Dr. Ferencz Orsolya

Magyarország Űrstratégiája, az oktatás szerepe

Nagyon megtisztelő, hogy itt lehetek, és nagyon nagy szeretettel köszöntöm a konferencia résztvevőit, különös tekintettel arra, hogy az egyik legnemesebb hivatás gyakorlói számosan vannak itt, akik tanárként arra hivatottak, hogy valahogy a jövő generációját olyanná formálják, hogy egy egész emberiség támaszkodhasson rájuk.

Miért is olyan kiemelt téma például ezen az oktatási konferencián a világűr? Azért, mert a XXI. század történelmét gyakorlatilag a világűrben írják. Sok példát lehetne erre hozni. Kollégáim, akik majd utánam fognak erről a témáról beszélni, akár ma, akár holnap biztos, hogy fogják is majd mondani. Én is igyekszem egy picit felvillantani ennek a területnek a sokrétűségét és nagyságát, de az a jó hírem van, hogy mindenkinek van hozzá kapcsolódása, legyen akár reál, akár humán terület művelője.

Ami a legfontosabb jellemzője az űrkutatásnak az az, hogy bár kutatásnak hívjuk, de igazából a helyesebb megnevezése az űrtevékenység, aminek az eleje, a nyílhegye nyilván a kutatás, az alapkutatás, ismeretlen dolgokkal foglalkozunk. Maga az Európai Űrügynökség jelmondata is az, hogy working with the unknown (az ismeretlennel dolgozunk), de erre épül, erre nő rá az alkalmazott kutatások és szolgáltatások sora. Olyan globális szolgáltatásokról beszélünk, amit ma már nem lehetne műholdak nélkül művelni. Itt például a navigáció és ehhez kapcsolódóan a közlekedés vagy a hírközlés ugrik be először, de aki ismeri egy picit a hírekből ezt a világot, pontosan tudja, hogy a klímaváltozás összes modelljétől elkezdve a mezőgazdaság, az úgynevezett digitális mezőgazdaság forradalmian új technológiáin keresztül, ezek mind az űrtevékenységre alapulnak, és használják azt a több mint tízezer műholdat, ami jelenleg a fejünk fölött kering. De erre is épül még valami, és ez pedig azt a szolgáltatási szférát kiszolgáló ipari termelés, ahol ezeket az eszközöket és az ezekre épülő különféle adatfeldolgozási és egyéb technológiákat fejlesztik, építik és üzembe állítják. Gyakorlatilag kevesebb, mint száz év alatt – az első űreszköz pályára állításától – egy olyan iparággá és olyan gazdasági területté fejlődött az űrtevékenység, ami nélkül a többit sem képzelhetjük el igazából. Jelen van mindenhol, akár még az élettudományok terén is – azt gondolom, hogy az esti beszélgetésnél erre picit több időnk lesz kifejteni, hogy az élettani, orvosi, orvosbiológiai és gyógyszerészeti vizsgálatokban, kutatásokban milyen –elképesztően forradalmi lehetőségeket biztosít a súlytalanságban történő vizsgálatok sora. Ha ez így van, akkor még egy kérdést szoktak általában feltenni, hogy oké, ez így van a nemzetközi világban, vannak a nagy űrkutató vagy űrnagyhatalmi nemzetek. Igazi űrnagyhatalom (angolul space power) az igazából három ország jelenleg a világon, az Egyesült Államok, Oroszország és Kína, hiszen nekik van a legszerteágazóbb képességrendszerük, űrállomás, nagy rakéta, ember feljuttatására alkalmas eszköz, űrhajó és így tovább. Meg hatalmas egyéb kapacitásokkal rendelkezik, akár Nagy Britannia, Franciaország, Izrael vagy India, Japán. Nagyon sok országot lehetne felsorolni. Na de hát Magyarország mit is akar itt? Itt mindig el kell mondanunk, hogy Magyarország nem egy újonnan érkező ország, hanem a tudományterületnek az egyik alapítója.

