Kojanitz László

A közoktatási törvény módosításai. pedagógiai programok, tantervek átdolgozása, kerettantervek, szaktárgyi oktatás

 

Az Oktatási Minisztérium tájékoztatója a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról

1. A törvénymódosítás indokai

A közoktatásról szóló - többször módosított - 1993. évi LXXIX. törvény (a továbbiakban: közoktatásról szóló törvény) módosításának legfőbb indoka, hogy a kormányprogramban foglaltaknak megfelelően:

  • felül kell vizsgálni a tartalmi szabályozásra vonatkozó rendelkezéseket,
  • stabilizálni szükséges a hagyományos iskolaszerkezetet, ezen belül is megerősíteni a nyolcosztályos általános iskolát, valamint a szakképzés intézményrendszerét,
  • meg kell teremteni a közoktatás értékelési, ellenőrzési és minőségbiztosítási rendszerét,
  • erősíteni kell az óvodák iskolák és kollégiumok neveléssel kapcsolatos tevékenységét,
  • át kell tekinteni a pedagógusok foglalkoztatására vonatkozó rendelkezéseket,
  • a diák, a pedagógus és a szülői jogok érvényesülésének vizsgálatára létre kell hozni az Oktatási Jogok Miniszteri Biztosának Hivatalát.

2. A közoktatás értékelési, ellenőrzési és minőségbiztosítási rendszerének létrehozása

A közoktatás közszolgáltatás, így joggal fogalmazódnak meg vele szemben hatékonysági, minőségi elvárások. Ugyanakkor ma nem rendelkezünk az intézményrendszerben zajló folyamatok megbízható értékelésére, ellenőrzésére szolgáló rendszerrel. A közoktatási intézményekben - jelentős részben a helyi szereplők kezdeményezésére - megindult a minőségbiztosítás rendszerének kialakítása, e tevékenység koordinálása és értékelése azonban központi feladat.

Az értékelési, ellenőrzési és minőségbiztosítási rendszer kiépítése lehetővé teszi az óvodákban, iskolákban és a kollégiumokban folyó pedagógiai munka színvonalának garantálását, az egyes intézmények tevékenységének összehasonlítását. Ezáltal a szülők, a fenntartók és a központi oktatásirányítás számára is láthatóvá teszik az intézményekben zajló munkát, megteremtik a megfelelő időben történő beavatkozás lehetőségét. Ily módon lényegesen nagyobb esély kínálkozik annak a kormányprogramban is megfogalmazott célnak a teljesítésére, mely szerint minden gyermek a társadalmi felemelkedés esélyét biztosító képzésben részesüljön. A közoktatásban zajló értékelés, ellenőrzés és minőségbiztosítás több szinten zajlik majd.

a) A minőségbiztosítás terén az intézményi szintnek van kiemelkedő szerepe. Szükség van arra, hogy az intézményekben fokozatosan a mindennapi működés részévé váljon a nevelő-oktató munka minőségbiztosítása, az ehhez szükséges feladatok ellátása. Kiemelkedő szerepe van e téren az iskola igazgatójának, aki - a nevelőtestülettel együttműködve - felel e rendszer megszervezéséért és működtetéséért.

b) Fenntartói szinten az értékelési, ellenőrzési és minőségbiztosítási tevékenység egymás mellett, egymást erősítve jelenik meg. A fenntartók felelősek azért, hogy az általuk működtetett közoktatási intézményekben megfelelő színvonalú munka folyjon. Ez a tevékenység csak akkor lehet magas színvonalú, ha nő a közoktatásban a tervezés szerepe. A javaslat ennek megfelelően előírja, hogy amennyiben a helyi önkormányzat háromnál több közoktatási intézményt tart fenn, abban az esetben döntéseinek előkészítéséhez feladat-ellátási, intézményhálózat-működtetési és fejlesztési tervet készít. Ez a terv elkészülhet több önkormányzat összefogásában is. A tervszerűséget emeli az az új rendelkezés is, amely egyértelműbbé teszi a fővárosi, megyei fejlesztési tervek tartalmát. A javaslat szerint a fejlesztési terveket oly módon kell elkészíteni, hogy abból egyértelműen meg lehessen állapítani, melyik önkormányzat milyen módon tesz eleget a törvényben meghatározott kötelező feladatainak, illetőleg, hogy a szülő és a tanuló meg tudja állapítani belőle, hol tudja igénybe venni a törvényben biztosított szolgáltatásokat, például a nevelési tanácsadást, a pályaválasztási tanácsadást. A feladatellátás megszervezésének alapjául szolgáló terveket meghatározott időközönként át kell tekinteni, illetve szükség szerint át kell alakítani.

