Ádám Barnabás

Katonai lovaskultúra az oktatásban
és a hagyományőrzésben

 Ádám.png

A magyar huszár az a magyar könnyűlovas, aki az elmúlt fél évezred során szinte átformálta a hadviselés arculatát és fénykorában a világ harmincnégy országa adoptálta ezt a könnyűlovassági csapatnemet. Habár a XX. században a lovon és a lovakkal vívott harc fölött eljárt az idő, de magyar huszár által csúcsra fejlesztett katonai lovaskultúra a nemzet tudatának része maradt. Az alábbiakban a ló, a magyar katonai lovaskutúra és az oktatás kapcsolódási pontjait tekintem át.

Kulcsszavak:

  • katonai lovaskultúra,
  • lófajták,
  • huszárság,
  • lovasság,
  • oktatás.

Abstract

The Hungarian Hussars are those Hungarian light cavalrymen who have influenced and even changed the military warfare during the last half thousand years whilst also passing on their best practices to 34 countries of the world. Although warfare fought from horseback was fully left behind during the twentieth century, but Hungarian military equestrian culture represented by hussars and their effect on the culture has remained part of the nation's values. In this work, my aim is to introduce the connecting points of horses and collectively the Hungarian equestrian culture to the educational system.

Keywords:

  • military equestrian culture,
  • horse breeds,
  • hussars,
  • cavalry,
  • education.

Bevezető

Nemzeti történelmünk és történelem oktatásunk egyik fontos része a magyar hadtörténelem, melynek eseményeiben és kiemelt hatású csatáiban a magyarság döntően lovakkal és lóháton vett részt. Az évszázadok hadviselése folyamán a harcmezőn alakult ki a magyar katonai lovaskultúra, mely a különféle hatásoknak köszönhetően folyamatosan fejlődött a XX. századig, amikoris a lovon vívott harc ideje végleg leáldozott, de a magyar huszár és a katonai lovaskultúra mind a mai napig része maradt a nemzet tudatának. Annak okáért, hogy az eseményeket megértsük és ifjúságunkat hazaszeretetre és önbecsülésre neveljük az oktatási rendszerünkben helye van a katonai lovaskultúrának. Mind a pedagógusoknak, mind a tanulóknak kiinduló ismeretként tudniuk kell, hogy a mai korban az emberek ismerete a lovakkal, a lovaglással és a magyar lovaskultúrával szemben alapvetően hiányos és esetenként téves. A ló eltűnt a mindennapokból, nincs jelen az életünkben, ezért nem ismeretesek annak általános szükségletei, képességei és főleg nem ismerjük a ló és a lovak szerepét a történelmi eseményeinkben. Nincs a hadtörténelem során szerepet játszó és ma is létező haszonállatok között egy sem, melynek alkalmazása tekintetében az uralkodó elvek annyira megváltoztak volna a XX. században, mint a lovaknál; nincs egy sem, mely egyrészt annyit veszített és másrészt annyit nyert volna jelentőségében. A következőkben a magyar katonai lovaskultúra, az oktatás és a hagyományőrzés kapcsolódási pontjait igyekszem megvilágítani azzal a céllal, hogy hozzájárulhassak a pedagógusok munkájának hatékonyságához.

A ló – specifikumok

Ahhoz a fentebb vázolt célnak megfeleljek, mindenekelőtt feltétlenül tisztázni szükséges a katonai lovaskultúra egyik fontos szereplőjének, a lónak alapvető élettani szükségleteit. Teszem ezt azzal a hittel, hogy az alábbi specifikumok segítenek megérteni, hogy a ló élő és érző lény, aki az ember szolgálatában és főleg a hadviselésben fokozottan igényli szükségleteinek kielégítését annak érdekében, hogy a képességei megfelelően kihasználásra kerülhessenek. Figyelembe kell venni, hogy ezek a szükségletek élettani jellegűek, az életfunkciók és képességek fenntartásához szükségesek. Ugyanúgy, mint az ember esetében, korgó gyomorral a szomjúságtól szenvedve, esetleg a páncél és a páncélos lovasa súlyát hordozva a ló sem képes teljesítményének maximumát adni és egy egész napos mozgó harc után esetleg egy kisebb patakot átugrani. Látnunk kell, hogy míg a ló szükségletei jórészt változtathatatlanok, a képességei mindig fajta és egyedfüggőek, ugyanakkor általánosságban évszázadok óta szinte mindig arra törekedtek, hogy minőségi tenyésztéssel az adott célra szánt képességeket lehetőleg a legnagyobb mértékben fejlesszék és kihasználják.

