Dr. Kónya Bálint
Saját munkavállalók duális képzése – tapasztalatok
Szeretettel köszöntök mindenkit! Remélem, hogy tényleg pozitív példa leszünk arra, hogy hogyan lehet a duálisképző-helyet, a saját munkavállalók képzését a versenyszférában a mindennapi életbe beépíteni, és véghez vinni olyan szempontból, hogy mind a munkáltató, mind a munkavállaló érezze a törődést, ennek pozitív hozadékát, de ne érezze úgy, hogy ez kényszer, amit a napi teendők mellett meg kell csinálni, illetve el kell végezni.
Néhány szóban bemutatnám a céget, mert gondolom, nem nagyon hallottak még rólunk, hiszen nem ebben a szférában dolgoznak. Magyarország legnagyobb talajvizsgáló laboratóriuma vagyunk. Két telephellyel rendelkezünk, egy laboratóriumunk van Debrecenben, ahol a cég székhelye is van, illetve egy másik laboratóriumunk van Hódmezővásárhelyen.
A Nemzeti Akkreditáló Hatóság által akkreditált labor vagyunk, ami már egy kicsit előrevetíti azt is, hogy itt a duálisképző-hely, illetve a kamarai szempontrendszer megfelelésének ez egy nagyon jó alap volt arra, hiszen az akkreditálás miatt egy működő minőségirányítási rendszert üzemeltetünk. Nagyon sok minden már készen volt nálunk ahhoz, hogy a duális képzőhellyé válást, illetve a saját munkavállaló képzését könnyen be tudjuk építeni a laboratórium életébe. Ami még a cégről tudni kell, hogy GAFTA által elfogadott laboratórium vagyunk. GMP+ tanúsítvánnyal rendelkezünk, ez a jó takarmányozási gyakorlatnak a világszervezete és annak vagyunk az egyik tanúsított laboratóriuma. A számainkról, illetve a méreteinkről annyit szeretnék elmondani, hogy durván 100–120 000 minta feldolgozását végezzük el évente, amely az országban a talajlaborok között a legmagasabb szám. A hódmezővásárhelyi telephelyünk egy kisebb egység, ott nem is dolgoznak annyian, ezért körülbelül 20 000 minta feldolgozását tudja elvégezni. A statisztikai létszámunk 69 fő, tehát beletartozunk a kis- és középvállalkozói szegmensbe.
A laboratórium fő tevékenysége a mintavétel, illetve különböző laboratóriumi vizsgálatok elvégzése. Nagyon szorosan kapcsolódunk – a talajvizsgálat révén – a mezőgazdasághoz, tehát minden, ami mezőgazdasági mátrix, talaj, növény, takarmány, és akkor sorolhatnám az egyéb mátrixokat a vizektől kezdve műtrágyán keresztül a gabonáig, kicsit élelmiszer is, ezeknek a vizsgálatát végezzük. Nagyon sok talajmechanikai szakvéleményt ír a cégünk. Ezek a mechanikai szakvélemények különböző építkezésekhez, napelemparkok létrehozásához alapvető dokumentumok, hogy milyen teherbírású betont kell az alapba önteni, a felszín alatti víz, illetve a talaj kémiai paraméterei miatt talajvédelmi terveket írunk, gazdálkodási naplót vezetünk, tápanyaggazdálkodási szakvéleményeket, illetve tápanyaggazdálkodást írnak a kollégáink a különböző gazdálkodóknak. Nagyon sok környezetvédelmi tanulmányt készítünk, illetve talajszkenneléssel foglalkozunk. Ezekről nem beszélek most, mert nem az előadásom témája.
A teljesség igénye nélkül szerepel ezen a szórólapon a tevékenységünk, hogy mennyi minden vizsgálati paraméter, illetve vizsgálati mátrix van a cégnek a repertoárjában. Ezt a honlapunkon[1] meg lehet találni.
Mi ad lehetőséget arra, hogy saját munkavállalókat képezzünk duális képzés keretén belül? A szakképzési törvény, annak a végrehajtási kormányrendelete. Ez azért fontos még a cégnek, mert adókedvezményeket lehet igénybe venni, mind a cég tud adókedvezményt igénybe venni, mind pedig a munkavállaló. Illetve maga a munkáltató végezheti a képzést, ami szerintem fontos része a duális képzésnek, mivel nem csak egy külsős oktató is van, hanem egy belsős oktató is, aki jobban ismeri a kollégáit, erősségeit, gyengéit.
