékelés.
• Differenciált támogatás: az eredményes iskolák kiemelt finanszírozása, bevonása a nemzeti képzési programokba.
• Csatlakozás nemzetközi hálózatokhoz közös fejlesztési és kutatási projektek.

2000 márciusában a lisszaboni csúcsértekezleten az Európai Unió is meghirdette "e-Europe" elnevezésű programját. Az "Információs Társadalom Mindenkinek" jelszavú program egyik központi felismerése, hogy amíg a piaci szereplők többé-kevésbé már alkalmazzák az információs gazdaság eszközeit, addig a közszféra az információs társadalom és gazdaság kiteljesedéséhez még nagyon szerény mértékben járul hozzá. Ezért az "e-Europe" program a közszféra számára az alábbi feladatokat fogalmazza meg:

• az ifjúság megismertetése az információtechnológia kínálta lehetőségekkel,
• az Internet-hozzáférés költségeinek csökkentése,
• az e-kereskedelem térhódításának elősegítése,
• a kutatók és diákok nagy átviteli sebességű Internet-csatlakozásának megteremtése,
• az e-kereskedelem biztonságosabbá tétele az intelligens kártyák népszerűsítésével,
• az információtechnológiai kis- és középvállalatokat támogató kockázati tőkepiac létrehozása, bővítése,
• a mozgáskorlátozottak "e-részvételének" biztosítása,
• az "e-egészségügy" támogatása,
• az "intelligens közlekedés" megvalósítása, valamint
• az "e-közigazgatás" kialakítása.

Az „E-Europe” programra építve jelent meg az „E-learning” elnevezésű kezdeményezés, mely az alábbi 4 területre összpontosít:

• A KIT korszerűsítése az oktatásban és képzésben.
• A digitális írástudás biztosítása mindenki számára.
• Az európai oktatási multimédiás tartalmak és szolgáltatások fejlesztése.
• Az innováció és hálózatba szerveződés előmozdítása.

Az Írisz-Sulinet

A program eredményeként a hálózathoz kapcsolódó intézmények számát sikerült 2000 fölé emelni, így a határon túli magyar iskolák, az összes magyar középiskola és az általános iskolák 25%-a csatlakozhatott a világhálóhoz. Létrejött az ország leglátogatottabb – havi 4 millió találattal büszkélkedő – oktatási honlapja és megkezdődött a tartalomfejlesztés. Jelenleg az iskolák 80%-ának van saját honlapja, amelyek fejlesztésében a diákok tevékenyen részt vesznek.

Nemzeti Alaptanterv

A Nemzeti Alaptanterv az informatika arányát a fő műveltségi területek között hozzávetőlegesen az 5-6. évfolyamokon 2-4%-ban, a 7-10. évfolyamokon 4-7%-ban állapítja meg. A Nemzeti Alaptanterv bevezetésekor az informatikát első osztályban kezdők számára komplex informatika tanterv készült (könyvtárhasználati ismeretekkel), amely az Internetre is felkerült. Azok a pedagógusok, akik pedig tantervi keret nélkül, a szabadidőben kívánják használni a számítógépet, az Internetről letölthető fejlesztő program segítségével haladhatnak.

Kerettanterv

Az informatika az alapfokú nevelés-oktatási kerettantervben a 6-8. évfolyamnál jelenik meg. A tantárgy célja felkelteni és folyamatosan ébren tartani a tanulók érdeklődését az informatika iránt, megismertetni eszközeit, módszereit és fogalmait, amelyek lehetővé teszik a tanulók helyes informatikai szemléletének kialakítását, tudásuknak, készségeiknek és képességeiknek fejlesztését, alkalmazását más tantárgyakban, későbbi tanulmányaikban, a mindennapi életben és a munkában. Cél olyan attitűd kialakítása, hogy az egyén érezze, képes bekapcsolódni az egész világra kiterjedő információs társadalomba.

