Dr. Varga Attila[1] – Neumayer Éva[2]

Iskolai tehetséggondozás a természetben,
egy pedagógus-továbbképzés tanulságai

Bevezetés

A Nemzeti Tehetség Központ egyik feladata az iskolai tehetséggondozó munkát támogató akkreditált pedagógus-továbbképzések fejlesztése és szervezése. E feladat keretében fejlesztették a Központ munkatársai „A természet, a szabadtéri tevékenységek (outdoor education) és a komplex tanulásszervezési formák fontossága és lehetőségei a tehetséggondozásban” című továbbképzést. Jelen írás ennek a továbbképzésnek az elméleti hátterét, célját, fő témaköreit és az eddig megtartott továbbképzések tapasztalatait mutatja be.

Elméleti háttér

Környezetpszichológiai kutatásokból egyértelművé vált, hogy a gyerekek neurológiai fejlődési rendellenességeinek, tanulási zavarainak egy jelentős része mögött legalább részben a természetben töltött idő hiánya által okozott természethiány szindróma húzódik meg. (Louv, 2005) A tehetséges gyerekekkel kapcsolatos kutatások rávilágítottak arra, hogy a tehetséges gyerekek körében is gyakoriak a neurológiai fejlődési rendellenességek, tanulási zavarok, vagyis a kettős különlegességű tehetséges diákok (Gyarmathy, 2015).

A fenti kutatási eredményekből adódott az elgondolás, hogy fontos lenne egy olyan pedagógus-továbbképzést fejleszteni, amely egyfelől bemutatja, hogyan járulhat hozzá az iskola, hogy a tehetséges gyerekek is elegendő időt töltsenek a természetben, másfelől azt is bemutatja, milyen szerepet tölthet be a természetben töltött idő, a természettel való foglalkozás a tehetséggondozásban.

A természethiány fogalma először Richard Louv Last Child in the Woods (Útolsó gyermek a vadonban) című könyvében (Louv, 2005). Bárdi Árpád disszertációjában a következőképpen idézi:

„A természethiány nem egy hivatalos diagnózis, de egyfajta probléma-megközelítés. Megfogalmazása a természettől való elidegenedés emberiségre gyakorolt hatásainak, úgymint: az érzékszervek csökkentett használata; a figyelemzavar; a pszichés és érzelmi betegségek arányának növekedése.”
(Bárdi, 2015., old.: 112)

A természethiány nem azt jelenti, hogy valaki egyáltalán nem tölt időt természetes környezetben, hanem alapvetően a természettel való kapcsolat jellegének változását: a közvetlenség, a rendszeresség és a szabadon választhatóság hiányát. A természettel való rendszeres kapcsolat hiánya többféle zavarhoz (például: figyelemzavar, hiperaktivitás, stressz szint emelkedése, elhízás) hozzájárulhat. A legnagyobb baj az, hogy a természettel kapcsolatos élmények ma már jórészt közvetítőkön keresztül jutnak el a gyerekekhez – képernyő, nyomtatott anyagok. Megváltoztak a szokások, a gyerekek is sokkal több időt töltenek zárt térben, képernyő előtt és kontrolállt tevékenységgel, mint régebben.

Az emberi agy, bár nagyon alkalmazkodóképes, több millió éves evolúciója során alapvetően a természeti környezetre optimalizálódott. Ezért van az, hogy – amint Dúll Andrea környezetpszichológus egy beszélgetésben megfogalmazta – az ember mintegy „megfürdik” a természet adta élményekben. A természetben használjuk az összes érzékszervünket (nem csak a szemünket), az ottani rend és rendezetlenség harmonikus egyensúlya szépségérzetet kelt bennünk, és ez is segít a regenerálódásban (Bolcsó, 2017).

