Szalay Sándor

Az INFORMATIKA szekció összefoglalója

A szekcióvezető beszámolója

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Az informatika szekció munkáját foglalom össze. Mi is három oldalról közelítettünk a problémához, nevezetesen ahhoz a problémához, hogy hogyan is lehet a kerettantervek célrendszerében megfogalmazott informatikai feladatokat ellátni.

Először egy áttekintést, bemutatást kaptunk egy olyan kísérletről, ami az idén indult el, s részben az OECD, részben a minisztérium finanszírozásával folyik. Nevezetesen három tantárgyban próbál arra eszközöket, módszereket találni arra, hogyan lehet az informatikát az adott tantárgyak oktatásában használni. A három tantárgy: a matematika, a fizika és az idegen nyelv. Mi, akik a kísérletben is részt veszünk, illetve szervezzük azt, bízunk benne, hogy a kísérletet a jövő tanévben a már társadalomtudományi tantárgyakkal kiegészítve is folytatni lehet. Gondolok itt a történelemre, a biológiára, a kémiára és más tantárgyakra. Ennek az előadásnak az összefoglalása talán az lehet, hogy lehet segíteni informatikával talán a tanítást, lehet segíteni a tanulást, mind a kettőhöz komoly munka kell, mind a kettőhöz komoly felkészültség kell mind a tanár, mind a tanuló részéről. Ezt, az ehhez szükséges feltételeket (számítógép, Internet, programok stb.) az iskolának biztosítania kell, ez elkerülhetetlen. Illetve nagyon komolyan kiemelte az előadó azt, hogy azért a virtuális világ veszélyeit is meg kell ismertetni azokkal, aki részt vesz ilyen tanításban, tanulásban – nehogy elvesszen benne. Nevezetesen: mondjuk egy kísérlet a számítógépen szimulálva, vagy akár egy videó lejátszása a számítógépen – az még nem kísérletezés, legfeljebb a számítógéppel.

A másik dolog, ami itt előjött, hogy az így készült anyagok és az így megtalálható anyagok felhasználásának jogi kérdéseiben meglehetősen tájékozatlanok azok, akik használni fogják. Nem csoda, hiszen a szabályozottság sem egészen egyértelmű. Egy dolog biztos: – akár a tanárképzésről van szó, akár a felsőoktatás egyéb területeiről, jó lenne, ha a felsőoktatás végre észrevenné, ami a kerettantervben megfogalmazódott, hogy a magyar iskolákban tanítanak informatikát. Igyekeznének azokat a prioritásokat ők is figyelembe venni és díjazni, amelyeket a közoktatásban már látunk. Gondolok itt arra, hogy miért csak a nyelvvizsgát kell beszámítani, miért nem lehet az informatikai vizsgát is beszámítani – ha egyáltalán be kell számítani.

A második előadás az iskolai minőségbiztosítás számítástechnikai eszközökkel történő segítésének lehetőségeit foglalta össze. Mindenképpen komoly segítséget jelentenek azok a sablonok, minták, amelyeket a számítógéppel lehet előállítani, de vigyázzunk arra, hogy az iskolában jelen pillanatban, ha van szaktanár (számítástechnika, informatika), akkor ő a szakember ezen a területen, de azért ő nem mindenes, hiszen ő is csak egy olyan pedagógus, akinek emellett órákat kell tartania.

A harmadik részben pedig arról volt szó, hogy a kerettantervben megfogalmazottak hogyan segíthetik a tanulók beilleszkedését a vélhetően hamarosan beköszöntő, vagy már be is köszöntött információs társadalomba. Itt két dologra tértünk ki: az egyik a technikai feltételek. Technikai feltételek közé értjük mind a humán, mind pedig az eszköz és szoftver feltételeket. Az előadást követő beszélgetésen abban maradtunk, hogy itt még azért van mit tenni az elért eredmények ellenére.

A másik kérdés pedig az volt, hogy a szakértők és az iskolák, és az oktatási kormányzat milyen álláspontot foglaljon el abban a kérdésben, miszerint a szülők, az iskola környezetének elvárása, az egyre újabb, egyre fejlettebb informatikai eszközök, szoftverek használatát, használatának ismeretét várja el, ugyanakkor az anyagi lehetőségek ezt az iskolák nagy többségében jelenleg nem teszik lehetővé. Végül is nem sok időnk volt arra, hogy vitatkozzunk, de a vitában az kezdett el érlelődni, hogy akkor most mit is tanítsunk meg? Halászni, vagy halásszunk az emberek helyett? A három előadásnak, illetve a szekció munkájának a konklúziója abba az irányba ment, hogy akkor, amikor az iskolai pedagógiai programokat, az iskolai kerettanterveket vagy helyi tanterveket az intézmények – a megjelent kerettantervi rendelet miatt is – vizsgálják, akkor jó lenne, ha figyelnének arra a fenntartók és a munkába bevont szakértők is, hogy az iskolának muszáj, létszükséglete informatikai stratégiában is gondolkodni. Ennek ezekben a dokumentumokban meg kell jelennie, mert amelyik iskolában ez nem jelenik meg, annak az iskolának nem lesz válasza azokra a kihívásokra, amelyek nem fognak elkerülni bennünket.

Köszönöm a figyelmet!