Kármán Tódorról, egy magyar fizikusról nevezte el a világ – az ő tiszteletére – a világűr határát Kármán-vonalnak, és nagyon sok mindent tettünk és adtunk a nemzetközi közösségnek ezen a területen. Például Bay Zoltán és Simonyi Károly, az általuk vezetett mérnökcsapat 1946-ban a világon másodszor tudta megmérni sikeresen a Föld és a Hold távolságát radar segítségével, és ők voltak az elsők, akik egyébként az úgynevezett korrelációs viteltechnikának kifejlesztésével egy forradalmian új adatfeldolgozási módszert alkalmaztak, amely a mai napig – a rádiócsillagászattal együtt – a hírközlés elméleti alapja. De az Interkozmosz program keretében eszközök sorát fejlesztettük, száznál jóval több olyan eszközt fejlesztett a magyar tudomány, amelyik soha nem romlott el, és sikeresen tudtuk a világűrben alkalmazni.

Farkas Bertalan és Magyari Béla személyében két űrhajós kiképzése történt meg, akik közül Farkas Bertalan – akivel szintén találkoztak már, és ma este még újabb beszélgetésben tudunk vele eszmét cserélni – 1980-ban Magyarország a hetedik nemzet polgáraként lépett ki a világűrbe. Hetedik nemzetként jutott fel a Kármán-vonal fölé. Ez egy elit klub.

Nagyon sok eszközt lehetne felsorolni. Az előző képen alul, jobbról a második eszköz a képen szinte nagyobb, mint az életben. Valójában ez egy 5 × 5 × 5 centiméteres eszköz. Azt lehetne mondani, hogy minek nekünk ilyen pici eszköz, de egy olyan világban, ahol minden grammnak a feljuttatása óriási költség a Kármán-vonal fölé, ott a méret-miniatürizálás egy óriási előny. A Budapesti Műszaki Egyetem mérnökeit szeretném kiemelni, akik a világon először sikeresen használtak ilyen úgynevezett zsebműholdat, pico-sat-ot. Öt különféle tudományos eszközt integráltak ebbe a pici eszközbe, és azóta már öt vagy hat eszközzel egész sorozatot bocsátottak fel. Tehát van alapja annak, hogy arról beszéljünk, hogy magyar űrtevékenység, de hozzá kell tenni és el kell ismerni, hogy több évtizeden keresztül méltatlanul kevés figyelem irányult erre a területre. Szeretném erről a helyről is megköszönni az űrtevékenységgel foglalkozó magyar kutatóknak, mérnököknek, tudósoknak, a kollégáimnak, hogy kitartottak azokban az évtizedekben is, amikor még a kormányzati figyelem a kilencvenes évek közepétől kevésbé méltatta őket figyelemre, mert mostanra viszont fontossá vált az, hogy egy ilyen komplex, interdiszciplináris és multidiszciplináris területen a magyar kormány határozott és komoly figyelmet fordítva erre a területre, elindítsa a szektort a további fejlődés útján.

Ennek az egyik alapja, hogy 2021-ben a Külgazdasági és Külügyminisztériumban kidolgoztuk és a magyar kormány elfogadta Magyarország űrstratégiáját. Hozzáteszem, hogy ezzel messze nem az elsők voltunk azon nemzetek sorában, akik le tudtak írni egy ilyen szektoriális stratégiát, hanem jó sok űrstratégia született már meg az Európai Unió országaiban, illetve a világon. De nagyon fontos volt annak a deklarálása, hogy ez egy önjogon létező olyan ipari, gazdasági és tudományos terület, ahol stratégiai irány lefektetésére van szükség.

Ennek egyik folyománya volt, hogy mostanra 21 magyar egyetem indította el azt a továbbképzést – amiről majd dr. Horváth Bianka asszony, a programigazgató fog részletesen beszámolni, az úgynevezett Unispace programot, – aminek a komplexitása egyébként unikális a világon. Összességében arra van nagy szükség, hogy jól tájékozódó, akár a tudományterületek között gyorsan koordinálni képes, vertikálisan és horizontálisan is eléggé széles tudással rendelkező emberfőket keresünk. Ők nem a fáról esnek le, és nem véletlenül találjuk meg őket, hanem ezeket a fiatalokat már középiskolában, sőt továbbmegyek, már általános iskolában el kell kezdeni abba az irányba edzeni vagy fejleszteni, hogy képesek legyenek ennek a tudományterületnek a művelésére.