A természet jótékony hatásának tudományos igazolása nem könnyű feladat. Bár mindannyian érezzük, látjuk is a gyerekeken, hogy jót tesz nekik, ha a szabadban vannak, nehéz ezzel kapcsolatban egzakt kutatásokat végezni. Tim Gill könyvében több, a természetben történő programra irányuló kutatás eredményét összegzi. 61 db, 2003 és 2011 között megjelent tanulmányt vizsgált meg, figyelembe vette ezek módszertanát is (Gill, 2014). A tanulmányok alapján a természet legmegalapozottabb hatásai a gyerekekre a következők:

• Jótékony hatás a fizikai és lelki egészségre, ezen belül érzelmi szabályozásra és a motorikus fejlődésre.
• Természethez való pozitív hozzáállás felnőttkorban.
• Természettudományokban való jobb haladás, nagyobb környezettel kapcsolatos tudás.
• Egészségesebb étkezési szokások.

További megalapozott állítások:

• Önbizalom növekedése.
• Nyelvi és kommunikációs képességek javulása.
• Pszicho-szociális egészség.
• Közösség erősítés.
• Szociális készségek.

Richard Louv könyvében bemutat olyan kutatásokat is, melyek a természet jótékony hatását bizonyítják hiperaktív gyerekekre: a természetben töltött idő hatására csökkent az agresszió, szorongás és a stressz. Jó hatást gyakorolt a depresszióban szenvedőkre is (Louv, 2005). A legújabb nagymintás kutatások ma már azt a természetben eltöltendő minimum időmennyiséget is sikerült meghatározni (két óra hetente), ami alatt már nagy valószínűséggel pszichés és vagy testi problémák jelentkeznek (White, és mtsai., 2019).

A természetben töltött idő a mellett, hogy egészségesebbé teszi a diákokat nagyon jó helyszíne a felfedezéseknek, a tapasztalati tanulásnak, és sok gyereket erősen motivál. Mindez a személyiségfejlődés mellett a kognitív képességek fejlesztésében is kulcsfontosságú. A természetnek a természettudományok oktatásában van a legfontosabb szerepe, ugyanakkor fontos látnunk, hogy a tantárgyak (nem csak a természettudományos tárgyak) közti összefüggések bemutatására is kiváló terep a természeti környezet. Gyakorlatilag a kulcskompetenciák mindegyikét lehet a természet segítségével fejleszteni. Néhány példa:

• Anyanyelvi kommunikáció: a természetben szerzett élmények megosztása, jegyzetelés a természetben, természet az irodalomban; versírás, leírások.
• Idegennyelvi kommunikáció: nemzetközi kapcsolatok természethez köthető projektek kapcsán; természettel kapcsolatos megfigyelések megosztása idegen nyelven.
• Természettudományos és technikai: itt igazan nyilvánvaló a természet szerepe; a természet által ihletett találmányok összekapcsolják a természetet és a technikát.
• Digitális: keresés természetben felmerülő kérdésekre; online terepi határozók – a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületnek (MME) már vannak mobiltelefonon is működő terepi határozói madarakra, kétéltűekre és hüllőkre.
• Szociális és állampolgári: együttműködések elősegítése, hálózatok kialakítása.
• Kezdeményezőképesség és vállalkozói: kreativitás fejlesztése; természet által ihletett találmányokra alapozott vállalkozások.
• Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőkészség: művészet a természetben, természet a művészetben.
• A hatékony, önálló tanulás: önálló feladatok, kísérletek végzése a természetben.

A továbbképzése bemutatása

A továbbképzés három fő részre tagolódik. Az első részben a természethiány fogalmának ismertetése mellett a természet diákokkal való felfedeztetéséthez kapnak módszertani segítséget a pedagógusok. A második rész a természetnek a tehetséggondozásban való felhasználásához ad ötleteket. A harmadik rész a természetnek a komplex tanulásszervezési eljárásokban való beépítéséhez nyújt támogatást.

A természet felfedeztetése

A továbbképzés során Joseph Cornell „Kézenfogva a természetben a gyerekekkel” című könyvében szereplő felosztás alapján kerülnek a különféle, a természet felfedeztetését szolgáló játékok, tevékenységek bemutatásra (Cornell, 1998):

• Lelkesedés felkeltése (mozgékony, játékos feladatok): izgalmas, vidám, indítónak alkalmas feladatok
• Figyelem összpontosítása (aktív, megfigyelő feladatok): céljuk, hogy a gyerekek képesek legyenek figyelni
• Közvetlen tapasztalás (csendes, elmélyedő feladatok): alapos megfigyelést, gondosabb érzékelést igényelnek
• Gondolatok megosztása (viszonzó, megosztó feladat): a tapasztalatok megosztása egymással, lezárás

A természet szerepe a tehetséggondozásban

A természet mint helyszín és mint téma is gyakorlatilag mindenfajta tehetség gondozásába beépíthető. Az alábbiakban néhány példát villantunk fel a továbbképzés példatárából.

