Kapcsáné Németi Júlia, Genáhl Krisztina, Moór Róbert, Radnóti Miklós, Fekete Ákos, Tar József, Karmacsi-Szabó Anikó

Alkotópedagógia – A tanulás élmény

Szekcióvezető: Kapcsáné Németi Júlia, szenior oktatási szakértő – Edtech Hungary

A szekció előadásai egymáshoz szorosan kapcsolódó, egymással szerves kapcsolatban álló részekre bontották a rendelkezésre álló időt. Jelen összefoglaló a jelentős részben interaktív tevékenységsorozat szöveges formában történő visszaadására tesz kísérletet úgy, hogy rávilágít annak hátterére, kiemeli a „szokványos” oktatási környezettől eltérő jellemzőit, illetve felvázolja a módszertanból fakadó előnyöket is.

Tudjuk, hogy az írás nem tudja visszaadni az alkotómunka minden részletét, így leírásunk sem lehet teljes, de reményeink szerint a lényeget tükrözni fogja.

A szekció előadói, előadásai, foglalkozásai, az alábbiak voltak:

• Alkotópedagógiáról a pedagógiai gyakorlat szemszögéből – Egy alkotópedagógiai eszköz, ami a jövőre készít: Maker’s Red Box
• Genáhl Krisztina, szakértő – Maker’s Red Box
• Moór Róbert, intézményvezető – Szobi Fekete István Általános Iskola
• Radnóti Miklós, intézményvezető – Bajai Eötvös József Általános Iskola
• Lépjünk ki az osztályteremből! – Non formális tanulás és élménypedagógia digitális tudásközpontokban
• Fekete Ákos, vezető oktató, Digitális Tudásközpont – Veszprém
• Alkossunk tudást! – Felfedezés, tervezés, alkotás innovatív környezetben
• Tar József, vezető oktató, Digitális Tudásközpont – Oroszlány
• A jövő jelen van – Élményalapú tanulással a sikeres pályaválasztásért
• Karmacsi-Szabó Anikó, vezető oktató, Digitális Tudásközpont – Kaposvár

Bevezető gondolatok

A szekció témaválasztásával az volt a célunk, hogy a konferencián résztvevő szakemberek figyelmét ráirányítsuk a nemzetközi pedagógiai kultúrában egyre inkább jelen lévő, de a hazai iskolai gyakorlatban még kevéssé ismert, tudatosan használt korszerű pedagógiai eszközrendszerekre.

Ismert, hogy a 21. század felgyorsult ütemű fejlődése, folyamatos változásai kontextusában az iskolarendszernek is számos külső hatásra kell reagálni. Változnak a munkaerőpiac igényei, a munkavállaláshoz szükséges kompetenciák, átalakul a tudásszerzés folyamata, eszközrendszere. Elengedhetetlen, hogy a pedagógiai gyakorlat erre válaszokat adjon. Bemutattuk és a résztvevőkkel együtt közösen értelmeztük, hogy érdemes a tanulásról is másként gondolkodni, túllépni a hagyományos pedagógiai kereteken és korszerű (nem csak fizikai) eszközökkel, megoldásokkal segíteni a tanulók sikeres iskolai, tanulási pályáját egészen a pályaválasztásig.

A téma feldolgozása során alkalmazott módszertani megoldások is túlmutattak a hagyományos szekcióbeli kereteken, azt kívántuk modellezni, hogyan lehet a tanulás folyamata élmény és motiváció, a tudásszerzés egyben tudáscsere a közös célért, a közös munkával egy kollaborációs térben.

Kiemeltük, hogy fontos túllépni a formális oktatási kereteken is, hiszen a tudásszerzés komplex folyamat, megmutattunk olyan lehetőségeket, amelyeket a nonformális oktatás keretei, eszközei, gyakorlata tud kínálni.