A középfokú nevelés-oktatás kerettantervében minden évfolyamon (9-12.) jelen van az informatika. A számítástechnika oktatásának fő célkitűzései az alábbiak: korszerű alkalmazói készség kialakítása, az algoritmikus gondolkodás fejlesztése, önálló munkára nevelés és tehetséggondozás, együttműködésre nevelés, csoportmunka, alkotó munkára nevelés, az informatika társadalomban játszott szerepének felismertetése, az informatikai ismeretek rendszeres alkalmazása, az esztétikai készség fejlesztése, az informatika etikai és jogi szabályainak megismertetése.

A könyvtárhasználat oktatásának célkitűzései a következők: felkészítés az információs társadalom kihívásainak fogadására, a könyvtárra alapozott önművelés képességének kialakítása, a forrásokat alkalmazó tanulási technikák és módszerek kifejlesztése, biztos felhasználói magatartás kialakítása, a könyvtárhasználati tudás eszközjellegű beépítése az információszerzésbe és feldolgozásba, a forrásfelhasználás etikai szabályainak elsajátíttatása, a különböző társadalmi szerepekbe történő beilleszkedés.

Tanári attitűd

A 80-as években az informatikai iskolai bevezetésével kapcsolatban a pedagógiai közeg merev, a tanárok jó része elutasító volt. Ebben egyrészt szerepet játszott, hogy minden tanárnak megvan a hosszú évek alatt kialakított, a mindennapokban alkalmazott stratégiája és nehezen fogad el új módszereket, másrészt - mivel a számítógép megváltoztatja a klasszikus tanár-diák kapcsolatot abban az értelemben, hogy, már nem a tanár az egyetlen tudásközvetítő szereplő- tanári szerepüket veszélyeztetve érezték a számítógép által.

1985-ben a számítógépek iskolai bevezetésével kapcsolatban már nagyon kevesen maradtak közömbösek. A pedagógusok két nagy táborra oszlottak, amelyek közül az egyikben reményt, a másikban félelmet keltett a számítógépek megjelenése.

1989-re megváltozott a pedagógusok lelkiállapota. A sokk elmúlt. A számítógépek valamiképpen megszokottá váltak a mindennapi életben és némileg az iskolákban is. Ekkorra kiderült, hogy a számítástechnika terjedése feltartózhatatlan, így a határozott elutasításnak nem sok értelme maradt, így négy jól értelmezhető attitűdöt lehetett azonosítani. Az első az életkorára hivatkozva próbált kitérni a számítógép alkalmazása elől. A második óvatosan azt hangsúlyozta, hogy nem tudja befolyásolni a fejleményeket, ugyanakkor határozottan elutasította a számítógép használatát mint személyes perspektívát. Még a legpozitívabbnak tekinthető attitűd fő eleme is csupán a „ha muszáj lesz, majd használom” elfogadása. Végül jól elkülönült az az attitűd, amely megragadta a kérdőívben felkínált lehetőséget, hogy valamilyen elfogadható ideológiát találjon az új technika elutasítására („elgépiesít”).

1994-re a felszíni kép alig változott: elenyésző számú szélsőséges viszonyulás és nagy differenciálatlan tömeg alkotta. A megkérdezett pedagógusoknak már csak 2,5 százaléka utasította el kategorikusan, hogy valaha is számítógépet használjon a tanításban, mérhetően megjelent közöttük a határozottan pozitív csoport (10 százaléknyi), és csaknem kétharmaduk vagy nem tudott vagy nem akart állást foglalni.

