2025 - Horváth Ádám – Túl a digitálison – MI a tanításban és a tanulásban

A jövő oktatásáról és az oktatás jövőjéről kell beszélnünk! Ennek kapcsán az volt az egyik fő cél, hogy a mesterséges intelligenciát próbáljuk meg valamilyen úton-módon kontextusba helyezni. A mesterséges intelligenciáról viszont nem lehet úgy beszélni az oktatáson belül, hogy ne az oktatás egészéről beszéljünk. Arra gondoltam, hogy érdemes egy kicsit szélesebb keret köré szervezni ennek az előadásnak a tartalmát. Magyarország komoly kihívásokkal néz szembe. Technológiaváltás, demográfiai csökkenés, a mesterséges intelligencia várhatóan gyors elterjedése az, ami meghatározza az ország működését, így valójában ezekre a kihívásokra kell reagálnia bármilyen oktatási környezetnek.

Elsőként egy gondolatkísérlettel éltünk, és megnéztük, hogy az OECD egyik jelentése alapján – ami gazdasági teljesítmény és az oktatás teljesítménye közötti összefüggést mutatott ki – mi lenne akkor, ha Magyarországon a finn szintet érné el az oktatási teljesítmény. Csapó Benő korábban tartott már egy ilyen típusú előadást, ezért azt gondolom, hogy annak az előadásnak a hatását és a következményeit érdemes mindenképpen továbbvinni és továbbgondolni.

Ha a magyarországi oktatás most a finn oktatási szinten teljesítene, akkor nagyjából 10 ezer milliárd forinttal emelné a GDP-t. A következő évtizedekben – a GDP jelentős növelése mellett – az átlagos élettartamot is jelentősen növelni tudná. Mindehhez csak 140–150 ponttal kellene emelni az olvasás-szövegértés eredményét, 1560-ról 1700-ra. Az olvasás-szövegértési átlag jelenleg 1563 pont. tehát Magyarország is az átlag körül teljesít.

A korábbi években azt az előrejelzést láthattuk, hogy a mesterséges intelligencia várhatóan a 3-as, 4-es szint között fog teljesíteni, amit be is igazolódott. Nem fogok most részletekbe belemenni azzal kapcsolatosan, hogy a ChatGPT – és más nagy nyelvi modellek – a PISA-mérésben hogyan teljesítene, de körülbelül az említett szintet hozza az összes nagy nyelvi modell. Ez azt jelenti, hogy minden olyan feladat, ami a munkaerőpiacon – az életben – előfordul és szövegek értelmezésével kapcsolatos, ott a mesterséges intelligencia gyakorlatilag mindenkinél jobban teljesít, akinek az olvasás szövegértése nem éri el a hármas szintet.

Ezt igyekeztünk egy kicsit átgondolni, ezért vizsgáltuk az olvasás-szövegértés OKM szerinti eloszlását. Annak a fejtegetésébe, hogy Magyarországon nagyon nagy a szórás a legjobban teljesítő és a legrosszabbul teljesítő gyerekek között, most nem mennék bele. Azt hiszem, hogy ez ezen a konferencián már többször, több előadásban is kifejtésre került.

Azt vizsgálnánk meg, hogy a mesterséges intelligencia olvasás-szövegértési szintje hol tart az átlagokhoz képest. Az az olvasás-szövegértési szint, amit most elér a ChatGPT-nek az ingyenesen elérhető modellje, az a Magyarországon tizedikes diákoknak az átlagos szövegértését egy picivel meghaladó szint. Ha az összes magyarországi tanuló elérné ezt a szintet, akkor az a finn átlagot eredményezné nálunk is. Tehát annyi lenne itt a feladat, hogy az 1300 pontot elérő olvasás szövegértésű gyerekeket el kell kezdeni felhúzni az 1700 pontra, és akkor a finn oktatás teljesítményét is el lehet ezzel érni – pár évtizeden belül –, ami a finn gazdaság teljesítményét is magával hozná. Azért fontos ez, mert abban a környezetben, amit a mesterséges intelligencia ad, ott nagyon fontos, hogy az olvasás-szövegértés elérje vagy biztosítsa azt a képességet, hogy megfelelő döntéseket lehessen hozni akkor is, amikor a mesterséges intelligenciát használja valaki.

