Zentai István

A SpaceBuzz-HU oktatási ökoszisztémája Magyarország Űrstratégiájának tükrében

Köszöntöm a kitartó hallgatóságot. Kicsit távolabbról fogok indítani, és nagyon fogok figyelni a villogó órára is, ami most még nem villog. Tehát így van, engem Zentai Istvánnak hívnak, és nem csak vizet prédikálok és bort iszom, tehát az élethosszig tartó tanulásnak a híve vagyok. Valóban a már sokat emlegetett edukációs ökoszisztémán belüli UNISPACE posztgraduális, interdiszciplináris képzés egyik végzett hallgatója vagyok. Világűrpolitikai tanácsadó. A képzés során megszerzett tudásnak nagy hasznát veszem mindennapi munkámban.

Ezekről szeretnék majd itt röviden beszélni, és nem terhelem a közönséget most megválaszolandó kérdésekkel, de valószínűleg, ha megkérdezném, hogy melyek az előttünk álló legfontosabb kihívások, akkor az előző dián lévőhöz nagyon hasonló válaszokat kapnánk.

A fenntarthatósággal kapcsolatban – mint mondtam, kicsit távolról indítok – az ENSZ-nek van 17 célkitűzése, bekereteztem a negyediket, ami az oktatásról szól. Ez egy elég hosszas fejezet, mint az összes többi, a lényegét kiemeltem, hogy ez a mindenki számára elérhető igazságos, minőségi oktatás, és amiről kevesebb szó szokott esni, bár ma már volt erről szó a délelőtt folyamán, az életen át tartó tanulás lehetőségének biztosítása.

Miért olyan fontos ez, hiszen ebben a teremben nyilván csupa Y generációs ül 😊. Megváltoztak a generációs szokások, a tanulási szokások, míg régen könyvből, könyvtárból – aki még emlékszik rá, iskolatévéből – tanultunk, ma már ez nem egészen így van. Új eszközök jelentek meg az internettel és egyebekkel, ezért is fontos az élethosszig tartó tanulás, hiszen, ha valaki lemarad, kimarad. Itt nem kell nagyon komoly dolgokra gondolni, elég a digitális készségekre. Az interneten, hogy kell keresni, hogy kell esetleg arra figyelni, hogy ne fussunk bele olyasmibe, amibe nem kéne. Új eszközök jelentek meg: mesterséges intelligencia, virtuális valóság, kiterjesztett valóság és ezeknek a magasabb szintjei.

A mesterséges intelligenciáról nagyon sokat beszélnek, hogy jó vagy rossz, vagy félni kell, vagy nem? Én azt az egyszerű példát mondom erre, hogy az elektromosságot is lehet jóra használni – főzésre, fűtésre, energiaellátásra –, de lehet kínzásra, kivégzésre is. Tehát attól függ, hogy az adott személy, az ember mire fogja használni. És most jutottunk el az űrtevékenységhez.

Az űrtevékenység korunk egyik legfontosabb tevékenysége, ahogy miniszteri biztos asszony is mondta, azon egyszerű oknál fogva, mert mindenben benne van. Azt gondolom, hogy szükséges az oktatási rendszer újragondolása.

Nem megyek bele a pontokba, hiszen önök, mint pedagógusok sokkal jobban tudják, hogy melyik mit jelent. Egyet-kettőt kiemelnék. A tudás exponenciálisan növekszik. Ez alatt értem, hogy gyakorlatilag egyre több és több információt találunk, hogy ezek mennyire jók vagy rosszak, az egy másik kérdés, de irdatlan mennyiségű adat van, illetve az exponenciális növekedés alatt azt is értem, hogy most itt mondok önöknek egy-két dolgot, ha csak hárman ezt tovább fogják adni másoknak, akkor ez már egy továbbítása a történetnek. Ugyanakkor vannak korlátai a tudásnak, hiszen olyan adatmennyiség zúdul ránk, amit képtelenség akár a nap 24 órájában feldolgozni. A nagy kérdés az általános készségfejlesztés vs. lexikális tudás.

