Németh Szilvia

A kreativitásfejlesztés lehetőségei az iskolában.
A Kreatív Partnerség Magyarország program bemutatása

Bevezetés

A Kreatív Partnerség (Creative Partnerships) program módszertanát az Egyesült Királyságban fejlesztették ki a 2000-es évek elején, majd 2010 után a világ számos pontján adaptálták. Magyarországon a 2013/14-es tanévben a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kara, a T-Tudok Tudásmenedzsment és Oktatáskutató Központ Zrt. és az angliai Creativity, Culture and Education szervezet együttműködésében kísérleti jelleggel indult el a program az akkori Budai Városkapu Általános Iskola, Szakiskola, Speciális Szakiskola és Alapfokú Művészeti Iskola hét tagintézményében, Pécsett. A program azóta is sikeresen folyik: eddig több mint 4000 tanuló, 200 tanár 150 művész és művészhallgató vett részt a programban. 2022 óta a magyarországi program gazdája a Kreatív Tanulás és Oktatás Alapítvány[1].

A Kreatív Partnerség céljainak középpontjában a kreatív szakemberek és iskolák közötti hosszú távú kapcsolat létrehozása áll. A program egy olyan pedagógiai megközelítést dolgozott ki – „jól működő osztályterem” elnevezéssel –, amely a tanárokat osztálytermi munkájuk átalakítására bátorítja. A tanulás-tanítás átalakításához művészeti, kreatív alkotási folyamatokat vesznek alapul, ezeket csatornázzák be a tanórai és az iskolai életbe, illetve a művészeti gyakorlatból emelik át a szaktárgyi tanításhoz fűződő módszertani technikákat. Az osztályteremben és az iskolai terekben tanulókkal dolgozva a művész művész marad, a pedagógus pedig pedagógus. A program nem művészeti nevelést kínál: a Kreatív Partnerség program ugyanis arra készíti fel a művészeket, hogy úgy dolgozzanak a tanárokkal és a tanulókkal, hogy fenntartható változást érjenek el a tanárok addigi tanítási gyakorlatában, a tanulók addigi tanulási módjában, tanulás-felfogásában, illetve fejlesszék a program összes résztvevőjének kreativitását és kritikai gondolkodását.

A program pedagógiai koncepciójának fő jellemzői

Az angliai program értékelése^[2] rámutat arra, hogy a tanuló „magasan teljesít” az olyan oktatási közegben, ahol maga is a tanulás alapvető forrása, s ahol a mobilitás, az érzelmek, a csapatmunka és a kockázat a tanulási folyamat szerves részét képezik. Az ilyen jellegű oktatásban a gyermek egész lényével tapasztalja meg a tanulás élményét – a tanulás tehát nem csupán mentális folyamat, hanem olyasvalami, ami testüket, érzelmeiket, társas készségeiket is megmozgatja. Ez a fajta „magas teljesítmény” a gyermekben a jóllét érzését alakítja ki, ami pedig a sikeres tanuláshoz szükséges reziliencia és magabiztosság alapja. E gyakorlati módszerek hatékonysága abban rejlik, hogy közvetlenül hatnak a tanuló kompetenci-a-, autonómia- és összetartozás-érzésére. Támogatják a fenntartható tanulás két fontos forrását: az aktivitást és a motivációt. Ezért tapasztalták azt a kutatók, hogy a Kreatív Partnerség iskoláiban a tanulók jobban bevonhatók, jobb a magatartásuk és jobbak az eredményeik is. A program tapasztalata szerint akkor hozható létre jól működő rendszer, ha a tanulók fizikailag, szociálisan, érzelmileg és intellektuálisan is lefoglaltak.

A jól működő osztályterem

A „jól működő osztályterem” jellemzői  (Forrás: Collard és mtsai, 2016 )

A Kreatív Partnerség programban a különféle (művészeti) területekről érkező szakemberek segítségével a diákok a tantervben előírt tudást kreatív tanulás által sajátítják el. A művészek újszerű elvárásokat fogalmaznak meg, amely egyértelműen kihívást jelent a diákok számára. De nemcsak a gyerekek tanulnak és zökkennek ki a napi rutinból a kreatív tanulási folyamat során, hanem az iskolák is. A Kreatív Partnerség egy olyan pedagógiai megközelítést dolgozott ki – „jól működő osztályterem” elnevezéssel –, amely a tanárokat osztálytermi munkájuk átalakítására bátorítja. Ennek lényege, hogy a diákok számára állandó kihívásokat jelentsenek a tanórák, mert a tanulást valós élethelyzetekhez kötik, a tanulók fizikailag, szociálisan, érzelmileg és intellektuálisan egyaránt lefoglaltak, ugyanakkor saját élményeik, megfigyeléseik és kérdéseik központi helyet foglalnak el. A tanulás-tanítás átalakításához művészeti, kreatív alkotási folyamatokat vesznek alapul, ezeket csatornázzák be a tanórai és az iskolai életbe, illetve a szaktárgyi tanításhoz fűződő módszertani technikákat a művészeti gyakorlatból származtatják.

