Líceum TV

Riportválogatás[1]

Veres Petra (riporter – Líceum TV): Az aktuális oktatáspolitikához kapcsolódva többek között a szakma kihívásairól, a mesterséges intelligencia lehetőségeiről, pedagógiai innovációkról, illetve a köznevelés eredményeiről értekeztek a XXVII. Országos Közoktatási és Szakképzési Szakértői Konferencia nyitó előadásain. Dr. Balatoni Katalin, a pedagógiai innovációk előmozdításáért és a családbarát oktatási környezet erősítéséért felelős miniszterelnöki biztos a hagyomány és az újítás oktatás–nevelés területén betöltött szerepéről adott elő.

Dr. Balatoni Katalin (a pedagógiai innovációk előmozdításáért és a családbarát oktatási környezet erősítéséért felelős miniszterelnöki biztos – Miniszterelnöki Kabinetiroda; tanszékvezető – NKE Nemeskürty István Tanárképző Kar, Tanári Felkészítés Tanszék; az Így tedd rá! Program alapítója): Azt gondolom, hogy abszolút párhuzamosan kell képviselnünk mind a kettőt. Nagyon fontos, hogy haladjunk a korral, hogy legyen digitális oktatás, legyen mesterséges intelligencia, és pontosan ennyire fontosnak tartom azt is, hogy megmaradjunk az emberségünkben, legyen identitásunk, és erre neveljük is a gyermekeket, a jövő generációit, mert így fogják tudni ezt alkalmazni.

Nyilván mindenkiben van egy jogos félelem azzal kapcsolatban, hogy a technológiai forradalom közepén mennyire tudunk emberek maradni, mennyire tudunk nevelni, mennyire tudunk bármire is oktatni. Azt gondolom, hogy ezért is, ennek a stabilizálása miatt is nagyon fontos, hogy a kettőt abszolút párhuzamosan tudjuk vinni. Ha mondhatok egy ilyen pozitívumot, például a mobiltelefonok tavalyi évben bevezetett iskolai korlátozásával kapcsolatban azt látom, hogy ez a rendelkezés egy burkot biztosított a gyerekeknek, ami nem kizárta a digitalizációt és a XXI. század modernségét, hanem egy picit lehetőséget biztosít arra, hogy abban a néhány órában, amíg a gyerekek az iskolában vannak, addig visszanyerjék, hogy mit jelent gyereknek lenni, mit jelent egymáshoz kapcsolódni, mit jelent egymással beszélgetni, játszani, és ezek hatalmas értékek, tehát ez is mutatja, hogy oktatási célra használjuk, felhasználjuk, de a kontaktus az, ami majd segít nekünk tovább élni, fontos, hogy megmaradjon.

Veres Petra: Említette is a figyelem csökkenését. Az odafigyelést hogyan lehet visszaszerezni? Akár a diákok, akár a pedagógusok oldaláról, mert azért ez minden generációt érint.

Dr. Balatoni Katalin: Igen, nagyon érdekes, hogyha leterheltségről beszélünk, akkor nagyon sokan gyorsan felháborodnak, hogy a mai gyerekek nagyon-nagyon túlterheltek. Közben, hogyha megnézzük például a Nemzeti alaptantervben akár a tantárgyak, akár a tartalmak is csökkentésre kerültek 2020-ban. Mégis a szülők is és a gyerekek is leterheltebbnek érzik magukat. Itt jön be a figyelem és a koncentráció kérdése, hogy egyszerűen annyira sok az információ, hogy az okozza a legnagyobb terhelést. Nagyon fontos lenne az oktatásban is olyan irányba menni és olyan módszertanokat megtalálni, amelyek lekötik a gyerekeknek a figyelmét, és nem engedik, hogy ebben a szerteágazó világban eltévedjenek. Itt gondolok arra például, hogy a frontális oktatás már nem biztos, hogy megfelelő 100 százalékban, hanem kellenek projektek, kellenek kimozdulások abból a megszokásból, amit eddig az oktatás jelentett.

