2025 - Csejtei Ildikó – FUTURE FIT – mit tanítsunk a mesterséges intelligencia korában?

Mindenkit üdvözölök. Itt voltam délelőtt is, és nagyon örülök annak, hogy nagyon sok mindent elmondtak előttem a mesterséges intelligencia felhasználásáról. Én egy picit más oldalról fogok közelíteni, de remélem, hogy együtt fogunk tudni gondolkozni.

Mi a Fáy Alapítványnál évente közel 70 000 gyereket oktatunk – elsősorban pénzügyi edukációval, illetve jövőtudatossággal foglalkozunk –, valamint számtalan kutatást is végzünk – többek között tavaly foglalkoztunk azzal, hogy a mesterséges intelligenciát hogyan használják a tanárok a napi munkájukban, illetve mit gondolnak róla a diákok. Foglalkozunk továbbá a gyerekek mentális egészségével, ugyanis azt gondolom, hogy a fogadói oldalt, a gyerekeket sem szabad elfelejteni, amikor a mesterséges intelligencia szerepéről beszélünk az oktatásban. Az, hogy a mesterséges intelligencia korában mit kell tanítani, nem csak arról szól, hogy a mesterséges intelligencia hogyan alakítja a jövőnket, illetve az oktatást. Arról is fogok beszélni, hogy más hatások is érik a fiatalokat ebben az időszakban.

Mit is látnak a szakértők? Megvizsgáltuk a nemzetközi kutatások eredményeit arra vonatkozóan, hogy melyek lesznek azok a legnagyobb veszélyek az elkövetkezendő időszakban, amelyekkel szembe kell nézni a munkaerőpiacnak, az oktatásnak, a szülőknek, egyáltalán a társadalomnak. Az első négy kifejezetten a környezettel kapcsolatos, a klíma változásához, a biodiverzitáshoz kapcsolódik. Tehát amikor arról beszélünk, hogy a fiatalok mentális egészségét, illetve jövőjét mi befolyásolja, akkor mindenképpen látnunk kell, hogy a fenntarthatóság, a környezetvédelem nagyon fontos szerepet játszanak, de sajnos azt látjuk, hogy nem tudjuk ezt kellőképpen tudatosítani a fiatalokban. Vannak ilyen képzéseink, de a fiatalokat Magyarországon nem tudjuk megfelelően bevonni ezekbe a témákba, ami közös felelősségünk.

A jövőbeni veszélyek között rögtön ezután következik a mesterséges intelligencia. Ma erről beszélek majd, mégpedig először a munkaerőpiac szempontjából, ugyanis arra készítjük fel a fiatalokat, önök, akik itt ülnek, arra készítik fel a fiatalokat, hogy 5-10-30 év múlva a pályájuknak bizonyos szakaszaiban hogyan fognak tudni megfelelni az akkori környezetnek, az akkori munkaerőpiacnak. Amit kiemelnék az egyrészről a digitalizáció, amelyik itt van már velünk, illetve a mesterséges intelligencia, amelynek exponenciálisan nő a használata. 2024-ről 2025-re 200 millióról 800 millióra nőtt az aktív felhasználóknak a száma, és ez – főleg a generatív mesterséges intelligencia – lényegében a munkaerőpiacnak a 95%-át érinti. Olyan diákat fogok önöknek mutatni, hogy a digitalizáció, a mesterséges intelligencia, ezen belül a generatív intelligencia hogyan érinti az egyes szektorokat az elkövetkezendő időszakban. Kiemeltem az Önöket leginkább érintő szektorokat: a világos nyíl az oktatás, a jog, a művészetek és a média, illetve a sötétebb az egészségügy területét jelöli.

A bal felső ábrán azt látják, hogy a digitalizáció egyáltalán nem vagy nagyon kevéssé érintette ezeket a területeket. A következő dián látszik, hogy a hagyományos mesterséges intelligencia jobban érinti, az alsón pedig azt, hogy a generatív mesterséges intelligencia jelentősen nagyobb mértékben érinti ezeket. Szándékosan nem a veszélyeztetettség szót használom, hanem a kitettséget, mert nem szeretném, ha az MI-t a veszéllyel azonosítanánk. Hoztam egy-két olyan adatsort is, amelyek egyrészt az irodai és adminisztratív munkát, másrészt a közlekedés és az anyagmozgatás területét, harmadrészt a szerelés, szerviz stb. területeket mutatja. Ezeket a digitalizáció jelentősen érinti, ugyanakkor kevésbé érinti a generatív mesterséges intelligencia.

Összességében azt látjuk, hogy a tradicionális és a generatív mesterséges intelligencia a munkahelyek 95%-át fogja érinteni.