Megállapíthatjuk, hogy a számítógépekkel kapcsolatos tanulással szemben a 45. életévtől  kezdve egyre többen és egyre erősebben kezdik hangsúlyozni, hogy „túl idősek hozzá”. Az egymástól öt év távolában végzett két vizsgálat eredményének alapvető hasonlósága alapján feltételezhetjük, hogy eléggé megrögzült attitűdről van szó, amivel tartósan számolni kell (Csákó)

Miért érdemes számítógépet használni

• Tud virtuálisan jutalmazni, ezáltal különösen kisgyermekkorban fokozza a motivációt. Olvasást segítő program esetében például a gyermekek fáradhatatlanul és rendkívül gyorsan olvassák el a véletlenszerűen megjelenő szavakat - akár 50-60 szót is egymás után! -, azért, hogy a gép által játszott jutalomzenét meghallgathassák. Ilyen motiváció hagyományos taneszközzel dolgozva nem tapasztalható.
• Egyszerre több érzékre tud hatni, így a tanulási élmény szórakoztatóbb és mélyebb. Comenius szavai alapján : „…kényeztessünk el annyi érzékszervet, amennyit csak lehet”.
• Segítségével gyorsan fellelhetők a keresett információk és az azok közti kapcsolatok.
• Nem fárad el, ezért ismétléses gyakorlatok végzésére kiválóan alkalmas.
• Automatikusan nyilván tudja tartani az egyéni tanulói teljesítményeket, így egyénre szabott tanulási utak alakíthatók ki.
• Alkalmas akár földrészeket is átszelő gyors és olcsó kommunikációra, így diákok és tanárok válthatnak eszmecserét, alakíthatnak ki hálózatokat.
• Megfelelő programok segítségével különböző folyamatok modellezhetők, így akár fizikai, kémiai kísérletek játszhatók el, vagy éppen egy vállalat, ország vezetése gyakorolható.
• Segíti a kulcskompetenciák fejlődését, így puszta használatával fejlődik az (1) informatikai kompetencia, de a (2) nyelvi, megfelelő tanulási környezet és csoportmunka esetén a (3) kommunikációs, a (4) problémamegoldó, (5) információ keresésre, értékelésre, szintetizálásra, átalakításra stb. vonatkozó készségek is fejleszthetők.
• Egyszerű módon és tömegesen biztosítható a tanulás minősége, a megszerezhető tudás színvonala, így automatikusan elő tudja segíteni a szerzett képességek országon belüli és nemzetközi elismertetését is.
• Képes az önálló, helytől független ismeretszerzést segíteni.
• Segítségével interaktív tanulási folyamat alakítható ki, azonnali visszacsatolást tesz lehetővé, így a tanulási ciklus felgyorsul.
• Nem kopik, számtalanszor felhasználható.
• A gyerekek kiélhetik vele kreativitásukat, a gyermekek alkotókészségének kiváló terepet szolgáltat.

Új tanulási környezet

Mint láttuk a számítógép - főleg hálózatba kapcsolva - számos előnnyel rendelkezik, melyeket érdemes kihasználni. A tanulás azonban rendkívül összetett folyamat, melynek csak egyik szereplője a számítógép, legalább ilyen döntő hatása van a megfelelő tanulási környezet kialakításának.

A gyermekek ismeretszerzése, tanulása örömmel, félelelem nélkül, egyéni képességeikhez igazodva kell, hogy történjen. Ehhez olyan nyugodt, segítő légkört kell kialakítani, amely a gyerekek kreativitására, fantáziájára épít, és a drill és bemagolás helyett az alkotás, az aktív tevékenységek kerülnek előtérbe. Az új tanulási környezet gondolatiságát talán Montessori Mária olasz orvosnő munkásságáig lehetne visszavezetni. Módszerének lényege, hogy nem tanít, hanem a gyermekeket olyan környezetbe helyezi, olyan játékeszközökkel veszi körül, amelyeket kézbe véve és használva a gyermekek saját tapasztalataik alapján fedeznek fel dolgokat, fejlesztik képességeiket, jutnak ismeretekhez. A pedagógus csupán figyelemmel kíséri tevékenységüket, fejlődésüket és ha szükséges segítséget nyújt.

            Az új tanulási környezet további ismérve, hogy az iskola fogalma kitágul. Már nem pusztán az iskola falai közt zajlik a tanulás, hanem otthon illetve – a terjedő hordozható, vezeték nélküli összeköttetést biztosító eszközök használatával – bárhol (vö. life-wide learning). A kutatások tanúbizonysága szerint éppen akkor leghatékonyabb a tanulás ha az nincs helyhez kötve.

