Schanda Támás

Fejlesztések EU-s forrásokból

Tisztelt Polonkai tanárnő! Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Nagy szeretettel és tisztelettel köszöntöm Önöket én is ezen a konferencián, ahol a jelenlegi és a jövő nemzedékeinek nevelőivel és oktatóival közösen gondolkodhatunk a köznevelés és a szakképzés jövőjéről. Örülök, hogy idén is itt lehetek Önökkel és ismét részese lehetek ennek a rangos és immár több évtizedes hagyománnyal rendelkező konferenciának.

Az elmúlt években több témáról is beszélhettem Önöknek. Tavaly éppen a köznevelést érintő uniós pályázatokról, fejlesztésekről tarthattam előadást mint az Emberi Erőforrások Minisztériumának humánfejlesztésekért felelős államtitkára. Beszámoltam az induló képzésekről, a kezdődő infrastrukturális beruházásokról és számos egyéb fejlesztésről. Idén tavasztól új feladatköröm van, immár az Innovációs és Technológiai Minisztériumban. Az európai uniós források hatékony felhasználásáért felelek összkormányzati szinten.

Az újonnan létrejött tárca célja, hogy jelentős erőforrások gazdájaként a hazai gazdaságnak a versenyképességét, a krízistűrő és alkalmazkodó képességét növelje. A minisztériumon belül az innováció és a szakképzés, az energiaügyek és a klímapolitika, a fenntarthatóság, az infokommunikáció és a fogyasztóvédelem, valamint a közlekedéspolitika területén dolgozunk Magyarország fejlődéséért. Emellett a több tárcát is érintő, az uniós fejlesztéspolitikához kapcsolódó tevékenységeket megalapozó, a források felhasználását koordináló, az eredményeket nyomon követő munka is ebben a minisztériumban, az ITM-ben zajlik.

Tehát abban a szerencsés – vagy szerencsétlen – helyzetben vagyok, hogy már nemcsak a humánfejlesztésekre, hanem az európai uniós forrásokból megvalósuló fejlesztéseknek az egészére láthatok rá. Így még határozottabban tudom Önöket arról biztosítani, hogy a 2014–20-as időszak fejlesztései jó úton haladnak a sikeres és eredményes megvalósításhoz. Így van ez a köznevelést érintő fejlesztések esetében is. Úgy gondolom, hogy a konferencia egyes szekcióbeszélgetéseiben erről részletes beszámolót fognak kapni.

Legalább 30 éve nem valósulhatott meg akkora mértékű fejlesztés Magyarországon az oktatásban, mint ami elkezdődött az elmúlt években. Többek között az európai uniós fejlesztési és a hazai költségvetési források segítségével. Azt gondolom, hogy ha megnézzük ezeknek a fejlesztéseknek a fontosabb adatait, akkor mindannyian kihúzhatjuk magunkat. Önök azért, mert odaadó és lelkiismeretes munkájuk, segítségük, támogatásuk nélkül ezek a fejlesztések nem érnének többet, mint a bennük lévő kő és habarcs. Önök által azonban a fiatal generációk oktatásába, azaz a jövőbe történő valódi befektetéssé tudnak válni. A kormányzati kollegák pedig azért húzhatják ki magukat, mert készséggel és jó szándékkal dolgoznak együtt Önökkel a projektek és céljainak megvalósulásában.

Az az igazság, tisztelt Hölgyem és Uraim, hogy egy mondatban nagyon jól meghatározható a fejlesztéspolitikai célunk: a fejlesztési forrásokból határidőben, szabályosan, a lehető legnagyobb hozzáadott értékkel, az elérhető legjobb minőségben valósuljanak meg a projektek. Ahhoz, hogy lássuk ennek a mondatnak a jelenbeni és a jövőbeni súlyát, engedjék meg, hogy kicsit visszatekintsek a megelőző időszakra is. A rossz példa ugyanis már adott volt, hiszen az előző, tehát még a 2007–13-as ciklus elején, amit csak lehetett, elhibáztak a szocialista kormányok. Nem volt stratégiai tervezés, elhúzódott a források felhasználása, a fejetlenség és a kapkodás jellemezte talán legjobban az akkori fejlesztéspolitikát. Amikor 2010-ben átvettük a kormányzást, a forrásoknak mindösszesen a 10%-a volt lekötve. Tehát, hogy értsük: három évvel, az uniós fejlesztéspolitikai ciklus indulását követően a rendelkezésre álló keret 10%-a rendelkezett élő szerződéssel.