Megismertettük a szekció résztvevőit a közelmúltban létrejött Digitális Tudásközpontokkal, a központok céljaival és szolgáltatásaival. Bemutattuk, hogy az országban hat helyszínen – Kaposvár, Veszprém, Oroszlány, Kecskemét, Békés, Nyíregyháza – immár kilenc hónapja működő Digitális Tudásközpontok milyen korszerű pedagógiai eszközrendszerrel dolgoznak és azt is, hogy a központok innovatív, alkotó környezete hogyan segíti a saját élményű felfedezést, tervezést, megvalósítást, vagyis a saját tudás felépítését. Kitértünk arra is, hogy a formális és nonformális szereplők együttműködése, illetve a korszerű pedagógiai eszközrendszer révén hogyan hatványozható az egyén, a tanuló eredményessége, hozhatók felszínre az erősségek, fejleszthetők az egyéni sikerességet hozó kompetenciák, továbbá mindezek hogyan járulnak hozzá a biztos pályaválasztáshoz.

Alkotópedagógiáról a pedagógiai gyakorlat szemszögéből

Az alkotópedagógia kereteiről, alapelveiről való gondolkodás lehetőséget teremt az oktatás előtt álló kihívások egy meghatározó részének áttekintésére, a rendelkezésünkre álló eszközök, lehetőségek megtalálására. Az alkotva tanulás lehetőséget kínál a minket körülvevő világ megértésére és olyan készségek, képességek fejlesztésére, amelyek segítségével a gyerekek saját jövőjük formálóivá válhatnak.

Az alkotópedagógia olyan megoldásokat alkalmaz, amelyek a hagyományos – frontális – oktatásnál sokkal mélyebb azonosulási lehetőséget, bevonódást biztosítanak a gyerekeknek. Az alkotópedagógia egyik lényegi eleme, hogy az új ismeretek átadását kerettörténetbe ágyazza. A történet keretei között zajló alkotás a gyerekeknek olyan motivációt ad, ami nemcsak lehetővé teszi a megszerzett ismeretek elmélyítését, de további ismeretszerzésre is sarkallja őket.

A csoportmunkára épülő, interdiszciplináris projektfeladatok fejlesztik a technikai és szociális készségeket, lehetővé teszik a tantervi ismeretek integrált, komplex alkalmazását. Emellett a gyerekeket pályaorientációs szemléletre és az őket körülvevő világ működésének átfogó megértésére sarkallják, ami segít helytállni a jövő munkaerőpiacán és az élet egyéb területein is.

Egy, a fenti elemeket ötvöző megoldás, jó gyakorlat a Maker’s Red Box is, amely mára az ország több száz iskolájában jelen van, integrált részét képezi a mindennapi oktatási gyakorlatnak. A Maker’s Red Box egy kerettörténetre épülő, komplex oktatási programcsomag, amely minden szükséges tartalmat és útmutatást biztosít a projektalapú tanuláshoz. 16 alkalmat (90/120 perces alkalmak) lefedve részletes tanári kézikönyvvel, útmutató videókkal, óravázlattal és osztálytermi készlettel biztosítja a tanárnak az eredményes megvalósítást, 19 kompetencia területen, a 11–17 éves korosztály számára.

Kompetenciamátrix – MRB©

A Maker’s Red Box család keretében jelenleg négy tematika érhető el:

• a Szuperhősök – Digitális történetmesélés,
• a Zöld Mérnökök,
• a Jövő városa és
• a Global Warning – Klímaexpedíció a Föld körül.

De mindez hogyan illeszthető a magyarországi oktatási rendszerbe, hogyan tud a mindennapi gyakorlatban megvalósulni? Fontos megvizsgálni, hogy az ilyen vagy ehhez hasonló jó gyakorlatok bevezetéséhez milyen eszközrendszere, lehetősége van egy vezetőnek, hogy intézményi szintű változást indíthasson el és milyen nehézségekre kell választ találniuk az intézményeknek a változási folyamat során. Mikor tud egy ilyen innováció eredményesen beépülni és mindennapi oktatási gyakorlattá válni?