A ló szükségletei és képességei

A ló normál élelmezési igénye: 3000 gramm zab, 3600 gramm rétiszéna (vagy lucerna, here, muhar), átlagosan 90–120 percenként ennie kell (testméretéhez képes kicsi a gyomra). A ló átlagos napi víz szükséglete: 30 liter tiszta víz.

Egy átlagos hátasló képességei a különböző jármódokban:

  • Lépésben: 7–10 km/h
  • Ügetésben: 12–14 km/h
  • Vágtában: 30–50 km/h

Tartós menetteljesítménye, váltott jármódokban, egészségkárosodás nélkül átlagosan: napi 45–65 km.

2500 méter folyamatos gyors vágta után lassabb, kb. 15 perc pihentető jármód szükséges, mert ellenkező esetben a túlzott igénybevétel a ló halálához vezethet.

A ló és az ember kapcsolata

A lóval való közös élmény hiányában sok ember fél a lótól, ezen belül is attól, hogy az megharapja, megrúgja vagy esetlegesen ledobja. Nem állítható, hogy ilyen elő sem fordul, azonban sokéves tapasztalatomra alapozva biztosan mondom, két okra vezethető vissza a balesetek és a lóval kapcsolatos viselkedési problémák jelentős része. Ezek ismerete megelőzi a baleseteket.

Az első ok a ló természetének figyelmen kívül hagyása. Tudni kell, hogy a ló természetét (viselkedését) alapvetően meghatározza, hogy növényevő préda állat. A ló alapvetően a fülével, a farkával és a fejével kommunikál. Két eszköze van az önvédelemre vagy a támadásra, a fogai, mellyel harap és a lábai, melyekkel vagy rúg vagy igyekszik elmenekülni. Általánosságban két esetben történik lovas baleset:

  • Fél és menekülni akar. A ló fél az ismeretlentől, az embertől, a tárgytól, a hangtól, a fénytől, a hirtelen mozgástól. A ló számára az ember csúcsragadozó és a hátra álló fül, esetleg a kivillanó fogsor továbbá a közvetlen szembenézés vagy a felé nyúló kéz fenyegetést jelent. Ezért tanácsos, nem a szemébe, hanem az első lába elé nézni, nem hirtelen közeledni és érinteni, hanem lassan „ismerkedve” közeledni figyelve a reakciókat. A gyors nyeregbe szállás következménye lehet a ledobás, mivel a természetben is a ragadozó igyekszik a hátára ugrani és „belemarni” a ló marjába, majd a földre nyomni. Az életét féltő lónál a bizalom megszerzése a legfontosabb.
  • Nem fél és dominálni akar. A lovak mindig értékelik a környezetet, ha két ló először találkozik, eldöntik ki a vezér. Vagy testbeszéddel vagy harccal! Ha a ló már győzött le embert és úgy értékeli, hogy az emberre ismét rákényszerítheti az akaratát, akkor meg fog vele próbálkozni és harcot fog kezdeményezni. A ló támadásának előjelei vannak, melyeket érdemes megtanulni. Például:
  • a hátra csapott fülek,
  • gyors farokcsapkodások az ember felé ennek a jelei.

Ebben az esetben a gyorsan magasba emelt kar segíthet. Ne nézzünk a szemébe és maradjunk érintő-távolságon kívül. Az önmagát dominánsnak vélő lovat futtassuk magunk körül körbe, a ménesben is az erősebb erre kényszeríti a legyőzöttet, addig, amíg nem kezd el bólogatni a fejével, ami a fáradtság jele. Ugyanígy a kantározáskor vegyük a hónunk alá a ló fejét, áttéve rajta a karunkat bizonyítva ezzel magasabb pozíciónkat. A domináns lovat jobb elkerülni a kívülállónak és szakemberre bízni annak korrekciós nevelését.

A második ok az ember türelmetlensége. A probléma alapvető forrásának tartom, hogy az ember magából indul ki, ezért úgy kommunikál a lóval, mint egy másik emberrel. Az ok az ismeretek hiányára vezethető vissza. A nevelés a lovak esetében is meghatározó tényező, hiszen a csikó születésekor alapvetően jóindulatú, mint más háziasított állat is, ha nem adnak okot rá, nem bánt. Ugyanúgy – mint a gyermek esetében – a szeretetteljes türelem és a gondoskodás a kulcs egy ló lelkéhez. Látnunk kell, hogy a ló tud olvasni az ember gondolataiban és ennek megfelelően reagál, ezért tartja azt a régi és bölcs mondás, hogy a jó lovas tudja olvasni a lova gondolatát és ennek megfelelően reagálni. Egy másik, azonban téves megítélés eredménye az is, hogy azt hiszik az emberek, hogy a lovaglás munka, pedig a valóságban együttműködésen alapuló öröm, mely során a ló és az ember egymást kölcsönösen és komplexen fejleszti (testileg-lelkileg-szellemileg).