Tehát egy nagyon komplex készségfejlesztés, képességfejlesztés az a titok, amiért egyes nemzetek – például nagyon jó példa Izrael – képesek már a középiskolás fiataloknak komplex űrprogramokat elindítani. Detre Örs Hunor kollégánk fog majd beszámolót nyújtani arról, talán a holnapi napon, hogy hogyan is kezdtük el mi is itthon ezt a komplex fejlesztést. Középiskolásoknak – sőt, tulajdonképpen akár az általános iskola felső tagozatára is gondolhatunk – indítottak el műszer- és eszközépítő laboratóriumokban programokat, és ezeket az eszközöket fel is juttatják a világűrbe. Egy 14–15 éves gyerek része tud lenni annak, hogy ő is épít egy kisméretű műholdat. Ez egy olyan erő, egy olyan katalizátor, ami egy életre meg fogja határozni, hogy ő ezen a STEM szektoron belül fog akár dolgozni is fog egész karrierje során.

Ami nagyon fontos, és amit az űrtevékenységgel adni tudunk a gyerekeknek, az alapvetően egy projektalapú gondolkodás. Nem matekpéldát kell megoldani. Majd igen, egyszer lehet, hogy menet közben meg kell valamit oldani, vagy ki kell valamit számolni. De egy komplex projektet kell felépíteni egy fontos cél megvalósítására. Indítunk olyan versenyeket is – ez az Irány az űr verseny például tipikusan –, melyet a Magyar Asztronautikai Társaság segítségével évek óta arra a gondolatra építettük fel, hogy lehetőleg a gyerekek egy olyan feladattal kezdjenek valamit, hogy mit kellene tenned mondjuk egy holdbázison ahhoz, hogy ott egy hétig életben maradjon öt ember. Ez egy nagyon sokrétű kérdés. Nem csak az, hogy hogyan esznek, hogyan alszanak, mit csinálsz, hogyha vita van, hogy rendezed le, hogyha nézeteltérésük van, kicsi helyen hogyan tudsz ennyi embert munkára ösztönözni. Tehát egy komplex problémakört kell megoldaniuk. Ezért tehát alapvető, hogy a gyerekek kíváncsisága nélkülözhetetlen. Tehát szinte az a belépő, hogy ne veszítsd el azt, hogy álmodozni mersz, hogy feszegeted a képzeleted határait, hogy ehhez proaktívan lépéseket tudsz tenni, önálló is kell legyél, de figyelned kell arra is, hogy mit mond a csoportot irányító személy. Összességében ez az együttműködés mégis önállóság, és aztán ezek megjelenítése ad arra lehetőséget, hogy ezek a gyerekek ténylegesen el tudjanak majd kezdeni ezzel a szektorral foglalkozni.

Amit már most is tudunk kínálni a különféle felületeinken, azok a projekthetek, versenyek, táborok, szakkörök, itt a Magyar Asztronautikai Társaság, illetve a Külgazdasági és Külügyminisztérium által a Design Terminállal közösen életre hívott Space Terminal Program, amit szintén figyelmükbe szeretnék ajánlani. A space.kormany.hu oldalon ezekről nagyon sok információt lehet kapni, ahol részben az Európai Űrügynökséggel közösen a pedagógusoknak továbbképzéseket indítottunk, ez az Esero program, részben pedig nyári táborokban, űrkadét táborokban már most is elérhetőek ezek a fejlesztő programok. Az eszközépítést még dr. Detre Örs majd részletesen el fogja mondani, illetve a VR-élményhez szeretném felhívni a figyelmüket, aki még nem próbálta ki, az próbálja ki a bejáratnál található kis űrkabint a SpaceBuzz programban. Ez is egy olyan oktatási élmény – de majd itt István részletesen elmondja –, ami nagyon komolyan tudja őket motiválni.

