Dr. Hafiek Andrea

Szakképzésről mindenkinek, avagy
a szakképzés továbbfejlesztésének lépései

Az előadás prezentációja pdf formátumban 

Köszönöm szépen. Szeretettel üdvözölök mindenkit, és elnézést kérek így utólag is, hogy a mi időbeosztásunkhoz képest lett megkavarva a program, de talán mentségünkre szolgál, hogy tegnap volt a szakképzési törvénynek az általános vitája a Parlamentben, ami este tízig tartott, úgyhogy emiatt Pesten kellett maradnom, maradnunk. Ez viszont azzal az előnnyel is jár, hogy most már – akár a tavalyi itteni előadásunkhoz, akár az utóbbi időben bárhol tartott különböző tájékoztatóinkhoz képest – sokkal nyíltabban beszélhetünk, hiszen a kormány által már elfogadott törvénytervezetről van szó, amely a Parlament honlapján megtalálható. Igaz – mivel ez egy kerettörvény javaslat, ezért – egy picit hiányosnak tűnik, illetve nagyon sok kérdést vet föl, úgyhogy egy kis türelmet még kérünk az olvashatóság, a teljes új rendszer megismerése tekintetében addig, amíg a végrehajtási rendelet várhatóan még az év vége előtt megjelenik, mert január elsejével utol kell érje a törvényt, együtt kell hatályba lépniük a jövő év elején. A két jogszabály együtteséből majd minden világosabbá válik, ugyanakkor a tervezett szabályozási irányokról már tudunk beszélni. Több elemet kiemelnék belőle ebben a rövid időben, amely most a plenáris ülés keretében rendelkezésemre áll. Az iskola szemszögéből fogom áttekinteni, hogy miről szól a törvény a gyakorlatban. A szekcióban majd nyilván lehet részletesebben beszélni minderről, különösen azokról a pontokról, amelyek erőteljesebb közérdeklődésre tartanak számot.

Nagyon sokat változott a szakképzés az utóbbi időben a felsőoktatással együtt. Ez ugyanis az oktatásnak az a két területe  amelyik, amely a piacra képez. Ebben a két oktatási ágban olyan képzés folyik, amelynek az a célja, hogy a munkaerőpiacra kilépő fiatalok számára olyan tudást, kompetenciákat, végzettséget, szakképzettséget (papírt) adjon, amivel már egyenesben és élesben boldogulni tud. A köznevelésnek elsősorban az a feladata, hogy azt a kompetenciahalmazt adja meg a gyerekeknek, azt a tudáshalmazt, amivel aztán majd valamilyen szinten szakmát fog tudni tanulni. Ebből a szempontból a szakképzés egy kicsit erőteljesebben kötődik a felsőoktatáshoz, szemléletmódjában, működési modelljében. Eddig sokkal inkább a közneveléshez kötöttük, részben azért, mert gyerekek vannak a rendszerben. Igaz, ezek a gyerekek már kicsit nagyobbak, hiszen tizenöt éves kortól fölfelé inkább már fiataloknak tekintjük őket, de mégiscsak gyerekek, még a közismereti képzésre is rászorulnak. Az utóbbi években azt láttuk, hogy a köznevelés merev szabályaival – ami ott teljesen rendben van, hiszen annak egy stabil alaprendszernek kell lennie – egyszerűen nem tud teljes értékűen működni a szakképzés, nem tud kellően rugalmas, kellően felkészült lenni és a XXI. századi elvárásoknak megfelelni, mert azok között a keretek között ez nem megy. Ezért történt az utóbbi időben az újabb és újabb átalakítás, de reméljük, hogy most már hosszú ideig nem kell átalakítani. Olyan kerettörvény készült, ami olyan új kereteket határoz meg, amelyek évtizedekre jók lehetnek. Kellően rugalmasak ezek a keretek, hogy ebben hosszan tudjon működni a szakképzés, ami stabilizálhatja is a rendszert, megadja azokat az alapokat, amivel hosszú ideig tud működni jelentős változás nélkül. Biztosítja azt a rugalmasságot, amivel alkalmazkodni tud a világhoz, mert nagyon gyorsan változik a világunk. Nagyon sokszor elmondtuk már a stratégia kapcsán is: állandóan változó az, amit elvár a társadalom és a munkáltatók a szakképzettséggel hozzájuk belépő fiataloktól, amihez valamilyen formában folyamatosan alkalmazkodnia kell a rendszernek.