Ma ott tartunk, hogy sikerült teljesítenünk a korábban kitűzött fejlesztéspolitikai céljainkat, miszerint 2017. március 31-ig, azaz három évvel a jelenlegi uniós ciklus indulását követően az összes forrásra, tehát 9 000 milliárd forintra meghirdettük a pályázati felhívásokat. Mostanra le is szerződtük a teljes összeget a projektek megvalósítóival. A kötelezettségvállalások, a kifizetések és az elszámolás folyamata pedig tervszerűen halad.

A balliberális és a nemzeti kormányok hozzáállása, teljesítménye közötti különbséget két pillanatkép összevetése is jól mutatja. Mi 2018 októberéig a keret 101%-át ítéltük oda a projektek nyerteseinek. Az előző ciklus hasonló időszakában 2011 februárjáig ez mindössze 55% volt. Most a kifizetések tekintetében a teljes keret 61%-án állunk, mely több mint 5 000 milliárd forint. Akkor ez csupán 18% volt. Ma több mint 200 ezer támogatott pályázatunk van, akkor ez a szám nem érte el a 30 ezret. A különbség éles és jól érzékelhető. A kormány határozott gazdasági és fejlesztéspolitikájának gyümölcse beérni látszik.

A múlt tárgyalása után térjünk át a jelenre és a jövőre! A következő időszak forráselosztásáról, tehát a következő uniós költségvetésről már tárgyalunk. A magyar kormány megtesz mindent annak érdekében, hogy a hazánknak járó forrásokat megkapjuk és a következő időszakban is hasonló sikereket érjünk el itt, Magyarországon. Fontos az is, hogy az új kihívásokra megfelelő válaszokat adjunk. Legyen szó akár olyanokról, mint a digitalizáció, az innováció, amelyek előrelépési lehetőséget biztosítanak számunkra. A következő pénzügyi ciklus, a következő pályázati időszak prioritásává kell tenni a versenyképesség fejlesztését támogató intézkedéseket, mert – megnézve a globális tendenciákat – Európa lemaradásban van ezen a területen. Továbbá foglalkoznunk kell a Brexittel is, amely miatt az EU büdzséjébe folyó összegek is jelentősen csökkenni fognak.

Most azt látjuk – és erről is fontos, hogy tájékoztassam önöket –, hogy összeurópai szinten a kohéziós források durva megnyesésére készül az Európai Bizottság. A legmegdöbbentőbb az, hogy a javaslatuk szerint azok a tagállamok kerülnének jobb helyzetbe, amelyek egyrészt gazdagabbak, másrészt pedig nem tartották be az EU által előírt költségvetési fegyelmet.

Mi azonban azt gondoljuk, hogy nem szabad azokat büntetni, akik valódi teljesítményt mutatnak fel, és nagyon igazságtalannak tartanánk, ha Magyarország éppen a sikeres politikája miatt jutna kevesebb forráshoz. A kohéziós politikának a lényege ugyanis a gazdasági egyenlőtlenségek feloldása az európai uniós országok és régiók között.

A következő uniós költségvetésről is ennek szellemében kell megállapodni. Sajnos azonban a jelenlegi javaslatban reálértékkel számolva, mintegy 10%-kal csökkennének a kohéziós politika forrásai. Ami azonban ennél is fájóbb, hogy hazánk nagyobb csökkenést szenvedne el, hiszen a következő ciklusban 17,9 milliárd euró jutna Magyarországra, amely a mostani időszakban rendelkezésre álló forrásokhoz képest közel 6 milliárd euróval kevesebb. Ez 24%-os csökkenést jelentene.

Ez a javaslat így nem fogadható el számunkra, és ezért fogunk a következő hónapokban is mindent megtenni azért, hogy megváltoztassuk az Európai Bizottságnak a kezdő javaslatát.

Közben azonban folyik a jelenlegi fejlesztési időszak, Nagyon sok párhuzamos, a jelen és a jövő szempontjából is fontos fejlesztés zajlik. Ezek közül talán érdemes néhányat kiemelni, hiszen például a digitalizáció támogatására és alkalmazására a köznevelésben számos program zajlik.

Egyre nagyobb körben válik elérhetővé a szélessávú internet és az intézményeken belüli wifi használat a köznevelési intézményekben. Több tízezer laptop és tablet került az iskolákba. Emellett a projektorok és okostáblák beszerzésére is sor került. Folyamatos a tananyagok digitálissá tétele. Ezzel párhuzamosan pedig lehetőség nyílik az IT eszközökhöz illeszkedő új tananyagok, tanulást segítő eszközök kidolgozására is.

