Virágné Nagy Éva

A portfólió, tanfelügyelet által használható dokumentumok koherenciája a helyszíni tanfelügyeleti ellenőrzés dokumentumaival és az óralátogatás tapasztalataival – az óralátogatás elemzése, értékelése

Szakfelügyelet – szaktanácsadói hálózat – tanfelügyelet

A tanfelügyeleti rendszer nem új keletű a hazai közoktatásban. Az állam a kezdetektől fogva igyekezett valamiféle kontrollt gyakorolni az oktatás felett, kezdetben természetesen még csak szórványosan, majd rendeletekkel, finanszírozással, oktatáspolitikai stratégia kialakításával.

Az első mérvadó szabályozás Mária Terézia Ratio Educationis című közoktatási rendelkezéseiben jelent meg, amely letette a mai modern oktatásszabályozás és a tanfelügyeleti rendszer alapjait is. A protestánsok eleve elutasították a Ratio elveinek átvételét. Arra hivatkoztak, hogy az iskolaügy egyedül az iskolák, s mindenekelőtt a helyi egyházközségek hatáskörébe tartozik. Mária Terézia halála után ugyanis fia, II. József került a trónra, aki a felvilágosult abszolutizmus szellemében egységes közoktatási rendszert kívánt meghonosítani az egész Habsburg-birodalomban.

A 18. és 19. századi Habsburg-fennhatóságot követőn Hóman Bálint volt az a meghatározó miniszter, aki az oktatás reformja keretében változásokat hajtott végre a felügyeleti rendszeren. Központosította, és hierarchikus rendszerbe szervezte azt. Magyarországon országosan összesen nyolc tankerületi főigazgatóságot alakított ki, amelynek irányítása és ellenőrzése alá került valamennyi közoktatási intézménytípus.

Az 1935. évi VI. tc. életbeléptetése tárgyában született miniszteri rendelet, 1. § (1) közoktatásügyi igazgatás és nevelésügyi felügyelet szempontjából az ország területe nyolc tankerületre tagozódott, 2. § (1) a tankerület élén a tankerületi királyi főigazgató áll, [15] 25–35. §-a részletesen tárgyalta a szakfelügyelők teendőit a látogatás előtt, alatt és után egyaránt.

Az ötvenes években a felügyeleti rendszer tevékenységét leginkább politikai célok határozták meg. A felügyelők nemcsak szakmai emberek voltak, hanem fő tevékenységként végezték ezt a feladatot, és nem gyakorló pedagógusként. Az oktatáspolitika hatósági-igazgatási eszközökkel igyekezett ideológiai alapon, és közvetlenül irányítani az iskolákban folyó pedagógiai munkát, autoriter irányítói stílusban.

A szakmaiság erősödése az 1960-as években

Örvendetes változás volt az is, hogy a korábbi politikai kádereket tapasztalt, gyakran komoly néptanítói tapasztalatokkal is rendelkező tanárokból lett felügyelők váltották fel, akik számára nem volt újdonság a „gyermekközpontú” szemlélet. Egyre inkább elterjedt az „eredményközpontú” szakfelügyelet meghirdetése, amely immár nem csupán óralátogató, inkább a pedagógust megfigyelő, hanem a tanulók teljesítményére koncentráló vizsgálatot követelt.

Az 1972-es oktatáspolitikai párthatározat a „nevelési szempontok” hangsúlyozásával, az egyoldalú politikai-ideológiai hatásokat kívánta erősíteni, bírálva a szakfelügyelet szakmaiságát. 1972-ben újból létrejött a Fővárosi Pedagógiai Intézet. Hozzá tartozott az általános felügyelet is, mellyel az egyes budapesti kerületi oktatási osztályok felügyelete is az intézet feladatává vált. Itt tehát – az országostól eltérően – megvalósult az általános és szakfelügyelet egységes szervezete és irányítása.

A szakfelügyelet felszámolása

Az oktatásról szóló 1985. évi I. törvény már enyhítette az államhatalom közvetlen irányító szerepét az oktatásban, nagyobb önállóságot, szabadságot és döntési jogkört biztosított az intézményeknek és fenntartóiknak minden területen. Ettől kezdve nem létezett kötelező tanfelügyeleti rendszer.

