Dr. Polonkai Mária

A pedagógusszerepek változásai
a tehetséges tanulók segítésében

Az előadás prezentációja pdf formátumban 

Az előadásomat a címben foglaltak második részével szeretném kezdeni. A tehetségsegítés egy sokszínű, soktényezős, komplex tevékenység, amely magában foglalja a tehetség-felismerést, a tehetségazonosítást, a tehetséggondozást, a tehetségfejlesztést, a tehetség-tanácsadást, a tehetségnevelést, a pénzügyi, a menedzsment, a vezetői tevékenységet, amelynek célja a tehetségügy intézményi, helyi, regionális, társadalmi szintű előmozdítása, vagy egy személy/csoport tehetségének kibontakozása.

A pedagógusszerepekkel való foglalkozás akkor került az érdeklődésünk fókuszába, amikor a tehetségsegítésben a csoportos fejlesztéssel, a gazdagító programok szerepével, a játék bevonásával a tehetségsegítésbe, a tutorálással, a mentorálással foglalkoztunk.

A sokféle tevékenységben a sok szereplő között kiemelt szerepe van két csoportnak, az egyik a tehetségsegítők csoportja (pedagógus, szakember, művész, edző stb.) a másik csoport, akikre a fejlesztés irányul a tanulók, a tehetségsegítés alanyai.

Némi bizonytalanságot éreztünk a tehetségsegítő felnőtt csoportban abból a szempontból, hogy hová is kell az aktivitás során a súlypontot helyezni, hogyan is kell a sokféle tanulót az egyes tevékenységekben támogatni, milyen ismeretekkel kell a pedagógusoknak rendelkezniük, főleg milyen tulajdonságok meglétét kívánja tőlük a feladat megoldása.

A pedagógus szerepek között a szakirodalomban a hagyományos szerepeket találtuk: általános értelmiségi, minden tudást birtokló, értékrend alapján nevelő, tekintéllyel rendelkező (fegyelmező), illetve a megközelíthetetlen.

Ezeket a pedagógus szerepeket hallottuk a tutor jelöltek válogatásán, amikor arról beszéltek, hogy a versenyfelkészítő pedagógus egy nagy tekintéllyel rendelkező, keményen fegyelmező tanár, mert csak így éri el, hogy tanítványa sikert érjen el.

Tovább vizsgálva kérdést, milyen kompetenciákkal rendelkeznek azok a pedagógusok, szakemberek, tehetségsegítők, tutorok, mentorok, akik a tehetségígéretekkel foglalkoznak, azt a megállapításra jutottunk, hogy ez bizony speciális felkészültséget igényel.

A tanuló nevelésére, a tehetségnevelésre a pedagógus személyisége nagy hatással van fogalmazta meg Seeley (1997), Balogh (2006), Silverman (2008). A szakirodalom a következő személyiségtulajdonságokat hangsúlyozza:

• tapasztalat, magabiztosság,
• a szakma iránti érdeklődés,
• a magas teljesítményigény,
• a tanulók iránti nyitottság,
• önálló tanulást kialakító,
• önálló döntésre képes,
• önértékelő,
• érdeklődést és kíváncsiságot felkeltő,
• problémamegoldó képességet kialakítani tudó,
• hisz abban, hogy a fejlesztendő egyének eltérő képességűek.

A fent felsorolt személyiségtulajdonságokkal nagyon sok pedagógus rendelkezik, kiváló szaktanárok, tanítványaik sikereket érnek el.

A tehetségsegítéssel foglakozó pedagógusok képességeinek leírásánál kíváncsiak voltunk a pedagógus kompetenciamodellekre, azokra a tanári képességekre és készségekre, melyek a tanítás-tanulás folyamatához kapcsolódnak.

A kompetenciák közül csak azokra hivatkoznék, melyek relevánsak a téma szempontjából, segítenek a kérdések megválaszolásában, mert azt tapasztaltuk, hogy a tanítási-tanulási folyamathoz kapcsolódó kompetenciák a legerősebbek, ezektől a tehetségsegítés folyamatában gyakran a pedagógusok nem is tudnak elvonatkoztatni.

A sokféle modellt vizsgálatából néhányat kiemelve:

• Quinn (1996) szerint a kompetencia egy feladat vagy szerep teljesítéséhez szükséges tudást vagy képességet jelöl.
• Coolahan (1995) szerint a kompetenciát olyan általános képességként kell tekinteni, amely a tudáson, tapasztalaton, az értékeken, és a diszpozíciókon alapszik, és amelyet egy adott személy tanulás során fejleszti ki magában.
• Falus Iván (2005) a pedagógushivatáshoz kapcsolódó kompetenciáról azt írja, hogy … pszichikus képződmények olyan rendszere, amely felöleli az egyénnek az adott területre vonatkozó ismereteit, nézeteit, motívumait, gyakorlati készségeit, s ezáltal lehetővé teszi az eredményes tevékenységet.

Sokféle kompetenciamodellt megnézhetünk, F. W. Kron rendszere, Pedagógus Életpályamodell 2013, OECD, ausztrál kompetenciamodell, szingapuri modell stb.

A pedagógus kompetenciamodellekben többször leírták a készségeket és képességeket, melyek szükségesek a végzett tevékenységekhez. A XXI. századi modellek nem a tanári tevékenységhez kapcsolják készségeket és képességeket, hanem a tanulási tevékenységhez, ezáltal átalakul a tudásfogalom, alakul a pedagógus szerep is.