Így a főnök-beosztott viszonyból átmegyünk egy tanár-diák viszonyba, és a kommunikáció lehet, hogy egy kicsit nyitottabb, őszintébb lesz. Ami előny még a duális képzésnél, hogy tényleg a cég profiljába vágó szakmát tanulhat az adott munkavállaló, nagyon sok szakmából lehet választani. Ami fontos, munkaidőn belül végezhető. Nyilván ez azt jelenti, hogy nem a 8-tól fél 5-ig, 5-ig történő munkavégzés után kell mondjuk tényleg visszaülni az iskolapadba, hanem a meghatározott napokon, kijelölt időtartamban, intervallumokban lehet ezt a képzést megvalósítani, a munkahelyen, tehát a cégnek a saját telephelyén, székhelyén. A pénzügyi előnyökről pedig már volt szó.
Elnök úr már mondta korábban, hogy a duális képzőhellyé váláshoz a kamarai szempontrendszernek való megfelelés alapfeltétel. Ehhez hozzátartozik egy minőségirányítási rendszer kidolgozása, illetve annak az üzemeltetése, képzési terv kialakítása és annak véghezvitele.
A mi cégünk két technikus képzést indított el saját munkavállaló képzésen belül, egy környezetvédelmi technikus képzést, illetve egy vegyésztechnikus képzést, amit szerintem nem is kell mondani, hogy mindkettő a cég profiljába vág, hiszen analitikával foglalkozunk. Amúgy is nagyon sok vegyésztechnikus munkavállalónk van, rengeteg agrármérnökkel dolgozunk, környezetvédelmi szakértőnk is van, tehát ez a két képzés kapóra jött arra, hogy a munkavállalók, akiknek mondjuk van már vegyésztechnikus végzettsége, az a környezetvédelmi technikus szakmát is el tudja sajátítani.
Kettő darab helyszíni szemlénk volt, hogy duálisképző-hely lehessünk. Az egyik a Kereskedelmi és Iparkamara részéről – a környezetvédelmi technikusképzés miatt –, a vegyésztechnikusi képzés miatt pedig a Nemzeti Agrárgazdasági Kamarától jöttek hozzánk helyszíni szemlére. Mind a két helyszíni szemlén a kamara képviselője, illetve egy labort már valamikor is látott szakember jött ki ellenőrizni a személyi, a tárgyi, az infrastrukturális feltételeket. Fájdalommentes helyszíni szemle volt mind a kettő. Nyilván hallottam sajnos, hogy vannak olyan cégek, ahol ez nem megy annyira zökkenőmentesen. Ehhez hozzátartozik nyilván az is, hogy egy pékségben ne kezdjünk el vegyésztechnikusokat képezni, mert annak nincsen semmiféle humánerőforrás feltétele, semmiféle szakmai feltétele. Tehát azért tényleg a cég profiljába vágó szakmát keressünk, vagy keressenek a cégek.
A saját munkavállalók képzése számos adminisztratív terhet von magával.
A munkaszerződést meg kellett bontani. Volt egy sima munkaszerződés, aminek a heti óraszámát 40-ről lecsökkentettük 24-re, illetve mindenkivel kötni kellett egy szakképzési munkaszerződést, ott pedig a heti 16 óra lett meghatározva, és minden munkavállaló ezután a 16 órás munkaszerződés után kapta meg a szocho-, illetve az szja-kedvezményt. Ez nálunk átlagosan nettó 20 ezer forintot jelentett a munkavállalóknál. Tehát az adott időszakban – a képzés ideje alatt – mindenki ennyivel több pénzt vihetett haza. A könyvelésben ez plusz dokumentációként jelent meg – mind bérszámfejtésben, mind jelenléti ívben. A KRÉTA vezetése nekünk nem volt egy ördöngösen nagy feladat, be tudtuk építeni a napi rutinunkba, hiszen mint minden cégnél, a jelenléti ív vezetése kötelező, semmibe sem került, hogy egy kijelölt személy vezesse a KRÉTA nyilvántartását is. Tehát nem jelentett semmiféle plusz feladatot senkinek, hogy ezt is vezetnünk kellett.