A nem kötelező tanfelügyelet szaktanácsadói hálózat jelleggel egészen 1993-ig működött.

Az intézményrendszer és az intézmények belső világának demokratikus átalakítása kezdődött el. Ennek következménye volt, hogy megszüntették a kötelező külső ellenőrzés-, a szakfelügyelet rendszerét. Helyette a fenntartóknak írtak elő ellenőrzési kötelezettséget, melyet szakértők segítségével végezhettek el. Az állam ezzel lemondott az oktatási rendszerbe való hatékony beavatkozás lehetőségéről. A fenntartók nem igazán éltek a külső ellenőrzés lehetőségével. A szakmai ellenőrzés az intézményvezetők feladata lett, de nem igazán működött ez a belső ellenőrzés, mert nem volt kialakult kultúrája.

Tehát 1985 és 2015 között 30 évig, gyakorlatilag nem volt külső kötelező ellenőrzési rendszer Magyarországon. 2013. szeptemberétől indul az országos pedagógiai-szakmai ellenőrzés és a pedagógus életpályamodell.

Minősítés – Tanfelügyelet – Önértékelés

Célját, módszereit, területeit és lefolytatásának általános szabályait

• 2011. évi CXC. törvény a nemzeti köznevelésről
• 20/2012.EMMI rendelet

adja. Hazánkban 2015. évtől bevezetett, és 2016 márciusától elindult külső, egységes elvárás szerinti ellenőrzést, a 2011 évi CXC. törvény, valamint a 20/2010. évi EMMI rendelet szabályozza.

A megújuló köznevelés keretrendszere

Önértékelés: Pedagógus → Vezető → Intézmény belső értékelése saját célok mentén.

Tanfelügyelet: Pedagógus → Vezető → Intézmény külső értékelése saját célok mentén.

Minősítés: Pedagógus minősítése külső elvárások mentén.

Ezek a rendszerek a köznevelés minden szintjén és területén tevékenykedő pedagógus tevékenységét és szakmai előmenetelét befolyásolják. Szorosan összefüggenek az értékelési rendszerek egymással, egymásra épülnek.

Tanfelügyeleti ellenőrzés 2015-től

A tanfelügyeleti rendszer 2015. évtől került bevezetésre, 2016 márciusától pedig elindult.

A standardokat kilenc intézménytípusra dolgozták ki.

A szakmai ellenőrzés kézikönyve 7. kiadása 2021. szeptemberétől hatályos.

A tanfelügyelet külső, egységes elvárás szerinti ellenőrzés, amely:

• segítő;
• fejlesztő támogatás a minőség javítása érdekében.

Megállapításai a fejleszthető – megfelelő- kiemelkedő területekre irányulnak, megállapításai érvekkel alátámasztottak.

Területei:

• pedagógusok,
• intézményvezetők,
• intézmények értékelése,
• új típusú: komplex tanfelügyeleti ellenőrzés.

A komplex értékelés, az előző értékelések alapján szerzett tapasztalatokra, és külön elvárásrendszerre épül.

A komplex ellenőrzésre az intézmény kiválasztásának szempontjai:

• intézmény/intézményvezető a tanfelügyeleten:
• legalább három területen 60% alatti eredményt ért el vagy;
• egy területen 30% alatti eredményt ért el, vagy;
• az intézmény az országos kompetenciamérés legutóbbi eredményei alapján bármelyik mérésben érintett évfolyamon, bármelyik vizsgált kompetenciaterületen - a családiháttér-indexet figyelembe véve - az adott intézménytípusra számított országos átlagnál statisztikailag kimutathatóan gyengébb eredményt ért el, vagy
• a hivatal által működtetett korai jelző- és pedagógiai támogató rendszerben a legutóbbi két adatfelvételkor rögzített intézményi szintű lemorzsolódási mutatók közül bármelyik jelentősen meghaladja az adott intézménytípusra a megyei vagy országos átlagértéket, vagy az intézmény legalább két adatfelvétel során romló tendenciát mutat bármelyik lemorzsolódási mutató esetében, vagy
• az intézmény a tanfelügyelet kapcsán készített fejlesztési vagy intézkedési tervet nem töltötte fel a hivatal által működtetett informatikai támogató rendszerbe.