A program kreativitásfogalma

A kreativitás olyan képesség, amely alkalmassá tesz bennünket arra, hogy megkérdőjelezzük a körülöttünk lévő dolgokat, újszerűen közelítsünk a problémákhoz, és innovatív módon oldjuk meg a feladatainkat. Ezek a képességek pedig ma már a munkaerőpiacon is elengedhetetlenek. A kreatív tanulás emellett hozzájárul ahhoz, hogy a gyerekek elképzelhessék, milyen világban szeretnének élni, és motivációt is ad ahhoz, hogy ennek elérése érdekében megfelelő lépéseket tehessenek.

A kreativitás fő alkotóelemei és azok összetevői (Forrás: Lucas–Claxton–Spencer, 2013)

A Kreatív Partnerség program építve a kreativitás öt alapelemére (kíváncsiság, képzelőerő, kitartás, fegyelem és együttműködés) lehetővé teszi, hogy a pedagógusok és a tanulók extra terhelése nélkül, tantervbe és a megadott időkeretbe építve, a szaktantárgyak tanóráiba (pl. matematika, fizika, történelem stb.) beépítve legyen biztosítva ezeknek a 21. századi kompetenciáknak a fejlődése/fejlesztése is.

A program a kreativitást az öt fő elemen túl alelemeire bontva, és minden egyes megtervezett osztálytermi feladaton keresztül ezek valamelyikét fejlesztve kísérletet tesz a tanulóknak a későbbiekben a munkaerőpiacon használható kompetenciáinak fejlesztésére is – a normál tantárgyi, tantervi, tanórai keretben. Ezen képességek, készségek együttes használata lehetővé teszi az egyén számára, hogy elemezze és megértse a világot, hogy új megoldásokat találjon a felmerülő komplex problémák kezelésére, hogy kitartóan legyűrje az akadályokat, hogy újra és újra elsajátítsa azokat a technikákat, amely által képes a saját közössége erőforrásait fejleszteni, kontrollálni és felhasználni. Ezeknek a képességeknek a birtokában lesz képes az önálló, felelősségteljes cselekvésre, és a saját, illetve közössége jövőjéről való önálló döntéshozatalra. Az a pedagógia, amely megengedi, hogy a tanulókban ezek a készségek, képességek, kompetenciák kifejlődhessenek, jelentősen eltér a legtöbb mai többségi iskola hagyományos pedagógiájától. Az instrukciókra épülő, főként frontális tanulásszervezést alkalmazó hagyományos pedagógia ugyanis épp a tanulók függőségi viszonyait erősíti, s aláássa az egyén kockázat-, és felelősségvállalását.

Miért válik be a Kreatív Partnerség program?

A Creativity Culture and Education szervezet kutatásai azt mutatják, hogy a Kreatív Partnerség programok azért sikeresek, mert a megszokottnál jóval kevésbé parancselvű és vezérelt nevelési gyakorlatot valósítanak meg. A Kreatív Partnerség azt a fajta tantermi gyakorlatot kívánja előmozdítani, amely választási lehetőséget nyújt, lehetőséget teremt az önirányításra, informatív és nem korrektív visszajelzést ad (vagyis a tanuló önálló gondolkodását ösztönzi ahelyett, hogy megadná a helyes választ). Ezt a szemléletet testesítik meg a kreatív szakemberek, akiket a program bevon az osztálytermi folyamatokba. A Kreatív Partnerség keretében a tanulókat arra ösztönzik, hogy merjék vállalni a kockázatot, legyenek önálló, autonóm személyiségek, akik nagyfokú választási szabadsággal határozhatják meg nemcsak a munkájuk tartalmát, hanem a munkamódszereiket és az eredmény bemutatásának formáját is. Így a motiváció jelentős mértékben belsővé válik. A program által nő az önbizalom, fejlődik az önirányítási képesség, megerősödik a közösséghez tartozás érzése, és a tanulók egyre több jelét mutatják annak, hogy képesek rugalmasan kezelni az akadályokat.

