ELŐSZÓ

A magyar közoktatást a 80-as évek közepétől folyamatos változások jellemezik. Ezek legfontosabb mérföldkövei az 1985-ös, 1993-as oktatási törvények, az 1996-os közoktatási törvénymódosítás, a NAT, az Óvodai Nevelés Országos Alapprogramja. A tartalmi és szerkezeti átstruktúrálódás után az 1999-évi közoktatási törvénymódosítás a stabilitást, az esélyegyenlőséget, a közoktatás minőségét kívánja biztosítani. Napjainkban felértékelődött a nevelés–oktatás szolgáltatásait ellátó pedagógus, a speciális gondoskodást nyújtó szakemberek, a szaktanácsadók, az intézményvezetők, a közoktatási szakértők szerepe.

Várhatóan a 2000-2001-es évek során stabilizálódnak a hazai közoktatás modernizációs folyamatai, javulnak az intézményrendszer működési feltételei. Ennek érdekében a szülői, a helyi elvárásoknak jobban megfelelő, minőségi szolgáltatás személyi feltételeit is fejleszteni kell. Az értékelés, a minőségpolitika elmaradhatatlan részévé válik az óvoda, iskola, kollégium pedagógiai munkájának.

A tartalmi szabályozásban, a hozzáadott érték mérésében és a minőségbiztosítás folyamatépítésében meghatározó szerepe lesz a közoktatási szakértőnek, akiktől széles szakmai tapasztalat, gazdag pedagógiai kulturáltság várható el. Megfelelő kompetenciákkal, referenciákkal, naprakész és széleskörű információkkal kell rendelkeznie ahhoz, hogy hiteles, elfogadott és megbecsült legyen a közoktatási szakértő.   

Az Oktatási Minisztérium számít a közreműködésükre az értékelés, ellenőrzés, és a minőségbiztosítás helyi, fenntartói rendszerének kiépítésében.

A debreceni első szakértői konferencia hiánypótló szerepet vállalt. Az új közoktatási feladatok értelmezésére, a szakértői funkciók összehangolt elemzésére már történtek kísérletek az intézményi programkészítés időszakában is. Ilyen átfogó, az új szakmai kihívások elemzését felvállaló tanácskozásra azonban még nem volt példa.

„A szakértő szerepe a minőségi közoktatásban” című konferencia hiányt pótló, népszerű szakmai esemény volt. E kötetben összegzett tapasztalatait jó szívvel ajánlom a magyar közoktatás aktualitásai iránt érdeklődők, s valamennyi közoktatási szakember figyelmébe.

Budapest, 1999. december 7.

Környei László

helyettes államtitkár