A 20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet alapján a komplex ellenőrzésben az a szakértő vehet részt, aki:

• pedagógiai-szakmai ellenőrzés és pedagógusminősítés szakterületen szerepel az Országos szakértői névjegyzékben;
• az országos pedagógiai-szakmai ellenőrzéshez szükséges szakmai ismereteket a hivatal által szervezett hatvanórás továbbképzés keretében elsajátította;
• elvégezte a hivatal által a komplex ellenőrzésre felkészítő képzést.

A tanfelügyelet intézménytől, fenntartótól független külső értékelés.

A tanfelügyeleti ellenőrzés nem minősít, hanem megállapít. Módszerei:

• dokumentumelemzés;
• óra/foglalkozáslátogatások;
• interjúkészítés.

Az ellenőrzés területei – az első pont kivételével – megegyeznek a pedagógusok előmeneteli rendszerében használt pedagógusminősítés kompetenciaterületével és 66 indikátorával.

A tanfelügyeleti ellenőrzés feladata annak feltárása, milyen módon és mértékben jelennek meg a pedagógus munkájában:

• az általános pedagógiai szempontoknak;
• a Nemzeti alaptanterv nevelési céljainak;
• az intézmény pedagógiai programjának való megfelelés.

A pedagógus munkájának ellenőrzése, a pályán eltöltött idő teljes időintervallumában, ötéves, visszatérő ciklusokban történik.

A pedagógus tanfelügyeleti ellenőrzés által használt dokumentumok

Előzetesen rendelkezésre álló dokumentumok	Helyszínen rendelkezésre álló dokumentumok
Az előző ellenőrzések eredményei (fejlesztési tervek, ha már történt korábban országos pedagógiai-szakmai ellenőrzés).	A pedagógiai munkával összefüggő tervezés dokumentumai.
Az intézményi önértékelés adott pedagógusra vonatkozó önfejlesztési terve.	Tanulói/gyermeki produktumok.
Pedagógiai program (az intézményvezető vagy megbízottja tölti fel a dokumentumfeltöltőbe).	Egyéb kötelező dokumentumok, amelyek kapcsolódnak a pedagógus pedagógiai munkájához, és amelyek megtekintését a szakértők az értékelés pontosításához szükségesnek ítélnek.
A pedagógus e-portfóliójának a tanfelügyelet során információ jelleggel bíró dokumentumai (szakmai önéletrajz, a pedagógust foglalkoztató intézmény intézményi környezetének rövid bemutatása, a szakmai életút értékelése).	Szakértői kérésre a pedagógus önértékelése keretében elkészült kérdőívezés kiértékelt, összesített eredményei és a jegyzőkönyve.

A portfólió meghatározott elemei csak információforrások, a szakértők azokat nem értékelik.

Minősítés – tanfelügyelet különbségei

A pedagógus portfólióból több információ nyerhető a minősítésnél.

A portfólió a tanfelügyeleti ellenőrzéshez jóval kevesebb információval bíró dokumentum. Inkább csak a tájékozódást szolgálja.

• Szakmai önéletrajz: tények, helyzetek, körülmények kapcsolata.
• Szakmai életút: szubjektív, szakmai ambíció.
• Intézményi környezet: intézményi körülmények, feltételek és a pedagógus el- és befogadása.
• Pedagógiai program: lényeges elemeinek megjelenése a szakmai életút, illetve az intézményi környezet megítélésénél, azonosulás szintje a pedagógiai programmal.
• Önértékelés, önfejlesztési terv: arról is tanúskodik, mennyire látja reálisan a pedagógus a saját munkáját, képes volt-e az önértékelésben, a tanfelügyeletnél megállapított tényeket a fejlesztési tervébe beépíteni, jövőjét tekintve kiaknázni.

Előzetes felkészülés a tanfelügyeleti ellenőrzésre

• Dokumentumelemzés:

Az e-portfólió meghatározott elemeinek áttekintése:

• szakmai önéletrajz,
• intézményi környezet,
• szakmai életút.