Művészetek: A természetben rengeteg „művészet” rejlik, ami felfedezésre vár. Elég, ha csak a színekre gondolunk, amik változnak az évszakok során, vagy jellemzőek lehetnek egy-egy élőhelyre vagy fajra. A képzőművészetre erősen hat a természet, számos alkotást a természet ihletett. A gyerekekkel kihasználhatjuk ezt is, különböző alkotásokra ösztönözve őket: rajz, festés, fotó, kisplasztika, szobrászat stb. Másik lehetőség a természet anyagaiból való alkotás, aminek egyik megjelenési formája a természetművészet vagy land art. A természet számos zenei művet is ihletett, elég, ha csak a népdalokra gondolunk. A népdalok keletkezésének idején az emberek még sokkal inkább kötődtek a természethez, mint manapság, így annak segítségével meséltek az érzelmeikről, egyéb történeteikről.

A természetben számos olyan anyag van, amiből egyszerű hangszereket lehet készíteni. A népi hangszerek legtöbbjét el lehet készíteni erdőn-mezőn, vízparton található növényi részekből (nád, kukoricaszár, fűzfavessző stb.). Ez a tevékenység zenei és technikai tehetségfejlesztés is egyben.

Az irodalomban is sokszor megjelenik a természet: versekben, mesékben, elbeszélésekben, novellákban, regényekben leírásokban. Az irodalom segít abban, hogy ki tudjuk fejezni az érzéseinket, hangulatainkat akár a természettel kapcsolatban is. Visszakeresve egy régebbi műben szereplő leírást jobban megismerkedhetünk egy-egy táj történetével is. Az irodalom terén tehetséges diákok tehetséggondozása során is felhasználható a természetben töltött idő mint ihlet és témaforrás.

Természettudományok – STEAM oktatás: Annak bemutatása mellett, hogy a természettudományokkal kapcsolatos tehetséggondozás terepe nyilvánvalóan lehet maga a természet, a képzés során egy új pedagógiai irányzat bemutatására törekszünk, mely kapcsolatot teremt a különféle a természettudományos tárgyak között és a művészetek világát is összekapcsolja a természettudományok tanulásával. Ezt az irányzatot a STEAM73F77F[3] angol betűszóval írják le. A STEAM oktatás egy integrált oktatási megközelítés, ami többek között a tanulási célok, értékelés és a tanórai feladatok megtervezésének tudatos összekapcsolását igényli. A STEAM megközelítés alkalmazása során két vagy több tanulási célt fogalmazunk meg a természettudományok, a technológia, a mérnöki gondolkodás, a matematika és a művészetek területéről, valamint az értékelést is e területek segítségével végezzük el. Alapvető a művészetek alkalmazása és integrálása is. Fontos továbbá, hogy a példákat a valós életből vegyük, törekedjünk arra hogy az iskola élménnyé váljon, valamint, hogy a gyerekek kilépjenek a virtuális világból. A STEAM azt is jelenti, hogy összekötik a különböző területekről szerzett tudást – a művészeti gyakorlatok, művészeti elemek, tervezési alapelvek (design) és standardok segítségével. Eltörli a korlátokat és a helyükre kerül a rácsodálkozás, a kritika, a vizsgálódás, az innováció és az alkotás.

A STEAM oktatás egyik fontos irányzata a természet által ihletett találmányok, emberi alkotások vizsgálata. Ezt külön névvel is illetik – ez a biomimikri. Olyan több szaktudományt átfogó megközelítés, amelynek célja az élő természetben kifejlődött megoldások átültetése a műszaki gyakorlatba, abból a megfontolásból is kiindulva, hogy a természetben fennálló természetes kiválasztódás az optimális megoldásokat jelenti egy-egy problémára. A biomimikri története egyidős az emberiséggel, hiszen régebben nem is volt más minta csak a természet. A biomimikrinek a művészetekben és a mérnöki tudományokban való megjelenésére kiváló példa Gaudi, aki a növények, állatok, egyéb természeti jelenségek (például cseppkövek) szerkezetét tanulmányozta és az ott tapasztaltak alapján tervezte épületeinek egy részét.