            A számítógéppel segített tanulásra a kutatók szerint a leghatékonyabb munkaszervezési mód a páros vagy kiscsoportos munka, ahol a csoporttagok egymást segítik (peer support, collaborative learning) A csoportokban a diákok nemcsak ismereteket, de gondolkodási utakat, problémamegoldó eljárásokat is megosztanak egymással - és ezt a közös tudásépítést a komplex - azaz hagyományos taneszközökkel és szemléltető eszközökkel összehangolt - informatikai környezet katalizálja. Ebben a környezetben lényegesen gazdagabb a tanítási óra kommunikációs szövete, mint a hagyományos osztályteremben. A gépek egyszerre szolgálnak a beszélgetések tárgyaként (pl. egy virtuális kísérlet összeállításakor) és eszközeként (a csoporttagok kapcsolattartására, tervek, feljegyzések kicserélésére). Ezt a közös vonatkoztatási keretet (point of shared reference) tekintik a távtanulás és a távmunka legfontosabb összetevőjének. A diák, aki megtanulja és megszokja a számítógép sokoldalú felhasználási módjait, természetesnek veszi, ha az életben ugyanilyen környezetben kell állampolgárként adatokat szolgáltatnia, fogyasztóként szolgáltatásokhoz jutnia vagy munkavállalóként kapott feladatait megoldania. Fontos szempont, hogy a számítógépes környezetben a diákok lényegesen nagyobb hányada jut önálló szereplési lehetőséghez. Míg egy hagyományos órán átlagosan a tanulók 15 %-a, a digitális eszközökkel segített osztálymunka során 75 %-a szerepelt. Ennek a megoldásnak a másik előnye, hogy kevesebb számítógéppel is biztosítható a színvonalas munka, illetve a pedagógusnak könnyebb nyomonkövetni a csoportos mint az 1:1 felállásban az egyéni teljesítményeket. Szélsőséges esetben akár egy számítógép is elégséges a célra az órai munka átgondolt, forgószínpadszerű szervezésével (Kárpáti).

Új tanulási módszerek

Az új oktatási környezet leírásakor gyakran alkalmazzák a konstrukcionista elméletet. Ennek lényege, hogy a tanuló passzív befogadóból a tudásszerzés folyamatának (egyik) irányítójává válik (self-directed learning). A számítógép lehetőséget ad bonyolult folyamatok modellezésére illetve szimulálására, mikrovilágok működtetésére, s így a diák saját tapasztalatai alapján építhet fel, konstruálhat meg új ismeretrendszereket (knowledge-building).

Fontos az információk értékelésének és rendszerezésének képessége is, amely a hamis és valós, lényeges és kevésbé fontos adatok és tények közötti különbségtételt jelenti. A tanár feladata annak felderítése, melyik tanulónak illetve csoportnak milyen digitális taneszköz való, milyen keresési feladattal képes megbirkózni.

Az egyik legígéretesebb segítő módszer, amely a kutatók szerint jelentősen megkönnyíti a cyber-térben való eligazodást, a fogalmi térkép (conceptual map) készítése, amely egy ismeretkörhöz tartozó tudásanyag szerkezetét vázolja fel. A tartalmi csomópontokhoz való ragaszkodás a kereséskor és a belső összefüggések figyelembe vétele a szűrésnél megkönnyíti az ismeretek rendezését.

A számítógép segítségével kapcsolatok létesíthetők az iskolán kívüli, "felnőtt világban" működő szakértőkkel és információs helyekkel, s ez a kapcsolat az autentikus ismeretek közvetítésének igényét elégíti ki, életszerű problémákba nyújt bepillantást. Az önálló információkeresésen és feldolgozáson alapuló, igényes bemutatókat eredményező projekt-rendszerű munka azonban csak megfelelő tanári irányítással, értelmes korlátok beépítésével (scaffolding) éri el a célját.