Egy teljesen új szerkezetű rendszert építettünk. Azt láttuk, hogy egy kicsit zavarossá vált a helyzet, a felnőttképzés egy része nagyon belemosódott a szakképzésbe. Ez nem jó, a szakképzés elsősorban az állami feladatként definiált oktatási feladatok egyik része és nem jó, hogyha ez összemosódik a felnőttek későbbi tanulásával, ezért kettéválasztottuk, de úgy, hogy a felnőttek terepe, helye is megmaradjon ebben a rendszerben. A szakképzésnek tekintjük azt, ami az iskolában zajlik, ez a szakmai oktatás, ahol alapszakmát vagy esetleg részszakmát tanul a gyerek. Ennek az iskolai képzésnek/oktatásnak, az alapszakma oktatásának két része van. A végén szakképzettséget ad. Ezzel is megyünk a felsőoktatás szóhasználata felé, de egyben azt a rangot szerettük volna megadni, amit egy hosszú időn keresztül tartó tanulás folyamán, egy adott szakmában vagy ágazatban mély alaptudást biztosító képzés vagy oktatás során szerez meg a gyerek. Tehát ez egy nagy, széles tudást biztosító, igazoló „papír” kell legyen. A technikusoknak az öt évnyi képzés végén oklevelet adunk. A hároméves, hagyományos, vagy régi nevén szakmunkás képzésben pedig szakmai bizonyítvány lesz szerezhető.

Ettől elválik a munkaerőpiaci képzés, aminek egy része még mindig a szakképzéshez köthető, hiszen a szakmai képzések egy része azért a szakképzés fogalmába tartozik, hiszen még mindig államilag elismert papírt kap, de ez már a felnőttek világa, ahol a munkaerőpiaci képzések vagy az egyéb felnőttkori képzések keretében nagyon különböző lehetőségek jelennek meg. Ha ezek szakmai képzések, akkor tanúsítvány kiadással zárulnak, ha vizsgaközpontban vizsgázik belőle, akkor képesítő bizonyítványt és szakképesítést szerezhet az aki sikerrel vette az akadályokat. Ez még mindig a szakképzés világa ilyen formában.

Ha visszatérünk az iskola világához, akkor technikumról és szakképző iskoláról beszélünk a jövőben. A technikum öt év alatt érettségivel együtt ad technikusi oklevelet, tehát szakmai bizonyítványt. Ha a kilencedik évfolyamtól ötéves képzésben vesz részt a gyerek, akkor két évig ágazati alapoktatásban részesül, utána a következő három év a szakirányú oktatás. Ekkor tanulja meg a fiatal ténylegesen azt a technikusi szintű szakmát, amit választott. Ugyanúgy megmarad természetesen az érettségi utáni kétéves képzés, ami a felnőttek képzésében még ennél jobban lerövidíthető. A szakképző iskola a hagyományok szerint hároméves, itt egy év az ágazati alapoktatás és két év a konkrét szakma tanulása. Jelenleg nem úgy vannak felépítve a szakképzés tanterv anyagai, hogy egy szélesebb kitekintést biztosító ágazati alapoktatásra épül, ágazati alapozással kezdődik, hanem rögtön a szakmát tanulja a gyerek, lehetőleg rögtön nagyon sok elmélettel, amitől aztán sok esetben el is megy a kedve az egésztől, mert nem képes befogadni, kicsi még hozzá. Megnéztük a bukási arányokat: a matematika után a szakmai elmélet a leggyakoribb bukó tárgy a kilencedik évfolyamon. Ez valahol azt jelzi, hogy vagy nem választott jól a gyerek, de a másik oka az lehet, hogy egy kicsit túltoljuk. Nem biztos, hogy amikor még a közismereti alapozása sincs meg, akkor a szakmai, elméleti alapokat ő el tudja sajátítani, ezért inkább gyakorlatorientált ágazati alapozásra van szükség. Ismerje meg az ágazatot, amit választott, nézze meg annak az összes szakmáját, tekintsen be az egész ágazatba. Nem kell rögtön szakmát választania, ágazatot választ, hiszen nem szakmára iratkozik be, hanem egy ágazati képzésbe. Nézzen meg mindent, ami ott van, majd utána az alapozó szakasz végén választhatja ki, hogy konkrétan ő mégis melyik szakmát szeretné ezen belül tanulni. Ezzel egyébként valamivel későbbre is toljuk a szakmaválasztást. A gyerek sikerélményt szerezhet, hiszen tanműhelyben, gyakorlatban próbálhat ki dolgokat azon a szinten, amit ő képes befogadni. Nem elrettentjük a szakmától vagy az ágazattól, hanem inkább próbáljuk vele megszerettetni. A sikerélményeken keresztül talán könnyebb lesz.