A lovak, a lovaskultúra, a katonai lovaskultúra megjelenése az oktatásban

Általánoságban megállapítható, hogy a lóval való kapcsolat elősegíti a személyiség fejlődését és a lovak képességeinek illetve szükségleteinek megismertetése elősegíti az adott történelmi esemény vagy korszak megértését (mi, miért és miért úgy történt – pl. Mohács- II. Lajos királyunk fáradt lovának ugrása), így ezek alkalmazása az oktatásban elősegítheti annak hatékonyságét. Ugyanakkor a már gyermekkortól végzett lovaglás és a lóról való gondoskodás jó fizikai állóképességet és mentális egészséget eredményez a későbbi életkorokban is.

Az óvodai pedagógiában jellemzően a játékok vezetik az élmények kialakulását és az itt játszott játékok hatása későbbi életkorokban jelentkezik. Hozzá kell tenni a témánkhoz, hogy napjainkra jellemzően és általánosan a leányok játéka lett a ló, a fiúknak a kereskedelmi forgalomban sem forgalmaznak lovas játékokat. A pedagógiai programban alapvetően március 15-éhez, az 1848–49-es forradalomhoz és szabadságharchoz köthetően jelenik meg a huszár és a lova, dalok, versek, rajzok, csoport játékok stb. formájában.

Az általános iskola alsó tagozaton a 3–4. évfolyam környezetismeret kerettantervben már megjelennek a lovassportok , ugyanakkor az 1848–49-es forradalomhoz köthető megemlékezéseken (március 15.) jelenik meg ismételten a huszár és a lova.

Az általános iskola felső tagozaton az 5–6. évfolyam történelem kerettantervében már tanulják a nehézlovas harcmodort, a magyar huszárok által véghez vitt berlini huszárcsínyt, gyűjtik a magyar huszárokról szóló történeteket, elbeszéléseket és bemutatják a huszárok fegyverzetét és öltözetét.

A lovak, a lovaskultúra, a katonai lovaskultúra
oktatásba történő bevonásának lehetőségei

A világ szemében a magyar lovas nemzet. Ez Magyarország imázsának szerves, meghatározó eleme és egy olyan értéket képvisel, amelyre az egész hazai oktatási rendszernek, ezen belül is a lovasoktatásnak építkeznie kellene.

A lótartás, lótenyésztés szerepe az elmúlt évszázadban jelentősen megváltozott. A mezőgazdaságban és a honvédelemben játszott fontos szerepét egyre inkább a sport váltotta fel, azonban változatlanul fontos lenne a lótartás, a lótenyésztés és a lovaglás szerepének erősítése a jövő magyar generációinak nevelésében, hozzájárulva ezzel, hogy a lókedvelő emberek és a lovasok tábora is folyamatosan növekedjék, egyre nagyobb számban nőjön azoknak a köre, akik szívesen töltik szabadidejüket lovakkal, lovaglással, lovassporttal, lovas programokon való részvétellel.

A világon több, mint százmillió embernek, kontinensünkön mintegy 45 milliónak van kapcsolata a lovaglással. Ma Magyarországon kevesebb mint százezer ember élete, foglalkozása köthető a lovakhoz, ezek egy része aktív lovas, illetve lótartó vagy a lovas iparágat kiszolgáló ember: állatorvos, takarmánykészítő, szerszámkészítő, kereskedelmi és vendéglátóipari dolgozó stb.

Az utóbbi években kormányzati döntések születtek az iskolai lovasoktatás fejlesztéséről, komoly pénzeket áldoznak országos szinten létesítmények fejlesztésére, lovas kiadványok készítésére és terjesztésére. Gyermekeink mentális és fizikai egészsége érdekében pedig nagyon fontos lenne az iskolai lovasoktatáson keresztül egy széles magyar lovas törzsközönség kialakítása, hogy kihasználva kiváló adottságainkat minél többen gyakorolják rendszeresen a különböző lovas sportokat.