Két intézmény – a Bajai Eötvös József Általános Iskola és a Szobi Fekete István Általános Iskola – példáján keresztül láthatjuk, hogy az ilyen típusú jó gyakorlat intézményi integrálásához elengedhetetlen a vezetői elhivatottság, elszántság a feltételek megteremtésére és a kreativitás, rugalmasság a rendelkezésre álló keretek kitágításához.

Radnóti Miklós, a Bajai Eötvös József Általános Iskola vezetőjeként hisz abban, hogy a sikeres közoktatás-fejlesztés érdekében kulcsszerep hárul a tanulásban mintaadó, és korszerű tartalmakat biztosítani képes iskolákra. Az új

 lehetőségek keresése, a megújulási igény záloga a sikeres oktatási intézményeknek. Ennek eredményeként jutott el a bajai intézmény is az alkotópedagógia és ezt komplexül használó jó gyakorlat, a Maker’s Red Box (továbbiakban MRB) megismeréséhez.

A folyamatban a NAT2020 megjelenése döntő jelentőségű volt, hiszen az abban megfogalmazottak segítettek irányt mutatni. Két tantárgy a technika és tervezés, valamint a digitális kultúra tantárgyak teret adtak annak, hogy az iskola Pedagógia Programjában és helyi tantervében is fókuszba kerüljenek a komplex kompetenciák fejlesztését támogató tartalmak, pedagógiai eszközök. A közelmúltban kiemelt figyelem hárult a digitális kompetencia fejlesztését elősegítő területekre, például a robotikára, a 3D nyomtatásra, a programozásra, valamint az elektronikai területek körébe tartozó témákra.

A helyi tankerület támogatása mellett az iskola egyik épületszárnyának felújításával jött létre az Eötvös Alkotóműhely, amely helyet és teret ad az alkotásnak, az aktív tanulásnak, az együttműködésen alapuló konstruktív megoldásoknak. Az egyik legnagyobb kihívást az alkotóműhelyben megvalósuló tevékenységek oktatásszervezése jelentette. Végül az órarendbe való beépítés, vagyis a délelőtti tanórákban való megjelenés lett a célszerű megoldás. Az MRB a NAT területeinek való megfeleltetését követően, félévenkénti csoportbontásban valósul meg, a Technika és tervezés, valamint a Digitális kultúra tantárgy keretében, az 5–8. évfolyamon, így biztosítva a folytonosságot az alkotópedagógia folyamatoknak.

Mindezt annak érdekében, hogy pedagógusok olyan, a motivációt segítő órákat tudjanak tartani, ahol a digitális kompetenciák fejlesztése mellett, azoknak a képességeknek és készségeknek a fejlesztése is megtörténik, amelyek együttesen segítik, eligazítják a gyerekeket a boldog, kiegyensúlyozott, sikeres felnőtté válás folyamatában. Ezt a tudást az alapfokú oktatás fundamentumának kell tekinteni. Gyermekeink felkészítése a jövőre kulcsfontosságú, amihez szem előtt kell tartani a megfelelő, inkluzív tanulási környeztet is, amely egyenrangú és játékos tanulási formát és feltételeket igényel.

Az alkotóműhelyben célkitűzés lehet hozzájárulni egy olyan tanulási környezet kialakításához, ahol a gyerekek „ragyoghatnak”, mert megtapasztalják, milyen együtt dolgozni, teret adni egymás ötleteinek, és építeni egymás önbizalmát, miközben együtt tanulnak. Ám ahhoz, hogy a technológiai tanulás valódi értéket képviseljen, folyamatosan feszegetnünk kell az osztálytermi lehetőségek határait. A mi feladatunk, hogy biztosítsuk azokat az eszközöket és ösztönözzük azt a gondolkodást, amely lehetővé teszi a tanulók számára az előre nem látható lehetőségek felfedezését. Célunk, hogy a gyerekekből előhívjuk a kreativitásukat és segítsük, hogy még inkább kibontakozzanak benne. A technológiának nem a virtuális valóságról kell szólnia, hanem egy jobb valóságról, amely nem távolítja el a gyerekeket az őket körülvevő világtól, hanem megnyitja az elméjüket a világ és az emberek előtt.