Mostanában nagyon sokszor felmerülő kérdés, hogy mi lesz a felnőttoktatással, ha a felnőttképzésben nem lehet szakmát szerezni, akkor az iskolai rendszer az nagyon merev, a felnőttoktatás is nagyon merev, nagyon hosszú idő, nem lehet rövidíteni, borzasztó merev a szerkezete. A felnőttoktatásban, a felnőttek oktatásában sokkal nagyobb hangsúlyt kap ezentúl az előzetes tudás beszámítása. Ez lehet akár formális tudás, akár gyakorlati/szakmai tapasztalatok által megszerzett tudás. Lehetőséget adunk arra (a köznevelési törvény ugye nem igazán engedi ezt az összehúzást), hogy gyorsabban tanuljon felnőtt, illetve sok mindent lehessen nála elismerni, beszámítani. Itt nincsenek kötöttségek, attól függően, hogy ki milyen előképzettséggel, tudással érkezik, annak megfelelően ütemezheti a tanulását. Tegyük hozzá, hogy a felnőtt általában motiváltabb, ő azért megy szakmát tanulni, mert szeretné azt a szakmát megtanulni, tudni, tehát az iskolában kevesebb időt tölt ugyan, de azt sokkal intenzívebb tanulással tölti. Ebben a képzési formában is megvan az ágazati alapozó szakasz, illetve a szakmára képzésnek a szakasza, de itt nem véletlenül csak százalékot írtunk, hiszen ez itt időben előre nem rögzíthető, illetve nem korlátozható be. Azt gondoljuk, hogy egyébként fél év képzési idő mindenképpen szükséges, mert a vizsgára felkészülés az akkor is kell, hogyha valaki abban a szakmában tíz éve dolgozik, csak nincs papírja. Hiszen a vizsga tematikájára fel kell készülni, akkor is szükség van a tudás rendezésére, hogy utána a vizsgáját eredményesen le tudja tenni, ha már évek óta az adott szakmában dolgozik.

Elég merev szerkezetben volt az utóbbi években az, hogy ki mit képezhet a szakképzésben. Az biztos nem jó, ha egy kistérségben öt–hat iskola ugyanazokat a szakmákat tanítja, és mást nem. Tehát itt valamilyen kontrollt biztosítani kell. Viszont a nagyon erős központi kontroll sem feltétlenül jó, amit most alkalmazunk. Nagyon sok szereplős, nagyon merev a rendszer. Nagyon sok munkával jár, de a hozadéka nem olyan erőteljes. Rábízzuk egy adott megyének a szereplőire – itt a koordinációt majd a megyei kamarák fogják ellátni, akik odahívnak minden szereplőt, az iskolákat, a vállalatokat, mindenkit, akit gondolnak és aki ott aktív szerepet vállal ebben –, hogy egyezzenek meg ők, ki-mit képez. A Kamara gyűjtse össze, hogy kinek mire van szüksége, a környékbeli munkaerőpiac milyen szakmákat vár, milyen felkészültségű munkavállalókat vár, ezt jelezze vissza az iskolák felé, és az iskolák pedig állapodjanak meg egymással, hogy ki mit tud vállalni, ki mit tud képezni. Ez egy kicsit bonyolultabb lesz, mint eddig volt. Éppen az ágazati alapozó képzés miatt, hiszen egy szélesebb spektrumot fog át, mint maga egy szakma, azaz arra is figyelniük kell az iskoláknak, hogy az ágazati alapozás egészét képesek legyenek átadni a diákjaiknak. Ezzel a rendszerrel tudjuk stabilizálni a szerkezetet, mindenki elégedett lehet, hiszen egy közös megállapodás született, nem mondhatja senki azt, hogy valamifajta minisztériumi, föntről jövő diktátum alapján dőlt el, hogy ki milyen területen, ki milyen szakmát, vagy ki milyen ágazatban képez, hanem ez az egymásközti megállapodás tárgya lesz. Biztos, hogy nem lesz könnyű sok helyen. Nem egy formák a fenntartók, nem egyformák a szereplők, de meg kell ezt oldaniuk. Nekik, ott helyben.