Amennyiben az ellenőrzésben érintett pedagógusnak nincs feltöltött portfóliója, abban az esetben a tanfelügyeleti ellenőrzés kapcsán az előzőekben felsorolt dokumentumokat kell elkészítenie és 15 nappal a tanfelügyeleti látogatás előtt megküldenie a vezető szakértőnek: szakmai önéletrajz, a pedagógust foglalkoztató intézmény intézményi környezetének rövid bemutatása, a szakmai életút értékelése.

• Az intézmény pedagógiai programjából céltudatosan át kell tekinteni a következőket:
• az intézmény pedagógiai hitvallása;
• az intézményben folyó nevelő-oktató munka pedagógiai elveit, értékeit, céljait, feladatait, eszközöket;
• a személyiségfejlesztéssel kapcsolatos feladatokat;
• a gyermekek esélyegyenlőségét szolgáló intézkedéseket;
• az egészségnevelési és környezeti nevelési elveket, programokat, tevékenységeket;
• a tanulók értékelésének elveit;
• a pedagógusok helyi intézményi feladatait, az osztályfőnöki munka tartalmát, az osztályfőnök feladatait;
• az iskolában alkalmazott sajátos pedagógiai módszereket.
• Az előző pedagógusellenőrzés és az intézményi önértékelés adott pedagógusra vonatkozó dokumentumainak elemzése, tanulmányozása.

Az előző pedagógusellenőrzés fejlesztési terve, illetve az önértékelés eredménye megtalálható az informatikai támogató rendszerben, a kiemelkedő és a fejleszthető területek meghatározásával.

• Az előzetesen megszerzett információk rendszerezése:
• szakmai önéletrajz, (iskolai végzettségek, továbbképzések, munkahelyek, egy-egy intézményben eltöltött idő);
• szakmai életút, a szakmai önéletrajz tényei és a pedagógus életútjának kapcsolata, hatásai mélysége a pedagógusra;
• intézményi környezet (mennyire érzi sajátjának intézménye adottságait, milyen hatással van mindez a pedagógiai munkájára, milyen a testületi klíma, a gyermekek közössége, a szülőkkel való kapcsolat);
• önértékelés, önfejlesztési terv, illetve az intézmény pedagógiai programjának összefüggései.

Az intézmény önértékelésében azt célszerű megkeresni, hogyan tudott a pedagógus a közösen megfogalmazott saját céljainak megfelelni, illetve azok megvalósításában hol tart.

Helyszíni ellenőrzés

A pedagógiai munkával összefüggő tervezetek, dokumentációk helyszíni elemzése. A helyszíni elemzés a következő dokumentumokra fókuszál, a korábban már ismertetett szempontok szerint:

• tanmenet;
• írásos dokumentáció a tanítási egységre vonatkozóan;
• egyéni fejlesztési tervek;
• tanórán kívüli programtervek;
• osztálynapló, csoportnapló és egyéb foglalkozási napló;
• tanulói füzetek, produktumok.

Célszerű a helyszíni ellenőrzésre kijelölt napon a tanítási órák megtekintése előtt legalább két órával az intézménybe érkezni.

Találkozások:

• intézményvezetővel;
• a vizsgált pedagógussal;
• tanfelügyelő társsal.

Egyeztetések az előzetes dokumentum elemzés tapasztalatairól:

• a nap programjáról, lefolytatásáról;
• a vizsgált pedagógussal;
• az ellenőrzéshez szükséges egyéb dokumentumok bekérése.

Legelső intézményi információk:

• első benyomások;
• pedagógus által készített intézményi környezet bemutatása a portfólióból;
• pedagógiai program, összefüggései, koherenciája.

A megtartandó tanítási órák/foglalkozások tervező dokumentumai:

• tanmenet, az éves tervezés egyéb dokumentumai;
• csoportprofil, illetve helyzetelemzés;
• a csoportba, osztályba járó, különleges bánásmódot igényló gyerekek szakértői véleményei.

A tanfelügyelet egyik legfontosabb módszere az egységes szempontok szerinti megfigyelés.