Egy másik klasszikus módszer, a probléma-orientált tanulás is újjáéledt a számítógép-kínálta lehetőségek hatására. Mivel a gép egyszerre alkalmas a probléma megtalálására és (esetenként szimulált, máskor valódi) megoldására, a tanár olyan mikrovilágokat alakíthat ki, amelyek a tantárgyhoz legszorosabban kapcsolódó problémákat modellezik (Kárpáti).

Az új tanári szerep

Az oktatási informatikai programok elterjedésének alapfeltétele a pedagógusok módszertani kultúrájának megújulása. A hagyományos és az új tanári szerepet két, rímelő angol kifejezéssel szokás illetni: Az előbbi a "Sage on the Stage", ("a bölcs a színpadon") a kifejtő, frontális oktatás híve. A számítógéppel segített tanításra a másik típus alkalmas: a "Guide on the Side", azaz: a "vezető vagy kísérő az oldaladon", aki a háttérből figyeli a diák tudásszerző munkáját és irányít, segít, ha kell, feladata a gondolatok felerősítése és tisztázása. Mivel ez az új szerep merőben más módszereket és beállítódást igényel, mint a hagyományos, a képzés és a továbbképzés az új oktatási kultúra elterjesztésében döntő fontosságú.

A tanulók

A tapasztalatok szerint, a gyerekek a számítógéppel segített tanulás során sokkal tovább aktívak mint egy hagyományos tanítási órán (ebben természetesen szerepe lehet az un. Hawthorn effektusnak, azaz annak, hogy egy új módszer kipróbálása lelkes és jól felkészült tanárokkal történik, illetve a gyerekek részéről az új játék varázsa jelentkezik). További előnye az informatika órai bevezetésének, hogy a tanulmányok alapján a csoportos számítógépes problémaorientált oktatás során a diákok egyéni szereplési ideje megnő.

Figyelembe kell vennünk azt is, hogy például kisgyerekeknél a „jutalmazás” fontos motiváló tényező.

Egyértelműen nemzetközi tapasztalat az is, hogy a gyerekek összehasonlítják az iskolában és az iskolán kívül fellelhető információforrásokat, és az iskolai „információtálalással” szemben is magas elvárásokat fogalmaznak meg. Erre mindenkor figyelemmel kell lenni.

Azok számára pedig akik nehezen boldogulnak a számítógéppel szintén megfelelő helyet kell biztosítani az osztályban és a társadalomban egyaránt. Ami a nemek közti egyenlőség megteremtését illeti az oktatásban, a KIT fejlesztése és alkalmazása terén ez külön figyelmet érdemel, így például amennyire lehet a technológiai irányultságú órákon a női tanulók és tanárok arányát növelni kell.

A csökkent képességűek számítógépes oktatása

A nemzetközi kutatások az elmúlt években az informatikai eszközök hatékony gyógypedagógiai alkalmazásáról számolnak be. Magyarországon a számítógépet kipróbálták enyhén értelmi fogyatékos gyermekekkel, tanulási-magatartási zavarral küzdő, szorongó, agresszív, hipermotilis, kommunikációban sérült gyermekekkel, autistákkal és siketekkel is. Tapasztalataik szerint a számítógép rendkívüli mértékben

• segítette a térbeli tájékozódást, a sík-tér transzformációt, a formafelismerést,
• fejlesztette a vizuális és finommotorikus képességeket,
• növelte a figyelem tartósságát,
• fejlesztette a gyermekek együttműködését és kommunikációs készségét,
• meggyorsította az olvasás tempóját,
• segítette a szómegtalálást, a szógyűjtést, helyrelációs névutók használatát,
• kizárta az iránytévesztéseket, a betűtévesztéseket és -cseréket.