A fenti diagramról leolvasható, hogy milyen kompetenciákra és készségekre, képességekre van szüksége az együttműködésben a pedagógusoknak és tanulóknak (tudományos és gazdasági műveltség, multikulturális felelősségvállalás, rugalmasság, önállóság, kíváncsiság, kreativitás, problémamegoldó gondolkodás, együttműködés, tervezés, szervezés, hatékony eszközhasználat stb.)

Az eddig mondottakból levonható az a következtetés, hogy a pedagógus szerepek megközelítésében kellenek a tanári kompetenciák és a XXI. századi tanulási készségek és képességek áttekintése nélkül, a pedagógus szerepek működése közben figyelhetjük meg a kompetenciákat, készségek, képességek együttesét. A pedagógus szerepe tehát a kompetenciáinak, készségeinek, képességeinek összességét jelenti, ernyőfogalomként értelmezhető.

A tehetségsegítéssel, mint tevékenységgel tovább foglalkozva, arra a következtetésre jutottunk, hogy az érzelmi intelligencia kulcsfontosságú szerepet tölt be nevelésben, a tanulásban, a személyiségfejlesztésben, a segítő tevékenységben, főleg a tutori, mentori foglalkozásokban, a kapcsolatokban, úgy, hogy az érzelmi intelligencia fejlesztése a felsőoktatásban és a köznevelésben egyik kevésbé sikeres területnek számít.

Nem ezen előadás feladatának tartom, hogy az érzelmi intelligencia meghatározását, modelljeit részletesen bemutassam, de az elmondható, hogy az érzelmi intelligencia képesség együttesébe olyan személyiségvonások tartoznak, melyek nélkülözhetetlenek a célok elérésében, az érvényesülésben, a sikerben. Ilyenek a kitartás, a motiváció, a teljesítmény motiváció, a szociális készségek, az énkép, az önismeret, az önkontroll, az önbizalom, az önértékelés, az attitűd, a lelkiismeretesség, az alkalmazkodóképesség, az innovációs készség stb.

A tutori és a mentori programokban kiemelt szerepet szántunk a Thordike (1990) által kiemelt szociális intelligenciának, vagy Például: a Gardner (1993) többszörös intelligencia fogalmában is megtalálható interperszonális (önmonitorozó, aktivizáló képesség) és az intraperszonális intelligencia (kapcsolatteremtő képesség) elemeire. Csíkszentmihályi Mihály (1990) arra mutat rá, hogy a kognitív teljesítmények nem vezethetők le a kognitív tényezőkből. A siker azon múlik, hogy a tehetségígéret tanuló a pszichés energiáit hozzá tudja-e igazítani a feladatokhoz, és az adott műveletek megoldását belső jutalomként éli-e meg.

A tehetségsegítésben a kutatások is kimutatják, de a tapasztalatok is megerősítenek benne, hogy a tehetséges tanulókat nagyfokú önállóság, erkölcsösség, szakirányok iránti elkötelezettség, alázat, töretlen optimizmus jellemzi.

Valójában az alkotómunka kudarcok és sikerek hullámzása, az egyensúly nem mindig stabil. A boldogulás záloga az érzelmi intelligencia és az értelem harmóniája.

Visszatérve a konferencia címéhez, ejtsünk szót arról is, hogy a három nap fő témája a mesterséges intelligencia, és felmerül a kérdés, hogy a mesterséges intelligencia milyen hatással lesz a tanítás-tanulás folyamatára, az érzelmi intelligencia fejlődésére, a tehetséggondozásra.

Érdekes hírt lehetett olvasni az elmúlt hónapban: Új-Zélandon megmutatták, hogy milyen lesz a jövő oktatása: mesterséges intelligencia – képernyőn megjelenő avatar, ami mögött a mesterséges intelligencia dolgozik – tanítja a diákokat. A virtuális tanár tanít, magyaráz, lehet tőle kérdezni, ő is kérdez, ellenőrzi, hogy megértették-e a diákok a magyarázatát.

Lehet, hogy a mesterséges intelligencia hatékonyabban tanít: a tanulóknak nem kell versengniük a tanárok figyelméért, a mesterséges intelligencia megtanulja a diák erősségeit és gyengeségeit, így a módszereket is a tanulóra szabja.

Egy angol kutató, Antony Sheldon szerint 10 év kell ahhoz, hogy a mesterséges intelligencia elfoglalja a tanárok helyét. A tanárok nem válnak feleslegessé, hanem ismét változik a szerepük: a keretek fenntartásában segédkeznek.

Még nem biztos, hogy le tudjuk írni ezt a szerepváltozást, de az már most is látható, hogy az eszköz/gép nem tud mindent pótolni, úgy látjuk még korlátozottak a lehetőségei.

A tudásalapú társadalomban az nyer, aki a leggyorsabban és a legpontosabban tudja megszerezni az információt, és legjobban tudja azt felhasználni. Aki naprakész, hiteles és korszerű, aki keményen tud dolgozni.

Hogy ki képes erre, azon múlik mennyire felkészült a személyiség, mennyire fejlett az érzelmi intelligenciája, a mesterséges intelligenciája, rendelkezik azzal a képességgel, hogy a szerepeket jól tudja megválasztani a tehetséges tanítványai fejlesztésében.

A hagyományos pedagógus szerepek mellett a XXI. sz. első évtizedeiben az új pedagógusszerepek: dinamikus, fejlesztő, menedzser, innovatív, tanácsadó, kísérletező, információban eligazító, tudásszerzést segítő, életmód mintákból segít választani, eligazít, közvetít, empatikus, problémamegoldó, nyílt, érzelem gazdag, nyitott, bizalomteljes légkör kialakítója.