Szeretném, ha elgondolkoznánk egy kicsit közösen arról, hogy ez mit jelent. Azt szeretnénk-e, hogy az iskolákból olyan fiatalok kerüljenek ki, akik megállják a helyüket a munkaerőpiacon. Itt azt látjuk, hogy a munkahelyeket a mesterséges intelligencia használata jelentősen átalakítja, és ez elsősorban a fiatalokat érinti, a gyakornoki munkahelyeket. Ezt már most látjuk. Nyugat-Európában nagyon jelentősen lecsökkent a gyakornoki, illetve kezdő munkahelyeknek a száma, és elsősorban a diplomás fiatalok esetében magas a munkanélküliség. Jelenleg a munkáltatók munkakörök betöltésére keresnek munkavállalókat, de hosszú távon már nem ez lesz a megközelítés, ugyanis készségekre lesz szükségük.

Ahogy változnak a munkakörök, ahogy jelenleg még nem tudjuk, hogy milyen munkakörökre kell felkészítsük a fiatalokat, nagyon-nagyon fontossá válik, hogy kompetenciákat és készségeket alakítsunk ki. Tehát az oktatásnak nemcsak arra kell felkészíteni a fiatalokat, hogy mesterséges intelligenciával együtt kell dolgozniuk, de arra is, hogy várhatóan hétféle karrierjük és húsz állásuk lesz az életük során. A következő dia a Key take away, tehát lényegében az esszenciája annak, amit elmondok.

Tegnap azt hallottuk, hogy a jövő iskolája más lesz, de az nem hangzott el, hogy pontosan milyen lesz, mert azt egyikünk sem tudja. Jelenleg az mindenképpen meg kell tanulni –egyetértve azzal, amit tegnap hallottunk itt, hogy az olvasásra, és más alapvető készségekre biztosan szükség lesz –, hogy élethosszig tudjanak tanulni a fiatalok. Múlt héten kollégáimmal Észtországban voltunk. Az észt oktatási rendszer jelenleg a PISA rangsor hetedik helyén áll, úgy, hogy a top 6 ország távol-keleti ország: Szingapúr az első helyen. Az észtek valamit nagyon tudnak, valamit nagyon jól csinálnak. Ott találkoztunk azzal, hogy megtanítják a gyerekeket tanulni, van ilyen tantárgyuk – self-directed learning – tehát önálló tanulás. Az egyik iskolában, ahol voltunk, az iskolaigazgató bevezette – mert ott nagyon autonómok az iskolák –, hogy péntekente már egész pici kortól nem kell bemenni az iskolába, és otthon tanulnak a gyerekek. Segítik őket abban, hogy megtanuljanak önállóan tanulni.

Térjünk vissza a képességekre: a tanulás mellett mik lesznek a legfontosabb képességek 2030-ban? A World Economic Forum szerint a technológiai tudás, a mesterséges intelligencia ismerete stb., de után rögtön következnek a különböző szoft kompetenciák. Lényegében megszűnt az, amit korábban mondtunk, hogy minden gyereknek különböző STEM képességekre lesz szüksége. Megszűnt az is, amit egyébként saját magam is nagyon sokáig mondtam, hogy elsősorban a humán kompetenciákra kell fókuszálni. Azt mondjuk most már, hogy a hibrid kompetenciák azok, amelyek fontosak, tehát ez a kettő, a technológiai-logikai és a humán kompetenciák együttesen lesznek fontosak a jövőben a fiatalok számára. Holisztikus szemléletet, és nem speciális, egy-egy szektorra vagy szegmensre fókuszáló szemléletet kell majd fejlesztenünk, illetve nem annyira a tárgyi tudást, mint a több területen alkalmazható kompetenciákat. Tudom, hogy könnyű ezt mondani, miközben van, ahol 16 féle különböző tantárgy van, és lexikális tudást is át kell adnunk. Tegnap hallottuk Gloviczki rektor úrtól, hogy az oktatás célja nincs megfogalmazva. Nagyon sok országban nincs, és nagyon sok országban vita is van erről. A nyugati országokban is, például Finnországban, ahol nagyon magas színvonalú az oktatás, most zajlik éppen egy nemzeti konzultáció erről. De hoztam ellenkező példát is: van, ahol pontosan tudják, mit akarnak elérni az oktatással. Tavaly az OTP Fáy Alapítvány oktatási konferenciáján itt volt a Szingapúri Nemzeti Oktatási Intézet igazgatója. Említettem, hogy a PISA rangsorban Szingapúr áll az első helyen. Ők megfogalmazták az oktatás célját. 1959 óta az a célja az oktatásnak, amit a következő dián foglaltam össze.