A számítógép a logopédiai terápiában is eredményesen használható: a beszédhibás gyermekeknek jó gyakorlási lehetőséget ad : megjeleníthetők vele a javítandó hangzót tartalmazó tárgyak képei, ismert mondókák vagy versek. A beszéd és a mozgás koordinálása a képernyőn jól nyomon követhető. Miközben a gyermek kis versikét mond, ennek mozgásait a gép segítségével is elvégzi. A szoftverek témái, szép képei gazdag beszédanyagot szolgáltatnak, és a logopédiai segédanyagok, házi feladatok is könnyen elkészíthetők számítógéppel (Kőrösné).

A tapasztalatok

A korai 70-es, 80-as években végzett felmérések eredményei megerősítették azt az előfeltevést, miszerint a gondosan tervezett számítógéppel segített gyakorló programok használatával hatékonyabb a tanulás mint a gép nélküli, hagyományos tanulás esetében.  A főbb megállapítások:

• A számítógéppel segített tanulás jobb eredményre vezet mint a hagyományos.
• A szövegszerkesztő programok használata növeli az íráskészséget.
• A számítógép használat növeli a pozitív beállítódást az iskolához, a tanuláshoz.
• Fokozza a motivációt.
• A rosszul teljesítő illetve hátrányos helyzetű tanulók többet profitálnak belőle .
• Fiatalabbak esetében jobb hatást lehetett elérni.
• Rosszab anyagi-társadalmi helyzetben levők számára hasznosabb volt.
• A fiúk jobban éltek a géphasználat nyújtotta lehetőségekkel.

Lifelong learning, Lifewide learning, Távoktatás, Távmunka, Virtuális egyetemek

A jövő oktatásának jellemzője, hogy térben és időben korlátlan lesz (Lifewide learning). Az ismeretek bárki számára hozzáférhetőek lesznek, akinek szüksége van rá, mert munkája igényli vagy pusztán kedvet érez magában a tanulásra.

Az információs társadalomban az élethosszig tartó tanulás (Lifelong learning) is új értelmet nyer, hiszen hatékony, helytől független tanulás válik lehetővé. Lényeges vonatkozása ebből a szempontból, hogy a felnőttek akaratuk ellenére nem kényszerülnek diákszerepbe, ugyanakkor biztosítható a kapcsolat és a tapasztalatcsere hasonló helyzetben levő társaikkal. Skandináv tapasztalatok alapján azonban fontos hangsúlyoznunk, hogy a virtuális kapcsolatok mellett rendkívül katalizáló a személyes kontaktusok ápolása (egymás lelkesítése) az ún. tanulókörök keretében.

Ebben az összefüggésben széles teret fog nyerni a távoktatás, melynek egyik megvalósulási formája virtuális egyetemek létrehozása (ld. E-Europe célkitűzések). A virtuális egyetemek szélesre tárják kapuikat, mindenki számára nyitottak, tananyagaik szabadon felhasználhatóak. Ez utóbbi természetesen felveti a tudásbirtoklás kérdését (elsősorban az USA és Európa vonatkozásában). Ebben a kérdésben Európának valószínűleg éppen az jelenti majd a védelmet ami a hátránya: a nyelvi széttöredezettség.

Nem csak a tanulás színtere tágul, a munka világa is mindinkább függetlenedik a helytől. Már léteznek irodák, ahol az íróasztalokat felváltotta a központi számítógép, a munkatársak pedig a világ különböző pontjain teszik dolgukat. Jelenleg Európában a számítógépfelhasználók 13%-a, az összes munkavállaló 5,6%-a távmunkával dolgozik. A távmunkával dolgozók valós száma azonban még ennél is magasabb ha figyelembe vesszük, hogy az összes munkavállaló mintegy 20%-a használ otthon számítógépet munkavégzés céljára. A távmunka jelentős aránya és növekedése azonban magától értetődően nagyobb felelősséget és újabb feladatokat ruház az oktatásra.

A Digitális Szakadék (Digital divide, digital gap)

Digitális szakadék alatt különböző társadalmi-gazdasági helyzetben levő személyek, háztartások, cégek, intézmények, földrajzi területek között meglévő olyan különbséget értünk, mely az Internethez és a különböző KIT eszközökhöz és szolgáltatásokhoz történő hozzáférés tekintetében jelenik meg.