Az oktatási intézmények közül az óvoda az, mely játékos formában fel tudja kelteni a gyermekek érdeklődését a ló, a lovak iránt. Nagyon fontos lenne, hogy a gyermekek ebben az életszakaszban használt játékaik között megjelenjenek a lovas játékok pl. a hintalovak vagy rugós játszótéri lovak és a kisebb termetű lovakon való lovagoltatás, melyek elő tudják készíteni és meg tudják alapozni a mozgáskultúrájukat, a lovas mozgását illetve a lóhoz való egészséges viszonyt. Ugyanakkor a márciusi nemzeti ünnepünkhöz kapcsolódóan tanult dalok és versek élettel történő megtöltéséhez célszerű hagyományőrző egyenruhás huszárok meghívása az óvodai programokra.

Az általános iskola alsó tagozatában a mozgáskultúra fejlesztésének fontos része lehetne a lovastorna foglalkozások megtartása a testnevelés tantárgyon belül. A felső tagozatban fontos kiegészítő információ lehet a történelmi kornak megfelelő lófajták és lovak képességeinek megismertetése, melyből a történelmi tanulmányokhoz nyerhető kiegészítő információ arra vonatkozólag, hogy a lovaknak milyen hatása volt az adott eseményekre. Pl. a magyar fejedelemség hadjáratai (magyar oldal: könnyű gyors lovak– nyugati és bizánci haderők: nagy testű lassú lovak), Muhi-csata (magyar oldal: nagy testű, lassú lovak – tatár oldal: könnyű gyors lovak), a magyar huszárok és harcmodoruk (a lovak menetteljesítménye), a magyar huszárokról szóló történetek gyűjtése, elbeszélése (híres huszárok híres lovai – Béri Balogh Ádám lova: Murza) stb.

A katonai lovaskultúra kialakulása és fejlődése

A magyar katonai lovaskultúra kialakulása hosszú, több évezredet felölelő időszakra vezethető vissza és a vesztes szabadságharcot követően, 1850 után, a magyar tudományban teret nyert annak nézete, miszerint őseink halászó-gyűjtögető életmódot éltek a Volga–Káma találkozásánál lévő „őshazában” egy olyan területen, ahol egy család életben eltartásához és élelmiszerének beszerzéséhez kb. 100 négyzetkilométernyi terület kell és lótartásra nem igazán alkalmas. Nehéz ezt összekötni azzal a magas lovaskultúrával és lóhoz köthető teljes és totális életmóddal, melyeket Bölcs Leó bizánci császár leírt a türkökről. Vannak azonban evidenciák, melyek alapvetően két általánosan elfogadott és többszörösen bizonyított (írásos, régészeti, kulturális és genetikai) formában tényszerűnek nevezhetünk. Ezek pedig:

  • keletről származunk,
  • a Kárpát-medencébe lóháton jöttünk.

Ezen alapvetések után nem szükséges magyarázni, hogy a katonai lovaskultúra a magyar történelem kezdeti időszaka óta jelen van a magyarság életében.

Visszatekintve a katonai lovaskultúra fejlődésére fontos tisztázni néhány fogalmat, melyek egyértelműsítése segíthet megérteni annak folyamatát. Ennek keretén belül tudnunk kell, hogy elődeink a katona fogalma alatt valamely hadsereghez esküvel lekötött fegyveres embert, huszár alatt pedig könnyű magyar lovaskatonát értettek. A nemzeti jellegű hadszervezetünk a fejedelmek korát már megelőző, de onnan datálható tíz lovas rendszerének kialakulása tekintetében fontos információk találhatóak a Képes Krónikában, Imreh István, dr. Erdélyi Gyula műveiben. A tizeden nyugvó lovasrendszer alapja a lovak általános viselkedése és a róluk való gondoskodás, mivel a harcosok lóról szállása esetén egy ember a sajátján kívül még négy lóról, négy másik harcos lováról tud gondoskodni. A nemzeti jellegű haderőszervezet mellett Szent István korától kezdve megjelenik a nyugati rendszerű királyi hadszervezet is és így e kettő, a nemzeti és a királyi haderő együttese alkotja a mo-hácsi vészig a magyar honvédelmi rendszer haderőszervezeti pillérét. A magyar államiság kialakulásától számítva törvényeink áttanulmányozásakor szembeötlik, hogy:

