Szilágyi Ádám
A jelen kulcsa – digitális kompetenciák &
adatalapú döntések szekció összefoglalója
A Digitális Jólét Nkft. Digitális Pedagógiai Módszertani Központ (továbbiakban: DPMK) immár második alkalommal rendezte meg az oktatási digitalizáció makroszintű kérdéseivel foglalkozó szekcióját az Országos Közoktatási Szakértői Konferencián. A „A Jelen kulcsa: digitális kompetencia & adatalapú döntéshozatal” című szekció megszervezésének célja az volt, hogy keretet teremtsen a DPMK-ban folyó szakmai munka – elsősorban a digitális oktatás rendszerszintű, makró és szakpolitikai kérdéseivel kapcsolatos – eredményeinek bemutatására.
A szekció első előadója, Tót Éva, senior digitálispedagógiai szakértő, a digitáliskompetencia keretek műfajáról és funkciójáról beszélt. Felhívta a figyelmet arra, hogy ezek az anyagok szakmai ajánlások, amelyek nemzeti adaptációja jelenleg zajlik. Azt a célt szolgálják, hogy áttekinthetővé tegyék a releváns digitális kompetenciákat, ezzel orientálják a képzési tartalmak kialakítását, és sztenderdizálják a témáról folyó szakmai párbeszéd nyelvét. Röviden bemutatta a DPMK-ban jelenleg fejlesztés alatt álló, kétszintű Digitális Kompetencia Keretrendszert, amelyben – az erre vonatkozó kormányhatározatnak megfelelően – az állampolgári kompetenciakeret mellett kidolgozásra kerülnek az önálló ágazati digitáliskompetencia keretek.
A prezentációt követő élénk vita során szóba került, hogy milyen módon fogja a pedagógus digitáliskompetencia keret hazai adaptációja érinteni a pályán lévő pedagógusokat. Felmerült, hogy érdemes-e önálló kompetencia követelményként megjeleníteni vagy minden más kompetenciába beleértendő. Elhangzott az az érv, hogy mivel új területről van szó, segítené a megértést és elfogadást, ha önállóan jelenne meg a pedagógusokra vonatkozó elvárások között.
Dr. Bajzáth Angéla PhD digitálispedagógiai szakértő előadásában a folyamatosan változó oktatási környezethez való alkalmazkodás kérdéseit érintette. A szakértő elmondta, hogy a tanulás-tanítás folyamatában a digitális eszközök használata alapvető feladat, ugyanakkor az elsődleges cél, hogy a tanulók felkészüljenek egy folyton változó, kooperációra épülő környezetre. A folyamatban meghatározó a tanárképzés megreformálásának feladata; az iskolák, a pedagógusok szerepének átalakulása; a civil és konstruktív élethez szükséges képességek változása, ahogyan a tanulás módjainak változása és a technológiai fejlődés üteme is. Ezek között kiemelt helyet foglal el a pedagógus digitális kompetenciájának fejlesztése, melynek a tanulók kompetenciaelvárásain kell alapulnia.
Az előadó kitért arra is, hogy a digitalizációval kibővülő információforrások következtében a pedagógusok napi munkájában egyre meghatározóbbá válik a facilitátori szerep. A DPMK 2018-ban lefolytatott attitűdkutatásának tapasztalatait idézve megállapította, hogy leginkább készen használható megoldásokkal és szolgáltatásokkal lehet segíteni a pedagógusok digitális átállását.
A szekció Salomvári György, senior rendszertervezési szakértő, adatalapú döntéshozatal témaköréhez tartozó előadásával folytatódott. Az előadó bemutatta a 2016-ban elfogadott Digitális Oktatási Stratégia (DOS) nyomon követésére kifejlesztett DOS Monitoring Rendszert (DMR). Amint az az előadásban is elhangzott, a DMR korántsem egy eszköz-centrikus indikátorgyűjtemény: a Rendszer által felölelt 6 fókuszterület 83 indikátora ugyanis többségében a finanszírozásra, a pedagógusok felkészültségére és attitűdjére, konkrét digitális tanítás-tanulás mérésére alkalmas (teljeskörű, vagy reprezentatív) mutatókat tartalmaz. Az elkészült rendszer fő célja, hogy mérhető, összehasonlítható eredményeket szolgáltasson a fenntartóknak és szakpolitikának; beavatkozási területeket definiálhasson a fejlesztéspolitika számára, s alapja tudjon lenni a DOS implementációjának helyzetét elemző éves jelentéseknek.
A Rendszer néhány riportjának megtekintése során a hallgatóság megtudhatta, hogy az iskolai feladatokkal kapcsolatosan Magyarországon a tanulók csak 38%-a böngészik legalább heti rendszerességgel az interneten otthon – míg az európai átlag 60%. Megállapításra került az is, hogy mintegy 350 000 olyan diák lehet a köznevelésben, aki még heti rendszerességgel sem lép fel tanuláshoz köthető céllal a világhálóra, bár otthon mind internet, mind eszközhozzáféréssel rendelkezik.
A szekció Szilágyi Ádám, adatelemzési szakértő, a mesterséges intelligencia oktatási felhasználásának lehetőségeit bemutató előadásával zárult. Az előadó szerint a mesterséges intelligenciával kapcsolatos elképzelések mára jóval közelebb állnak a valósághoz: a sci-fi szerű elképzelésekkel már egyre ritkábban találkozhatunk. Fontos megállapítás volt, hogy a mesterséges intelligencia iskolai alkalmazása nem jár együtt a pedagógusok leváltásával: a folyamaton sokkal inkább a hatékony feladatmegosztást értjük, melyre számos lehetőséget biztosítanak az immár rutin-szellemi feladatokat is ellátni képes rendszerek. A pedagógusok munkája többek között megkönnyíthető a házifeladatok javításának, az órai anyagok előkészítésének, vagy a tanulói adatok valós idejű elemzésének „kiszervezésével”, míg a diákok számára az adott tanulási tartalom elemei személyre szabhatóvá válnak.
Az előadó megemlítette, hogy az MI alkalmazási feltételei között kiemelt helyen szerepel az algoritmusok tanításához szükséges minőségi adatok rendelkezésre állása, ugyanakkor ma is elérhető néhány MI-alapú alkalmazás (Például: DuoLingo, Grammarly stb.), mely már most is segítheti a pedagógusok munkáját. Az előadás a DPMK MI területén végzett adatelemzési pilotjának, valamint a pekingi Nemzetközi Mesterséges Intelligencia és Oktatás Konferencián való részvétel tapasztalatainak bemutatásával zárult.