A fenntartó feladatai közé tartozik annak ellenőrzése, hogy a közoktatási intézmény törvényesen, szakszerűen, gazdaságosan működik-e. A fenntartói ellenőrzési jog ennek megfelelően nem csak a gazdálkodás területére terjed ki, hanem átfogja a közoktatási intézmény teljes működését.

c) A minőségbiztosítási, a közoktatás ellenőrzési, mérési és értékelési feladatok irányítását, szervezését és koordinálását egy új szervezet, az Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpont látja el. Az Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpont országos illetékességgel rendelkező, központi hivatalként működik. A Kormány hozza létre rendelettel. Közreműködik az alapműveltségi vizsga és az érettségi vizsga megszervezésében, továbbá ellátja a szakértői és vizsgáztatási névjegyzékkel összefüggő feladatokat is. Az Országos Értékelési és Vizsgaközpont látja el a közoktatási ágazat irányításának keretei között az ellenőrzési, mérési, értékelési és minőségbiztosítási feladatok irányítását, szervezését, koordinálását.

d) Az oktatási miniszter látja el a közoktatási ágazati irányítását, ennek megfelelően felel az ágazat működéséért. Új feladataként jelenik meg, hogy gondoskodik az Országos közoktatási Értékelési és Vizsgaközpont útján a nevelési-oktatási intézményben folyó pedagógiai munka országos, térségi, megyei, fővárosi szintű szakmai ellenőrzéséről, értékeléséről. Köteles megteremteni a minőségbiztosítás feltételeit. Jogosítványai bővülnek azzal, hogy eljárást kezdeményezhet a közigazgatási hivataloknál, a jegyzőknél, főjegyzőknél, az Állami Számvevőszéknél, amennyiben a törvényesség helyreállítása azt szükségessé teszi.

3. A tartalmi szabályozás változása

A tartalmi szabályozást illetően a javaslat - a Nemzeti alaptanterv felülvizsgálatának tapasztalatait figyelembe véve - az iskolai nevelő-oktató munka alapjául szolgáló dokumentumokat kiegészíti a kerettantervekkel.

a) A Nemzeti alaptanterv szolgál alapul a kerettantervek elkészítéséhez. A Nemzeti alaptanterv meghatározza a kötelező és közös célokat, ismereteket, készségeket és képességjellegű követelményeket. A kerettanterveket az oktatási miniszter adja ki rendeletben. A kerettanterv tartalmazza a nevelés-oktatás célját, tartalmát, a tantárgyak rendszerét, a kötelező és közös követelményeket, a kerettantervben található tananyag elsajátításához, a követelmények teljesítéséhez szükséges óraszámokat. Az iskolák a helyi nevelési-oktatási sajátosságaikhoz igazodó tananyaggal egészíthetik ki a kerettantervben található követelményeket. Ezek időkeretét valamint az időkeret felhasználásának szabályait is meghatározza a kerttanterv.

b) Az iskolák a kerettantervben foglaltakat figyelembe véve korrigálják helyi tantervüket, illetőleg a kerettanterv alapján más által készített helyi tantervet is elfogadhatnak és beépíthetnek a pedagógiai programjukba.

c) A Nemzeti alaptantervben meghatározott tartalom iskolai átadása nem fejeződik be a tizedik évfolyamon. A kerettantervek a tizenkettedik évfolyamig szabályoznak oly módon, hogy összhangban álljanak az alapműveltségi vizsga, illetve az érettségi vizsga vizsgakövetelményeivel.