Itt látjuk például Magyarországnak egy műholdképét, egy műholdról készült képét, és amit itt érdemes lenne tulajdonképpen összegeznem, az az, hogy mi is az, amit meg akarunk szerezni, amikor ezeket az embereket oktatjuk, kiképezzük és beillesztjük majd az űrtevékenység valamelyik projektjébe. Gyakorlatilag már a Földön jelenleg sem a navigáció, tömegközlekedés, szárazföldi légiközlekedés, sem a telekommunikáció, sem a mezőgazdaság nem képzelhető el anélkül, hogy valamilyen szinten a műholdakat ne alkalmaznánk, ne használnánk, vagy a műholdakról származó adatokat ne dolgoznánk fel. Magyarországon ebben a kérdésben nagyon sok műhely működik. Az egyik legjobb a Lechner Tudásközpont, de számos egyetem foglalkozik például a műholdas alapú termésbecsléssel. Gyakorlatilag óriási kapacitással rendelkezünk már most is az ilyen típusú adatok feldolgozásának a vonatkozásában. Tehát igazából, amikor egy kérdés felmerül, hogy minek ezzel foglalkozni, akkor azt kell érteni, hogy akkor is használom, hogyha nem akarom. Hogyha a telefonomon bekapcsolom a navigációs rendszert, akkor a műholdakra támaszkodunk. Ha megnézem a televízióban este a másnapi időjárás-előrejelzést, és ugye ott látunk különféle felhőfrontokat, a műholdakra támaszkodunk. Amikor akár egy banki átutalást elindítunk, és kontinensek között kell ezt az információt átadni, műholdakra támaszkodunk. És akkor még a biztonságpolitikai vetületéről ennek a kérdésnek nem is beszéltünk, de aki az orosz-ukrán háborút nyomon követi, és abban például Elon Musknak a szerepét és a Starlink rendszernek a szerepét, az pontosan tudja azt, hogy milyen sarkalatos, meghatározó jelentősége van annak, hogy ezek az eszközök rendelkezésre állnak. Tehát a XXI. századnak ez már akkor is az alapja, hogyha nem veszünk róla tudomást. De miért ne tennénk, miért ne vennénk róla tudomást, amikor kitűnő programjaink vannak, és kitűnő, okos gyerekeink.

Ennek az űrstratégiának egy másik fontos zászlóshajója az a magyar űrhajósprogram, amit szintén elindítottunk 2021-ben. Ennek a legfontosabb vetülete az, hogy olyan hihetetlenül motiváló a fiataloknak az űrhajós újra – 1980 után most már lassan 44 éve – magyar kutató űrhajós lép a világűrbe, hogy ez fantasztikus. Már most is rengeteg iskola kér ismeretterjesztő előadást, bemutatkozási lehetőséget az űrhajósoktól.

Jelenleg Kapu Tibor és Cserényi Gyula, a kiválasztott kutatóűrhajós, illetve tartalékos űrhajós. Houstonban végzik a kiképzésüket, de azt tudom mondani, hogy már a kiválogatás és a kiképzés eltelt másfél éve alatt is olyan sok magyar innovációt kaptunk ettől a nemzeti programtól, amiből már tudományos cikkek és TDK-dolgozatok születtek. Nagyon sok magyar szakember kiképzése is lehetővé vált azáltal, hogy egy ilyen nemzeti programba belevágtunk, pedig igazából a legfontosabb rész most még előttünk van, jövő év első felében az AX-4 misszió keretében történik majd meg a felbocsátás, a Nemzetközi Űrállomáson pedig a kutató űrhajósok olyan kutatásokat, Magyarország és az Európai Űrügynökség és a NASA által is elfogadott kísérleteket, kutatásokat, vizsgálatokat fognak végrehajtani, ami katalizálja az egész tudományos életet. De a legfontosabb talán mégis az lesz, hogy előadást is fognak tartani majd a gyerekeknek. Szeretnénk, hogy az iskolák bekapcsolódjanak ebbe, hogy ott legyenek ezen a virtuális fizikaórán, amikor hozzájuk szól egy magyar kutató a világűrből. Ha valaki visszaemlékszik rá, hogy 1980-ban milyen hihetetlen élmény volt ez, akkor elgondolhatja, hogy ez most is mennyi inspirációt jelent a fiataloknak. Ez az, amiért egy ilyen programot igazán érdemes elindítani. Úgyhogy ezzel kapcsolatban is akár az esti beszélgetésben is örömmel válaszolunk mindenkinek a kérdésére, hogy hol tartunk most a HUNOR programban.

Most pedig azt gondolom, hogy átadva a szót kollégáimnak, ezeket a gondolatokat ők részletesebben fogják majd kifejteni, és este pedig a kerekasztal-beszélgetésben szintén várom önöket, hogy nyugodtan kérdezzenek, és igyekszünk megválaszolni.

Köszönöm szépen.