Engedjenek meg egy hangbejátszást:

„Ezt már gyermekkorom óta, a magam iskolai tapasztalataiból tudom, hogy az egész oktatás ügyét nemcsak itten, amit nem ismerek, de az egész világon, amerre jártam, áthatja egy nagy tévedés. Egy óriási tévedés, ami abból áll, hogy azt hiszik, hogy a könyv arra való, hogy az ember a tartalmát belenyomja a fejébe. Az én nézetem szerint a fej a gondolkodásra való. A könyv arra való, hogy ne kelljen mindazt itt tartani. Azt sokkal egyszerűbb a könyvtárban tartani. És akkor a fejemet használhatom sokkal jobb dolgokra, a gondolkozásra például.”

Nem tudom, hogy tudja-e valaki, hogy kit hallgattunk. Így van, Szentgyörgyi Albert professzort hallottuk. Nem tisztem az ő megállapításával vitába szállni, én a magam részéről inkább mellette vagyok. Egy a lényeg, az erős alapokat biztosító alapfokú oktatás. Ha az nincs – ez is itt ma már szóba került –, akkor nincs miről beszélni. Ha a 17 ENSZ fenntartási cél közül az oktatási nem valósul meg, akkor a másik 16 megy a kukába, mert ugyan ki fogja akkor a vízbiztonságot megoldani, az energiaellátást és a többieket. Az élethosszig tartó tanulást pedig nem részletezem, hiszen a bevezetőmben elmondtam, hogy miért nagyon fontos. Azért egy mondat, egy statisztikát nézzünk meg, nem találtam frissebbet, önmagáért beszél, hogy a 25–64 éves korosztályban az EU átlag – ott a kis sárga – és a többi tagország esetében ez hány százalék. Azt hiszem, ezen van mit javítanunk.

Térjünk rá Magyarország űrstratégiájának oktatási területére. Miniszteri biztos asszony is jelezte: megfogalmazódott és elfogadásra került az űrstratégia. Ebben három stratégiai, kilenc specifikus célt, illetve és 32 intézkedést fogalmaztak meg[1]. Ezekkel nem untatom önöket, mert a hivatkozást követve mind a 100 valahány oldalt el lehet olvasni. Ami jó hír, hogy igen jelentősen szerepel az oktatás ebben a programban. Nagyon erősen szerepel benne, megnéztük, 60-szor szerepel az edukáció vagy az oktatás kifejezés az anyagban, ami elég szép szám, és nagyon fontos a tudástranszfer, ami arról szól – erről is volt ma már szó –, hogy az oktatási műhelyek, az ipari szereplők és a kutatóközpontok minél szorosabb szinergiában dolgozzanak. Ami szintén jó hír, hogy ez a stratégia forrásokat is hozzárendel a gyakorlati célokhoz, így bízzunk benne, hogy ezek meg is valósulnak.

Három fő pillére van a SpaceBuzz Oktatási Rendszernek.

Az egyik ez a jövő nemzedékének képzése. Jelenleg a 10–12 éveseknek van kész a tananyag, és a 13–15, valamint a 16–18 éves korosztályé kidolgozás alatt áll. Egy élményalapú STE(A)M oktatást képzeljenek el, amely már több mint 400 intézményben, több mint 9510 gyerekhez jutott el. Több mint 500 tanárt készítettünk fel. A specialitásunk az, hogy ezt az ingyenes oktatást nem mi tartjuk az iskolákban, hanem felkészítjük a regisztrált és a programba bejutott iskolák pedagógusait. A másik a képzők képzése, amiről ma itt sok szó hangzott el, a tanárképzésről és -továbbképzésről, és ezen belül is a STEM és a STE(A)M módszertan alkalmazásáról. Ez sokszor keveredik, a STEM az a reál tárgyakat fogja össze, a STE(A)M pedig egy olyan oktatási módszertan, ahol a reál és humán tárgyak totálisan keverednek. A mi oktatási rendszerünk alapja gyakorlatilag a biológia és a testnevelés. Például: fejen állva eszik pogácsát a tanuló. Itt jegyzem meg, hogy alapítványunk két határon túli és két magyar iskolával konzorciumban, egy Erasmus+ pályázatot nyert, ahol dolgozunk egy tanulmány elkészítésén. A társadalmi edukáció kapcsán pedig jövőre indítjuk el a Circular Leadership programunkat, ami kifejezetten gazdasági, politikai, közép- és felsővezetők részére egy érzékenyítés a jól ismert ESG vonalon, és az a köze az űrhöz, hogy – ahogy a SpaceBuzz Oktatási Program – ez is a világűrből fókuszál a glóbuszunkra, a glóbuszunknak a fenntarthatóságára. Van egy olyan tétel, hogy egy rendszert csak kívül lehet megismerni.