A tanfelügyeletben a pedagógus két óráját, foglalkozását látogatják meg a tanfelügyelők, és a már ismertetett szempontok szerint rögzítik a tapasztalataikat. Az óra- /foglalkozáslátogatáson és az azt követő megbeszélésen a tanfelügyelők mellett jelen lehet az érintett pedagógus vezetője vagy az intézmény azon vezető beosztású pedagógusa vagy munkaközösség-vezetője, aki ismeri a vizsgált pedagógus munkáját, akit a vezető megbíz evvel a feladattal. Az óra-/foglalkozáslátogatást követően a szakértők megbeszélik az érintett pedagógussal az órán/foglalkozáson tapasztaltakat, elemzik azt, valamint tisztázzák az előzetes felkészülés során felmerült kérdéseket. Az óra/foglalkozás megbeszélésén jelen vannak az ellenőrzést végző szakértők, a pedagógus és a pedagógus vezetője vagy annak megbízottja.

Az óralátogatást az önértékelésben történő adatgyűjtési folyamat leglényegesebb elemének tekinthetjük. Ennek során áll össze azoknak az információknak a döntő többsége, amelyek az intézményi önértékelés alapját képezik. Nyugodtan állíthatjuk, hogy az óralátogatásokat kiegészítő interjúkérdések, az órákon szerzett tapasztalatokat alátámasztó dokumentumelemzés és a pedagógus kollégák kérdőíves felmérése a legtöbb esetben alátámasztja a tanórákon és azok értékelésekor szerzett tapasztalatokat. Helyes törekvés, ha úgy fogalmazzuk meg az intézményi önértékelés lényegét, hogy annak alapja a két foglalkozás meglátogatása, a többi vizsgálati módszer pedig csupán az óralátogatási tapasztalatok alátámasztása, bizonyos szegmensekkel történő kiegészítése az interjúkészítés, a dokumentumok vizsgálata és a kérdőíves felmérés eszközeivel.

A tanfelügyeleti óra/foglalkozás látogatás egységes szempontok szerinti megfigyelés.

Az óralátogatások során az értékelő pedagógusoknak arra kell fordítaniuk a figyelmüket, hogy a meglátogatott foglalkozásokon megvalósul-e a tanmenettel való koherencia, érvényesültek-e a pedagógiai módszerek, megfeleltek-e az óra céljainak, a tanulócsoport összetételének, igényeinek. Ennek megfelelően kell kitérni a differenciálásra. Megfelelő figyelmet fordított-e a pedagógus kolléga tanítványai tevékenységére, az óra légkörére A tanítási óra tartalma, szerkezete, időarányai megfelelőek voltak-e? Ki kell térni az óra felépítését és szervezését tekintve az alkalmazott eljárásokra. Megfelelő figyelmet fordított-e a pedagógus kolléga tanítványainak tevékenységére, a tevékenység szervezésére, a feladatok kijelölésére, a közös munka értékelésére? Értékelni kell, hogy az óra elérte-e a célját, milyen volt az óra eredményessége, stb.

Az óra/foglalkozáslátogatást követő megbeszélés kitér:

• az órán/foglalkozáson tapasztaltakra;
• a látottak elemzésére;
• a felmerült kérdések tisztázására.

Interjúk

A pedagógussal és a vezetővel történő interjú az óra/foglalkozáslátogatás és az azt követő megbeszélés, valamint a dokumentumelemzés tapasztalatainak szükség szerinti kiegészítése. Az interjú célja egyrészt, hogy a tanfelügyelők információkat nyerjenek, személyes beszélgetésben tájékozódjanak a pedagógus szakmai ismereteiről, elképzeléseiről, eredményeiről, illetve jövőképéről, másrészt módot ad arra, hogy az ellenőrzött pedagógus a saját megfogalmazásában közölje válaszait a munkájával kapcsolatban feltett kérdésekre.

Ennek megfelelően azokat a kérdéseket kell feltenni, amelyek új információt nyújthatnak, vagy árnyalhatják, kiegészíthetik a korábbi információkat.

Pedagógussal	Intézményvezetővel
nem azonos az óra-/foglalkozás megbeszélésével; résztvevői: a pedagógus és a szakértők; a kérdésekről a szakértők döntenek.	vezetői szerep átruházható; résztvevői: vezető és a szakértők; vélemény a pedagógus munkájáról.

A szakértők az ellenőrzés befejezése után egyeztetnek tapasztalataik, benyomásaik összegzése érdekében, és megállapításaikat rögzítik az OH informatikai felületén.