Az oktatásban a biomimikri sokféle módon használható. Össze tudunk kapcsolni több tantárgyat: biológiát, földrajzot, fizikát, kémiát, matematikát, de a rajzot, egyéb művészeteket is. Sok meglévő találmány is a természet alapján készült el. A tépőzárat George de Mestral svájci mérnök találta ki 1941-ben. Az ötlet akkor jutott eszébe, mikor a kutyájából szedegette ki a bogáncsokat. Az ötlet megszületéséből hosszú és kitartó munka vezetett el addig, hogy ma már egy közismert technológiává vált. A továbbképzésen ennek az útnak a fő lépéseit és ezeknek a tehetséggondozásban való felhasználhatóságát is bemutatjuk.

Komplex tanulásszervezési eljárások

A komplex tanulásszervezési formák jellemzői, hogy életszerű helyzetekben, valóságos problémákra együtt (csoportosan) keresik a diákok a választ. Változatos munkaformákat és módszereket alkalmaznak, változatos eszközöket és információs forrásokat használnak. Alapjuk a felfedeztetés és a tevékenységközpontú tanulás. Komplex tanulásszervezési formák pl. az erdei iskola, a témanap, a témahét és a projekt. Ma már szerencsére a legtöbb pedagógus ismeri ezeket a tanulásszervezés eljárásokat, így a továbbképzés során nem ezek bemutatásával foglalkozunk, hanem a pedagógusoknak a továbbképzés egyik zárófeladataként olyan komplex tanulásszervezési helyzetet kell tervezniük, mely használja a természetet mint témát és mint helyszínt is.

A továbbképzés eredményei

A továbbképzést eddig öt csoportban 80 pedagógus végezte el. Közülük 74 nő és 6 férfi, 24 tanító, 43 általános iskolai tanár és 22 középiskolai tanár. A továbbképzések eredményeiről foglalkozásmegfigyelések, minőségbiztosítás kérdőívek, a szóbeli és írásbeli visszajelzések és a résztvevők produktumainak elemzése alapján adunk rövid összefoglalót.

A foglalkozásmegfigyelések eredményeiből a továbbképzés egyik bemelegítő foglalkozásának eredményét emelnénk ki, amely világosan rámutat a természeti, szabadtéri élmények fontosságára. A továbbképzés elején megkérjük a pedagógusokat, hogy emlékezzenek vissza egy kellemes gyerekkori élményükre, majd megkérdezzük őket, arról, hogy mi volt a helyszíne az élményüknek és kikkel voltak az adott helyszínen. Az eredményeket az alábbi grafikonokon láthatjuk.

Az eredmények alapján egyértelműen látható a szabadban kortársak között töltött keletkezett élmények dominanciája. A továbbképzés során a célunk, hogy hidat teremtsünk az iskola világa és ezek között az kellemes élmények között. Megkeressük azokat a módokat, amelyek hasznossá tehetik a szabadtéri élményeket az iskolai előrehaladás és a tehetségkibontakoztatás szempontjából is.

A kitöltött minőségbiztosítási kérdőívek eredményei alapján a továbbképzés szinte teljesen megfelel a pedagógusok elvárasainak, hasznosnak tartják a továbbképzést, és elégedettek az alkalmazott módszerekkel is. Figyelmet érdemel ugyanakkor, hogy a visszajelzések alapján a továbbképzést az előző jellemzőknél kevésbé tartják újszerűnek a pedagógusok, amint ez az alábbi grafikonon látható.