Segíti az oktatásirányítást mindenképpen az is, hogy ez (az együttműködés) azzal is együtt jár, hogy egy központi tanulmányi rendszert, egyformán használ mindenki. Az állami és a nem állami fenntartók mindegyike. Az adatok a minisztériumi szintű irányítás számára is rendelkezésre fognak állni, hogy hol és hogyan alakul a képzés.

Hová tudnak jelentkezni a diákok ezentúl? A következő egy nagyon nehéz év lesz. Most még van egy hatályos törvényünk, amiben szakgimnáziumi és a szakközépiskolai képzés van. A KIFIR-ben is ezek az iskolatípusok és képzési típusok jelennek meg, de az OKJ rendelet módosításával már megérkezett az előszele az új rendszernek, abban már csak százhetvennégy szakma szerepel és több részszakma. Ezek egy új szakmai jegyzékbe kerülnek majd át, és közben már azt is tudjuk, hogy 2020 szeptemberében már nem szakmai gimnáziumi képzés indul, hanem technikumi képzés, ami azért modelljében, alapjaiban és szemléletében is teljesen más. A szakközépiskolai, most szakközépiskolának hívott hároméves „szakmunkásképzés”, pedig szakképző iskolai képzéssé válik. A szakgimnázium, mint iskolatípus vagy forma megmarad, de a köznevelési törvény hatálya alatt,  a művészeti kulturális területen szakképesítést is adó, de inkább a gimnáziumi képzési formához hasonlító vagy igazodó képzések tekintetében. Ezt ezek az ágazatok kifejezetten kérték, hogy ők így maradhassanak. Nekik nagyon nehéz volt alkalmazkodni a szakképzés sajátosságaihoz. A művészeti képzés teljesen más jellegű, nekünk is nehéz volt a törvényben állandóan azt leírni, hogy egyébként és a művészetiekre milyen kivételek vonatkoznak minden egyes szakasznál. Nem biztos, hogy odavaló, ha folyamatosan kivételi szabályokkal kell terhelni. Tehát ők maradnak a köznevelési rendszerben. Természetesen a gimnázium, mint lehetőség ott marad, illetve a szakiskolák is a köznevelési rendszer részei maradnak, hiszen ott azért – amellett természetesen, hogy borzasztóan fontos a szerepük, hogy munkaerőpiaci relevanciával bíró, használható szakmát, papírt adjanak az érintett gyerekeknek – a fejlesztés, a gyógypedagógia munka nagyon erőteljes. Tehát működési modelljükben is és szerepükben is, inkább a közneveléshez kötődnek. Azzal együtt természetesen, hogy továbbra is szakmát tudnak oktatni, és oktathatnak. Tehát a régi szakgimnázium helyett a technikumi képzés indul, jelenleg ide lehet már jelentkezni és ősszel ebben fogják tanulmányaikat megkezdeni a gyerekek. Természetesen megmarad a nyelvi előkészítés lehetősége és a két tanítási nyelvű képzés is. A másik induló új iskolatípus a szakképző iskola. Itt pedig a már néhány helyen pilotként elindult orientációs évfolyamok jelennek meg kiszélesedő új lehetőségként ún. előkészítő évként. Ebben az évben ilyenek tehát már több helyen indultak, és elég nagy sikerük van. Ott már tapasztalat is van. Arra hívnám fel a figyelmet, hogy terveink szerint már 2020 szeptemberében, az akkori nyolcadikosoknak lehetőségük lesz, és talán kötelezettségük is lesz egy olyan fajta pályaorientációs kompetencia mérést elvégezni – a nyolcadik évfolyam elején, tehát az első félévben –, ami segíti őket abban, hogy megtalálják az útjukat, hogy milyen középiskolát válasszanak. Semmilyen kötelezettséggel ez nem jár. Pusztán egy segítség ahhoz, ha a gyerek ezt a mérést elvégzi, akkor „kiköpi” neki a gép, hogy az ő környezetében milyen iskolák vannak, amelyek az ő kompetenciáinak, az ő érdeklődési körének vélhetően megfelelnek. Ebben benne lesznek a gimnáziumok is, a technikumok is, a szakképző iskolák is. Benne lesz minden, ami a környékén van, hiszen mondjuk egy műszaki érdeklődésű gyereknek egy matek tagozatos, vagy reál tagozatos gimnázium pont úgy meg tud felelni, mint egy jó műszaki technikum, függően persze a további tanulmányi eredményétől és a további életcéljaitól vagy tanulási céljaitól.

