2025 - Pölöskei Gáborné – Meddig jutottunk? Összegzés a szakképzésről

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Köszönöm, hogy itt vannak, és köszönöm a lehetőséget, hogy ma beszélhetek Önökhöz. Az oktatásban gyakran érezzük úgy, hogy amikor valamit befejezünk, akkor derül ki: valójában még mindig rengeteg a tennivaló. Most is így van. Az elmúlt öt évben óriási utat tettünk meg, mégis pontosan látjuk, mennyi feladat vár még ránk.

2019-ben, amikor a szakképzés átalakításába belefogtunk, egyértelmű volt, hogy változtatni kell. A vállalatok panaszkodtak, hogy a végzősök nem rendelkeznek a szükséges gyakorlati tudással, és még másfél évig kell őket képezniük. Közben a szakképző iskolákban sem volt könnyű a helyzet: kevés diák érkezett, sokszor gyenge alapokkal, és a tanári kar is elveszítette a motivációját. Minden jel arra mutatott, hogy nincs jövőkép.

Egy olyan helyzetbe érkeztünk meg, ahol mindenki – a minisztérium, az NSZFH munkatársai, a vezetők és a pedagógusok – értették, hogy szükség van a változásra, és készek voltak közösen gondolkodni. Számos különböző szakember dolgozott együtt, és éppen ez a sokféleség tette lehetővé, hogy egy igazán összetett rendszert alakítsunk át.

A legnagyobb kihívás azonban nem a struktúra volt, hanem a társadalmi gondolkodás. Az, hogy végre elismerjük: a szakképzésben végzők tudása értékes, ugyanolyan értékes, mint egy gimnáziumi vagy egyetemi diploma. A cél az, hogy a szülők büszkén mondhassák: a gyermekük technikumba jár. Hogy lássák, ebből biztos karrier, jövő és megélhetés építhető. Ez egy hosszú folyamat, 10–15 év, és mi még csak az ötödik évnél tartunk – de a változás látható. Egyértelmű eredmény, hogy a tanulólétszám 2021/22 óta folyamatosan nő. Minden területen, minden fenntartónál. A vidéki iskolák különösen nagyot léptek előre, ami nagyrészt annak köszönhető, hogy egyre több nagyvállalat vállal szerepet az együttműködésben.

A felsőoktatással kialakított kapcsolatunk ma már egészen más szinten működik, mint 2019-ben. Egyre több technikumból érkező diák folytatja egyetemen a tanulmányait, és ami talán még fontosabb: mi olyan tudással adjuk tovább ezeket a fiatalokat, amelyről az egyetemek pontosan tudják, hogy használható, stabil alapokat jelent. Nincs szükség arra, hogy újraírják, amit a technikumban már megtanultak.

Ez vezetett az okleveles technikus képzés sikeréhez. Kezdetben sok ellenállás volt, főleg a pedagógiai képzésben, de ma már ott tartunk, hogy egyes egyetemek akár 60 kreditpontot is elismernek a nálunk szerzett tudásból. Ez egy teljes egyetemi év. A tartalmak összehangolása pedig azt eredményezi, hogy a hallgatók gyorsabban, hatékonyabban, magabiztosabban haladnak tovább.

De fontos hangsúlyozni: a minőség megőrzése kulcskérdés. Nem lehet minden iskolából okleveles technikus képzőhely, ha nem tudja biztosítani a megfelelő színvonalat. Ha ezt nem tartjuk fenn, veszélybe kerül a teljes rendszer.

Az elmúlt évek egyik legizgalmasabb fejlesztése a digitális alkotóműhelyek hálózata. Már több mint 66 működik az országban, és ezek a műhelyek olyan technológiákat hoznak az iskolákba, amelyekkel a gyerekek máshol nem találkoznának. 3D nyomtatás, a robotika, a modern laborokés  – talán még fontosabb – rendkívül innovatív pedagógusok, akik képesek életre kelteni ezeket az eszközeket. Volt például Nyíregyházán egy diák, aki 3D-nyomtatott kart készített mozgáskorlátozottak számára. Ezek a műhelyek egyszerre terepei a pályaorientációnak, a tehetséggondozásnak és az együttműködésnek.

A pályaorientációban ma már évente 1500 eseményt tartunk, és közel 40 ezer fiatalt érünk el – ez óriási előrehaladás a korábbi évekhez képest.

A reform egyik utolsó, mégis talán legfontosabb lépcsője most érkezett el: a módszertani megújulás. Megvolt a stratégia, megvolt a jogszabályi háttér, de egy rendszer belső változását a módszertan viszi véghez. A jó tanár attól jó tanár, hogy tudja, hogyan kell tanítani. Éppen ezért az IKK-ban a módszertani támogatásra helyezzük a hangsúlyt, hogy ne csak a vezetők, hanem minden egyes pedagógus értse és érezze, hogyan kell működtetni az új rendszert.

A bérfejlesztés ebben nélkülözhetetlen. Bár az IKK közvetlenül nem foglalkozik a bérekkel, azt el kell mondanom, hogy az eddigi és a következő emelés nélkülözhetetlen volt ahhoz, hogy a legjobb tanárokat meg tudjuk tartani, és hogy a teljesítményértékelés valóban különbséget tegyen a kiemelkedő munka javára.

A lemorzsolódás csökkentésében komoly előrelépést tettünk, de még nem végeztünk. A KRÉTA ESL modul jól működik, de az általános iskoláknak is változtatniuk kell. Nem szabad 15–16 éves korukig ott tartani azokat a gyerekeket, akik már rég tovább léphetnének a mi rugalmas tanulási útjainkra. A dobbantó és a műhelyiskola modellje már most nemzetközi érdeklődést váltott ki.

Végül engedjék meg, hogy szóljak a mesterséges intelligenciáról. Ez már nem a jövő, hanem a jelen. Létrehoztunk egy 45 fős AI-nagyköveti hálózatot, akik a jó gyakorlatokat, az alkalmazásokat gyűjtik és terjesztik, és ezek alapján már januárban négy új AI-alapú továbbképzés indul. Biztos vagyok benne, hogy 2026-ra ez a terület megháromszorozza a jelentőségét.

A minőségirányítási rendszerünk pedig biztosítja, hogy ne csak fejlesszünk, hanem folyamatosan vissza is jelezzük, hol és min kell javítani. 80 intézményt értékelünk idén, jövőre további 127-et. A visszajelzések nagyon pozitívak – nem a hibakeresés a cél, hanem a támogatás.

Összefoglalva: minden évben hozzáadtunk valami fontosat a rendszerhez. 2019-ben elindítottuk, majd jött a tartalmi megújulás, a módszertani fejlesztések, az inkluzív képzés, az AI és a sor folytatódik. Nem tudom, mit hoz a 2026-os év, de azt tudom, hogy az irány jó. A szakképzés Magyarország egyik legfontosabb erőforrásává vált.

Köszönöm, hogy meghallgattak.