Veres Petra: A gyakorlatorientált és értékközpontú tanárképzés pilot évének tapasztalatairól Dr. Pajtókné Dr. Tari Ilona, az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem rektora számolt be. A XXI. századi oktatásban melyek a legnagyobb kihívások, és erre akár a pedagógusképzésben hogyan tud reagálni az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem?

Dr. Pajtókné Dr. habil. Tari Ilona (rektor – Eszterházy Károly Katolikus Egyetem): Ebben az állandóan változó világban, amelyben most élünk, látjuk, hogy milyen kihívásokkal nézünk szembe. Talán legszembetűnőbb a technológiai kihívás. Olyan gyorsan változnak a technológiák – gondoljunk csak a mesterséges intelligencia térhódítására –, hogy emberként már-már nehéz ezzel a folyamatosan megújuló technológiai változással lépést tartani. Nem is tudunk vele lépést tartani, úgy vélem, és talán hamarosan eljön az az idő, amikor visszafordíthatatlan lesz. De ne csak a technológiaira gondoljunk, gondoljunk a teremtésvédelemre, a környezeti kockázatokra. Ha a pedagógusképzést nézzük, akkor a pedagóguspályán jelentkező kihívásokra, ilyenek például az érzelmi, a mentális kihívások, a kiégés, amelyekre reagálni kell. De gondolhatunk például arra is, hogy a pedagógusoknak állandóan meg kell újulniuk, tehát szakmódszertani kihívások is vannak, hogy a pedagógusaink fel tudjanak készülni arra, hogy ebben a gyorsan változó világban az ő tanítványaikat – akik már egészen más generáció tagjai –, ők fogják tanítani, más módszerekre van szükség, ezért nagyon fontos az, hogy az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem a pedagógusok képzésében reagál ezekre a XXI. századi kihívásokra. Az elmúlt években megújítottuk a pedagógusképzést, és tavaly zajlott ennek a megújult pedagógusképzésnek a pilot éve, az érték- és a gyakorlat-központúságot helyeztük előtérbe, de része az is, hogy a képzőinket képezzük, az oktatóinkat is fel kell arra készíteni, hogy ezek a diákok, ezek a tanárjelöltek már másak, és másak lesznek azok a diákok is, akiket majd ők fognak tanítani. Ez egy komplex feladat, reagálnunk kell és készülnünk kell arra, hogy alkalmazkodni tudjunk ebben a gyorsan változó világban.

Prof. Dr. Charaf Hassan (rektor – Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem; a HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat Irányító Testületének tagja): A változás sebessége is elég nagy. Az, hogy a motiváció a fiatalok irányába azért nem mindig könnyű eset, és követni ezt a változást egy természeténél fogva lomhább felsőoktatásnak, az komoly kihívást jelent mindenkinek. Úgy gondolom, ez a korszellem nem rosszabb, nem jobb, hanem más. Az adaptivitást kell növelnünk, tehát hamarabb kell adaptálnunk magunkat, módszereinket, eszközeinket, stílusunkat, kommunikációnkat, mint régebben. Régebben – ahogy az előadásomban is mondtam – mi ültünk 90 percet, figyeltünk és jegyzeteltünk keményen. A mostani fiataloknak, ha nem tudom lekötni a figyelmét, akkor nehezen tudom bent tartani őket a teremben, ami komoly kihívást jelent. Ebből a szempontból a különféle projektmunkák, interaktivitások, amik jobban lekötik őket, nagyobb kihívást éreznek benne, tehát ezekből több kell, akkor meg tudunk felelni – legalább részben – ennek a változásnak vagy ennek a korkövetelménynek.

Veres Petra: Talán a közösségi média, illetve annak a hatása is hozzájárult ahhoz, hogy nagyon sokat változtak az emberek, akár a figyelem tekintetében. Mennyiben kell változniuk a tanároknak, a pedagógusoknak, az oktatóknak? Tudják tartani a lépést a hallgatókkal?