A szerkezet látszik, de arra is felhívnám a figyelmet, hogy sokkal jobban átjárható lesz ez a rendszer, mint eddig. Pont azért, mert ágazati alapozó képzés van, ami nem olyan erőteljes, tehát a szakmai képzés a technikumban sem olyan erőteljes az első két évben, hogy azt ne lehetne behozni. Nagyon erősen a közismereti tartalom dominál az első két évében a technikumnak. Az első két év közismeret, picike szakma, az is az ágazatról szól, az ágazatot mutatja meg két éven keresztül, továbbá a közismereti tartalomnak egy igen jelentős része viszont erre az időszakra esik. Nem nyomjuk agyon a gyereket a szakmai tárgyakkal, és nem is kell konkrét szakmát választania, megismerhet mindent maga körül. A tizedik évfolyamon tesz egy ágazati alapvizsgát, a tizedik évfolyam végén – ez majd a szakképzőben a kilencedik évfolyam végén lesz – és azt követően vagy azzal egyidőben választja ki a konkrét szakmát, amit onnantól kezdve tanul. Innentől kezdve viszont már duális képzésben is részt tud venni. A mostaniakkal ellentétben, amikor nagyon kevés a szakmai órájuk, itt már tömbösítve meg tud jelenni a szakmai képzés, itt már sokkal több szakmai ismeretet, órát kap, tehát ez már duális képzésben is végezhető. Ami még fontos, hogy az elmélet és a gyakorlat merev szétválasztása eltűnt a törvényből. Nincs szétválasztva, csak szakmai képzés van. Szakirányú szakmai képzés, ebben minden benne van. Sok esetben a kerettanterveket olvasva is az látszott, hogy ez a nagyon merev szétválasztás időnként ugyanazt a tartalmat eredményezte az elméleti és utána a gyakorlati órán is, ugyanazzal a címmel, ugyanazzal a tartalommal futott egy-egy tantárgy, csak elméletben megmutatták a gyerekeknek a Petri-csészét és gyakorlatban meg is foghatta. Természetesen van olyan, ami nagyon elméleti tématerület vagy tárgy egy-egy szakmai oktatásban, meg valami nagyon-nagyon gyakorlati, de azért nagyon sok esetben a gyakorlatba beágyazva lehet elméletet oktatni és tanítani. Ez általában hatékonyabb is, hiszen ha a gyerek tapasztal is közben, akkor sokkal könnyebben megérti az elméletet is, mintha előtte a táblánál próbáljuk neki elmagyarázni, amit már egyébként lehet, hogy kilencedikben megutált, mert nem érti. Viszont ha meg is mutatom, akkor tudja mi az, amit tanul, mi az értelme, szakmai háttere a képletnek, amit utána a táblára fölír. Így már a technikumban is sokkal erőteljesebb lehet a vállalati szereplőknek a bevonódása.