Célunk, hogy Magyarországon mindenki a digitalizáció nyertese legyen. A tanárok is, a diákok is és az egész köznevelési rendszer. Már csak az a kérdés: megvan-e a hajlandóság, hogy éljünk ezzel a lehetőséggel, a digitális technológiával, amely a diákok, gyermekeink életének immár szerves része?

Az ember egyszerre több funkciót is vállal, több szerepben is meg kell jelennie. Csak hogy a két legfontosabbat említsem. Helyt kell állni a családban és helyt kell állni a munka világában egyaránt. Amikor az előadásomra készültem, bevallom, nem tudtam csak államtitkári mivoltomra hagyatkozni, de nem is bánom. Hiszen épp a köznevelés az, ahol nem lehet attól elvonatkoztatni, hogy akikért mi, tulajdonképpen tartjuk ezt a konferenciát, akikért Önök ezt a hivatást választották, és művelik, azok a gyermekek, a jövő Magyarországának a letéteményesei. Nem lehet tehát tárgyiasítani a köznevelést, nem beszélhetünk róla a személyesség kihagyásával, mivel mindannyiunknak van érzelmi viszonyulása hozzá. Én ma ezért sem csak, mint államtitkár, hanem mint leendő édesapa is szeretnék Önökhöz szólni.

A magyar kormány határozott célt tűzött ki maga elé. Arra törekszünk, hogy Magyarország 2030-ra azon öt európai országhoz tartozzon, ahol a legjobb élni, a legjobb lakni és a legjobb dolgozni. Illetve, hogy a versenyképesség területén is benne legyünk a top ötben.

Nem tudok attól elvonatkoztatni, hogy a jövőre születendő kislányommal éppen abban az évben, amikor a következő uniós ciklust majd zárjuk, akkor fogunk azon gondolkozni, hogy hat évfolyamos középiskolában folytassa a tanulmányait, vagy pedig maradjon az általános iskolájában és csak két évvel később váltson. Vagy esetleg gimnázium helyett válassza-e a szakoktatást? Éppen ezért személyesen is szükségét érzem, hogy amennyire lehetséges, tekintsünk a jövőbe!

Milyen lesz a jövő oktatása? Mik hatnak majd a jövő gyermekeire? És talán a legizgalmasabb kérdés: vajon milyennek kell lennie a jövő tanárának? A köznevelés a ma gyermekeit készíti fel arra, hogy a jövő sikeres felnőttjei legyenek. A jövő sikeres munkavállalója pedig, ahogyan az imént államtitkár úr előadásában is hallhattuk, valószínűleg kreatív, alkotó személyiség lesz, aki önállóan old meg majd problémákat. Digitális írástudó, legalább két nyelven beszél majd és folyamatosan fejleszti magát.

A gyorsuló és a fejlődő világ arra figyelmeztet, hogy a gyerekek többsége olyan ismereteket szerezhet, amelyeket ma még nem ismerünk, és olyan munkát is választhat, amely ma még nem létezik. A feladatunk tehát nagyon nehéz, mert az egyre gyorsuló technológiai fejlődést követve a közoktatásnak is tartania kellene a sebességet. A folyamatos változás korát éljük. Könnyen előfordulhat, sőt, egyre inkább ez a tendencia figyelhető meg, hogy ami ma még korszerűnek tűnik, holnapra már meghaladott lesz.

Ebbe a folyamatos változásba kell becsatlakozni a pedagógusoknak, a nevelőknek, a diákoknak és a szakpolitikáknak egyaránt. Hogy elérjük a célunkat, és a legversenyképesebbek között tartsanak bennünket számon 2030-ra, ahhoz versenyképest tudásra is szükség van. Ezt pedig a köznevelés hivatott biztosítani. Ismerjük Szent- Györgyi Albert mondását. Látszik, mindannyian rá hivatkozunk. Nem beszéltünk össze. „Olyan lesz a jövő, amilyen a ma iskolája.” Hogy egy kicsit még tovább élezzem ezt a mondatot, valószínűleg annyira lesz felkészült a jövő munkavállalója, amilyen a ma oktatása.

A világgazdaságban egyre látványosabb súlypont- és technológiaváltásnak vagyunk a tanúi. Az új ipari forradalom, az Ipar 4.0 korát éljük, amelynek legjellemzőbb vonása a digitalizáció minél szélesebb körű elterjedése, aminek hatására a munkaerőpiac is teljesen átrendeződik. A gazdaság minden területén az adatalapú rendszerekre való átállás kora zajlik.