Prof. Dr. Charaf Hassan: Ma már nem látok olyan egyetemet vagy felsőoktatási intézményt Magyarországon, amelyik ne követné valamelyik közösségi oldalt. Megpróbálnak ők is megfelelően megjelenni a közösségi médiában, mert ott élnek a fiatalok. Minden intézmény hozzájuk szeretne közelebb kerülni, motiválni, csábítani szeretné őket, mert komoly verseny van a talentumokért, ezért ezen a területen az egyetemek is léptek egyet.

Értelemszerűen nem lehet minden oktatót motiválni ebbe az irányba, sőt vannak olyan kollégák, akik úgy érzik, hogy nem akarnak megváltozni, nagyon értékes kutatásokat csinálnak, így őket kicsit jobban kell bátorítani, hogy jobban, közvetlenebben nyissanak a közösségi médiára, ahol próbálunk minél több oktatót szerepeltetni pont azért, hogy a hallgatók szokásait figyelje, próbálja követni azt a tempót, amit a mostani fiatalok tudnak diktálni. Mindenesetre ez egy komoly kihívás, de a legfontosabb az egyetemek oldaláról megjelenik a proaktivitás, tehát nemcsak reagálnak valamire, hanem elő is rukkolnak különböző ötletekkel, nem félnek a változástól. Mindig volt egyfajta óvatosság a felsőoktatásban, kicsit merészebben kell hozzáállnunk.

Veres Petra: Akkor mondjuk a hagyományos, úgynevezett frontális oktatás egyáltalán labdába rúghat még?

Prof. Dr. Charaf Hassan: Azt gondolom, hogy a frontális oktatásnak is megvan a helye, és a gyakorlat, a projekt, a kisebb csoport, ezeknek is megvan a helye. Itt mindig az arány, ami a kettő között van, az definiálja egy adott megközelítésnek a jóságát. Még nem tartunk ott, hogy teljesen megszüntessük az előadásokat. Annak, hogy szélesebb körnek elmondani valamit, felkészülni egy professzornak stb. megvan a szellemisége, az értéke, értelemszerűen nem monoton formában.

Még egy dolog, ami szintén fontos. Már régóta beszélünk AI-ról, de ezeknek az eszközöknek a bevetése, amik most elérhetők, ez nagyon kritikus, mert ez közelebb hozhatja a feleket – a hallgatót és az oktatót – egymáshoz. Én a hibrid megoldás híve vagyok, tehát akár a kréta és az AI-eszköz együtt, ez szerintem tud izgalmas lenni és tud attraktív lenni a fiataloknak.

Veres Petra: A plenáris előadások témái között szerepelt a doktori képzés átalakítása is, amelyről Dr. Varga-Bajusz Veronika, felsőoktatásért, szak- és felnőttképzésért, fiatalokért felelős államtitkár számolt be.

Dr. Varga-Bajusz Veronika (felsőoktatásért, szak- és felnőttképzésért, fiatalokért felelős államtitkár – Kulturális és Innovációs Minisztérium): Azt láthattuk az elmúlt években, hogy bár nőtt a doktori képzésekben résztvevők száma, de maga a fokozatszerzés az nem növekedett olyan jelentős mértékben.

Veres Petra: A felsőoktatáson kívül, a magyar szakképzés is górcső alá került. Eredményeiről, a sikerek részleteiről Dr. Pálmai Gergely, szakképzésért felelős helyettes államtitkár számolt be.

Dr. Pálmai Gergely (szakképzésért felelős helyettes államtitkár – Kulturális és Innovációs Minisztérium Szakképzésért Felelős Helyettes Államtitkárság): A szakképzést próbáltuk úgy átalakítani – már ötödik éve működik az átalakított szakképzés–, hogy a felzárkóztatástól egészen a tehetséggondozásig mindenkinek kínáljon karrierutat, és mindenkinek kínáljon lehetőséget.

