Léon Nijkamp, Herczog Gábor

Fenntarthatóság a hagyományos és a digitális vizuáltechnikai termékeknél az oktatásban

Léon Nijkamp vagyok, Hollandiából jöttem a Legamastertől, és a fenntarthatóságról fogok beszélni a Legamaster szemszögéből nézve. Az európai piacra kerülő termékek fejlesztésével, tehát termékfejlesztéssel foglalkozom. Mielőtt a Legamasterhez csatlakoztam, tanár voltam, alsó és felső tagozatban is tanítottam. Azért váltottam a másik oldalra, mert szerettem volna olyan termékekkel foglalkozni, amelyekkel a tanárok majd befolyásolni tudják a gyerekek tudását. Amikor tanár voltam, akkor jött egy ember az iskolánkba, tartott egy előadást az életéről. Szemétszedő volt Ázsiában, felszúrogatta a botjára a szemetet az utcán. Az egészben az volt a csodálatos, hogy az ember azért kezdte el felszedegetni a szemetet, mert nagyon zavarta az utcán, nem bírta a látványát. Amikor elkezdte felszedni, akkor nagyon sok ember kezdett el segíteni neki önkéntesen. A történet arról szól, hogy egy ember elkezdte, és nagyon hamar egy csapat épült köré, hogy segítsék ebben. A gyerekeknek ez nagyon tetszett, és szerettek volna bevonódni ebbe a történetbe. Gyártói oldalról közelítve a történetet az is fontos, hogy új meg új termékek kerüljenek az iskolába, de nagyon fontos, hogy ezek hasznosak is legyenek.

A személyes bemutatkozás után egy kicsit a cégről is a Legamaster a német Edding csoporthoz tartozik. Bizonyára sokan hallottak már az Eddingről, amely alapvetően vastag filctollakat (markereket) gyárt. A markerektől jutottak el a fehértábláig, a fehértáblától továbbléptek a digitális vizuáltechnikáig, az LCD kijelzőkig.

Az Edding csoportnál stratégiai kérdés, hogy előbb azon gondolkodnak, hogy a világra milyen hatást gyakorol az a termék, amit ők gyártanak, és utána gondolkodnak azon, hogy milyen profitot fog hozni. A többi cég általában fordítva gondolkodik, és ez teljesen normális általában ma még a piacon, de az Eddingnél fontos, hogy milyen hatással vannak a világra. Amikor termékfejlesztéssel foglalkoznak, akkor tartják magukat a következő négy szemponthoz:

• legyen fenntartható a termék,
• legyen minél kevesebb hulladék,
• lehessen újrahasznosítani a lehető legnagyobb részét,
• a tevékenység, hiszen ez az ázsiai ember példája is azt mutatta meg, hogy a cselekvés meghozza az eredményét.

A fenntarthatóság az angolban egy latin szóból jön, aminek az a jelentése, hogy megtartani. A gyerekek mindig arra gondolnak, hogy a fenntarthatóság azt jelenti, hogy kevesebb műanyag, kevesebb, kevesebb szemét, de ez nem csak erről szól, hanem arról is, hogy cselekedni kell, hogy fenntartható legyen a világ.

A fenntarthatóság nemcsak a kevesebb CO₂-ről szól, hanem egy szociális gondolkodásról is, arról, hogy mindenki– a gazdagoktól a szegényekig – átérezze, hogy neki tennie kell valamit ebben a világban.

Szóval a Legamaster, amikor LCD-kijelzőket gyárt, akkor az emberek azt gondolják, hogy ez csak egy fekete tábla, és megkérdezik: miben más ez, mint a többi? Ha esetleg meg sem kérdezik, akkor nekünk kell bemutatnunk azt, hogy ez miben más, mint a többi, vagy miben fenntarthatóbb, mint a többi?

Amikor ezekről a termékekről beszélünk, akkor látjuk, hogy van benne műanyag, van benne fém, akkor mitől fenntartható.

A Legamaster tagja egy olyan közösségnek, aminek a neve: egy százalék a világért. Ez egy olyan szervezet, amely alapítványokon keresztül olyan projekteket támogat, amelyek a fenntarthatóságot teszik lehetővé. Nemcsak annyit teszünk, hogy elmondjuk, hogy benne vagyunk ebben a szervezetben, hanem megpróbáljuk ezt az alapítványt összehozni az iskolákkal, hogy olyan szakemberektől hallhassanak a gyerekek a fenntarthatóságról, akik valóban benne vannak ebben és hitelesek.

A Legamaster termékek közül nagyon sok újrafeldolgozott anyagokból készül, összegyűjtött palackokból és hasonlókból. Tudjuk, hogy nem lehet tökéletesen nullára csökkenteni a hulladékot, de megpróbáljuk, és amit felhasználunk, azok általában olyan anyagok, amik az Európai Unió által minősített, tehát olyan forrásból származnak, amelyek megújuló források, például FSC minősítésű erdők.