Mint mondtam, két technikus képzés volt, amit sikeresen elvégeztünk. 41 fő környezetvédelmi és 15 fő vegyésztechnikus kollégánk lett, tehát ennyien végezték el a képzést. Egy bemeneti feltétele volt, hogy érettségivel kell rendelkezni. Nekünk van egy pár olyan munkavállalónk, akinek nincsen meg az érettségije, ők kisegítő munkát végeznek, de akinek érettségije van, az örömmel vett részt valamelyik képzés egyikében.
A kollégák életkori összetétele a pályakezdőtől, tehát frissen végzett technikustól, egészen nyugdíjas korú kollégákig áll. Van 3–4 nyugdíjas korú kollégánk, akik nem kifejezetten az analitikai feladatokat végzik el, hanem mindenféle egyéb feladatot látnak el a laborban. A technikusok, illetve a szakemberek keze alá dolgoznak, például üvegeszközöket rakják rendbe, figyelnek a labor rendjére stb. De ők is nagyon – hogy is mondjam – vehemensen vetették bele magukat ebbe a képzésbe. Ez egy új kihívás volt nekik is, és teljesen jól szerepeltek. Volt három vagy négy belsős oktatónk. Szerencsére a cégben van olyan kolléga, akinek a végzettsége erre lehetőséget adott. A környezetvédelmi technikusokat, technikusainkat egy agrármérnök, illetve egy környezetvédelmi szakértő kolléga oktatta, mint belsős oktató. A vegyésztechnikusok esetében pedig az egyik oktató jómagam voltam, mivel nekem megvan hozzá a végzettségem, illetve egy másik kolléga is besegített a vegyésztechnikus képzésbe. Külsős oktatóként pedig a Debreceni Szakképzési Centrum Vegyipari Technikumából jöttek az oktatók.
A képzési időnk 2022 szeptemberétől 2024 januárjáig tartott. A lebonyolítása minden esetben személyes volt, tehát a DSZC oktatói viszonylag sűrűn kijöttek hozzánk a laborba. A belsős oktatókkal napi kapcsolatot tartottak, a tananyagokat, a tantárgyakat, a tankönyveket, a segédanyagokat mindenkinek a rendelkezésére bocsájtották, mindig kapott az összes kolléga házi feladatot, teszteket kellett írni mindenkinek. Egy nagyon szoros együttműködés volt, nemcsak egy mondvacsinált oktatás, hogy legyen meg és kész, hanem tényleg az oktatók is, a kollégák is tisztességesen elvégezte a munkáját, és úgy gondolom, hogy mindenki valóban meg is szerezte a szükséges tudást. Aki addig nem konyított különösebben a kémiához, a vegyésztechnikus képzés során jobban belelátott, megtanulta a különböző számításokat, vegyipari folyamatokat, (például hígítás, oldatkészítés, tömegszázalék számítás), ezáltal mi mint cég, mint munkáltató sokkal jobban számíthatunk rájuk, több feladatot tudunk nekik biztosítani, és a munkánk minősége ezáltal magasabb szintet képvisel a versenyszférában.
Mindenki meg volt ijedve a vizsgától. Mert oké, jártunk órára, vagy megkaptuk az oktatást, egy kicsit jól is esett minden kollégának, hogy a napi hajtásból pár óra kiszakadtak, és valami újat csináltak, egy kicsit másra használták az agyukat, gondolkodtak, problémákat oldottak meg. Amikor szóba került a vizsga, akkor mindenki lefőtt, mindenki elkezdett aggódni, hogy hát ezt hogyan? Én ezt nem fogom tudni megcsinálni. Én már nyugdíjas vagyok, mondta a nyugdíjas kolléga, aki nagyon régen vizsgázott már, mondta, hogy ezt nem lehet. Ennyi mindent nem lehet megtanulni, nem lehet megcsinálni. Ráadásul még PowerPoint-bemutatót is kell csinálni. Három részből állt a vizsga. Volt egy interaktív, külső vizsgahelyszínen, a szakképző intézményben lévő vizsga, ahol egy tesztfeladatsort kellett megoldani egy-másfél óra alatt. Kitöltöttük az időt, tehát azért nem kapkodtuk el. Ott igazából nem okozott senkinek sem meglepetést a feladatok milyensége: volt többszörös választás, egyszeres választás és számítási feladat is. Ezekre a feladattípusokra azért szisztematikusan készültek, illetve készítették fel őket az oktatók.