Moór Róbert, a Szobi Fekete István Általános Iskola intézményvezetője. Ez az iskola a székhelyintézmény mellett három tagintézménnyel és két telephellyel rendelkezik. 2018-ban a fenntartó, a Váci Tankerületi Központ támogatásával sikerült kialakítani a kóspallagi telephely használaton kívüli részén egy alkotópedagógiai műhelyt. A műhely három teremből áll, az egyik egy elektronikai helyiség, ahol a számítógépek, 3D nyomtatók és egyéb elektronikai eszközök találhatók, a másik teremben famegmunkáló gépeket és szerszámokat helyeztünk el, a harmadik terem a közösségi programoknak lett kialakítva és itt található a lézervágó gép.

Kezdetben egynapos projektek keretében ismerkedtek a tanulók az alkotóműhellyel. Fontos cél volt a helyi pedagógusok alkotópedagógiai továbbképzése is, azonban ez nem hozott látható eredményeket. Az alkotóműhely lehetőségeinek kiaknázására a tanév nyári szünetében a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem oktatói tartottak tábort az iskola tanulóinak.

A következő évtől a technika órák keretében jártak a tanulók a műhelybe, ahol lehetőségük volt összetettebb feladatokon – például okosotthon építése – dolgozni. A technikát tanító pedagógus és a műhelymester mellett a váci Boronkay György Szakgimnázium tanulói kortárs segítőként kapcsolódtak be a műhelymunkába.

Az alkotóműhely tervezett és tudatosabb használata érdekében a fenntartó kezdeményezésére létrejött egy munkacsoport, amelynek tagjai a környék iskoláiból kerültek a csapatba. A munkacsoport feladata volt olyan tartalmak, tananyagok kidolgozása, amelyek az alkotóműhely komplex tevékenységei keretében jól használhatók. Az elkészült projektek végül nem kerültek felhasználásra, melynek oka egyrészt a pedagógusok tananyagfejlesztési gyakorlatlansága, másrészt a jelenlegi leterheltség mellett nem tudtak kellő időt a feladatra fordítani. A helyben készített komplex tananyagok kidolgozása így nem járt sikerrel.

A kezdeti nehézségek, rögös utak vezettek el 2020-ban a Makerspace Központi Digitális Közösségi Alkotóműhelyhez, melynek keretében először pilot projektként, majd a 2021/2022. tanévtől a tantervbe beépítve használjuk a Maker’s Red Box tananyagokat. Az intézmény sajátosságai lehetőséget adnak, hogy a Technika tárgyat egyhetes projektekben, 35 órában sajátítsák el a gyerekek a kóspallagi alkotóműhelyben. A tagintézményeket is bevonva a 4–7. évfolyamon 22 tanulócsoportot tudtunk kialakítani, így egy pedagógus teljes státuszban tudja tanítani a technika tárgyat kéthavi munkaidőkerettel tervezve.

Az alkotópedagógiai módszerek bevezetése mind a tanulók, mind a szülők részéről pozitív visszhangra talált. Az intézmény pedagógusai ugyan apró lépésekkel, de egyre nagyobb számban emelnek be alkotópedagógiai módszereket pedagógiai eszköztárukba. Konkrét mérések nem készültek az alkalmazott módszerek hatásairól, de a tanulók szemmel láthatóan motiváltabbak, lelkesebbek, nyitottabbak, ha ilyen módszerrel feldolgozandó feladatokat kapnak.