A magyarországi program kipróbálása és működtetése

A program bevezetésének első kísérleti szakaszára a 2013/14-es tanévben került sor, amikor Pécsett a Budai Városkapu Iskola mind a hat tagintézménye részt vett a kísérletben. A program kipróbálását nagyban segítette, hogy a pilotnak helyet adó iskola egy olyan komplex intézmény volt, amelynek tagiskolái között egy négyévfolyamos, csak alsó tagozattal működő kisiskola éppúgy megtalálható, mint egy speciális szakiskola, illetve egy alapfokú művészeti nevelésnek helyet adó, nyolcévfolyamos intézmény. Ez az intézményi sokszínűség teret adott annak, hogy különféle közegben, egymástól eltérő tanulási környezetben, más és más tanulásszervezési módszerekkel dolgozó pedagógusok osztályaiban próbálhassuk ki a programot. Ez az első szakasz nem tantárgyi tartalmak átadására fókuszált, hanem az iskolák teljes nevelőtestületei által megfogalmazott legfőbb probléma megoldását/feloldását célozta meg – azzal a tanulói közösséggel, amelyikkel való együttműködés a tanárok többsége számára a legnehezebb volt. A foglalkozásokra általában délutánonként, tanórai vagy tanórán kívüli foglalkozások keretében került sor.

A program eredményességét tanulói kérdőívvel, illetve kvalitatív eszközökkel mértük. Az eredmények azt mutatták[3], hogy a megvalósított helyi projektek az összes résztvevőre – a gyerekekre és szüleikre, a tanárokra, az iskolákra és a kreatív szakemberekre is – egyaránt pozitívan hatottak. Az iskolák dolgozói rendre úgy vélik, hogy a program hatására fejlődés indult el az intézményben, sokkal inkább diákközpontúvá vált a szemlélet, és olyan lehetőségek nyíltak meg, amelyekre korábban nem is gondoltak. A programban résztvevő diákok teljesítménye is szignifikánsan nőtt, ráadásul a szociokulturális szempontból hátrányosabb helyzetű diákok eredményei az országos átlagot is felülmúlták. A szülők a diákok beszámolói alapján egyre kíváncsibbak lettek az iskolában folyó programokra, és egyre inkább szerettek volna bekapcsolódni az iskolai életbe, mert a gyerekek teljesítményével kapcsolatban ők maguk is motiváltabbá váltak. A művészek és művészhallgatók pedig közösségi művészeti projektek irányítóivá és megvalósítóivá váltak.

2016 és 2021 között a Kreatív Partnerség Magyarország program részt vett az OECD CERI által életre hívott és vezetett, 11 ország részvételével működő, az ún. „A kreativitás és kritikai gondolkodás fejlesztése és mérése az iskolában” című nemzetközi kutatás-fejlesztési projektben[4]. A nemzetközi projekt célja egy olyan formatív mérőeszköz és az ezt támogató pedagógiai eszközrendszer kidolgozása volt, amely egyrészt elősegíti a kreativitás és kritikai gondolkodás fejlesztését a tanítási-tanulási folyamatban, valamint lehetővé teszi, hogy a tanárok mérni tudják az ez irányú tanulói fejlesztés eredményességét. A projektelképzelés alapja az a felvetés volt, hogy jelenleg az európai osztálytermi gyakorlatban nem áll a pedagógusok rendelkezésére egy olyan valid eszköz, amely lehetővé teszi az ilyen típusú méréseket, valamint a legtöbb európai oktatási rendszer nem fordít kellő figyelmet arra, hogy ezeket a készségeket, képességeket láthatóvá, fejleszthetővé és mérhetővé tegye.

A projekt keretében a diákok heti 90 percben olyan matematikaórákon vettek részt, amelyeket szaktanárok és a programban képzett művészek (kreatív szakemberek) közösen terveztek. Az órák középpontjában a matematika tananyagon túl a kreativitás és a diákok aktív bevonása állt. A magyar minta diákjainak 18%-a hátrányos helyzetű volt, ami az OECD 11 országot felölelő mintájának átlagos arányával egyezett meg. Ugyanakkor a kísérleti csoportba tartozó diákok között szignifikánsan több volt a hátrányos helyzetű, mint a kontrollcsoportban. Az OECD CERI kutatócsoport a magyar diákok teszteredményei és kérdőívei alapján több pozitív változást állapított meg[5]:

• Javult a diákok önképe a saját kreativitásukról.
• Erősebben érzékelték a kreativitás és a kritikai gondolkodás jelenlétét a matematika- és természettudományi órákon.
• A pozitív hatás különösen a lányok és a jobb családi hátterű diákok körében volt jelentős.
• A második hullám hosszabb és intenzívebb beavatkozása jobb eredményt hozott.

A diákok és tanárok visszajelzései egybevágtak: a diákok érzékelték, hogy tanáraik nagyobb hangsúlyt fektetnek a kreativitás és a kritikai gondolkodás fejlesztésére. Ez az eredmény mind az alsó, mind a felső tagozatos diákok esetében szignifikáns volt.