  • Szt. István királyi hadseregét nyugati mintára szervezte meg, mely sereg az egész magyar haderőnek a későbbi korban is mindig a kisebbik részét képezte;
  • a királyi hadsereget a királyi birtokokról a király költségén kiállított várzászlóaljak (1000 fő) képezték, amelyek a tatárjárás után felbomlottak és a hadsereg fokozatosan zsoldoshadsereggé vált;
  • királyaink e hadsereggel szabadon rendelkezhettek, azzal külföldön is hadakozhattak;
  • kezdettől fogva középnehéz– és nehézfegyverzetű lovasokból alakult meg, az európai haditudomány szabályai szerint harcolt;
  • I. Mátyás halála után állományából a magyar elem fokozatosan kiszorult, majd a mohácsi vész után vezetésileg is idegen kézbe jutott, sőt 1715-től fogva fokozatosan, majd II. József korában teljesen elgermánosodott. Ettől kezdve rendszerint idegen érdekekért külföldön harcolt;
  • a volt cs. és kir. közös hadseregnek magyarországi része, a szentistváni királyi hadseregnek jogutódja volt, melyet megszüntettek 1918-ban.

Ugyanakkor:

  • a honvédelmi feladattal felruházott nemzeti hadseregben harcolni nem annyira kényszer, mint inkább kitüntetés volt;
  • királyaink hadügyi törvényeink értelmében a nemzeti hadsereg egységeit nem kényszeríthették arra, hogy azok külföldön is hadakozzanak;
  • 1397, illetve 1435-től kezdve csak az harcolhatott a nemzeti hadsereg bandériumainak kötelékeiben, aki a nemesség által telekarányban kiállított katona volt. Azt, hogy minden nemes személyesen keljen fel, csak az 1526: VIII. t. c. követelte meg;
  • a király a nemzeti hadsereget a véres kard körülhordozása révén, csak akkor szólíthatta fegyverbe, ha az ellenség az országba már betört. Mint alkalmi hadsereg külső ellenség támadása esetén a királyi hadsereggel együtt, vagy attól elkülönülve küzdött a betört ellenség ellen;
  • tagjai a mohácsi vészig zsoldot sohasem kaptak, mert ha az országba betört ellenség kiűzéséről volt szó, akkor nemesember harcolni a saját költségén tartozott;
  • megszűnt 1849-ben. Jogutódja az 1868-ban felállított m. kir. Honvédség, mely a vesztes második világháború után megszüntetésre került.

A katonai lovaskultúra vonatkozásában meg kell említenünk a haderőszervezeten nyugvó alapvető harceljárásokat, melyeknek általános célja a saját akarat rákényszerítése az ellenségre illetve akaratának megtörése. Klasszikus értelemben véve ezek a következők:

  • frontális támadás és áttörés;
  • átkarolás;
  • bekerítés.

A hadtörténelem folyamán ezen harceljárások közül a lovassági fegyvernem vonatkozásában a frontális támadás a nehézlovasság (nyugati - páncélos erők), míg az átkarolás és bekerítés jellemzően a könnyűlovasság (nemzeti – könnyű fegyverzetű és gyors mozgású erők) specializációjává vált. Ugyanakkor fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy a magyar katonai lovaskultúra fejlődését meghatározó könnyű lovasság minden korban harcászati sikereit az ellenség zárt alakzatának mozgásra kényszerítésével, megbontásával, majd kifárasztásával érte el. A XX. század állásháborúi és a tűzeszközök fejlődése azonban megpecsételte ennek a harcmodornak a hatékonyságát.

A katonai lovaskultúra és alkalmazott lófajtái

A hadviselést és a katonai lovaskultúra kialakulását és fejlődését meghatározó lófajták korszakai a magyar történelemben (Pettkó-Szandtner Tibor után[10]):

  • A népvándorlástól a honfoglalásig – a sztyeppei ló és akhal teke;
  • Honfoglalástól Szent István koráig – a hucul típus;
  • Szent Istvántól Muhin keresztül Mohácsig – a nyugati nagytestű: nori, percheron, magyar hidegvérű;
  • Mohácstól a Rákóczi szabadságharcig –a török ló: arab;
  • Rákóczi szabadságharctól Széchenyiig – a barokk (spanyol) ló: andalúz-lipicai;
  • Széchenyitől a II. világháború végéig – az angol ló és a félvérek.

Kevés ország rendelkezik ilyen kiváló fajtákkal és a fajták oly nagy számával, mint Magyarország. A magyar történelemben fontos szerepet játszó fenti lófajták közül nem egy hagyományos magyar lófajtának minősül, amelyeket az állami ménesekben (Bábolnán, Mezőhegyesen, Szilvásváradon, Jósvafőn és a Hortobágyon) páratlan örökségünkként gondoznak és őriznek.

A magyar lófajták közül kétséget kizáróan az oktatás céljaira a legalkalmasabbak a hucul lovak, melyek méreteikben is a legmegfelelőbbek. Köszönhetik ezt annak a tenyésztői munkának, amely megőrizte acélosságukat, vitalitásukat, a terepen való mozgásbiztonságukat, valamint azt a fejlett szociális érzéküket, ami által méltó partnerré válhatnak az iskolai lovasoktatásban gyermekeinknek.

A magyar huszár öröksége

Mi magyarok büszkék lehetünk arra, hogy adtunk a történelemnek egy olyan lovassági csapatnemet, a huszárságot, mely szinte átformálta a lovas hadviselés arculatát. A magyar huszárság, a magyar huszár fogalommá vált a hadtörténelem folyamán és annak fénykorában a világ harmincnégy országának hadserege vette át szervezetét, harceljárásait, felszereléseit, öltözetét. A rendszerváltást követően két nagy hagyományőrző szervezet alakult meg a huszárhagyományok ápolására. A Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség és a Magyar Huszár és Lovas Hagyományőrző Társaság, melyek jelenleg is fontos szerepet töltenek be a katonai hagyományőrzésben, melyek az országban több, mint száz bejegyzett huszár és katonai hagyományokat ápoló civilegyesületet egyesítenek. A hagyományőrző huszárok korhű ruháikban és fegyverzetükkel felhívják magukra a figyelmet, felvonulásaik színesítik, gazdagítják ünnepeinket, csatabemutatóinkat, szórakoztatnak, s közben új ismeretekkel bővítik történelemtudásunkat, erősítik kultúránkhoz való kötődésünket. A hagyományőrző egyesületek tagsága fontos szerepet játszik a nemzeti identitás, a magyarságtudat erősítésében és a magyar hadtörténelem számtalan eseményének megjelenítésében.

Ugyanakkor a hazai köztudat és a katonai szakirodalom kevésbé ismeri azon ma is hadrendben lévő huszáralakulatokat, melyeknek létrehozásában részt vett vagy jelentős példával szolgált a néhai magyar huszárság. Ezek huszárezredek közül a XXI. században is működik

  • Dániában egy, a Gárda huszárezred (Gardehusarregimente) – magyar alapítású;
  • Franciaországban három
  • a „Bercsényi” ejtőernyős huszárezred (1er régiment de hussards parachutistes) – magyar alapítású;
  • a „Chamborant” huszárezred (2e régiment de hussards;) – magyar alapítású;
  • az „Eszterházy” huszárezred (3e régiment de hussards) – magyar alapítású;
  • Hollandiában egy, a Boreel huszárezred (Regiment Huzaren van Boreel) – magyar mintára szervezett;
  • Kanadában négy
  • a 8. Kanadai huszárezred (8th Canadian Hussars);
  • a Sherbrooke huszárezred (Sherbrooke Hussars;);
  • a Kanadai Királyi huszárezred (The Royal Canadian Hussars);
  • az 1. huszárezred (1st Hussars) – jogelődjeiket mind magyar mintára szervezték;
  • az Egyesült Királyságban kettő
  • a Királynő Huszárjai (The Queen's Royal Hussars);
  • a Király Huszárjai (The King's Royal Hussars) – mindkettő jogelődjei magyar mintán alapulnak.

A két említett brit huszárezred mellett az Egyesült Királyság hadereje Páncélozott Hadtestének állományában találjuk azokat a modern technikával felszerelt lovassági ezredeket, akik méltó utódai a néhai, lóháton harcba vonuló és harcoló, a világ lótenyésztésében jelentős szerepet játszó híres brit lovassági alakulatoknak. A brit huszárság magyar vonatkozása miatt érdekesség, hogy „lovaskiképzője” az a Luis Edward Nolan (1818. január 4–1854. október 25.) huszárkapitány volt, aki ifjúkorában ugyanazon az osztrák Tulln-i katonai utászakadémián tanult, ahová Görgei Artúr (1818. január 30–1916. május 21.) tábornokunk is járt. Születési évüket tekintve évfolyam-, esetleg osztálytársak is lehettek. Nolan az akadémia elvégzése után több évig magyar huszárként szolgált, majd hazaérve Angliába két híres könyvet is írt a lovasság történetéről és a lókiképzésről. Emellett a magyar huszárnyereg egyszerűségét és az angol vadásznyereg előnyeit kombinálva megalkotta a mai is használt univerzális angol sportnyereg elődjét.