Hogyha szeretnénk használni a mesterséges intelligenciát, akkor azt kell először eldönteni, hogy fontos-e, hogy igaz legyen az, amit majd eredményül ad. Ha nem, tehát nem érdekes, hogy milyen válaszokat ad a mesterséges intelligencia, akkor nyugodtan lehet használni megfelelő szövegértési szint nélkül is. Abban az esetben viszont, amikor fontos, hogy tudjak rá hivatkozni, azaz érvényes legyen az, amit a mesterséges intelligencia mond, akkor nélkülözhetetlen, hogy rendelkezem azzal a képességgel annak eldöntésére, hogy igaz volt-e, amit mondott vagy sem. Ez azonban már magas szintű olvasás-szövegértést igényel, illetve ezt még az is árnyalja, hogy a mesterséges intelligencia olyan elfogultságokkal rendelkezik, ami befolyásolja az általa kiadott eredményeket. Mivel nagyon kevés az időnk, ezért nem fogok most részletesen belemenni az összes adattorzításnak kifejtésébe, de felhívom a figyelmet arra, hogy magas szintű szövegértés szükséges ahhoz, hogy valamilyen úton-módon ezt kompenzálni lehessen.

Amennyiben visszatérünk a kompetenciamérés mélyebb elemzésébe, amelyben az olvasás-szövegértési szintek leíró rendszerét kiegészítjük még azzal, hogy az egyes olvasásszövegértési szintekhez milyen mesterséges intelligencia kezelési készség társulhat. Talán avval érdemes kezdeni, hogy a 2-es szint a minimum szint, a hármas szint az alapszint, tehát ezt célként kitűző oktatásirányítási dokumentumok szerint minden rendben van az alapszint elérése esetén. Ugyanakkor az önálló, a kritikus mesterséges intelligencia használatnak a minimumszintje valójában legalább az ötös szint. Ha nem éri el valaki az ötös szintet, akkor nem lesz képes a mesterséges intelligenciát használni, márpedig ez már napjainkban is megkerülhetetlen a munkaerőpiacon és az életben, azaz akik ezt nem tudják elérni, azok nem fognak tudni jól teljesíteni. Ezért lenne fontos az, hogy a kritikus AI-használat szintjét elérő oktatási kimenetet várják el a rendszeren belül. Az alapszint elvárásait valójában a jelenlegi ötös szintre kellene áthelyezni.

Nézzük meg, hogy a diákok közül hányan vannak az oktatási rendszerben azok, akik elérik ezt a szintet. Ez nagyjából 40%-a, tehát a tanulóknak az iskolarendszerből kilépve ekkora része képes olyan módon olvasni és érteni azt a szöveget, amit megkap – adott esetben a mesterséges intelligenciától –, hogy el tudja dönteni, hogy azok a torzító hatások, amelyek a mesterséges intelligenciával együttjárnak, azokat milyen módon lehet korrigálni, vagy hogyan lehet a forrásokat kritikusan elemezni. Ez azt is jelenti, hogy újra kellene gondolni az olvasás-szövegértés kimeneti elvárásoknak a szintmeghatározását, valamint azt is, hogy nem szabad befejezni az olvasás-szövegértés fejlesztését az alsó tagozat végén, hanem tovább kell azt vinni az egész közoktatási folyamatban.

Ez azért is nagyon fontos, mert a mesterséges intelligencia használata jelentősen befolyásolja az általános teljesítményt, a problémamegoldó készséget. Minél magasabb valakinek az olvasás-szövegértési szintje, annál jobban tudja használni a mesterséges intelligenciát, és annál nagyobb hozzáadott értéket tud ezzel együtt elérni. Akinek nincs meg a megfelelő olvasás-szövegértési szintje, annak a mesterséges intelligencia sem fog segíteni.

A mesterséges intelligencia megérkezésével az oktatás azért nem lesz képes hirtelen, táltosként feltámadni, mert azoknak a diákoknak az óriási száma vagy aránya, akiknek nincsen megfelelő olvasás-szövegértési szintje, azoknak a mesterséges intelligencia érdemben nem fog tudni segíteni. Ellenben azoknak a diákoknak, akiknek magas az olvasás-szövegértési szintje, az ő teljesítményüket meghatványozhatja a mesterséges intelligencia.