A HUNOR program, ami azt gondolom, hogy iszonyatos erős társadalmi edukációs hatást fejthet ki. Itt és most tudom nyilvánosan először bejelenteni, hogy alapítványunk elnyert egy, a HUNOR programhoz kapcsolódó ismeretterjesztő pályázatot. „Miért fontos az űrtevékeny Magyarországnak? Magyar diákok kérdeznek és a magyar kutató űrhajós válaszol.” címmel. Ez arról szól, hogy 10–12 éves diákok, főleg azok, akik részt vettek a SpaceBuzz oktatásban, három kérdést/kérést fogalmazhatnak meg, és ezt egy szakértő zsűri fogja megszűrni és amikor fönn lesz a kutató űrhajósunk, reményeink szerint áprilisban megy föl, akkor valószínűleg űridőben válaszol ezekre a kérdésekre/kérésekre.

Egy nagyon rövid film, hogy mi is a mi programunk.

„(tanár 1): Amint meghirdettük, 50-60 gyerekkel számolhattunk alapból, még külső iskolákból is jöttek hozzánk. Szerintem nem kellett senkit se rábeszélni, hogy itt szerepeljen.

(tanuló 1): Arra buzdítanak, hogy a Földet jobb hellyé tegyük, hogy ugyanúgy nézhessen ki, mint régen.

(szervező): Most van először, hogy ez a mögöttünk álló rakéta Hollandián kívül Európában megjelenik. Elindult egy Erasmus+ pályázat. 2020 óta dolgozik egy szakértői csapat, akik összeraktak egy tananyagot, ami tulajdonképpen egy űrutazásra készíti fel a gyerekeket, ami során ők megismerik a világűrt, a Naprendszert, a bolygót, a Földet, a klímát, a környezetvédelmet és egyéb élettelen környezetünket.

(tanár 2): Ez egy kivételes lehetőség, nemcsak a diákoknak, hanem a tanároknak is, hogy részt vehetnek a programban. Sok a STEM jellegű része, amivel izgalmasabbá, érdekesebbé teszi a tanulók számára a tananyagot.

(tanuló 2): Ez így az élvezetes tanítás és szórakozás egyik nagyon fontos formája.

(Magyari Gábor): Be kellett mutatniuk a Földet, be kellett mutatni az űreszközöket, amelyek a Föld körül keringenek, illetve még a Holdra is eljuthatnak azok, akik részt vesznek ezen a túrán.

(Dr. Sárhegyi István): Nyilván nem mindenkiből űrhajós lesz azonnal, hanem akár mérnök lesz a végén, valamilyen tudós vagy akár szociológus, jogász vagy közgazdász. Tehát ez igazából egy inspiráció, egy nagyon hálás témával, mint az űr.

(tanuló 4): Fura volt az űrutazás, ezt meg kell hagyni. A landolás az a nagy mázli, hogy volt hőpajzsunk, különben már rég szétlennék hullva.”

Azt hiszem, amit a Sárhegyi úr mondott, az a lényeg, ez egy inspiráció. Tehát az az űrtevékenység, ezalatt érem az űrkutatást, az űripart, a földmegfigyelést, az űrorvoslást, az űrmedicinát, az űrgazdaságot, az űrjogot, és a hadi, valamint védelmi területekről nem tettem említést. Ez inspiráció a szakágak felé. Sőt akár szakmunkásképzés felé, hiszen van a körünkben itt olyan, aki nemzetközi szinten is, mint szakmunkát végző nagyon komoly tevékenység járult hozzá sikeres űrmisszióhoz.

A képek önmagukért beszélnek arról, hogy milyen az élményalapú oktatás, ezt azért nem ragoznám. Nagyon fontos, hogy ez tanárnak, diáknak egyaránt szórakozás, tehát itt semmi kötelezettség nincs.

A mi programunk nemcsak a klíma- és környezetvédelemre nevel és nemcsak a STEM felé tolja a gyerekeket, hanem többek közt a kommunikációs készségeiket fejleszti, ezért amikor a gyerekek kiszállnak a virtuális űrutazásból, egy kis rövid interjú készül velük.

