Prof. Dr. Bódis József

Az oktatás feladata a XXI. században

Az előadás prezentációja pdf formátumban 

Tisztelt Elnök Asszony, Államtitkár Úr, Elnök Úr, Hölgyeim és Uraim! Kedves Kolléganők, Kollégák, Professzor Asszony!

Tisztelettel köszöntök mindenkit!

Engedjék meg, hogy legelőször is gratuláljak a jubileumi konferencia megrendezéséhez. Amikor az ember egy rendezvényt vagy rendezvénysorozatot elindít a maga útján, mindig azzal a szándékkal teszi, hogy hagyományt teremtsen. De hagyománnyá akkor válik valami, ha a sorozat eléri az 5-öt, 10-et, 20-at. Én bízom benne, illetve biztos vagyok abban, hogy ez a rendezvénysorozat a végtelenségig fog tartani. Hiszen a téma mindig aktuális, és mindig lesznek szakemberek, akiknek fontos összegyűlni és fontos az eszméiket, a gondolataikat egymással megosztani, kicserélni.

Hadd kezdjem az előadásomat egy számomra fontos idézettel, amely Szent-Györgyi Alberttől származik. „Az iskola arra való, hogy az ember megtanuljon tanulni, hogy felébredjen tudásvágya, megismerje a jól végzett munka örömét, megízlelje az alkotás izgalmát, s megtalálja a munkát, amit szeretni fog.” Azt gondolom, hogy ebben a mondatban minden benne van, amiért mi az egész életünket egy hivatásnak, egy szolgálatnak, egy küldetésnek vetjük alá. Ennél jobb üzenetet nem is lehetne megfogalmazni.

Előadásom címe: Az oktatás feladata a XXI. században. Engedjék meg, hogy a továbbiakban a diasorozat vetítésével párhuzamosan osszam meg gondolataimat Önökkel a témával kapcsolatban.

Ma egy olyan világban élünk, amelyik félelmetes sebességgel változik. E változás irányait nehéz felismerni, de törekednünk kell rá. Megfogalmazhatunk egyes trendeket, de azt, hogy mi lesz 5–10 év múlva pontosan, úgy gondolom, senki sem tudja teljes bizonyossággal előrejelezni. Miközben fantasztikus fejlődésnek vagyunk részesei, fel kell készíteni magunkat és gyermekeinket, unokáinkat az ismeretlen jövőre.

Rendkívül nehéz feladat, hogy ebben a hihetetlen sebességgel változó világban meghatározzuk, milyen a korszerű oktatás ma.

Ebben a rendszerben sok minden determinált, sajnos az erőforrásaink is. Nem mindig és nem minden alkalommal általunk, sokszor külső tényezők által. Mindeközben pedig a fejlett világban olyan negatív demográfiai jelenségek zajlanak le, amelyekkel például az Európai Unió a programjaiban sem nagyon foglalkozik. Éppen ezért imponáló az, amivel a magyar kormány a demográfiai kihívásoknak úgy akar megfelelni, ami a legméltóbb, legjellemzőbb az emberre. A gyermekek, családok támogatásáról beszélek. Azt gondolom, ha valaki ez ügyben körülnéz a világban, láthatja, nagyon előkelő helyen vagyunk. Ezek az intézkedések látszólag nem az oktatás-nevelésügyhöz kapcsolódnak, valójában azonban nagyon is jelentős befolyással vannak arra.

A színvonalas oktatás megvalósítása nagy kihívás. Azt gondolom, a kormányzat részéről a legfontosabb a feltételrendszer biztosítása, de alapvető mégis a pedagógus, az óvónő, a tanító, a tanár kulcsszerepe. Bármilyen modern oktatásról beszélünk, az elhivatott, a gyereket szerető, annak jövőjéért tenni akaró pedagógus, tanító, tanár, óvónő nélkül nem valósulhat meg semmi. Minden a gyermek, a tanuló érdekében kell, hogy történjen, és az egésznek az a nyitja, hogy milyen a pedagógus.

Egy fórumon megkérdezték tőlem, hogy milyen a jó iskola. Azt válaszoltam, hogy véleményem szerint olyan, amelyikbe a gyerek örömmel megy, ott jól érzi magát, hasznos tevékenységekkel tölti az idejét és vonakodva akar hazamenni. Az egyik évnyitón az igazgató úr „panaszkodott”, hogy késő délután, estefelé nehéz a gyerekeket „hazazavarni”, mert még mind ott akarnak maradni. Nos, ez az iskola megfelelt a jó iskola kritériumainak.