Egy másik nagy újdonság lesz a törvényben és majd a végrehajtási rendeletben, hogy innentől kezdve a szakképzésben nem heti óraszámban gondolkodunk, nem heti órakeretekben, hanem éves órakeretben. Éves óraszámokban, hogy a tömbösítésre lehetőség legyen. Ez a mostani rendszerben nem igazán lehetséges, hiszen minden pedagógusnak minden héten meg kell legyen az a huszonkettő–huszonhat órája. Az itt meghatározott éves órakeretet a végrehajtási rendelet tervezetében úgy szerepel, hogy hétszáz valahány óra, ami kontakt óraként jelenik meg, ezt ha elosztjuk a harminchat tanulmányi héttel, akkor ez huszonkettő óra konkrétan, és efölött már már minden túlórának számít. Így egyáltalán nem biztos, hogy minden oktatónak minden héten pont ugyanannyi órája lesz. Iskolaszervezési kérdés, ami nem lesz egyszerű az elején, hiszen nem ehhez szokott hozzá a rendszer, de ez segíti azt, hogy a gyerekek tömbösítve ki tudjanak menni duális képzésbe. Mert a képző partnereknek az volt a legnagyobb problémája eddig – a technikusok azért nem tudtak üzemi környezetben, vállalati környezetben tanulni –, hogy napi egy vagy két órára nem érdemes kimenni. Tehát csak az értelmezhető a cég számára is, ha a gyerek legalább egy egész napot, de inkább mondjuk egy vagy két hetet folyamatosan ott tölt a vállalatnál. A technikusoknál még újdonság az is, hogy nem négy plusz egy éves a képzés, mint a szakgimnáziumban, hanem ötéves. Az ötödik, tizenharmadik évfolyam végén szerez érettségi vizsgát is, aminek az ötödik tárgya az maga a szakmai vizsga, ami emelt szintű érettségi tárgynak számít. Tehát egy szakmai vizsgát tesz és mellette négy tárgyból érettségizik, de mindjárt lesz egy emeltszintű vizsgája is. Ugyanakkor azért, hogy ne egyszerre jelentkezzen ez a teljes vizsgázási teher és az utolsó évet a gyerek már lehetőleg csak szakmai oktatásban, a duális képzésben töltse, megengedjük azt, hogy három tárgyból előrehozott érettségit tehessen. Nyilván ez nem kötelező, tehát ha ellustulja a tanuló, akkor majd tizenharmadikban fog szenvedni a végén, de azért a szervezésben azt javasoljuk, hogy a tizenkettedik év végén három tárgyból tegyen előrehozott érettségi vizsgát és csak a nyelvet, a nyelv tanulását vigye magával a szakmai mellett tovább a tizenharmadik évfolyamra. Így azért az is talán erőteljesebben vagy jobban biztosítható, hogy a diák nyelvvizsgával jöjjön ki a képzésből, egy emelt szintű nyelvi érettségivel, ami nyelvvizsgát jelent neki. Ezzel is egy kicsit elősegítve, hogy felsőoktatásba könnyen át tudjon lépni, szakirányba minél könnyebben tudjon továbbtanulni.

A technikumi képzésnek az újdonságait vagy előnyei összefoglalva. A konkrét szakmaválasztás kitolódik két évvel, tehát csak az ágazatot kell helyesen belőni a jelentkezéskor. Ha mégsem lesz szimpatikus a választott ágazat, akkor nem kellene várni tizedikig vagy tizenkettedikig, hogy akkor majd leérettségizik és utána vált. Most sokszor az történik, hogy szakgimnáziumban már nagyon tudja a kilencedik év végére a gyerek, hogy ő ezen a területen az életbe nem fog dolgozni és nem is akar, de azért marad az érettségiig, é csak azután megy másfelé. Azt gondolom, inkább menjen át hamarabb, ha nem tetszik neki, akkor mielőbb válasszon másik ágazatot, nem lesznek behozhatatlan hátrányai a tudásában, hiszen az ágazati alapozásban nincsenek olyan erős szakmai tartalmak, amiket ne lehetne pótolni. Egy nagyon jó, magas színvonalú papírral jöhet ki a végén, egy technikusi oklevéllel, ennek a munkaerőpiacon egyre nagyobb lesz a kereslete és a szerepe, hiszen egyre magasabb tudásszintű kollégákat várnak mindenhol. Az automatizáció, a digitalizáció azzal is jár, hogy a betanított munkás szerepét egyre inkább átveszik a robotok, tehát egyre inkább olyan munkaerőre van szüksége a cégeknek, aki kommunikálni tud a robotokkal, aki irányítani tudja a robotot, tehát sokkal magasabb tudású kollégákat várnak, már a középszintű végzettséggel is.