d) Az új követelményrendszer bevezetése fokozatosan felmenő rendszerben történik. Első lépésként 1999. szeptember 1-jén a Nemzeti alaptanterv alapján elkészített helyi tantervet az iskolák kötelezően már csak az első évfolyamon vezetik be. A helyi tanterv szerinti nevelő és oktató munka ennek megfelelően az iskolák első és második évfolyamán folytatódik. Azokon az évfolyamokon, amelyeken a helyi tanterv nem került bevezetésre, a nevelő és oktató munkát a korábbi minisztérium által kiadott, illetőleg engedélyezett tantervek szerint kell végezni. A hetedik, illetve nyolcadik évfolyam esetében az iskolák - kerettantervek kötelező bevezetésének időpontjáig - választhatnak, hogy helyi tantervük alapján, vagy a korábbi minisztérium által kiadott nevelési-oktatási terv alapján végzik a munkájukat. A hat és nyolc évfolyammal működő gimnáziumok, továbbá az általános iskolai és középiskolai vagy szakiskolai feladatot is ellátó többcélú intézmények ugyancsak választhatnak aközött, hogy 1999. szeptember 1-jétől kezdődően a helyi tantervük alapján végzik-e a hetedik és nyolcadik évfolyamon a nevelő és oktató munkát vagy a korábbi minisztérium által kiadott, illetőleg jóváhagyott nevelési oktatási tervben foglaltak alapján.

e) A pedagógiai programok és a helyi tantervek átalakítására a kerettantervek kiadását követően kell, hogy sor kerüljön. A kerettantervek elkészítésének határideje 1999. december 31. Az iskolák a kerettantervre épülő helyi tantervet 2000. szeptember 1. napjától választható módon, 2001. szeptember 1. napjától kötelezően vezetik be az első, az ötödik és a kilencedik évfolyamon.

4. Az iskolaszerkezet stabilizálása

a) A törvényjavaslat értelmében az általános iskola az első-nyolcadik évfolyamig működhet. Megfelelő türelmi idő biztosításával 2000/2001-es tanítási év végéig a tíz évfolyammal működő általános iskoláknak át kell alakulniuk a javaslatban meghatározottak szerint.

b) A törvénymódosítás szabályozza a szerkezetváltó középiskolák működését is. A módosítás szerint a hat vagy nyolc évfolyammal működő gimnáziumokban - ha jogszabály erről rendelkezik - a nevelést-oktatást 4 évfolyamon is meg kell szervezni. A szabályozás célja, hogy minden középiskolát fenntartó településen legyen lehetőség 14 éves korban is a gimnáziumi képzésbe történő bekapcsolódásra.

A hat vagy nyolc évfolyammal működő gimnáziumok terjeszkedésének korlátozását a korai szelekció kényszerének visszaszorítása, valamint az esélyegyenlőség növelésének szándéka indokolja. A gimnáziumok átalakulása a tanulók egy részét illetően a 10 illetve, 12 éves korra helyezte az első pályaválasztás időpontját, ezzel párhuzamosan pedig jelentős mértékben szűkült a minőségi képzéshez való hozzáférés lehetősége. (Egy teljes mértékben hatosztályossá alakuló gimnázium esetében harmadával, nyolc évfolyammal működő intézmény esetében felével csökken az egy-egy évfolyamra felvehető tanulók száma.) Ugyanakkor ez azt is eredményezi, hogy a tehetséges, de később érő gyerekek számára lehetetlenné válik az előrejutás. A kormány - a kormányprogramban meghatározottak szerint - annak feltételeit teremti meg, hogy a tanulók 14 éves korban is választhassák azt a hagyományos, minőségi tudást garantáló képzést, melyet a gimnáziumok nyújtanak. Ez annál is inkább fontos, mert a felsőoktatási kutatások egyértelműen jelzik, hogy az egyetemekre, főiskolákra történő bejutás lehetősége nagyon gyakran már a középiskola választásakor eldől. A törvénymódosítás alapján tehát a gimnáziumokban - később meghatározandó szabályok szerint - meg kell szervezni a négy évfolyamos képzést is. Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden intézménynek át kell alakulnia, hiszen a fenntartónak éppen úgy lehetősége lesz arra, hogy tiszta profilú (tehát csak 4, 6 vagy 8 osztállyal működő) intézményeket tartson fenn, mint ahogyan arra is, hogy egy-egy intézményen belül különböző időtartamú képzéseket szervezzen. A későbbiekben - megfelelő vizsgálatok és egyeztetések után - kerül sor annak meghatározása, hogy a gimnáziumi képzésen belül milyen arányt képviseljenek a négy, hat, illetve nyolc évfolyammal működő intézmények.

