ELŐSZÓ 

Tisztelt Olvasó!

Befejeződött a második országos közoktatási szakértői konferencia:

A SZAKÉRTŐ SZEREPE A MINŐSÉGI KÖZOKTATÁSBAN

ORSZÁGOS KÖZOKTATÁSI SZAKÉRTŐI KONFERENCIA

DEBRECEN

2000. OKTÓBER 12–14.

A magyar közoktatást a 80-as évtized közepétől dinamikus, a gazdasági-társadalmi változásokat követő, rugalmas alkalmazkodás, nyitottság jellemzi. Jelentős változások mérföldkövei voltak a hazai oktatási ágazat teljes vertikumát érintő és máig sem lezárt törvényi szabályozások (1985. évi és 1993. évi törvények a közoktatásról, ill. a szakképzési, felsőoktatási törvények, a tartalmi szabályozás teljes reformja (NAT, kerettantervek, orientációs és szakképzési tantervek, az Óvodai Nevelés Országos Alapprogramja).

Az immár másfél évtizede zajló reformfolyamatokat az 1993-as törvény által kezdeményezett szerkezetváltási kísérleteket, illetve a Nemzeti Alaptanterv korrekciós lépéseit követően a közoktatási szféra stabilizációt, nyugalmat kíván.

Az 1999. évi közoktatási törvény módosítása törekszik e stabilizálásra a közoktatás-szolgáltatás kiszámíthatóságát, az esélyhátrányok további növekedésének elhárítását megcélozva. A hazai oktatási gyakorlatban preferenciát kapott:

• a minőségfejlesztés, minőségbiztosítás,
• a folyamatellenőrzés,
• a pedagógiai mérés – értékelés.

Felértékelődött a közoktatás-szolgáltatásért legtöbbet tehető intézménymenedzsment, a korai fejlesztés és a szakszolgálatok, valamint a szakmai szolgáltatók szerepe.

A közoktatáspolitikai szándékok – és reményeink szerint is – a következő években stabilizálódhatnak az oktatási szféra modernizációs folyamatai, javulhatnak az óvodáztatás és a tankötelezettség teljesítésének szakmai feltételei. A szülők, a gyerekek a lokális közösség elvárásaira figyelő, minőségi szolgáltatásra törekvő óvodák, iskolák és kollégiumok tevékenységében meg kell jelennie az ellenőrzésnek, a pedagógiai mérés – értékelésnek és a minőségfejlesztésnek egyaránt.

A tartalmi szabályozás helyi tervezésében, a mérés-értékelési rendszerek kidolgozásában és működtetésében, a minőségbiztosítás kiépítésében és gyakorlatában – új kompetenciákat feltételezve – továbbra is nagy szükség lesz a pedagógiai szakmai szolgáltatásokra, a közoktatási szakértőkre is.

Munkájukat, tevékenységük kiteljesedését akadályozza, hogy a „közoktatási szakértő” máig nem „intézményesült” a hazai közoktatási rendszerben. A sokat vitatott „önkiválasztás” (az általános kritériumkör alapján viszonylag liberalizált jogviszony megszerzése) helyett gazdag pedagógiai kulturáltságra, szakmai kompetenciákra és megfelelő képzettségre lesz szükség a szakértői akkreditációhoz. A preferált személyi tulajdonságok, folyamatos informáltság, kompetenciaszerzés mellett jó referenciák kellenek ahhoz, hogy „hiteles” legyen a közoktatási szakértő.

Az Oktatási Minisztérium deklarált szándéka, miszerint a kétszintű közoktatásirányítás szakmai ellenőrzésében, értékelésében számít a közoktatási szakértők közreműködésére.  Érthető e szándék, ha a hazai közoktatás szolgáltatásból másfél évtizede hiányzó törvényességi – szakmai ellenőrzésekre, a hozzáadott pedagógiai érték szakszerű mérésére, értékelésére gondolunk.

Az 1999-ben megrendezett, első debreceni szakértői konferencia hiánypótló szerepet vállalt. Az új közoktatási feladatok értelmezését, a szakértői funkciók összehangolt elemzését, a szakértői szerep helyét, jövőjét értelmező fórum kedvező fogadtatásra talált a szakmai közvélemény részéről.

A közoktatás minőségbiztosítása, a Comenius 2000 program a szakértők, az intézmények és a fenntartók számára is új kihívásként jelentkezett. A téma aktualitása miatt vált a második debreceni szakértői konferencia meghatározó, de nem kizárólagos tárgykörévé.

„A szakértő szerepe a minőségi közoktatásban” című konferencia népszerű, rangosnak ítélhető szakmai esemény volt. A Suliszerviz Oktatási és Szakértői Iroda, a Közoktatási Szakértők Egyesülete (KÖSZE), az Informatika - Számítástechnika Tanárok Egyesülete (ISZE) és az OKÉV Kelet-magyarországi Területi Iroda 2000. október 12-14-e között megrendezett, második közoktatási szakértői konferenciája informatív, a közoktatás legfontosabb szakmai és szakmapolitikai kérdéseit érintő szakmai fórumként funkcionált. Lehetőséget kínált ebben az évben első ízben a fenntartók képviselőit is megnyerve – a széleskörű szakmai párbeszédre.

Kiadványunk e néhány nap szakmai programjának, előadásainak, korreferátumainak tartalmát és a résztvevők véleményét kívánja csokorba gyűjteni és átnyújtani a Tisztelt Olvasónak.

Köszönetünket fejezzük azoknak az előadóknak, akik a konferencián elhangzott előadásukat átdolgozott formában rendelkezésünkre bocsátották, s ezzel lehetővé tették a konferencia írásos összefoglalójának megjelenését!

Reméljük, találkozunk Önökkel a III. Országos Közoktatási Szakértői Konferencián Debrecenben!

Debrecen, 2000. október

A házigazda Suliszerviz Oktatási és Szakértői Iroda nevében tisztelettel:

Kónyáné Tóth Mária és Molnár Csaba

ügyvezetők