Lépjünk ki az osztályteremből!
Nonformális tanulás és élménypedagógia a digitális tudásközpontokban

Az ország hat pontján 2022-ben megnyitott Digitális Tudásközpontok egyik kiemelten fontos tevékenysége, hogy az osztálytermi kereteket kinyitva valósítsák meg a technológiával támogatott oktatást. A tudásközpontok túlmutatnak azon a célon, hogy a technológia legyen a tanulás fókusza: az alkotópedagógia, az élménypedagógia és a játékosítás (gamifikáció) módszereivel olyan közeget kívánnak nyújtani, ahol a tanulás fogalma újraértelmezhető.

A szekcióban bemutatott rövid tevékenység – mely a tudásközpontok foglalkozásaiba engedett betekintést – mintegy kivonatként szolgált az élmény- és alkotópedagógia megtapasztalására.

A kerettörténetbe ágyazott feladat szerint a résztvevők egy cég alkalmazottjaiként tesztelhették a vállalkozásuk első termékét (prototípusát), melyet ők alkottak. A történet szerint a termék legyártásához hagyományos eljárásokon kívül lézervágást és 3D nyomtatást is alkalmaztak, vezérléséhez pedig alapszintű programozói tudással kellett rendelkezniük.

A teszt sikeres elvégzéséhez az így készült daruval meg kellett emelni egy tárgyat. Az oktató (csoportvezető) nyolc darab vezérlőeszközt osztott ki a résztvevőknek (a kerettörténetben alkalmazottaknak), akiknek az volt feladata, hogy 4-4 eszköz döntésével (dőlésérzékelő szenzorok használatával) együttműködve hozzák működésbe a daru emelési és forgási funkcióját. A tesztet végző „alkalmazottak” azonban a világos és egyértelmű instrukciók helyett a problémával szembesültek, vagyis a csoportvezető csak az elvégzendő tesztet határozta meg, a teljesítéshez vezető utat és részfeladatokat nem. A résztvevők maguk szervezték meg a munkájukat, az abban betöltött szerepeket és az egymással való együttműködést. Végül a daru mozgásba lendült, a tárgy felemelkedett, a teszt pedig sikeresnek bizonyult. Ez tekinthető egy valós munkakörnyezet modellezésének is.

Mindemellett a szekció résztvevői a saját élményű tanulás, tapasztalás után azonosíthatták azokat az élménypedagógiához, alkotópedagógiához köthető eszközöket és módszereket is, amelyek a Digitális Tudásközpont tevékenységeit, foglalkozásait jellemzik és innovatív módon beépíthetők a formális oktatás pedagógiai gyakorlatába is.

• Fontos látni, hogy a tanulási környezet és keret mennyire meghatározza és felébreszti azt a motivációt, amelyre a pedagógus építhet.
• A kerettörténetbe ágyazás izgalmas, érdeklődést keltő motívum. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a korosztályi érdeklődéshez közel álló, jól értelmezhető kerettörténet sokkal motiváltabb felfedezési folyamatot eredményez.
• A felfedezés, az aktív, konstruktív tanulás hasznos eszköze: épp annyi információt adunk, amely elindítja a tanulót az úton, amit azután maga járhat be egyéni útvonalakon: keres, hibázik, próbálkozik és komplex módon fejlődnek készségei, építi saját tudását.
• A gamifikációs elemek is nagymértékben erősítik a tanulási motiváció fenntartását. A szekcióprogramban is kipróbált kerettörténet is egy munkahelyi szituációt modellez, melyben a dolgozói siker áll a fókuszban, a cég megmaradása függ az új termék sikerességétől.
• A problémák komplex megközelítése lehetőség a kreativitás, együttműködés, a kompetenciák komplex fejlesztésére. A szekcióban is kipróbált rövid minta-jellegű tevékenység is jó példázata ennek: a működtetni kívánt daru szívószálakból épült szerkezetet alkalmazott, a “fel kell emelni egy tárgyat” céltól olyan úton jutottunk el a megvalósításig, amely hagyományos és digitális tárgyalkotáshoz köthető technológiákat is ötvöz, ezeket a problémamegoldás szolgálatába állítja. Ebben a feladatban a Digitális Tudásközpontok 180 perces tevékenységei segítségével mind a lézervágott talp, mind a 3D-nyomtatott elemek megtervezésére lehetőség nyílik a vezérlés programozása mellett.
• A csoportmunka, kollaboráció azokat a készségeket fejleszti, amelyek szükségesek az eredményes iskolai tanulási út és munkaerő-piaci sikerességhez.