Folyamatos a robotizáció terjedése. Hasonló trend alakul ki a mesterséges intelligencia területén is, amely már nem a jövő, hanem jelen van a mindennapjainkban és rohamos fejlődik. Egyre több olyan funkcióban veszi át a döntéseket, amelyeket eddig nekünk kellett meghozni. Gondoljunk csak, - hogy egy ilyen szélsőséges példát mondjak – az önvezető autókra! Gondolták volna, hogy 2018-ban Magyarországon több ezer fejlesztőmérnök dolgozik azon, hogy az önvezető gépjárművek minél biztonságosabbak legyenek és használatuk a közúti közlekedésben is elterjedjen? Sőt, nem ritkán Magyarországról irányítják és fejlesztik a külföldön működő rendszereket. És ezek a szakemberek is voltak egyszer, ha közelebbről megismerjük őket, akkor legtöbbjük nem is olyan régen általános- és középiskolások. Elképesztő a verseny, és ennek nyomán a technológiai fejlődés. Nem tudunk mást tenni, ha nem akarunk lemaradni, fel kell vennünk a versenyt a technológiai változásokkal.

A digitalizáció által idedobott kesztyűt fel kell vennünk és felülkerekedni a kihívásokon, szolgálatunkba állítani a lehetőségeket. Ahogy a világban, úgy Magyarországon is egyre gyorsabban fejlődnek az ipari technológiák. Növekszik az igény a rendszerek tervezésével, építésével és üzemeltetésével foglalkozó informatikai és robotikai képzettségű szakemberek iránt.

Ilyen folyamatok mellett a technológiaváltás át fogja alakítani a munkaerőpiacot is. Új szakmák jelennek meg, a munkakörök egy részét pedig robotok veszik át. De ettől nem szabad megijedni! Az új termékek és szolgáltatások megjelenése a munkahelyek átalakulásához és nem pedig a megszűnéséhez vezet.

Azok a munkahelyek megmaradnak, amelyek esetében szükség van az emberi tényezőre. A szakmák jelentős része, főleg az emberek közötti kapcsolatra építők ugyanis nem lesznek digitalizálhatók. Egy munkahelyen dolgozik majd az ember és a robot. A digitalizáció a munkaerőpiacon újabb lehetőségeket teremt. Az eddigi emberi erővel végzett munka helyett sokkal nagyobb hatékonysággal lesznek majd elvégezhetők a munkafolyamatok. A felszabaduló energiák így nagyobb hozzáadott érték teremtésére fordíthatók.

Meggyőződésünk, hogy az előttünk álló kihívásokra csak kreatív magyar koponyák tudnak megfelelő válaszokat adni. Az oktatásfejlesztés, a gazdaságfejlesztés, a kutatásfejlesztés és az innováció mind fontos alapja a jövőbemutató, de a jelen problémáit is innovatívan megoldó, kreatív magyar társadalom kialakításának. A magukat folyamatosan fejlesztő, innovatív vállalkozások tudnak stabil munkahelyeket teremteni és béreket emelni. A szakképzett, tanult munkaerő a legfontosabb emberi tőke és a legértékesebb termelési tényező. Ezért a foglalkoztatási célok eléréshez oktatáspolitikai eszközök is szükségeltetnek.

Ezek a 21. századi kihívások pedig 21. századi oktatást követelnek meg. Senkinek sem jelenthet újdonságot. Sokat beszélünk róla az elmúlt években, hogy a digitalizáció teljes mértékben elérte a gyermekeket is. A kérdés már rég nem az, hogy használják-e, csak az, hogy mire használják azt? Megtanítjuk-e őket erre, vagy pedig szabad utat engedünk nekik, és ezzel azoknak is, akik nem a legjobb szándékkal környékezik meg őket? Legyen szó egy csevegésről, függőséget okozó játékról vagy akár zsarolóvírusról.

Fogunk-e tudni hatni gyermekeinkre, vagy lemaradunk és passzívan szemléljük a történéseket? Az imént idézett Szent-Györgyi kortársa, a szintén emigrációba kényszerült Cs. Szabó László elgondolkodtatóan igaz mondása, hogy „a diákoknak sokat kell tanulni, a tanároknak még többet.” Ez jól szemlélteti, hogy az oktatásnak, az oktatóknak is folyamatosan készenlétben kell állniuk. Milyen tényezők hatnak majd a gyerekekre 2030-ra? Milyenek lesznek? Mire lesz szükségük?

Ha már Szent-Györgyivel kezdtem, hadd folytassam is vele! Úgy látszik, ma többször előkerül. Ő a maga korában a következőket mondta: „Az oktatásügyet az egész világon mindenütt, amerre csak jártam, egy nagy tévedés hatja át, egy óriási tévedés. Azt hiszik, hogy a könyv arra való, hogy az ember a tartalmát bepréselje a fejébe. Nézetem szerint a fej gondolkodásra való, a könyv pedig arra, hogy ne kelljen mindent fejben tartani.” – mondja Szent-Györgyi. Az bizonyos, hogy a jövőben a gép mint egy végtelen lexikon, az adatok ki nem fogyó tára birtokában lesz az ismereteknek. Csak meg kell kérdezni, ki kell nyerni belőle a tudást.