Be tudtunk azonosítani jó pár olyan elemet – éppen az előadásomban is erről beszéltem –, hogy mi az, ami ezeket az eredményeket, sikereket biztosítani tudja. Az egyik ilyen az ösztöndíjrendszer bevezetése, hiszen aki a szakképzésbe jelentkezik, ösztöndíjra jogosult. Megvan ennek a sávos kialakítása, hogy a kezdeti évektől a felsőbb évfolyamokon hogyan alakul a rendszere. Ha valaki a duális képzésbe is bekapcsolódik, akkor már nem ösztöndíjat kap, hanem szakképzési munkaszerzést köt, ami alapján neki munkabér jár. A munkabér – míg az ösztöndíjnak a teteje 59 ezer forint – akár 168 ezer forint is lehet, ami egy fiatalember, egy 17–18 éves fiatal számára biztos, hogy hasznos bevételi forrás tud lenni.

Igyekeztünk a szakképzést összekötni a felsőoktatással. Egy technikus érettségit is szerez a szakmája mellett, tehát továbbtanulhat a felsőoktatásban, de szorosabbra szerettük volna fűzni a kapcsolatot, ezért kialakítottuk az okleveles technikus képzést. Ez azt jelenti, hogy már a technikumi évek alatt felsőoktatási tananyagot tervezünk és szervezünk be a tananyagba. Ha valaki elvégzi az okleveles technikus képzést, akkor a megszerzett ismereteket kreditként el tudja ismertetni a felsőoktatási intézményben, ezzel tudja rövidíteni a tanulmányai idejét. Egy ilyen példa az óvodai nevelő képzés, mert van olyan egyetem, amely az óvodai nevelő szakma tanulmányaiból 60 kreditet elfogad, amely a hároméves óvónőképzés esetében egy évvel tudja rövidíteni a tanulmányi időt.

Emellett a felzárkóztatás, ami a szakképzésnek nagyon komoly feladata. Ott olyan programjaink is vannak, amelyek kompetenciafejlesztő programok, ezért be tudnak olyan fiatalok is kapcsolódni a képzésbe, akik nem rendelkeznek alapfokú végzettséggel sem. Számukra biztosítjuk a szükséges ismereteket, de kompetenciákban, készségekben gondolkodunk, majd utána pedig, ha ezek megvannak, akkor egy-egy szakmának egy-egy szeletét, legalább egy részszakmát igyekszünk nekik megtanítani. Ez a kettő együtt már alapfokú végzettséget biztosít, amely többek között feljogosítja őket például jogosítványszerzésre, és a részszakma már alkalmas arra, hogy önálló munkakört betöltsön. Az építőiparban például nagyon jelentős szerepet tudnak vállalni. Ha számokban gondolkodunk, akkor nagyságrendileg most 300 ezren tanulnak a szakképzésben, ebből mintegy 220 ezer a tanulói jogviszonnyal bíró, valamivel több mint 80 ezer a felnőttképzési jogviszonyban lévő. Ez évről évre növekvő tendenciát mutat. A duális képzésben – épp az előadásomban volt egy dia erről – volt olyan időpont, amikor 70 ezren vettek részt, 40 ezren tanulói jogviszonyban, 30 ezren felnőttképzési jogviszonyban. A felzárkóztatási programjainkban pedig – ami az orientációs évfolyamot, a dobbantó programot és a műhelyiskolát jelenti – nagyságrendileg négyezer főnek tudunk segítséget nyújtani.

Dr. Maruzsa Zoltán (köznevelési államtitkár – Belügyminisztérium Köznevelési Államtitkárság): Hatalmas eredménynek tekintem, hogy a korai iskolaelhagyás mértéke történelmi mélyponton van, a tavalyi adat 10,3%, ami gyakorlatilag 2000 óta, mióta ennek a mérése elindult a legkedvezőbb adat. Egészen biztos vagyok abban, hogy ez ráadásul egy olyan tendencia, ami nem egyszeri adat lesz. Azért vagyok benne biztos, mert az okok mögött masszívan ott van a szakképzésnek a sikeressége. Sosem foglalkoztam ennek a dicséretével, amikor ez indokolt volt, pedig az ösztöndíjrendszer, ami ott segít a gyerekeknek a motiválásában, az iskolarendszerben tartásában és abban, hogy a végzés irányába lépjenek. Ez nagyban hozzájárult ehhez az adathoz, és azt gondolom, hogy ez közös sikerünk.