A kerettörténetünkben a mikrovezérlők úgy voltak programozva, hogy az együttműködés nélkül nem valósítható meg, vagyis a daru mozgására akkor adnak parancsot, amikor azokat négy-négy résztvevő (két csoportban) azonos pozícióban tartja. A csoportok elosztását, az együttműködés módját maguknak kellett kijelölniük.

• A hibázás lehetősége a tanulási folyamat fontos eleme, a kreativitás mozgatórugója, ami fejleszti az önértékelést, számos szociális és kognitív készséget.
• A differenciálás szem előtt tartásával az egyéni képesség-, fejlettségi szint, érdeklődés a meghatározó tényező.

A fentieket igazolta, hogy a program résztvevői rengeteg próbálkozás után maguk zárták ki azokat a módokat, amelyek nem vezettek eredményre, majd osztották fel egymás között a tevékenységeket, szerepeket. Ennek megfelelően volt, aki a többiek koordinálásáért felelt, volt, aki közelebbről figyelte a daru mozgását és volt, aki igyekezett másokhoz alkalmazkodva dönteni a mikrovezérlőt az éppen kívánt irányba.

A Digitális Tudásközpontok programjai és tevékenységei is nagyban építenek arra, hogy a foglalkozásokon résztvevők maguk választhassák meg azokat a részfeladatokat, amelyekben sikeresek lehetnek. Ez lehet egy szerepválasztás az adott tevékenységben, de akár egyfajta önismeret is, amikor a tevékenység jellegét vagy nehézségét ismerve saját készségeinek megfelelően választja meg.

A szekcióprogramban bemutatott rövid tevékenység jól modellezte azt a nonformális tanulási közeget, amelyet a Digitális Tudásközpontok igyekeznek megteremteni annak érdekében, hogy a tanulás élményszerű, kompetenciaalapú lehessen, mindezt pedig a modern (alkotó)technológiák segítségével ismertessék meg a tudásközpontba látogató diákokkal és pedagógusokkal.

Alkossunk tudást!
Felfedezés, tervezés, alkotás innovatív környezetben

Hatalmas kihívások előtt állunk, amikor a jelen fiataljait készítjük fel a jövő munkaerőpiaci és felnőttéleti szerepköreire, hiszen a változások mértéke és üteme sokkal intenzívebb, minthogy azt az iskolarendszerek képesek legyenek időben lekövetni. Ahhoz, hogy sikeresek lehessenek és stabil pozícióik legyenek a munka világában, már ma is olyan készségeket, képességeket, kompetenciákat követel meg tőlük, mint például a komplex problémamegoldás, kreativitás és fejlett alkotóképesség, együttműködés, csapatmunka, fejlett kommunikációs képességek, matematikai, természettudományos, mérnöki és informatikai gondolkodás.

Fontos azonban hangsúlyozni, hogy ezek a készségek, képességek csak az ún. aktív tanulás során alakulnak ki, azaz olyan tanulási helyzetekben, amikor a tanulók aktív tevékenységeket folytatnak, produktívan alkotnak (csoportban vagy egyénileg) és nem passzív hallgatóként vesznek részt a tanítási folyamatban. Az aktív tanulás új szemléletű pedagógiai módszertant és megközelítést kíván meg. A Digitális Tudásközpontok foglalkozásai ezt a módszertant és megközelítést követik eszközrendszerükben és munkaformájukban egyaránt.