Az oktatás elmozdulhat a használhatóság, a helyes alkalmazás felé. A tartalmi tudás háttérbe kerülhet, míg az alkalmazásismeret jelentősen felértékelődik. A munkaerőpiacon is a problémamegoldó munkavállaló lehet előnyben, a számításokat helyettünk úgyis elvégzik a gépek.

Én nem szeretnék Nobel-díjas tudósunkkal vitatkozni, de felmerülhet a kérdés. Gondolkodni és problémákat megoldani ki tud jobban? Az, aki kellő ismerettel és tárgyi tudással rendelkezik, vagy az, aki ezt egy géptől várja? Már a mi életünk is felgyorsult, a világ egyre zsugorodik. Ha így folytatódik, az információáramlás tengerében gyermekeink egy-egy ismeretmorzsát csak pár percig fogadnak majd be. Amelynek befogadása túl sok időt igényel, vagy igényelne, az unalmassá válik. A képi világ meghatározóbb lesz számukra, mint az írott anyag.

Minden egyszerűsödni fog, ezért ők is egyszerű megoldásokat keresnek majd. Ezt már manapság is megtapasztalhatjuk. Lead-ek között élünk. Minél kevesebb szövegből minél több információt akarunk kinyerni. Felmerülhet éppen ezért a kérdés: nem lesz-e a gyermekeinknek ez által felületes a tudása? Mi vajon a minőségi tudás? Számos területről szerzett felszínes tájékozódás, vagy egy-egy tudományág mély ismerete?

Ma sokat vitatkozunk, beszélgetünk, gondolkodunk a NAT-ról, még többet a kötelező olvasmányokról. Gondolom ez az egyik témája professzor asszonynak is. Viták alakulnak ki, hogy mely szerzők, mely műveit olvastassuk a gyermekeinkkel. Ne ijedjenek meg! Ebben én most nem szeretnék semmiképpen állást foglalni. Abban viszont biztos vagyok, hogy szükség van az olvasmányokra is.

Az egyre gyorsuló és felületes ismereteket árasztó világban szükség van arra, hogy a diákok kezükbe vegyenek egy-egy könyvet és mélyen belefeledkezzenek nemcsak a főszövegbe, hanem a teljes mű rejtelmeibe. Mert így kiléphetnek a világból egy olyan világba, ahol önmaguk lehetnek. Ahol a leírt cselekmények, történetek úgy elevenednek meg, ahogyan azt ők elképzelik. Ők alkotják meg a színeket, az illatokat, az érzéseket, az érzelmeket. És ez többet, sokkal többet ad az emberré válás útján, mint akár az uniós pénzből vásárolt tablet, digitális tábla vagy 3D-s nyomtató. Ne felejtsük el, hogy bármennyire is változik az oktatás a jövőben, a ma tudósai, sikeres munkavállalói, szakemberei az eddigi oktatási rendszerekből kerültek ki! Hiba lenne éppen ezért az eddigi eredményeket lebecsülni. Ugyanakkor a technológiai fejlődést sem szabad figyelmen kívül hagyni! Hiba lenne az is, ha szembe mennénk a korral.

Feltehetjük továbbá azt az elég provokatív kérdést: ha ilyen gyorsan változik és fejlődik minden, elérhetünk-e akár egy olyan korszakba, ahol már a gépek tanítják a gyerekeket? Személyes válaszom, hogy nem. Épp ellenkezőleg.

A pedagógusok szerepe felértékelődik a jövő oktatásában. Ha minden tudás egyszerre ellenőrizhetetlenül ráomlik a gyermekekre, még nagyobb szükség van arra, aki megmutatja a jó irányt, helyes mederbe terel. A tanár a gyermeknek a mentora, segítője, tulajdonképpen kibontakoztatója és útbaigazítója lesz. Szent-Györgyi Albert mondta: „az emberi cselekedetet meghatározó egyik leglényegesebb tényező az az értékrendszer, amelyet fiatalabb korában alakít ki”.

Erre pedig nem tanítanak meg a kütyük és nincs olyan technikai fejlődés, amely az alapvető emberi értékeket át tudná adni. Nem azt mondom, hogy nem tudná elmondani, megmutatni. De kiválasztani, példát adni és hitelessé válni csak az ember tud.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket!