Gere Ferenc

A gyermekkori robotika trendjei, újdonságai nemzetközi kitekintésben

Mi a Stiefel-lel mindig arra törekszünk, hogy a lehető legjobb eszközöket biztosítsuk az ügyfeleinknek. Ami érdekes lehet talán, hogy most az energiaválság is hozott új trendeket és új érdekességeket. Csak egyetlen apró példát hadd említsek. A digitális táblák esetében például – mint amit nálunk is látható a standon, vagy itt több helyen a kiállításon – ilyenek a Legamaster táblák. Németországban már úgy mérik ezeknek a tábláknak az árát, hogy nem csupán a beszerzési árát nézik, hanem azt, hogy a működés során, élettartama alatt mennyi energiát fogyaszt, és ezt levonják az árából a projektek kapcsán. Tehát így szerzik be ezeket a táblákat, és kiderül, hogy a kínai – ami látszólag olcsóbb, az tulajdonképpen – hosszú távon egy iskolának nagyon drága, mert több milliót fog rá kifizetni pluszban energiafogyasztásra. Mi erre büszkék vagyunk, hogy a holland Legamaster táblák valóban a legkisebb fogyasztású táblák a piacon, fele annyit sem fogyasztanak, mint egy átlagos másik. De ugyanez igaz a robotika és egyéb területeken is. Nagyon érdekes trendek alakulnak ki, és úgy gondoltam, hogy most beszélek erről néhány szót, és mutatok ezzel kapcsolatban néhány érdekességet is. A robotikával kapcsolatban, amit tudunk, annak idején érdekes elképzelések voltak arról, hogyan is nézhet ki egy robot. Biztos mindenki látott mindenfajta sci-fiket és egyebeket, ezeket úgy viszi magával ez a robottechnika is.

Úgy gondolták annak idején, hogy így fog kinézni a robot a háztartás környékén. A nagy ember tologatja szépen a gyereket, összesöpröget az udvar közepén és nagyon aranyosan lesz ott velünk, gyakorlatilag ember formájú lesz. Nagy valószínűséggel – még a gőzgépekből alig jöttünk ki – robosztus és szép nagy robotokat fogunk látni, amik ott segítik majd a mindennapjainkat. Körülbelül ez volt az elképzelés, mert az akkori technológiával körülbelül ez volt az a maximum is, amit ki lehetett egy robotból hozni méretben. Ma már azért egy picivel előrébb tartunk.

Az szokott lenni az érdekes ebben a kérdésben, nagyon sokan elgondolkodnak rajta: vajon hol is találkozunk először a robottechnikával, hol találkozik egy gyerek először a robottechnikával? Van erre valakinek ötlete, hogy mikor találkozunk legfiatalabban a robottal? Ki az, aki legfiatalabban találkozik vele? Mutatok ezzel kapcsolatban valamit, hogy a harmadik típusú találkozásokból az első a következőképpen szokott zajlani. Így!

Kúszik-mászik kicsi gyermekünk a padlón és szembejön vele a takarító gépünk, ami már egy robot, egy önálló eszköz, sok esetben radarral felszerelve, különböző önálló tevékenységek elvégzésére alkalmas, feltérképezi a szobát, éjjel is tud takarítani. Ha elmegyünk otthonról, akkor gyorsan felmos, ezt mind-mind meg tudja tenni a robot. A kisgyerek, ahogy ott mászik a padlón, nézi szegénykém, még nem tudja, hogy mit lát, de az biztos, hogy érdekli. Itt kezdődik talán az az érdeklődés, ami utána a játékok irányába is elviszi a gyerekeket.

Ezért nagyon érdekes dolgok születnek nap mint nap a robottechnikával kapcsolatban, de néhány megoldás hajmeresztő tud lenni. Tartok tőle, hogy nem is feltétlenül jó. Vannak olyan típusú robotok, amit nem adnék oda a gyereknek, mert abban a pillanatban „megáll a növésben”, ha meglátja, hogy hogyan is működik ez a dolog, és a gyerek úgyis le fogja rángatni az arcát annak a robotnak, mert lejön róla. Ha pedig lejön, akkor ez lesz a végeredmény.

Szegény gyermekünk folyamatosan rémeket fog álmodni attól a kedves kis robottól, amit vettünk neki és így átalakítottuk ... Annyira nem jó ez a megoldás így. Itt megint mondhatnám a tartós és egyéb játékok használatát és hasonlókat. Ami pillanatnyilag drágább, de tartósabb, az a hosszú távon jobb, de mindegy, ez most nem annyira fontos ebből a dologból.

Többnyire ilyen kis játékos robotokkal, amik különböző apró képességek fejlesztésében adnak lehetőséget, színesek, hangosak, csipognak, hadd nyúljon oda, egy kis manuális tevékenység legyen a dologban. Ezek jellemzően a motoros koordinációt segítik, fejlesztik.

Tehát ezek azok a kis robotok, amiket biztos mindenki látott, hiszen ezek ezerféle verzióban léteznek. Sokszor a szülők azért adják oda egy gyereknek, hogy „addig is csendben van”, de ezekben bizony fejlesztési elképzelések is vannak, ezért találták ki őket. Ezért nem mindegy, hogy milyent adunk a gyereknek, de ez egy hosszabb történet, amire most nem nagyon lesz idő.

Ha megyünk tovább, akkor van arra lehetőségünk, hogy értelmesen használjuk a robottechnológiát, és készítsünk belőle olyan egyszerű kis robotot a kisgyermeknek, amit már valamilyen funkcióval ki is egészítünk. Itt egy olyan kis robotot látunk, megtanít az óra használatára. Mármint a mutatós óra használata. Semmi mást nem csinál, megmutatja neki az időt, bemond valamit, be kell állítani a gyereknek és utána, ha ez sikerült, akkor játszik ott egy kicsit a robot, megjutalmazza ezért a dologért, és ezért a kisgyerek eljátszik vele, és kipróbál harminc verziót utána, magyarul gyakorolja az óra használatát. Ugye egyszerű funkciók, mégis milyen kis hasznos tud lenni a háztartás körül.

Lépjünk egyet tovább! Ezek már egészen más típusú eszközök. Amit most látunk, azok olyan típusú játék, ami egy játékcsalád már, viszont, ahogy látszik is, kis kártyákat is használ. 

Ezek arról szólnak, hogy itt már tudom ezeket a játékokat – kis kártyákkal – valamilyen módon irányítani. Itt a logikus gondolkodás és a különböző lépések előre történő megfontolt eltervezése nagyon fontos lesz. Ráadásul össze tudunk kapcsolni a nyuszival, a répával és hasonlókkal, és nagyon egyszerű történeteken keresztül lehet az alapvezérlési lehetőségeket megtanulni benne. Ebben persze vannak egész más verziók is, különböző állatokkal és kiegészítő eszközökkel. Egyszerűnek tűnik, de itt már nagyot ugrunk a korábbiakhoz képest.

Vannak olyan típusú, játékos robotok, amelyek nagyon sok funkcióval rendelkeznek. Esetenként már éjjellátók, négynél több irányú mozgás, 45 fokos fordulat, 

színes, világítós. Felismeri a tárgyakat és kikerüli őket és hasonlókat, illetve fekete vonalon is szépen tud menni. Ez azért érdekes, mert pályákat lehet neki kiépíteni, mert nagyon izgalmas dolgot lehet vele megcsinálni. Ez már egy egészen 

más fokozat, hiszen itt már előre lépéseket kell bevinni az eszköznek, és nagyon sok mindent lehet vele gyakorolni, ahol már nagyon ott a vezérlés alapjainak környéke. Nagyot lép előre vele, és nagyon sok új funkciót tud vele használni az a gyerek, aki ezzel játszik. Továbbra is az a lényeg, amiről nagyon sokszor beszéltünk már korábban is a konferencia különböző pontjain, hogy játékosan tanul vele továbbra is.

Itt a nagy klasszikus. Azért érdekes a Beebot, mert ez európai uniós termék. Viszont ennél már a programozás alapjai is előjönnek, a logikus gondolkodás fontos része a vele való munkálkodásnak. Szoktuk azt csinálni, hogy elvisszük kiállításokra, kitesszük egy pályával, és jönnek a felnőttek. Mondom, gyerekjáték, ötéves. Majd én megmutatom. Bal, bal, bal, bal, bal, jobb, tessék. Aztán úgy kell elkapni, mert megy lefelé az asztalról, mert nagyon jó, nagyon ügyes a program, amit beleírt az aktuális érdeklődő, csak nem gondolta végig, hogy a fordulat is egy parancs. Ezt mindig elfelejtik. A felnőttek is beleesnek ebbe a csapdába, viszont így nagyon megtanulják nagyon rövid idő alatt ezt a dolgot.

Ezt eszközként nagyon sok helyen használják, már óvoda középső vagy nagycsoportokban, a kisiskolásoknál nagyon komoly és széles felhasználási lehetőségei vannak, méghozzá nem magának az eszköznek, hanem a hozzá kapcsolódó pályákon keresztül lehet játékosan gyakorolni (közben megtanulni) a gyerekekkel nagyon sok mindent. Nagyon-nagyon szokták élvezni. A pályákból rendkívül sok fajta van, szinte minden témakörhöz – a geometriai formáktól a farmon át az élővilágon, a gyümölcsökig nagyon sok mindent lehet játékosan elsajátítani, mert csinálják utána, mert végigviszik valamely pályán. Ebben nagyon kreatív pedagógiai megoldásokat láttam már. Például Romániában, Székelyhídon betlehemeztek a Beebotokkal. Én nem akartam elhinni, de megmutatták, hogyan történt, és fantasztikus, amit kitaláltak ott a pedagógusok. Beöltöztették a Beebotokat, és egy nagyon klassz betlehemes pályát készítettek hozzá, és ezzel játszottak.

Ha megyünk tovább, van a Beebotnak egy továbbfejlesztett verziója, ezt úgy hívják, hogy Bluebot, amivel sokat elárultam, ugyanis kéken világít. Ez azért érdekes, mert eddig az összes eszköznél, amit mutattam azt láttuk, hogy az egy beburkolt valami, ahol a gyerek egy játékszerű valamivel találkozik, amivel aztán játszik is, de különösebben nem tudja, nem látja, hogyan működik. Itt viszont pont az a lényeg, hogy már látja azt, hogy ezek a dolgok nem maguktól működnek, hanem különböző áramkörök, szenzorok és egyebek vannak ezekben a rendszerekben, és ezek összessége adja azt a mozgást és lehetőséget, amit ezzel játékként csinálhat.

Egyéb lehetőségek is vannak, tehát ez már egy fejlettebb rendszer. Ahogy látjuk, van hozzá egy vezérlőpanel, amivel 10 lépést előre különböző verziókban ki lehet rakni, és ez már 45 fokban is tud közlekedni, nemcsak balra, jobbra, egyenesen és hátra. Ettől már egy komolyabb megoldást lehet vele összehozni. Ehhez is vannak speciális pályák, de ezt már nagyon sok minden másra is lehet használni. Tudja ugyanazokat az alapfunkciókat is, mint a Beebot, de ez még ki van egészítve nagyon sok minden mással. Nagyon fontos, hogy már látszik, hogyan is működik egy robot, és mitől robot az a robot, ami nagyon fontos itt a robot öntudat kérdésében.

Ha lépünk megint a korosztályban előre egyet, akkor azt látjuk, hogy a nagyobbaknak már vannak olyan típusú robotok, ami már több szenzorral rendelkezik, ezek már programozhatók is (Scratch).

Még játéknak tűnik, de már magát a programozást fogja a gyerek valamilyen szinten gyakorolni. Lehet vele rajzolni és nagyon sok minden egyebet is megtenni. A szenzorokkal további ügyes dolgokat is végre lehet hajtatni, ettől ez már egy magasabb fokú gondolkodásra adott lehetőséget a gyerekeknek, előrelépést a gondolkodásból a programozás alapjaihoz. Fordult egyet a kocka, de még mindig csak egy korosztállyal vagyunk feljebb, ahol ezt már használják a gyerekek. Tegnap volt egy előadás a Koneli-szekcióban, ahol általános iskolás gyerekeket tanítottak programozásra, Scratch-re és Pythonra. Nagyon érdekes volt, mert azt hinnék, hogy ezekkel csak a nagyobbak foglalkoznak, de nem. Mennek szépen lefelé a korosztályokkal, és egyre komolyabb dolgokat csinálnak egyre kisebb gyerekek.

Aztán lépünk megint egyet a korosztályban, és utána már azt látjuk, hogy előjönnek a mikro:bitek, és hozzájuk kapcsolódó kiegészítők. Ezek azért tudnak érdekesek lenni, mert itt már megtanulta a gyermekünk azt, hogy milyen részekből áll ez a robot, már tudja azt, hogy milyen funkciókat lehet vele végrehajtani, tudja a programozás alapjait, de itt már azt is látni fogja, hogyan lehet összerakni egy ilyet, és saját maga alkotja meg magát az eszközt.

Tehát nagyot lépünk megint előre, és még csak egy korosztállyal vagyunk megint feljebb. Látszik ennek érdekessége, hogy ezekkel a technológiákkal már robotversenyek is vannak, ez már nagyon érdekes dolgokat tud produkálni. Mi is használtuk ezt a technológiát, például egy karácsonyi üdvözlőlap elkészítéséhez, ahol bejöttek ezek az eszközök, elzenéltek mindent, és a rajtuk lévő ledes felületen pedig kis harangok működtek, meg fenyőfák jöttek föl. Ilyen apró trükkökkel ezeket meg lehet csinálni, de itt is játszva tanulják még mindig, hiszen ez még nem egy ipari technológia alapvetően, bár lehetne már ezt arra is használni, mert vannak olyan funkciói. Éppen azért jók, mert készletek, sok mindent lehet belőlük megalkotni. Ez már olyan, mint a legózás. Itt már új dolgokat is létre lehet hozni, sokkal kreatívabb lehetőséget biztosít a gyerekek számára a használat során. Ezek nagyon-nagyon jó eszközök ebben a típusban.

Ugorjunk megint egy kicsit. Itt a LEGO EV3 és az Abylix Krypton robot összehasonlítása vagy összevetése jönne, de csak annyit mondok róla, hogy az Abylix több részből áll, jobb processzor van benne, és színes az építőfelülete, ettől természetesen nagyon jó LEGO is.

Mindenki ismeri, ezeket nagy dobozokban kapható eszközöket az Abylixnál, amely 1500 olyan darabból áll, amiből aztán a világon mindent össze lehet rakni. Nagyon jók ezek a játékok, de ezek már kevéssé játékok, mert ezek már gyakorlatilag szinte ipari használatot lehet szimulálni, hiszen már tudunk kisebb gépeket és eszközöket, futószalagokat vagy bármit létrehozni, használják is ilyenre oktatás során, és ettől ezek nagyon érdekessé tudnak válni, mert már gyakorlatilag azt szimulálják, amit majd később lesz szüksége a gyereknek.

Ezek már azok a skillek, amiről beszéltünk, hogy mi az, amit fejleszteni kellene a jövőben, hiszen senki nem tudja azt, hogy húsz év múlva milyen szakmák lesznek. Azt tudjuk nagyjából, hogy mik fognak megszűnni, mert az már részben látszik. De hogy milyen új szakmák lesznek, azt senki nem tudja. Azt viszont tudjuk, hogy jelenleg óvodába járók 80 százaléka olyan szakmában fog dolgozni, ami most még nincs is!

Nézzük meg így összefoglalva egy picit azt, amit elmondtam az eddigiekben. Látjuk azt, ahogy elindultunk onnan fentről, hogy hogyan tudunk korosztályonként végigmenni, milyen típusú eszközöket ajánlunk mi korosztályonként a gyerekek számára. Ebben az egészen egyszerűtől egészen az egyetemig van olyan lehetőség, amivel fejleszthetőek, és folyamatosan kondicionálhatók a gyerekek ezeknek a képességeknek az irányába, és ez nagyon érdekessé és izgalmassá tudja tenni az oktatásukat. Nagyon érdekes újdonságok is jönnek ki – gyakorlatilag naponta – ebben a szegmensben.

Ne féljünk tőlük, használjuk fel, alkalmazzuk, és így izgalmas képzéseket, órákat tarthatunk a robotokkal! Érdemes!

Köszönöm a figyelmet!