Nem ismeretet tanítanak, hanem az ismeret megszerzésének képességét alakítják ki aktív tanulói tevékenységeken keresztül. Komplex problémákat kezelnek, amelyek több tudományágat (tantárgyat), szakmát átfognak (projektszerűség). Az elmélet helyett a gyakorlatra helyezik a hangsúlyt, valamint a digitális világ mellett a fizikai tárgyalkotás is kiemelt fontossággal bír (finommotoros mozgás, taktilis érzékelés, térlátás fejlesztése stb.).

A szekcióban bemutatott robotika-kihívás többek között azt kívánta bemutatni, miként lehetséges a robotokkal matematikai és mérnöki ismereteket fejleszteni. A feladat egy kerettörténet köré épült, amelyben robotoknak szervezett „NASCAR”-versenyt kellett megvalósítani. A kihívást az jelentette, hogy a kerekek elvesztek a versenyre. A szekciórésztvevők kiscsoportokban kerestek megoldást a kerék helyettesítésére. Alkottak, átalakították a konstrukciót, módosították a robotok mozgását irányító blokkprogramot. Teszteltek, korrigáltak. A „versenyt” követően értékelték a megvalósításokat. Szó esett nyomatékról, erőátvitelről, a sebesség hatásáról (nem mindig a maximális a legalkalmasabb). Minden csapatban kreatív ötletek születtek, a tesztelés után akár el is vetették némelyiket. Végül minden csapatnak született egy olyan megoldása a problémára, amellyel haladni tudott a robot. Nem kevés mosoly és nevetés közepette.

A játékos robotika azok számára is érthetővé teszi a kódolást, az algoritmizálást, akik talán nem is érdeklődtek az informatika vagy a robotika iránt. A Tudásközpont foglalkozásain alkalmazott technológiai eszközök paraméterezhetők. Ez lehetővé teszi azt is, hogy látogatóink különböző verziókat kipróbáljanak – és akár hibázhassanak is. A hibák fontosak, mert azokból nem csak sokat lehet tanulni, hanem olyan készségeket is fejleszt, amelyek hatással vannak az egész személyiség fejlődésére is.

A digitális tudásközpontokban előtérbe kerül az eltérő tanulói adottságok differenciált kezelése, az egyéni szükségletekhez igazodó, eltérő tanulási útvonalak meghatározása. Hiszen minden gyermek egy önálló galaxis, a digitális tudásközpontok pedig ajtót nyitnak a világ megismeréséhez.

A jövő jelen van
Élményalapú tanulással a sikeres pályaválasztásért

A 2022-es nyári táborunkban – Kaposvári Digitális Tudásközpont –, a Maker’s Red Box innovatív tananyagának segítségével felépült a Jövő városának egy lehetséges változata. A gyerekek lelkesedése, együttműködése, a társadalmi kérdésekre adott válaszaik és elképzeléseik inspirálták, hogy a jövő városának technológiai megoldásai mellett a munkaerőpiac kihívásaira is reagáljunk.

A Digitális Tudásközpontban pedagógiai eszköztárunkat így egy új pályaorientációs fókuszú foglalkozástervvel bővítettük. Ennek keretében a szekció résztvevőit a jövőről való közös gondolkodásra és alkotásra hívtuk meg, ezáltal rövid időre az általuk elképzelt jövőbeli város aktív munkaerőpiaci szereplőivé válhattak.