„(riporter): Grétával beszélgetünk, aki az V. kerületi Arany János Gimnázium tanulója, aki Magyarországon, sőt a világon elsőként ült a magyar fejlesztésű gyártású SpaceBuzz VR Űrkabinban, és az ISS körül volt egy űrsétán. Milyen volt Gréta?

(Gréta): Hát nagyon nyugalmas volt, és igazából élveztem, mert én teljesen kikapcsolódtam, miközben ott ültem, és éreztem egy kicsit, úgy mintha tényleg lebegnék, és nem tudom, az annyira jó volt. Jó érzés volt.

(riporter): Köszönjük szépen. Köszönjük, hogy megbíztál bennünk!”

„(riporter): Aidával beszélgetünk itt a szemerkélő esőben Gödöllőn, az Erkel iskola udvarán, ahol Aida nemrég szállt ki abból a szimulátorból, amiben most egy iskolatársa csücsül. Kedves Aida, mit láttál?

(Aida): Először is, egyszerűen leírhatatlan érzés volt, csodálatos volt, ahogy egyszerűen annyira élethű volt, hogy tényleg szavakkal egyszerűen nem lehet leírni. Tehát, hogy ott kell lenni és látni kell azt az élményt, mert csodálatos és tényleg nagyon jó volt.

(riporter): Aida, te részt vettél egy oktatási programban annak az eredményeként ülhettetek most ide be. Mi volt, ami neked legjobban tetszett ebből a SpaceBuzz oktatási programból?

(Aida): Amikor saját bolygót kellett csinálnunk, és űrlényeket.

(riporter): Igen? És végezetül, hogy ne ázzunk itt tovább. Most, hogy ha csak virtuálisan, de már jártál a világűrben, mit fogsz mesélni a barátnőidnek, szüleidnek, nagyszülőknek erről az élményedről?

(Aida): Azt, hogy mindenképp érdemes megcsinálni, mert tényleg óriási élményt nyújt, meg lehet őrizni egy életen át ezt az élményt. Ez mindig itt lesz velünk, és én nagyon élveztem, és szerintem ez érdemes volt.”

Itt én voltam a riporter, de rájöttünk arra, ha nem én kérdezek, hanem a gyerekek kérdezik egymást, akkor sokkal jobban megnyílnak. Úgyhogy a következő interjút már egy osztálytársa készítette ezzel a kisfiúval.

„(riporter): Milyen volt a virtuális élmény?

(Zsolti): Nagyon jó volt. Leírhatatlan.

(riporter): A SpaceBuzz oktatás 12 küldetéséből mi volt a legjobb?

(Zsolti): Nehéz kérdés. Szerintem minden a legjobb volt.

(riporter): Most hogyha csak virtuálisan is, de jártál a világűrben, mit fogsz mesélni a barátaidnak, családtagjaidnak, szüleidnek?

(Zsolti): Hát az, hogy ez egy kihagyhatatlan élmény, ez volt a legjobb dolog, amin valaha voltam, ez volt a legjobb dolog.”

Sokszor kérdezik tőlem, hogy ezt miért csinálom. Nem kéne csinálnom, mint vidám nyugdíjasnak. Az ilyen pillanatokért csinálom, meg hiszek abban, hogy ennek a programnak van haszna. Ezt a videót csak azért játszom be nagyon halk zenével, mert a pilot programban holland barátainktól jött ide egy rakéta. Hát itt most, aki lemegy, az csak ebbe a kabinba fog beülni. Ennek egyetlen oka van, hogy Magyarországon kicsit más a megítélése a társadalmi célú projektek finanszírozásának, mint Nyugat-Európában. Idő hiányában ezt most nem kezdem el kifejteni. Remélem, hogy rövidesen ez meg fog változni, és meg fogjuk tudni valósítani ezt a 12 személyes szimulátort, ami nemcsak a SpaceBuzz oktatási programnak, de gyakorlatilag bármilyen más VR-t használó, vagy AR-t használó oktatásnak az eszköze lehet, és házhoz megy. Tehát itt egy olyan oktatási eszközről beszélünk, ahol nem egy iskolában kell felszerelni valamit, hanem egy berendezés, ne adj isten később több, járva az országot és a határon túli magyar településeket, fejti ki hatását.