Volt egy projektfeladat, vegyésztechnikusoknak és környezetvédelmi technikusoknak egyaránt, illetve egy szakmai portfóliót kellett készíteni mindenkinek. Ez nálunk viszonylag könnyű, kézenfekvő volt, mivel nagyon sok analitikai folyamattal foglalkozunk, így mindenki könnyedén ki tudott választani a napi rutinjából egy olyan feladatot, amit tényleg töviről hegyire tud, minden nap csinálja, végzi, tudja az összes kémiai hátterét annak a vizsgálatnak, illetve a folyamatoknak az összefüggéseit. Szóval ez sem okozott gondot.
Projektfeladatot kellett készíteni. A környezetvédelmi technikusoknak ki kellett választani valamilyen környezetvédelmi vizsgálatot, annak az analitikáját kellett bemutatni, illetve végig vinni, és a szakmai portfólió is ehhez a projektfeladathoz tartozott. A vegyésztechnikusoknak egy kicsit összetettebb volt a feladatuk, mert az egy számolósabb, sokkal szigorúbb és egzaktabb dolog volt, mert nekik – a koncentrációszámítástól kezdve a mindenféle analitikai, kémiai mérésig – be kellett mutatni és el kellett végezni a feladatot. Ezeket ábrázolni, a számításokat dokumentálni kellett stb. Egy teljes vizsgálati anyagot le kellett rakni, a folyamat mindenféle dokumentációját (például vegyszer minőségi bizonyítványok, mérési naplók), ez egy elég komoly feladat volt.
Be kellett mutatni mindenkinek a szakmai portfóliót egy prezentáció formájában.
A lényeg, ami fontos, hogy csak az nem tudta megszerezni a technikusi végzettséget, akinek a munkaviszonya időközben megszűnt.
Összefoglalva még az utolsó dián, hogy miért éri meg a dolgozónak: munkaidőben végezhető, szakképesítést ad, a munkabér azon része, ami a szakképzési munkaszerződésében van adómentessé válik. Az éves szabadság nőhet, ennek vannak különböző feltételei, de volt olyan kollégánk, akinek egy-két nappal több szabadsága lett emiatt.
A munkáltatónak azért jó, mert adókedvezményt kap, a munkaidőt ezekhez az igényekhez tudja alakítani, több fizetést adhat a munkavállalónak anélkül, hogy neki azért plusz pénzt, illetve plusz juttatást bele kellene tennie, illetve az sem utolsó szempont, hogy más támogatás igénylése is szóba jöhet a képzési idő alatt, tehát az egyik nem zárja ki a másikat.
Hozzáteszem, hogy nekünk szerencsére úgy sikerült megoldanunk a dolgozóinknak a bérét, hogy a képzési idő lejárta után mindenki, aki sikeresen levizsgázott, megkapta fizetésemelésben azt a plusz nettó 20 ezer forintot, amit a képzés ideje alatt kapott.
Annyira jól sikerült a környezetvédelmi technikusi, illetve a vegyésztechnikusi képzésünk, hogy ezen felbátorodva november 15-én 51 fővel, elindul az élelmiszer technikusi képzésünk is, ugyanígy a saját munkavállalók képzése keretében. Tehát nekünk ez tényleg egy pozitív példa arra, hogy jól működhet ez az egész rendszer, és vannak olyan emberek, olyan kollégák, akik nem érzik tehernek, hogy akár nyugdíjas korban, munka mellett is tanulni kelljen, nem úgy érzik, hogy ez egy kötelesség, hanem szívesen csinálják.
Ezzel szeretném megköszönni a figyelmet. Remélem, hogy vannak itt olyan emberek, akik ezen felbuzdulva belevágnak a duális képzőhellyé való nyilvántartásba vételre, és a saját munkavállalókat is el tudják indítani a képzésben.
Köszönöm szépen.