A szakképző iskola a hároméves képzéssel nem ad érettségit, hanem kb. egyharmad közismereti tartalom mellett szakmát tanul benne a gyerek végig. A kilencedik évfolyamon itt is ágazati alapozó képzés van, egyébként tartalmában, illetve a vizsga tartalmában ez teljesen ugyanaz, mint a technikum tizedik végi alapozó vizsgája, hiszen mind a két szinten ugyanazokat az alapokat kell megtanulni. Óraszámban itt az egy év alatt lesz annyi szakmai óra, mint a technikumban a két év alatt. Itt kevesebb a közismeret, de itt is az első évben lesz a közismeret hangsúlyos. Azokat a kompetenciákat kell itt fölszednie, amivel utána a konkrét szakmát tudja tanulni. A kilencedik év végén tesz tehát a tanuló ágazati alapozó vizsgát, és a kilencedik év végén választja ki a konkrét szakmáját. Az ágazatonként változik, hogy hány szakmából tud választani, illetve az iskola adottságain is múlik, hogy hány szakmából tud választási lehetőséget nyújtani az alapozó képzés után. Vannak olyan területek (például az építőipar), ahol akár tizennégy szakma is rendelkezésre áll az alapozó képzés végén.

A duális képzés ezen a területen adottság, most a „szakmunkásképzésben” tanuló gyerekeknek hetvenöt százaléka duális képzésben van, ezt tovább erősítjük. Arra hívom fel a figyelmet, hogy az iskola és a duális képző partner, tehát a vállalat kapcsolata sokkal szorosabbá válik. Bele fog kerülni a törvénybe az a szabályozás, hogy együtt értékelik a gyereket, együtt osztályozzák, tehát megvan a kontroll mindkét irányból. Az iskola kontrollja is erősebb a vállalati partner felé. Ez nagyon fontos, mert az nagyon rossz volt eddig, hogy a vizsga előtt két-három héttel derült ki, hogy a gyerek semmit nem tanult meg rendesen a duális képzőhelyen, és az iskolának felkészíteni a vizsgára.

A hétszáz fölötti számú OKJ-s képesítésből százhetvennégy alapszakma lett. Ezek azok, amik iskolában oktathatók és csak iskolában oktathatók. Az összes többi, ami ráépülés vagy rövid idő alatt elsajátítható tudástartalom, ezek egy másik körbe, a szakmai képzés körébe kerültek. Ez a kör elsősorban a felnőttek képzésében kap szerepet. Emellett van a technikum és a szakképző iskola, kilencvennyolc, illetve hetvenhat darab szakmával. A részszakma pedig egy mellékág. De van rá lehetőség – elsősorban az integráltan nevelt, SNI-s tanulók esetében –, hogy a végén az egész szakmát valamiért nem tudja teljesíteni, részszakmát kaphat. Köznevelési intézményben is folyhat szakmai képzés, szakmai oktatás a továbbiakban is, hiszen a művészi kulturális és pedagógia ágazatban itt maradnak a szakmai képzések, szakgimnáziumi formában, illetve a szakiskolák is a köznevelési törvény hatálya alatt maradnak a továbbiakban is.

Az általános iskolák is megkapták a tájékoztató füzetet az új alapszakmákról, amely megmutatja, hogy ezeknek mi a tartalma, hogy néznek ki, mik lesznek, mire lehet jelentkezni. A háttértámogató cégünk, szervezetünk, az IKK az Innovatív Képzéstámogató Központ honlapján (ikk.hu) megtalálható egy szakmakereső térképpel, iskolakereső és egy összehasonlító tábla arra, hogy a régi szakképesítést melyik új szakmának, szakképesítésnek lehet megfeleltetni. Köszönöm szépen a figyelmet.