Ezt már ma is lehet látni az oktatáson belül, hiszen a digitális megosztottságról régóta beszélnek a szakemberek, de a mesterséges intelligencia sokkal mélyebb árkokat fog majd létrehozni. Az oktatási rendszeren belül ezért kell erre külön odafigyelni, hogy ezt a megosztottságot és szórásképet el lehessen kezdeni összezárni, különben a mesterséges intelligencia csak tovább fogja növelni ezt a problémát.

Én 1974-ben születtem, ezért nagyjából abban az időszakban kerültem be az iskolarendszerbe, amikor még nőtt a tanulói létszám. Sokaknak A/B héten vagy délután is kellett járni iskolába, és faltól falig minden tele volt. A demográfiai adatokban még ott látszik egy kis kiugrás a 90-es évek végén, de utána már meredek esés következik. Ez azt is jelentette, hogy kiürültek az iskolák, és ezzel kell valamit kezdeni. Minden jel arra mutat, hogy egy új intézményszerkezetet kellene kialakítani, amelyben az lehet az elsődleges mondás, hogy az a legjobb iskola, amelyik a legközelebb van. Ennek nyilván az is feltétele, hogy az az iskola legyen működőképes, továbbá minőségi oktatást legyen képes tartani. Nemzetközi – portugál, észt, finn – példák is azt mutatják, hogy az az iskola, amelyik 200–250 fő alatti gyereklétszámmal működik, azt nem lehet a céloknak megfelelően működtetni, azaz megtartani. A felső tagozatban – a szakrendszerű oktatást esetén – az iskoláknak a mérete minimum 600–800 fő, különben nem lehet megszervezni hatékonyan az oktatást, nem lehet biztosítani a minőségi iskolát.

Néhány szempont az ideális intézményi működéshez

Jellemzően, egy ideális forgatókönyv szerint működő iskolába reggel 7 és 9 között kell megérkezni. Ebben a sávban mindegy, hogy mikor – legtöbb helyen attól függ, hogy mikor érkezik meg a busz. Az ideális iskolában 7 és 9 között nyílt programok vannak, 9 és 15 óra között van az érdemi tanítás, de az iskola 18 óráig tart nyitva, akkor indulnak el haza a buszok. Természetesen egy digitális tanulási környezet is támogatja ezt a megoldást.

A másik nagyon fontos eleme az oktatási rendszer átalakításának, hogy egy olyan nyílt és rugalmas tanulási teret hozzunk létre, amelyben az iskolákat teljesen átalakítottuk. Egyébként ez a folyamat – bolgár mintára – Romániában, Bulgáriában, illetve Lengyelországban már zajlik. Csehországban is vannak rá jelek, hogy az iskolai frontális, ismeretátadó jellegű tevékenységeknek a terét le kell csökkenteni annak érdekében, hogy azokra a tevékenységekre is nyíljon lehetőség, amelyek a kompetenciák fejlesztése szempontjából elengedhetetlenek. Az együttműködés, a kollaborációs készség, a kommunikációs készségfejlesztés nehezen valósítható meg olyan környezetben, ahol mindenki a tanárral szemben ül, ugyanazt kell csinálnia, ugyanabban az időkeretben, ugyanazzal a feladattal, ugyanazt a végeredményt kell előállítania. Ebben a környezetben nagyon kevés együttműködési tér nyílik, ezért olyan tereket hoztak létre, amelyek biztosítják a kereteket. Bulgáriában egy lakótelepi iskola átalakítását követően nyílt meg annak a lehetősége, hogy előadói tér, projektmunkatér jöjjön létre.

Előadásommal arra próbáltam ráirányítani a figyelmet, hogy olyan pedagógiai programokat és környezetet kell kialakítani, amelyben a nyílt együttműködési lehetőségek biztosítják azon kompetenciák elterjesztését, fejlesztését, ami a gazdaság fejlesztéséhez elengedhetetlen. 16 tantárgy van egy átlagos középiskolában, ami túl sok, túlságosan széttagolja az oktatást, tehát jelentősen csökkenteni kellene a számukat, sőt talán el is lehetne hagyni a tantárgyakat. Ez egy egészen más típusú pedagógiai programot követel meg, ami biztosítja azt, hogy tematikus egységekben, interdiszciplináris programokban és közösen tudjanak elmélyülni a diákok. Ez a pedagógiai megoldás biztosítaná azt, hogy létező pedagógiai programokat követve az ország el tudjon indulni egy fejlesztési úton.

Köszönöm szépen a figyelmet!