c) A javaslat megszünteti a szakképzés intézményrendszere körüli bizonytalanságot. Egyértelművé teszi, hogy az iskolai rendszerű szakképzésben, a szakiskolában és a szakközépiskolában a közismereti képzési évfolyamokon lehetőség van pályaorientációs és szakmai előkészítő ismeretek átadására valamint szakmai alapozó oktatásra. Ezek részletes szabályozását a kerettantervek tartalmazzák.

A hátrányos helyzetű tanulók szakképzésbe való bekapcsolódását segíti, hogy a felzárkóztató oktatás azok számára, akik a 16. életévük betöltéséig az általános iskola 8. évfolyamát nem fejezték be, - az elmaradás mértékétől függően - egy vagy két évfolyam szervezésére ad lehetőséget a szakiskolában.

A javaslat egyik kiemelkedően fontos eleme, hogy rendezni kívánja az iskolarendszerű képzésben az első és második szakképesítés megszerzésére való felkészülés ingyenességét. Ezzel megoldódik az iskolai rendszerű képzésben az egymásra épülő szakképesítések megszerzésére való képzés folyamatossága és finanszírozása.

Ez a törvénymódosító javaslat is megerősíti az állam és a gazdaság közötti egyértelmű feladatmegosztást, mely szerint a felsőoktatás irányítás és a - hazai emberi erőforrás-fejlesztés finanszírozásában, a gazdaság képzésben vállalt szerepében európai szinten is elismert jelentőséggel bíró - Munkaerőpiaci Alap szakképzési alaprészével kapcsolatos feladatok ellátása kormányzati szinten az oktatási miniszter feladat- és hatáskörébe tartozik.

5. Az iskola nevelési feladatainak megerősítése

Az óvodákban, iskolákban folyó pedagógiai tevékenység szerves része kell, hogy legyen a nevelés. Helyre kell állítani az oktatás és nevelés megbillent egyensúlyát.

a) A nevelési tevékenység megerősítése nem csak a rendelkezésre álló pénzügyi lehetőségek függvénye. A pedagógiai programok felülvizsgálatánál is az eddiginél nagyobb hangsúlyt kell fordítani a gyermekek és a tanulók, érzelmi, értelmi, erkölcsi fejlődésével összefüggő feladatok ellátására.

b) A pedagógiai programban - a helyi tanterv mellett - a korábbiaknál hangsúlyosabb szerepet kap a nevelési program, amelyben meg kell határozni az iskolákban folyó nevelő-oktató munka pedagógiai alapelveit, célját, feladatait, a személyiség fejlesztésével kapcsolatos feladatokat, a gyermek- és ifjúságvédelemmel összefüggő pedagógiai tevékenységet, a tanulási kudarcnak kitett tanulók felzárkóztatását segítő programot.

c) Új szabályozást kap a kollégium is, melynek lényege, hogy a kollégiumban a nevelő munka mellett - a Kollégiumi nevelés országos programjában foglaltaknak megfelelően - oktató munka is folyik. A kollégium pedagógiai programjának ezért nemcsak a nevelés alapelveit és célkitűzéseit kell meghatároznia, hanem a tanuló fejlődését, tehetséggondozását, felzárkóztatását, pályaválasztását, középiskolai kollégium esetén az önálló életkezdést elősegítő tevékenység alapelveit is.

d) A javaslat egyik kiemelkedő feladatának tekinti a hátrányos helyzetű tanulókkal való foglalkozást. Lehetőséget biztosít ezért arra, hogy az egészségi állapota, fejlettsége miatt hátrányos helyzetben lévő tanuló az első évfolyamot az általános iskolában előkészítő évfolyamként végezze, amelynek során játékos keretek között készül fel az iskolai tanulmányok megkezdésére. A pedagógus nem osztályozza tudását, nem kéri számon felkészültségét, lényegében átmenetet teremt az óvoda és az iskola között. További lehetőség, hogy az első-negyedik évfolyamon ezek a tanulók egyedi előrehaladás szerint teljesítsék az iskolai évfolyamok követelményeit. Nem kell a tanulót évismétlésre kötelezni, ha kevesebbet tud, mint az osztálytársai, mivel a törvény alapján lehetőség lesz arra, hogy csak a negyedik évfolyam végére érje el azoknak a követelményeknek az elsajátítását, amelyeket az iskola kerettantervre épített helyi tanterve előír.