Teljesen egyértelmű, hogy nem egy digitális szakadékról beszélhetünk, hanem rendkívül sok, egymást átfedő olyan szakadékról van szó, melynek gyökerei nem a technológiában keresendők, ellenkezőleg, elsősorban a meglévő társadalmi-gazdasági különbségek újratermelődésének lehetünk tanúi.

Jelenleg az informatikai eszközökhöz és szolgáltatásokhoz történő hozzáférésben materializálódik a különbség, amint azonban ezek ára jelentősen csökkenni fog, ezen technológiák használatára vonatkozó tudásbeli különbségben fog testet ölteni. Egy mindinkább technológia függő társadalomban azonban, azok akik nem rendelkeznek megfelelő hozzáféréssel és tudással a technológiához menthetetlenül lemaradnak. Különösen igaz ez az informatikai jártasságra, mely hagyományos tanulással nem pótolható. Az a folyamat tehát amelyik győzteseket termel, óhatatlanul veszteseket is létre fog hozni.

Jelenleg elsősorban a következők szerint beszélünk különbségekről : (1) informatikai készség, képesség, (2) iskolák közötti (3) otthon és iskola közötti (4) felsőfokú oktatásbeli (5) nem-formális tanulási környezetbeli (6) generációk közötti (7) nemzetek közötti  (8) kontinensek közötti (9) nyelvi (10) nemek közti (11) háztartások közti (12) végzettség szerinti (13) családszerkezet szerinti (14) etnikumok szerinti (15) város és vidék közti (16) vállalkozás mérete szerinti (17) szektorok közötti.

Vannak ezek között viszonylag könnyen megragadható összefüggések, pld. a háztartások közötti különbség elsősorban a háztartás bevételének nagyságától és tagjainak iskolai végzettségétől függ. Más vonatkozások nehezen jellemezhetők, így pld. hiába mérjük az iskolák informatikai felszereltsége közti különbségeket, azt is mérni kell, hogy mire használják a felszereléseket. Alacsony színvonalú iskolák pld. csak az alapismeretek oktatása érdekében (vagy játékra) veszik igénybe azokat, míg az elismert iskolák összetett feladatok megoldása és a magasabbrendű gondolkodás elsajátíttatása céljára használják a technika adta lehetőségeket.

A digitális szakadék azonban miközben egyfelől fenyegetést jelent, ugyanakkor újabb kitörési lehetőséget is kínál a nehezen megközelíthető vagy éppen gazdag szellemi potenciállal rendelkező földrajzi területeknek (ld. skandináv aprófalvak, indiai szilíciumvölgy).

A számítógépes eszközök és a bennük rejlő gondolkodásmód, a használatukhoz szükséges informatikai kompetencia elsajátítására a hazai háztartások számítógéppel és Internet-csatlakozással való ellátottságának közismerten alacsony színvonala és magas ára miatt a tanulók túlnyomó többsége számára csak az iskolában van lehetőség, így a digitális szakadék leküzdése érdekében kiemelt feladat kell legyen az iskolák informatikai szellemi és infrastrukturális felszereltségének biztosítása.

Veszélyforrások

Mint minden folyamatnak az informatika térhódításának is megvannak az árnyoldalai, melyet semmiképpen nem szabad figyelmen kívül hagyni. Felsorolásszerűen álljon itt néhány:

• Gépfüggőség kialakulása (különösen játékprogramok esetén)
• Információ túltelítődés (cognitive overload)
• Elektronikus támadások, vírusok (e-war)
• Elektronikus reklámok általi elárasztás (spam mail)
• Túlságosan felgyorsuló információáramlás (ld. levél, fax, e-mail etikett)
• Egészségügyi károsodások (látás, gerinc, ínyhüvely stb.)
• Az elektronikus és hagyományos társadalom kettészakadása (e-mail társadalom)
• Emberi kommunikációs képességek visszafejlődése
• Káros és veszélyes tartalmak megjelenése