Petróczi Gábor

Szekció-összefoglaló

 

A szekció munkáját – a viszonylag kis létszám ellenére - eredményesnek tartjuk. Mindvégig arról beszéltünk, hogy a középiskolai közös gondok, a gimnáziumokban jelentkező specifikus problémák hogyan ágyazódnak be a közoktatási rendszerben jelentkező problémák körébe, valamint arról, hogy a közoktatási szakértők milyen problémákkal kerülnek szembe a gimnáziumokban.

Elsőként Botka Lajosné közoktatási szakértő, a szolnoki Varga Katalin Gimnázium igazgatójának előadását és vitaindítóját hallgathattuk meg “Minőségpolitika és iskolavezetés a gimnáziumban” címmel. A vitaindító előadásban az előadó a figyelmet a minőségpolitika intézményi szintû értelmezésére (szintjei: standard, specifikus, klientúra-központú) fordította. Értelmeztük az eredeti amerikai, illetve a hazai viszonyokra “az iskola minősége mindenki biznisze” mondást.

Fontosnak tartjuk, hogy a minőségbiztosítási feladatok ellátása közben a már kialakult szervezeti kultúra megvédése érdekében az iskolák elkerüljék az “elefánt a porcelánboltban” effektust. Ennek érdekében a következőkre hívjuk fel a figyelmet: A minőségbiztosítási rendszer bevezetése szakértői támogatás nélkül nem lehetséges. A minőségbiztosítási szakértőket ki kell képezni, ki kell válogatni (KÖSZE).Az iskolák minőségbiztosítási rendszerének kialakítását nem szabad a profit-orientált cégek vadászterületévé tenni. Üdvözöljük, hogy körvonalazódtak a Comenius 2000 Programiroda feladatai, és ezek nyilvánosságot kaptak. Javasoljuk, hogy az iroda minden minőségbiztosítási cégtől követelje meg közoktatási szakértői team-ek listájának felmutatását és a szakértők alkalmazását. A KÖSZE akkreditáltassa magát mint minőségbiztosítási szervezet.

Kojanitz Lászó minisztériumi főosztályvezető úr a történelem kerettantervek és a középiskolai oktatás témaköréről beszélt. Vitaindítójában fele terjedelemben kapott helyet a  történelem tantárgy, másik felében - nem kisebb haszonnal - az egyéb kerettantervek összefüggéseiről beszélt. A szekció egyetértett a főosztályvezető úr által vázolt kerettantervi módosításokkal, valamint azzal, hogy a kerettantervek a tematikán túl feladattípusokat, speciális tevékenységi formákat írnak elő az egyes évfolyamok tantervében az elvárt képességek kifejlődése érdekében.

A szekció részvevői nyomatékosan megfogalmazták, hogy a modulokban meg kell tartani az egészségvédelem, a környezetvédelem tárgykörét, mert ellenkező esetben ezek a területek lényegében ki kerülnek az oktatandó tananyagból. A résztvevők aggályosnak tartják a kereszttantervek sorsát: pl. az emberiség előtt álló nagy kérdések átfogó témakörének kezelését.

Veres Pál, a miskolci Földes Ferenc Gimnázium igazgatója a középiskolai tehetséggondozás feladatrendszerét elemezte. Az ezt követő vitában a szekció a következőket állapította meg: A tehetségeket nevelő iskolák feladatai sem könnyebbek az átlagos iskoláénál; a tehetség sem tanul, ha erre nem szorítják rá. A tehetségek kezelésének elsődleges módja nem a kiemelés és az elitiskolák hálózata.

Az iskolákat alkalmassá kell tenni arra, hogy a körükbe került tehetségeket ismerjék fel, kezeljék; számukra megfelelő motivációs bázist biztosítsanak a kibontakozáshoz.

Problémák, amelyekre a szakértőknek figyelniük kell a tehetségek gondozási rendszerének vizsgálatakor, illetve egy-egy intézményben végzett szakértői tevékenység során:

  • A korai beskatulyázás veszélye és gyakorlata.
  • Az alacsony óraszámú vagy tantárgyhoz nem kapcsolódó tehetségek kezelése.
  • Az iskolai versenyek rendszere kusza hálózattá fejlődött, a versenyszellem eluralkodott.
  • A versenypálya gyakran kényszerpálya, ennek megfelelően sokszor szûk és egyirányú.
  • Egyes iskolák mesterséges szempontokkal és elméletekkel önigazolást keresnek.

A szekció munkáját Petróczi Gábor a kazincbarcikai Ságvári Endre Gimnázium igazgatója zárta egy prezentáció bemutatásával, amely az iskolai folyamatok vezetői-szakértői követésének módszereit taglalta. A szekció e foglalkozásán konszenzust találtunk a következő kérdésekben:

  • Minden mérhető az iskolában, csak meg kell találni a megfelelő módot.
  • Ehhez jól képzett, tájékozott szakértői gárda szükséges.
  • A vezetőnek és a szakértőnek közös adatbázisból kell dolgoznia.
  • Mindkettőnek egy rendszer adott állapotát kell feltárnia, amely adatok feltárása és feldolgozása nélkül nem végezhető el.
  • A hangsúlyt a beavatkozási pontok és kritériumok meghatározására kell fordítani.

A szekcióban mind a négy vitaindítót gyakorló közoktatási szakértők, egyben vezető pozícióban lévő közoktatási szakemberek tartották.

Általában jellemző - a minőségbiztosítástól a tehetséggondozás témaköréig - hogy a szekció munkamódszerétől távol állt a teoretikus gondolkodásmód, a problémákhoz való hozzáállást  a szigorú gyakorlatias megközelítés jellemezte.