Minőségbiztosítási kérdőívek (n = 80)

A szóbeli visszajelzések alapján az a kép bontakozik ki, hogy a pedagógusok, a továbbképzés előtt is használják a szabadtéri módszereket, illetve a természettel kapcsolatos témákat a tehetséggondozási munkájuk során, de annak ellenére, hogy személyesen mindannyian átélik a természet pozitív hatását, nem voltak tisztában ennek neurológiai, pszichológiai fontosságának mértékével és további módszertani ötleteket kaptak munkájuk gazdagításához. Mindez oda vezet, hogy a jövőben nagyobb mértékben kívánják alkalmazni a szabadtéri módszereket munkájuk során. A továbbképzéseket követően néhány konkrét visszajelzés is érkezett már e szándék megvalósulásáról. Hadd álljon itt ezek közül egy példaként:

Köszönöm a képzés anyagát! Tegnap a … előkészítő évfolyamos diákjaival tettünk egy nagy sétát a …. Parkerdőben. A séta során bogyós bokrokat kellett keresniük és a telefonjukra küldött fotó segítségével meghatározniuk a fajtáját. A séta során megálltunk egy pihenőnél és a kijelölt területtel kellett közelebbi kapcsolatot kialakítaniuk a természet részei vagyunk módosított feladatlap segítségével. A séta az erdei játszótéren végződött, ahol kaptak fél óra pihenési időt. Nagyon élvezték a diákok, kolléganőm is a foglalkozást, melynek 120 perc volt az időtartama. Ezt egy életmód életvitel, egy csoportfoglalkozás és egy tanulószobai foglalkozás összevonásával tudtam megvalósítani.

Összegzés

Az eredmények alapján elmondható, hogy a továbbképzés során sikerült hidat teremteni a tehetséggondozás, leginkább zárt térbe helyezett gyakorlata és a természetben, szabad ég alatt végzett, korábban a tehetséggondozás számára nagyrészt elvesztegetett időnek gondolt pedagógiai tevékenységek (kirándulás, erdei iskola …) között. A továbbképzés további, nem várt hatása volt, hogy a pedagógusok körében a természet szerepe a saját mentális egészségük szempontjából is felértékelődött.

Hivatkozások

Bárdi, Á. (2015.): A tanösvények szerepe a kisiskolások környezeti nevelésében, PhD disszertáció. Budapest: Eötvös Loránd Tudományegyetem - Neveléstudományi Doktori Iskola. Letöltés dátuma: 2019.. 03. 13., forrás: http://ppk.elte.hu/file/bardi_arpad_dissz.pdf

Bolcsó, D. (2017): A természet wellnesshétvége az agynak. Index. Letöltés dátuma: 2019.. 11. 16., forrás: https://ind­ex.hu/tudo­many/egeszseg/2017/03/22/termeszet_termeszethiany_egeszseg_stressz_figyelemzavar/

Gill, T. (2014): The Benefits of Children’s Engagement with Nature: A Systematic Literature Review. Children, Youth and Environments, 10-34. Letöltés dátuma: 2019.. 04. 03., forrás: https://www.jstor.org/stable/pdf/10.7721/chilyoutenvi.24.2.0010.pdf

Gyarmathy, É. (2015): A különleges helyzetű tehetség és a tehetséggondozás szemléletváltásának szükségszerűsége. Magyar Pszichológiai Szemle, 70, 371–393. Letöltés dátuma: 2019.. 04. 03. , forrás: https://www.researchgate.net/publication/281981858_A_kulonleges_helyzetu_tehetseg_es_a_tehetseggondozas_szemleletvaltasanak_szuksegszerusege

Louv, R. (2005: Last Child in the Woods. Saving Our Children from Nature-Deficit Disorder. London: Atlantic Books.

White, M. P. – Alcock, I. – Grellier, J. – Wheeler, B. W. – Hartig, T. – Warber, S. L. – Fleming , L. E. (2019): Spending at least 120 minutes a week in nature is associated with good health and wellbeing. Scientific Reports, 9. Letöltés dátuma: 2019.. 07. 29., forrás: https://www.nature.com/articles/s41598-019-44097-3

[1] Nemzeti Tehetség Központ tréner

[2] Nemzeti Tehetség Központ képzésfejlesztő

[3] A STEAM, jelentése: Science – természettudomány, Technology – technológia, Engineering – mérnöki tudomány, Arts – művészet, Mathematics – matematika.