Ebben igazából semmiféle szakterületi, lexikális, tárgyakhoz kapcsolódó tudás sincsen meghatározva, hanem humán kompetenciákat, emocionális intelligenciát, vagy például az önálló tanulásra való képességet fejlesztik. Ezek szerint ezzel párhuzamosan valahogy nagyon jól tudnak olvasni, írni, számolni is ezek a gyerekek. Tehát azt gondolom, hogy ez a kettő nem zárja ki egymást. Azt is hallottuk tegnap Aáry-Tamás Lajostól, hogy mi nem leszünk se kínaiak, se szingapúriak, és ezzel teljesen egyetértek. Ezért hoztam az Európai Unió megközelítését. Ők úgynevezett életkompetenciákat szeretnének fejleszteni. Ez nagyon remélem, hogy előbb vagy utóbb nálunk is valamilyen formában meg fog jelenni az oktatási rendszerben. A P betűvel jelöltek a személyes kompetenciák. Nagyon markánsan megjelenik a wellbeing – mindenki gondolhat akár a saját tanulóira, diákjaira is, hogy milyen állapotban vannak mentális tekintetben. Az S betű a szociális kompetenciákat jelöli. Az L a tanulás, azaz a learning kompetenciáit, tehát a tanulás szükségessége mindenhol visszaköszön. Ez azért van, mert rapid módon változik a világ, és többek között a mesterséges intelligencia is. Hallottuk ma, hogy hogyan lehet jelenleg beépíteni az oktatásba, de azt nem tudjuk, hogy a gyerekeknek az élete 5-10-20-30 év múlva hogyan fog alakulni, hogyan fogja átalakítani a mesterséges intelligencia, és ehhez a nagyon változó világhoz hogyan fognak tudni alkalmazkodni.

Beszéltünk arról, hogy mit kellene tanítani. De hogyan tanítsunk? Az oktatásnak rugalmas struktúrákra kell épülnie, hogy változó körülmények között is tudjanak a diákok tanulni. Mi a Fáy Alapítványnál nagyon hiszünk a személyes, a jelenléti oktatás jelentőségében, abban, hogy – a számomra egy picit rémisztő előadásban elhangzottak mellett, amikor a pupillákat vizsgálták –, talán azért meg fog maradni a személyes jelenléti oktatás. Azt gondolom, hogy ami a legnagyobb probléma, a humán kompetenciák hiánya, a mentális egészség kifejezetten a személyes kommunikációval, a személyes jelenléti oktatással, a tanárral való interakcióval, az egymással való interakcióval fejleszthető.

Szeretném önöknek tanácsolni, hogy olvassák el az Anxious Generation c. könyvet, magyarul is megjelent Szorongó generáció címen. Egy pszichológus írta, Jonathan Haidt, és lényegében leírja azt, hogy milyen a mai fiatalok mentális állapota, és milyen hatások érik őket. Én kötelezővé tenném az összes tanárnak, az összes szülőnek, minden felnőttnek, de minden fiatalnak is. Azt állítja, hogy 13 év alatt okostelefont nem lenne szabad a gyerekeknek a kezébe adni, és 16 év alatt közösségi média hozzáférést sem szabadna adni nekik.

Visszatérve, a személyes jelenlétet továbbra is nagyon fontosnak gondoljuk, és éppen a fiatalok csökkenő figyelmi időintervalluma miatt, amit a korábbiakban szintén említett egy előadó. Nagyon fontos, hogy élményalapú, interaktív képzéseket tudjanak a tanárok is – akár mesterséges intelligencia támogatásával – tartani.

Szeretnék külön kitérni a tanárok szerepére, és nagyon remélem, hogy a jövőben nagyobb rugalmasságot és autonómiát fognak kapni. Szintén Szingapúrból hoznék egy példát. Az ország alapító-miniszterelnöke már '59-ben azt mondta, hogy az országuk 10 600 tanára a legfontosabb, legbefolyásosabb része a társadalomnak. Nagyon örülök, hogy bólogatnak sokan, én is úgy gondolom, hogy ezt fel kellene ismerni, és megfelelő helyen kezelni a tanárokat, egyetemi oktatókat. Mi a feladata a XXI. század tanárának? Itt most semmit nem fognak hallani a mesterséges intelligenciáról, az csak egy eszköz az oktatásban. Én abban hiszek, hogy a tudás alkalmazása és továbbadása mellett az, hogy önök részt vesznek a tudás létrehozásában, nagyon-nagyon fontos lesz. Észtországban láttuk, Finnországban láttuk, nem a tudásátadás az elsődleges, hanem a mentorálás. Máris megnyugodhatunk egy kicsit, mert a mesterséges intelligencia ezt a személyes interakciót, a tanulás segítését nem fogja kiváltani. A mesterséges intelligencia segíti többek között azt, hogy egyéni tanulási útvonalakban tudjunk gondolkozni, vagy iskolán kívüli tanításban. Manapság idejük 49%-át fordítják önök, illetve a tanárok átlagosan a diákokkal történő közvetlen interakciókra. A maradék idő adminisztráció, felkészülés az órákra stb. A mesterséges intelligencia ebben fog segíteni, a személyes interakció pedig marad a tanárok feladata.

Egy saját kutatásunk alapján a tanároknak 90 százaléka azt gondolja, hogy 2–3 éven belül át fogja alakítani az oktatást a mesterséges intelligencia, és szerencsére inkább lehetőségként tekintenek rá. A jövő oktatásában a tanulmányi eredmények helyett a holisztikus személyiségfejlődés áll majd középpontban, és ez nem egy illuzórikus, utópisztikus megközelítés, hanem már számos olyan ország van, ahol így tekintenek az oktatásra.