Szenes György
Szekció-összefoglaló
A szekcióban hat előadás hangzott el:
- Sum István: Felnőttképzés és munkaerőpiac
- Módláné Görgényi Ildikó: EFQM befejezésének tapasztalata
- Mózes Áron: ISO 9001 bevezetésének tapasztalatai
- Fedor Mihály: Középfokú szakmai orientáció a világbanki „B” komponensben
- Szilágyi Antal: Minőségbiztosítás az iskolarendszeren kívüli képzésben
- Szenes György: A szakképzési kerettantervek
Az előadásokat követő vita után a szekció álláspontja az alábbiakban összegezhető.
Örvendetes tény, hogy a Nemzeti Szakképzési Intézet irányításával mintegy harminc iskolában 1996-tól kipróbálták az EFQM minőségbiztosítási rendszert. Az EFQM hazai adaptációját az NSZI sikeresnek tartja. Más cégek, így a debreceni Qvalimed Kft. is eredményesen dolgozott az iskolákkal a minőségbiztosítási rendszerük kiépítésén
A minőségbiztosítás oktatásba történő bevezetésével mindenki egyetértett, széleskörű elerjesztését azonban jelenleg még számos körülmény nehezíti, ezek közül szeretnék kiemelni néhányat:
- a minőségbiztosítás szókincse, szakzsargonja sok esetben idegen a pedagógia szaknyelvétől, őrzi azt a szókincset, amely közegben kialakult és ez az ipar, a gazdasági élet szóhasználata. Célszerű lenne, amennyire lehet a terminológiát az oktatáshoz igazítani.
- a tanácskozások még mindig csak az általánosságok szintjén mozognak és csak arra jók, hogy a minőségbiztosítással kapcsolatos elveket tisztázzák. Ezekben a konferenciák résztvevői általában egyetértenek. A hallgatóság igen kevés gyakorlati muníciót kap arra vonatkozóan, hogy mit csináljon, hogyan kezdje el saját iskolájában a minőségbiztosítási rendszer kiépítését.
- végezetül egy mindenki által ismert tényt fogalmaztunk meg. Minőségi bér nélkül minőségbiztosítási rendszert nem lehet kiépíteni az oktatásban. A tanároktól további időigényes munkát nem lehet elvárni akkor, amikor fizetésükből nem tudnak megélni, rá vannak kényszerítve arra, hogy a tanítás befejezése után pénzkereső elfoglaltságot találjanak.
A felnőttképzéssel kapcsolatban hangsúlyosan jelentkezett az az álláspont, hogy a tanuláshoz való jog nemcsak a fiatalokat illeti meg, hiszen az élethosszig tartó képzés nemcsak szlogen hanem már ma is valóság. Napjainkban hazánkban évente mintegy 350 ezren tanulnak valamilyen felnőttképzési formában. Ebben a képzésben egyre nagyobb szerepet kapnak a felnőttképzési vállalkozások. A felnőttképzési vállalkozások az oktatásban a szektorsemlegesség hívei, de tudják, hogy jelenleg nincs megfelelő kontrol és ezért jelen vannak olyanok is ezen a piacon akik színvonaltalan képzést folytatnak. A fentiek miatt is szükséges a minőségbiztosítási rendszer kiépítése.
A világbanki „B” komponens szakközépiskolai fejlesztési program a tervezett ütemben halad, lényeges eleme, hogy kizárólag magyar szakértők irányítják. A jövőben igen fontos lesz, hogy a magyar szakértői gárda megfeleljen az Európai Közösség által támasztott követelményeknek. Egyik legfontosabb szempont, hogy tudjanak kommunikálni legalább egy idegen nyelven és megtanuljanak az EU elvárásainak megfelelően pályázni.
A szakképzési kerettantervek készítőinek fegyelmét a szekció felhívta arra, hogy a szakképzés érdekei a tantervek készítése során ne sikkadjanak el. A közismereti oktatáson kívül a szakképző iskolákban fontosak - már a kilencedik osztálytól - azok a tantárgyak amelyek megalapozzák a későbbi szakképzést. A szülők és a gyermekek- vagyis a későbbi munkavállalók - érdekei azt kívánják, hogy a képzés széles szakmacsoportos alapozásra épüljön és ezt kövesse a szakmai specializáció. Így felkészíthetőek a fiatalok az életpályájuk során szükséges módosításokra.