Ne csak gyerekeket hallgassunk, hogy milyen is ez az egész. Hallgassuk meg Kapu Tibort.

„Kapu Tibor vagyok, kutatóűrhajós.

(riporter): Hogy tetszett a VR?

Nagyon tetszett. Nem az első virtuális valóság tréningem, illetve szimulációm, de elképesztő élmény volt. Nagyon remélem azt, hogy ezt valóban meg fogom majd tapasztalni nemsokára élőben is, és hogyha ez valamennyire hasonló, akkor ez tényleg elképesztő lesz.

(riporter): És mit látott most?

A nemzetközi űrállomás körül keringtünk egy arra alkalmas teli üveg űrhajóval, én egyes egyedül, és ahogy most jelenleg Gyula kollégám is csinálja, ez a kis kapszula, ez ide-oda döntögetett engem annak az iránynak megfelelően, amiben éppen haladtam, és ezt az ISS-t, a Nemzetközi Űrállomást jártuk körül. Elképesztő!

(riporter): Volt kedvenc pillanata?

Volt. Minden olyan pillanat, amikor a Föld látszott, azt nagyon-nagyon szerettem, illetve azok a pillanatok, amikor a napelemtáblák látszódtak a Földön a háttérben, azok elképesztőek voltak.

(riporter): Ajánlaná másoknak is?

A SpaceBuzz-t? Természetesen. (nevet)”

Cserényi Gyula, tartalék kutató űrhajós is elmondja, hogy ez egy fantasztikus élmény volt.

„(riporter): Hogy tetszett a VR?

Elképesztő volt látni ezt az egészet. Igazából nem találok szavakat rá, hogy mennyire élethű volt, mennyire valósághű volt az élmény.

(riporter): És mit látott?

A Nemzetközi Űrállomást láttam, gyakorlatilag egy kis kapszulában körberepültük különböző pályákon a Nemzetközi Űrállomást, a Föld bolygóval a háttérben, hát tényleg leírhatatlan, leírhatatlan élmény. Mi azért viszonylag sokat tudunk az űrállomásról, az űrutazásról, és ezt így közvetlenül, kézzel foghatóan látni, vagy legalábbis virtuális valóságban látni elképesztően lehengerlően jó volt.

(riporter): Volt kedvenc pillanata?

Az első pillanat, amikor megláttam a Földet, az egy nagyon érdekes pillanat volt. Egyébként a többi is mindig gyönyörű szép volt és hihetetlen.

(riporter): Ajánlaná másoknak?

Abszolút ajánlanám. Nagyon nagy élmény volt.

(riporter): És miért ajánlaná?

Azért ajánlanám, mert egy olyan élményt nyújt az embernek, amit valójában még az űrhajós se tapasztalhat meg igazából csak akkor, hogyha felmegy a nemzetközi űrállomásra. Itt viszont meg tudod tapasztalni azt a szeletet, hogy milyen lehet odakint lenézni a bolygóra, vagy erre a csodálatos épületre.”

A lényeg az, hogy az űrtevékenységet nem csak arra lehet használni, amit itt nagyon sokan elmondtak, hanem az oktatás bármilyen szegletében fontos, és már egész kicsi korban is. Ezt nem csak mi csináljuk, hál' Istennek nagyon sok műhely van, a Klímanócskák, amit ajánlok mindenkinek figyelmébe, óvodásoknak szóló érzékenyítő program. A MANT űrtáborról még itt nagyon sok szó esik, gondolom. A Design Terminálról már kormánybiztos asszony tett említést. A BME űrmérnök képzéséről ugyancsak lesz még szó, és persze természetesen a Debreceni Egyetemen, a SOTE-n, a Miskolci Egyetemen is nagyon komoly képzések vannak. Az Unispace program, amiről részletesebben fogunk ma hallani, 17 egyetemmel indult, már 21 egyetem van benne, négy szak, három félév. Az NKE-n a beindult tanárképzés és az egyéb tanárképzések és továbbképzések mind-mind építhetnek a magyar űrstratégiában megfogalmazott oktatással kapcsolatos intézkedési tervekre.

Köszönöm a figyelmüket.

 

[1] https://space.kormany.hu/download/7/bd/c2000/Magyarorsz%C3%A1g%20%C5%B0rstrat%C3%A9gi%C3%A1ja.pdf