A témához tartozik, hogy a huszárság mellett a NATO haderők lovassági alakulatainak talán leghíresebbje és szakmai etalonja az Amerikai Egyesült Államok Szárazföldi Haderejének 1. Lovas Hadosztálya, mely a Függetlenségi Háború lovasságára vezeti vissza eredetét és melynek egyik alapító atyja, a magyar fabríczy Kováts Mihály huszár ezredes volt. A néhai keleti blokk haderői közül a lengyel hadsereg 1992-ben visszaállított és modern haditechnikai eszközökkel felszerelt egy páncélozott lovashadosztályt, mely a Báthori István lengyel király által létrehozott szárnyas huszárokat (Husaria polska) tekinti elődjének, valamint 2000. március 30-án visszaállította a történelmi lengyel katonai lovaskultúrát megjelenítő, 44 lóval lovasított, ceremoniális feladatokat ellátó ulánus díszalegységet is.

A fenti nemzetközi példák figyelembevételével megállapítható, hogy a huszárság túlélte a XX. század világháborúit, a hidegháborút, a hidegháborút követő általánosnak nevezhető haderőcsökkentéseket és napjainkban a XXI. század technikai színvonalának megfelelő, esetleg azt megelőző haditechnikai eszközökkel felszerelve klasszikus feladatrendszerének eredményes alkalmazásával, pl. az aszimmetrikus hadviselésben, a XXI. századi hadikultúrának részévé maradt, sőt, régi pompás egyenruhájában tündökölve a ceremoniális eseményeken az adott ország katonai lovaskultúrájának és hagyományának őrzőjévé, megjelenítőjévé vált.

Hazai vonatkozásban a Kincsem Nemzeti Lovas Program 3.6.2 tartalmazza a Honvéd Huszár Díszalegység felállítását, melynek előkészítő törzse 2020. július 1.-én megkezdte a felkészülést a 2021. március 15-ei bemutatkozásra. A díszalegység létrehozása lehetőséget ad arra, hogy újra megjelenítse a magyar huszárságot és a Honvédelmi Minisztérium, jelentősen hozzájárulva nemzeti hagyományaink újjászervezéséhez, egyúttal csatlakozva a Kincsem Nemzeti Lovas Programhoz, együttműködésben más minisztériumokkal, számottevő eredményt érhet el az országimázs növelésében.

A honvédhuszárok szakmai feladatai:

  • Az állami protokoll feladataihoz kapcsolódó díszelgési feladatok ellátása lovon.
  • Diplomáciai díszkíséret (államfők, akkreditált nagykövetek).
  • Díszjárőr, díszőrszolgálat lovon és/vagy gyalogosan.
  • Katonai hagyományok ápolása.
  • Honvéd huszár lovas iskola működtetése (huszárló kiképzési bemutatók).
  • Reprezentáció és bemutatók hazai és külföldi rendezvényeken.(huszár és huszárló kiképzést bemutató lovardai foglalkozások. )
  • NKE Honvéd tisztjelöltek fakultatív lovas és vívó oktatása (tantárgy alapján).
  • Magyar lófajták megjelenítése.
  • Értékátadó hagyományápolás megteremtése.

Összefoglalás

A tanítás folyamatában, illetve során a pedagógusok kulcsszerepet játszhatnak abban, hogy a tanulók megismerjék és főleg megértsék a hadviselésben a katonai lovaskultúra és „korabeli harckocsi”, a ló szerepét. A katonai lovaskultúra, az oktatás és a hagyományőrzés fenti kapcsolódási pontjainak tárgyalása során megvilágításra került, hogy a ló szükségletei behatárolják természetes képességeinek kihasználását, ugyanakkor a hadviselésbe betöltött szerepe, befolyása és hatása az eseményekre egyértelműen figyelemre méltó. A magyar katonai lovaskultúra csúcsának számító magyar huszárság volt az a könnyűlovassági csapatnem, mely világhírnevet vívott ki magának és évszázadokon keresztül kardjával és lovával szolgálta a nemzet megmaradását. Csak a remény marad számomra, hogy a fentiekkel tehettem annak érdekében, hogy habár a ló már nem része a mindennapi életünknek, a magyar tanulóifjúság megértse, mit köszönhetünk a lovaknak.