Mikor hatékony az oktatás? Úgy vélem, akkor, ha olyan fiatalokat ad a társadalomnak, akik tudnak és akarnak hasznosan és boldogan élni. Minden egyéb másodlagos. Mindenkinek – és itt visszautalnék Szent-Györgyi mondatára – meg kell találni ebben a rendszerben a maga helyét, a maga információs bázisát, a maga tanítónénijét, tanárát. Nem lehet tehát egy mondattal válaszolni. A kérdés nagyon összetett, és azt gondolom, a végeredmény számít

Sajnálatos módon komoly probléma hazánkban – a közoktatásban éppúgy, mint a felsőoktatásban – a lemorzsolódás. Ha az okokat vizsgáljuk, azok között személyes, szociális, gazdasági, illetve oktatásból fakadókat egyaránt találunk. Sokat kell tenni azért, hogy a trend megforduljon. A minőségi, inkluzív oktatástól, a specifikus és figyelemfelkeltő tantervektől és az inspiráló tanítástól, szakmai támogatástól egyaránt várható a helyzet javulása.

Az iskolai végzettség és a munkanélküliség összefüggéseit ábrázoló diagramot bizonyára sokan ismerik Önök közül. A diagram egyértelműen mutatja, hogy minél magasabb valakinek a végzettsége, a felkészültsége, annál sikeresebb a munkaerőpiacon. Ma Magyarországon nincs munkanélküliségi probléma a szó hagyományos értelmében véve, ugyanakkor a munkaerőpiac és az igény oldaláról vizsgálva a kérdést láthatjuk, hogy vannak még teendőink.

A most következő dián az oktatási kiadások alakulását figyelhetik meg. Ez a dia a mindenkori költségvetésben elfogadott számokat mutatja. Abszolút értékben rendkívül magas összegről beszélünk. Abban azonban nem vagyok biztos, hogy ebből minden lehetőséget ki is használunk. Véleményem szerint hatékonysági problémáink vannak, és ez ügyben fontos lépnünk.

Ma a kulcskérdés mindenben az innováció. A közoktatásban jelen pillanatban a legnagyobb innovációnak az új Nemzeti Alaptantervet gondolom. Amikor annak idején elhatározták és meghozták a megfelelő döntéseket egy új nemzeti alaptanterv elkészítésére vonatkozóan, egy olyan csapatot bíztak meg a munkával, élén Csépe Valéria professzor asszonnyal, amelyik garanciát jelentett szakmai szempontból.

Az első anyag több mint 500 oldalt tett ki. Nem állítom, hogy könnyű olvasmány, de végtelenül professzionális munka volt. Ez az anyag úgy alakult át az elmúlt időszakban, nagyon-nagyon sok észrevétel befogadásával – több mint 600 vélemény érkezett –, hogy a szakmaiságából semmit nem veszített. Ellenkezőleg, bízom benne, hogy általuk még jobbá vált, és azon társadalmi rétegek, közegek véleménye is meg tud jelenni benne, ami garantálhatja az általános elfogadását. Félreértés ne essék, az építő kritikára szükség van. Kérem Önöktől, hogy töltsék meg szakmaisággal a gyakorlatban a munkát, amivel még kiválóbbá tudjuk tenni! Közös célunk az Alaptantervvel, hogy a magyar diákok versenyképes, a munkaerőpiacon és az életben is értékes, valamint a nemzeti kultúrát korszerűen átadó tudást szerezzenek az iskolapadban.

Itt szeretném megköszönni professzor asszonynak és munkatársainak azt a hatalmas munkát, amivel a tervezetet létrehozták. Biztos vagyok benne, hogy közoktatásunk egy más dimenzióba érkezésének alapanyaga ez.

Számos tankönyvfejlesztés zajlott le az elmúlt időszakban. Összesen 173 újgenerációs nyomtatott taneszköz szerepel a 2018/2019. évi tankönyvjegyzéken, a fejlesztésben pedig 660 pedagógus működött közre. Ezúton is köszönöm a munkájukat.

A tankönyvek mellett zajlott/zajlik az egyéb taneszközök fejlesztése is. 2020-ig közel 1000 taneszköz hosszabbítása, átdolgozása, illetve fejlesztése fog megtörténni.

Nem feledkezhetünk el továbbá a KRÉTA-rendszerről sem, amely a magyar oktatási rendszer mindezidáig legjelentősebb digitális fejlesztése. El kell, hogy mondjam Önöknek, hogy államtitkári működésem kezdetén a KRÉTA-ról meglehetősen rossz kritikákat olvastam-hallottam. Ugyanakkor az aktív használók most már azt is elmondják, hogy noha a rendszer nem hibátlan, azonban egyre jobban tudják hasznosítani a mindennapi gyakorlatban. Véleményem szerint, mint minden újítás esetében, a KRÉTA-nál is segítségünkre lesz az idő. A jelenlegi napi mintegy 100 000 egyéni felhasználó tapasztalatainak sűrűsödésével egyre jobb működést fogunk elérni.

A minőségi oktatáshoz minőségi infrastruktúrára is szükség van. A nemzeti köznevelési infrastruktúra-fejlesztési program keretében tornaterem, tanuszoda és komplex iskolafejlesztések zajlottak és zajlanak több ütemben. Ez tipikusan olyan feladatvállalás, amelyik soha nem érhet véget, hiszen a fejlesztésekre folyamatosan szükség van. Legfeljebb a fejlesztési területek, a hangsúlyok változhatnak.