A foglalkozáson használt szakmák kártyái egyrészt a jövőről szóló jelenlegi elképzelések alapján kerültek meghatározásra, tartalmaznak már létező szakmákat és a jövőben várható új foglalkozásokat egyaránt (UX designer, smart home designer, vertical farmers stb.). Az üres kártyák a résztvevők saját ötleteinek is teret adnak, ezáltal nyitottá teszik a feladatot. A kártyák az önálló ismeretszerzés támpontjaiként szolgálnak. Az interneten végzett kutatómunka során nyert információk elemzésével új tudást szereznek a résztvevők arról, hogy a kártyán szereplő foglalkozáshoz milyen feladatok társíthatók.

A következő lépcsőfok a munkaerőpiaci szereplők közötti együttműködések meghatározása. Máris rátértünk arra, hogy közös feladatok vannak, közösen megoldandó valós problémákra keressük a megoldásokat. Az önállóság fontos, azonban együttműködés nélkül egy olyan komplex feladat, mint például egy okosváros menedzselése, lehetetlen küldetés.

Az együttműködés a fizikai térben szimbolikusan is megvalósul az egymás mellé kerülő „játékostáblaként” működő hatszögek elhelyezésével és a választott karakterek közötti távolság szabályozásával.

A jövő városának munkavállalói ebben a fázisban megismerik a kihívásokat, tisztázzák a várható feladatokat és célokat, majd továbblépnek a következő szintre, ami a személyiség, az önismeret és a „future skills” világába vezeti a „játékost”. Előre lézervágott, képességeket és készségeket tartalmazó lapok adnak ötleteket, hogy saját elképzelésük szerint, 5–7 fő tulajdonság mentén meghatározzák a karakter személyiségét. Miközben a jövő dolgozóinak profilját megalkotják, a szubjektum is tükröződik a választásokban. Azonos foglalkozáskártyák esetén összehasonlítást végeznek, ezáltal lehetőséget teremtünk a párbeszédre, vitára. Nem arról van szó, hogy jó vagy rossz megoldásokat ütköztetünk, sokkal inkább a konstruktivitás jegyében rávilágítunk arra, hogy egy-egy szakma képviselői különböző jellemzőkkel is jól elláthatják ugyanazon feladatokat. Hogyan egészül ki mindez a digitális írástudással? A tanulók a foglalkozás során elkészíthetik saját figurájukat, megismerkednek a grafikai tervezés és a lézervágás világával, tervezhetnek 3D-ben, eközben a fizikai törvényszerűségekre, a méretekre, arányokra és egymásra is figyelniük kell.

Az alkotás, az együttműködés és közös gondolkodás, a kreativitás – ami megjelenhet a hibázás mozgatórugójaként is – a Digitális Tudásközpontban megvalósuló foglalkozások alapelveit szemléltetik. A pályaorientáció a technológiai és alkotóműhelybeli foglalkozásainknak is a szerves részét képezi. A modern technológiai és korszerű pedagógiai eszközrendszer használata felszínre hozza az erősségeket, lehetőséget teremt az egyéni sikerhez nélkülözhetetlen kompetenciák fejlesztésére és hatékonyan hozzájárul az életpálya tervezéséhez. A jövő kulcsa a jelenben van, amit az állandó változások formálnak. Oktatóként igyekszünk a foglalkozásainkon résztvevők gondolkodását tudatosabbá, hozzáállásukat a jövőhöz motiváltabbá tenni, hogy végső soron a jövőorientáltság tudatosabb legyen.

A pályaorientáció támogatására az egyéni készségek, érdeklődés feltérképezésére is lehetőséget biztosítanak a Digitális Tudásközpontok. A PractiWork mérőrendszer segítségével egyéni keretek között a tanulók/fiatal felnőttek megismerhetik a kognitív képességeik mellett személyiségjegyeiket, valamint érdeklődési területeikre is objektívebb rálátást kaphatnak. A mérést követően személyes konzultáció keretében támogatjuk a döntési folyamatot, alternatív jövőképeket vázolunk fel, ezzel is segítve a tanuló egyéni életútját, a sikerhez vezető utat a munkaerőpiac gyorsan változó világában.