Felhasznált irodalom

51/2012. (XII. 21.) számú EMMI rendelet 1. melléklete

51/2012. (XII. 21.) számú EMMI rendelet 2. melléklete

Buttery, David: Messenger of Death: Captain Nolan and the Charge of the Light Brigade, Barnsley, Pen & Sword, 2008

Nolan, Louis Edward: The training of cavalry remount horses, new edition, London, Parker son and Bourn., 1861

Nolan, Louis Edward: Cavalry; Its History And Tactics, Third Edition, London, Bosworth & Harrison, 215, Regent St. 1860

Czuczor Gergely - Fogarasi János: A magyar nyelv szótára, Harmadik Kötet, Pest Emich Gusztáv, 1865

Czuczor Gergely - Fogarasi János: A magyar nyelv szótára, Második Kötet, Pest, Emich Gusztáv,1864

Dr. Erdélyi Gyula: A magyarok hadművészete, Budapest, Könyv- és Lapüzem, 1933

Gyomlay Gyula: Bölcs Leo taktikája mint magyar történeti kút forrás, Budapest, Magyar Tudományos Akadémia, 1902.

Imreh István: A törvényhozó székely falu, Bukarest, Kriterion kiadó, 1983

Pettkó-Szandtner Tibor (1931): A magyar kocsizás, Budapest, Veszprémi nyomda, 1996

Zsuffa Sándor: A huszár szó és a magyar huszárság eredete hajdani hadszervezeti rendszerünk stb. megvilágításában, Budapest, Madách Könyvkiadó, 1935

Internetes források

Bemutatkozására készül a Honvéd Huszár Díszalegység
Forrás: https://honvedelem.hu/hirek/bemutatkozasara-keszul-a-honved-huszar-diszalegyseg.html (A letöltés dátuma: 2020.12.23.)

Egy átlagos hátasló képességei
Forrás: https://www.bejarhatomagyarorszag.eu/a-lovak-mozgasformai/ (a letöltés dátuma: 2020.10.12.)

Gardehusarregimentet (A Gárdahuszárezred)
Elérhető: https://forsvaret.dk/da/organisation/haeren/gardehusarregimentet/opgaver-og-enheder/ (A letöltés dátuma: 2020. 11. 06.)

1er régiment de hussards parachutistes (Az 1. ejtőernyős huszárezred)
Elérhető: www.defense.gouv.fr/english/node_64/l-armee-de-terre/le-niveau-divisionnaire/3e-division/11e-brigade-parachutiste/regiments/1er-regiment-de-hussards-parachutistes (A letöltés dátuma: 2019. 02. 05.)

2e régiment de hussards (A 2. huszárezred)
Elérhető: https://www.defense.gouv.fr/english/node_64/l-armee-de-terre/le-niveau-divisionnaire/commandement-du-renseignement/2e-regiment-de-hussards (A letöltés dátuma: 2019. 01. 31.)

3e régiment de hussards (A 3. huszárezred)
Elérhető: www.defense.gouv.fr/english/node_64/l-armee-de-terre/le-niveau-divisionnaire/1re-division/3e-regiment-de-hussards (A letöltés dátuma: 2019. 08. 30.)

Regiment Huzaren van Boreel (A Boreel huszárezred)
Elérhető: https://www.huzarenvanboreel.nl/index.php/voorwoord-regimentscommandant/ (A letöltés dátuma: 2019. 10. 30.)

8th Canadian Hussars (A 8. kanadai huszárezred)
Elérhető: www.cmp-cpm.forces.gc.ca/dhh-dhp/his/ol-lo/vol-tom-3/par1/arm-bli/8CH-eng.asp (A letöltés dátuma: 2019. 12. 05.)

Sherbrooke Hussars (Sherbrooke huszárezred)
Elérhető: http://www.army-armee.forces.gc.ca/en/2-canadian-division/the-sherbrooke-hussars/index.page (A letöltés dátuma: 2020 11. 10)

The Royal Canadian Hussars (A királyi kanadai huszárezred)
Elérhető: http://www.army-armee.forces.gc.ca/en/2-canadian-division/the-royal-canadian-hussars/index.page (A letöltés dátuma: 2020. 11. 10.)

1st Hussars (Az 1. huszárezred)
Elérhető: http://www.army-armee.forces.gc.ca/en/4-canadian-division/1-hussars/index.page (A letöltés dátuma: 2020. 11. 10.)

The Queen's Royal Hussars (A Királynő huszárezrede)
Elérhető: www.army.mod.uk/who-we-are/corps-regiments-and-units/royal-armoured-corps/queens-royal-hussars/ (A letöltés dátuma: 2020. 12. 09.)

The King's Royal Hussars (A Király huszárezrede)
Forrás: https://www.army.mod.uk/who-we-are/corps-regiments-and-units/royal-armoured-corps/kings-royal-hussars/ (A letöltés dátuma: 2020. 12. 19.)