Fejlesztések a Modern Városok Program keretén belül is folynak. A következő diákon látható mely városok (Debrecen, Érd, Hódmezővásárhely, Székesfehérvár, Tatabánya, Veszprém), mely intézményei kaptak és fognak kapni az elkövetkező esztendőkben forrásokat köznevelési célú fejlesztésekre.

Szintén fontos még említést tenni az Emberi Erőforrás Fejlesztési Operatív Programok köznevelést érintő projektjeiről. Számtalan, rendkívül fontos téma, melyekre összességében 136 milliárd forint forrás áll rendelkezésre. Minthogy végtelenül fontos területekről és programokról van szó, komoly energiákat fogunk fordítani arra, hogy megnézzük az összegek hasznosulását. Mindannyiunk érdeke, hogy a pályázati célok a lehető legjobban teljesüljenek, a források jól hasznosuljanak, mert csak így biztosítható, hogy ezek az összegek ne ablakon kidobott pénzt jelentsenek.

A következő dián látható, hogy az EFOP programokon belül külön fejezet van az infrastruktúra-fejlesztésekre. Az összeg itt is imponáló: 125,75 milliárd forintról beszélhetünk.

De a fizikai infrastruktúrán túl rendkívül fontosnak tartom a szellemi infrastruktúra fejlesztését is. Itt pedig kulcskérdés a pedagógusképzés fejlesztése. Meg kell említenem, hogy az elmúlt években a tartalmi szabályozók szintjén teljesen megújult a pedagógusképzés. A képzési és kimeneti követelmények legfontosabb új eleme a kimenet felőli szabályozás, amely érzékelteti, hogy a tanulási folyamat végén milyen eredménynek kell megjelennie. Az elkövetkezendő tanévekben pedig tovább kell vinni az intézményi képzési programok megújulásának folyamatait.

Magyarország kiválóan képzett, hivatástudattal és megfelelő gyakorlati tapasztalattal rendelkező pedagógus-utánpótlásának biztosítása kapcsán alapította a Kormány 2013-ban a Klebelsberg Képzési Ösztöndíjat a tanárképzésben részt vevő hallgatók számára. Az azóta eltelt időszakban kifizetett támogatások összege 2,5 milliárd forint. A 2017/18. évi pályázat során már a gyógypedagógia alapszakra jelentkezők is pályázhattak. Jelenleg az érvényes szerződéssel rendelkezők létszáma 2092 fő.

A bevezetőben beszéltem a jövőről, amit senki sem láthat előre. De fölkészültnek kell lennünk rá, hogy a kihívásoknak meg tudjunk felelni! A World Economic Forum elnevezésű nemzetközi szervezet ez év szeptemberében kiadott egy jelentést „A foglalkozások jövője” (The future of jobs) címmel. Ebben az anyagban ismertetik azt a tíz legfontosabb képességet, amellyel egy sikeres munkavállalónak rendelkezni kell az érvényesüléshez. A dián láthatják, hogy a képességek sorrendje a 2015-ös helyzethez képest 2020-ra hogyan fog átalakulni, illetve mely képességek tűnnek el vagy jelennek meg új elemként. A komplex problémamegoldás mindkét listában az első helyen áll. Újdonság, hogy a 2015-ös felsorolásban utolsó helyen álló kreativitás 2020-ra a harmadik helyre kerül, előtte pedig a kritikus gondolkodás képessége foglalja el a dobogó második helyét. Én úgy gondolom, hogy a komplex problémamegoldás kreativitás nélkül amúgy is lehetetlen. Ma nincs olyan ügy, amihez ne komplex problémamegoldásra volna szükség.

A jövőt fürkészve óhatatlanul felbukkan a mesterséges intelligencia kérdése. Azt mondjuk, hogy itt kopogtat az ajtónkon, én pedig úgy látom, hogy különböző szinteken már be is lépett az életünkbe. A mesterséges intelligenciára nem lehet felkészíteni az embereket, de arra igen, hogy addig szeressük és fogadjuk el, amíg minket szolgál! Ha a mesterséges intelligencia akar nekünk diktálni, azt utasítsuk el! Az nem jó senkinek.

Hosszan lehetne még sorolni az oktatás kihívásait, illetve az azokra adandó válaszokat, de előadásomat most be kell, hogy fejezzem. A kihívások sora igen hosszú, a helyes feleletek megtalálása pedig nem könnyű, és sokszor nem is egyértelmű feladat.

Kollégáimmal az Emberi Erőforrások Minisztériumában azért dolgozunk, hogy legjobb tudásunkkal a magyar oktatás jövőjét szolgáljuk. Eltökélt szándékunk, hogy a meghozott döntésekkel olyan feltételeket alakítsunk ki az oktatás minden résztvevője számára, amelyek hatékonyan segítenek hozzá ahhoz, hogy az új kihívásoknak megfelelni képes tanulók kerüljenek ki az iskolapadból a saját és mindannyiunk jövője érdekében.

Köszönöm, hogy meghallgattak!