A pedagógusok és intézményvezetők kérdőívei is pozitív változásokat jeleztek (Vincent-Lancrin és mtsai, 2019, 287. o.):

• A programban résztvevő tanárok gyakrabban használták a projekt keretrendsze-rének eszközeit.
• Jelentős változás történt a kreativitást és kritikai gondolkodást fejlesztő pedagógiai eszközök alkalmazásában.
• Nőtt a pedagógusok tudatossága.
• Pozitív irányba változott a diákok tanulási motivációja és elkötelezettsége.

Érdekes eredmény, hogy a pedagógusok magabiztossága csökkent a diákok kreativitásának és kritikai gondolkodásának fejlesztésére való felkészültségükkel kapcsolatban. Ez arra utalhat, hogy a tanárok tudatosabbá váltak, és felismerték, hogy módszereiket gyakran improvizációval egészítik ki. Ahogy a támogató módszertanokról mélyebb ismeretekre tettek szert, jobban megértették az ezzel járó kihívásokat, és úgy érezték, több időt kellene szentelni a kreativitás fejlesztésére, akár a tananyag rovására is.

A projekt elején a magyar iskolaigazgatók csupán egyharmada vélte úgy, hogy korábbi innovációs projektek pozitívan hatottak a diákok motivációjára, míg a tanárok szakmai fejlődéséről kevesebb mint felük számolt be kedvezően. A projekt végére azonban a tíz kísérleti iskola igazgatói közül kilenc úgy nyilatkozott, hogy a program pozitív változást hozott a diákok tanulmányi motivációjában és elköteleződésében. A legtöbben arra számítottak, hogy tanáraik a jövőben is használni fogják a program keretrendszerét, ami a tanári gyakorlat tartós átalakulását valószínűsíti (Vincent-Lancrin, 2019).

Az intervencióval érintett osztályokban, hasonlóan más országokhoz, a vizsgált időszakban szignifikánsan jobban javultak a diákok matematika- és természettudományi teszteredményei a kontrollcsoporthoz képest. Magyarországon az alsó tagozatos diákok körében mind a fiúk, mind a lányok jelentősen magasabb pontszámot értek el a kísérleti csoportban, mint a kontrollcsoport tagjai.

A Kreatív Partnerség program bevezetési modellje

A Kreatív Partnerség program magyarországi bevett modellje hat félévre terjed ki.  Az első tanév első félévét az előkészítő munkálatok foglalják el, amelyben tantestületi tájékoztató, az iskola fejlesztési igényének beazonosítása, a résztvevő osztályok kiválasztása és a művészek iskolai hospitálása valósul meg. Az osztálytermi projekt/projektek a második félévtől kezdődnek, s – osztályonként – általában egy teljes tanévig tartanak. Ezt a pedagógus és a művész folyamatos reflexiója és a projekt egyes állomásainak, tanórai munkájának a dokumentálása kíséri. A második tanévben újabb osztályok csatlakoznak a programhoz a már működők mellé, majd a hatodik félévben kerül sor a projekt lezárására, értékelésére, és az eredmények nyilvános megosztására, valamint a következő lépések megtervezésére.

Forrás: Kreatív Partnerség Magyarország program bevezetési algoritmusa. Design: Vladár Krisztina

A programhoz az iskolák az ország bármely területéről folyamatosan csatlakozhatnak, érdeklődő kérdéseiket és csatlakozási szándékukat a Kreatív Tanulás és Oktatás Alapítvány e-mail címére küldött levéllel tehetik meg: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.. A programról bővebb információkat a www.ktoa.hu oldalon találhatnak.

A Kreatív Partnerség Magyarország program a finn HundrED szervezet díjazottja, a Sozial Marie nomináltja és az Edison100-ba 2023-ban és 2024-ben is beválasztott program.

A kreativitás jellemzői

[1] www.ktoa.hu

[2] McLellan, Ros – Galton, Maurice – Steward, Susan – Page, Charlotte: The Impact of Creative Partnerships on the Well-Being of Children and Young People. 2012, University of Cambridge–CCE.

[3] Lásd: Németh Szilvia, dr. habil Raffay Endre (szerk., 2018): Fejleszthető-e a tanulók kreativitása a mai magyar iskolában? A pécsi Kreatív Partnerség matematika pilot programjának bemutatása. Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kar, Pécs. https://www.t-tudok.hu/kreativ-partnerseg-matematika-pilot-program-bemutato/mobile/index.html

[4] https://www.oecd.org/en/publications/fostering-students-creativity-and-critical-thinking_62212c37-en.html

[5] Vincent-Lancrin, S. et al. (2019), Fostering Students' Creativity and Critical Thinking: What it Means in School Educational Research and Innovation, OECD Publishing, Paris, https://doi.org/10.1787/62212c37-en.