Azok részére, akik tizenhat éves korukig nem tudták befejezni az általános iskola nyolcadik évfolyamát, lehetőség nyílik arra, hogy egyidejűleg készüljenek fel az általános műveltséget megalapozó ismeretekből, valamint a szakmai vizsga letételéhez szükséges ismeretekből.

e) Lényeges változás az is, hogy az alapműveltségi vizsga a javaslat szerint nem a szakképzésbe való bekapcsolódás, hanem - egyes szakmák esetében - a szakmai vizsga letételének lesz az előfeltétele. Ennek megfelelően a tanuló bekapcsolódhat a szakképzésbe, felkészülhet a szakmai vizsgára, és csak a vizsgára jelentkezés időpontjára kell, hogy alapműveltségi vizsgát tegyen. Az alapműveltségi vizsga letételére azt követően kerülhet sor, hogy elsajátította a tizedik évfolyam követelményeit.

6. A pedagógus szakvizsga választhatóvá tétele

A javaslat megszünteti a pedagógus-szakvizsga kötelezőségét, alkalmazási feltételként történő előírását.

a) Megszűnik annak lehetősége is, hogy a szakvizsga hiánya miatt pedagógusokat bocsássanak el az óvodából, iskolából és kollégiumból. A pedagógus-szakvizsga letételére a pedagógus választása szerint kerül sor. Azt, aki megfelelt a szakvizsga követelményeinek, eggyel magasabb fizetési osztályba kell sorolni. Ily módon mindenki saját maga döntheti el, hogy vállalja-e a tanulást. Megmaradnak azok a rendelkezések, amelyek a szakvizsgával egyenértékű vizsgákat határozzák meg. Továbbra is elfogadható szakvizsgaként a nevelő és oktató munkával összefüggő tudományos fokozat megszerzése.

b) Ugyanakkor továbbra is kötelező marad a szakvizsga azok részére, akik a közoktatási intézmény vezetésére kapnak megbízást. Ugyancsak szakvizsgával kell rendelkeznie a vezetőtanárnak, az alapműveltségi vizsga és az érettségi vizsga elnökének, a közoktatási szakértőnek. Szakvizsgával lehet munkát végezni a pedagógiai szakszolgálat intézményeiben, valamint a szakmai szolgáltatásokat ellátó intézményekben. A kötelező szakvizsgára vonatkozó rendelkezések megfelelő türelmi idővel kerülnek bevezetésre annak érdekében, hogy a jelenleg pályán lévők ne szenvedjenek hátrányt. Olyan munkakörökről és intézményekről, illetve feladatokról van azonban szó, amelyek mindenképpen megkívánják, hogy a pedagógus-munkakör betöltésére jogosító oklevél mellett az érintettek megszerezzék a pedagógus-szakvizsgát is.

7. Az Oktatási Jogok Miniszteri Biztosának Hivatala

Az előterjesztés javaslatot fogalmaz meg az Oktatási Jogok Miniszteri Biztosa Hivatalának felállítására, mely hivatal - jogszabályban meghatározottak szerint - a diák, a pedagógus és a szülői jogok érvényesülését vizsgálja. A hivatal feladata az egyéni bejelentések, panaszok kivizsgálása, és javaslattétel azok orvoslásának módjára.

Túl ezen az Oktatási Jogok Miniszteri Biztosának Hivatala - éves munkaterv alapján - szélesebb körű vizsgálatokat is folytat. Az éves munkaterv összeállításakor - később szabályozandó módon - együttműködik az Országos Köznevelési Tanáccsal valamint az Országos Diákjogi Tanáccsal.

Az Oktatási Jogok Miniszteri Biztosának Hivatalát a miniszter rendelettel hozza létre, felelős annak működtetéséért.