A következő ábra az USA-ból származik, és azt mutatja, hogy a műanyag hulladéknak milyen forrásai vannak, tehát hol keletkezik a legtöbb műanyag hulladék. A legnagyobb arány például a csomagolás (37%), ezért a Legamasternél igyekszünk a műanyag csomagolást papírral kiváltani. Folyamatosan azon dolgozunk, hogy minél kevesebb olyan anyagot termeljünk, olyan anyagot építsünk be, ami nem dolgozható fel újra.

Igyekszünk a legtöbb terméknél újrafeldolgozott anyagokat, újrahasznosított anyagokat használni, hogy azokban, akik megkapják – a diákokban, a cégekben – tudatosuljon, hogy erre van lehetőség, fel lehet újra használni az anyagokat.

Olyan családból származom, amelyiknek minden tagja pedagógus. Különböző szinteken tanítanak, reggeltől estig az oktatásról van szó a családban. Még a nagyapám is, aki 88 éves, azt mondja, hogy a fenntartható világért tenni kell, neki nem mindegy. Azoknak, akik itt ülnek a teremben, és napi kapcsolatban vannak a gyerekekkel, még sokkal nagyobb a felelőssége abban, hogy a gyerekeket a fenntarthatóságra neveljük.

A fenntarthatóság és a fiatalság szorosan összefonódnak, mivel a ma meghozott döntéseink formálják a világot, amit a következő generáció örökölni fog. Ahogy egyre nagyobb kihívásokkal nézünk szembe, mint a klímaváltozás, az erőforrások kimerülése és a környezeti rombolás, elengedhetetlen, hogy képessé tegyük a fiatalokat arra, hogy az élére álljanak a fenntarthatóbb jövő megteremtésének.

A fiatalok nem csupán a jövő vezetői – ők a jelen változásalkotói. Energiájukkal, kreativitásukkal és szenvedélyükkel olyan újításokat vihetnek véghez, amelyekről az idősebb generációk talán sosem álmodtak. Az új technológiák úttörésétől a rendszerszintű változásokért való küzdelmen át a politikában és az üzleti világban, a fiatalok világszerte bizonyítják, hogy a fenntarthatóság több mint csupán egy eszmény; ez egy szükségszerűség, amit megvalósítani kívánnak.

Ez a potenciál azonban csak akkor valósulhat meg, ha befektetünk a fiatalokba, és megadjuk nekik a fejlődéshez szükséges eszközöket, oktatást és lehetőségeket. A fenntartható gyakorlatokat be kell építeni az oktatási rendszereinkbe, hogy a fiatalok ne csak saját döntéseik hatását értsék meg, hanem azt is, hogyan befolyásolhatják a közös változást. Azáltal, hogy a környezetvédelem kultúráját erősítjük, egy olyan generációt nevelünk, amely számára a bolygó megóvása alapvető felelősség.

Ezenkívül hallgatnunk kell a fiatal aktivisták, vállalkozók és vezetők hangjára, és támogatnunk kell őket, amikor változást követelnek. Ők azok, akiknek a ma döntéseinek következményeivel kell együtt élniük, ezért megérdemlik, hogy beleszólásuk legyen a folyamatokba. A kormányoknak, vállalatoknak és közösségeknek együtt kell működniük a fiatalokkal, hogy ne csak a közvetlen környezeti válságokat kezeljék, hanem tartós fenntarthatósági rendszereket építsenek, amelyek mindenki számára előmozdítják az egyenlőséget, az egészséget és a jólétet.

A fenntarthatóság útja nem könnyű, de elengedhetetlen. Ha képessé tesszük a fiatalokat, és a fenntarthatóságot tesszük erőfeszítéseink alapjává, biztosíthatjuk, hogy a jövő nem csupán a jelen folytatása lesz, hanem valami sokkal jobb. Együtt megteremthetjük azt a világot, ahol a környezeti felelősség a társadalmunk szövetébe van szőve, és ahol a jövő generációi nemcsak túlélhetnek, hanem boldogulhatnak is. Adjunk esélyt a fiataloknak, hogy egy zöldebb, fenntarthatóbb jövő felé vezessenek minket.

Ők a cselekvés hívei Hollandiában, és megkeresték azokat az alapítványokat, akik a fenntarthatóságért dolgoznak. Már Magyarországon is találtak olyanokat, akikkel együtt tudnak dolgozni. Azt kérem, hogy a kérdéseikkel egész nap a Stiefel-standon keressenek, és nyugodtan beszéljenek erről a környezetükben is. Itt Eger környékén is vannak már olyan partnerek, akikkel együtt tudunk dolgozni.

Köszönöm szépen.