Veres Petra: A konferenciát 1999-ben rendezték meg először Debrecenben. 2006-tól Hajdúszoboszló szolgált az esemény helyszínéül, Eger pedig negyedik éve adott otthont a programsorozatnak.

Molnár Csaba (ügyvezető – Suliszerviz Oktatási és Szakértői Iroda Kft.): Legfőbb célunk, hogy az oktatáspolitika aktualitásaival, az oktatásfejlesztési információkkal megismerkedhessenek az ide jövő intézményvezetők, fenntartók, oktatásirányítási szereplők. Azonban kezdetektől törekszünk arra, hogy ez megmaradjon az utókornak is, hiszen megjelennek egy nyomtatott kiadványban is az előadások, a publikációk. Néhány éve eléggé jelentős hangsúllyal van jelen a konferencián a mesterséges intelligencia, illetve az űrkutatás sem az idén kap először szerepet. Ebben az évben kifejezetten a konferenciának üzent Kapu Tibor, itt lesz Kapu Tibor édesanyja, volt tanára, volt osztálytársa, lesz egy kerekasztal-beszélgetés az oktatást érintő kérdésekről, de tavaly is volt egy űrkutatási blokk, illetve régebben is volt már, hiszen Farkas Bertalan, az első magyar űrhajós is többször volt már a konferenciánkon, még Hajdúszoboszlón is. Minden évben igyekszünk a legfrissebb témákat körbejárni.

Veres Petra: A konferenciához workshopok és különböző bemutatók kapcsolódtak, amelyek lehetőséget biztosítottak a jó gyakorlatok megosztására.

Dr. Ringert Csaba (kulturális igazgató – Nemzeti Örökség Intézete): A résztvevők különböző interaktív foglalkozások segítségével bevonódhatnak például a történelembe, konkrétan akár egy emlékhely

 filozófiájába, az adott emlékhelyről szóló programokba, és ily módon talán több ragad meg bennük a történelemből, mintha szárazon, az iskolában tanulnának csak róla.

A Nemzeti Örökség Intézete 2024-ben indította el a Nemzeti Emlékezet Pedagógiai Programot, amelynek a fő célja, hogy a 7–8. és a 9–12. évfolyamos gyerekek is eljussanak nemzeti és történelmi emlékhelyekre, és ezeken az emlékhelyeken élménypedagógiai alapú foglalkozáson vegyenek részt, amit tekinthetünk egyébként részben múzeumpedagógiai foglalkozásnak is, de hát a lényeg az, hogy a gyerekek olyan eseményeken vehessenek részt, ahol interaktív foglalkozások vannak, ahol magával a történelemmel ismerkedhetnek meg az adott helyszínen, így nem az iskolában, nem az iskolapadban, hanem magát a történelmet átélve, adott esetben akár az egri várban is. Nagyon fontos volt az is, hogy a most már 52 emlékhely egy módszertani megújuláson is átmenjen. Ehhez nagy segítségünkre volt a Történelemoktatók Szakmai Egyesülete, akik bevont partnerként segítették a munkát, illetve az is nagyon fontos, hogy a módszertani anyagokat megkapják a pedagógusok, és amikor eljutnak egy ilyen emlékhelyre, vagy mielőtt elmennek egy ilyen emlékhelyre, akkor fel tudjanak készülni egy-egy ilyen látogatásra, és a helyszínen gyakorlatilag a gyerekek már tudják majd, hogy mi várja őket.

Földi Viktória (közművelődési és múzeumpedagógiai osztályvezető – Dobó István Vármúzeum): A múzeumpedagógiai programjainkkal ez részben párhuzamot is tud mutatni, és úgy éreztük, hogy országos szinten több csoport számára tudjuk így elérhetővé tenni azokat a foglalkozásainkat, amelyek inkább régiós tekintetben voltak eddig benne az oktatásban. Mi másfél év óta vagyunk benne ebben a programban, és nagy-nagy szeretettel várjuk az országból érkező diákokat. Az emlékezetpedagógiai program nagyon szépen kapcsolódik a múzeumunk múzeumpedagógiai programjához, csak itt kifejezetten a nemzeti emlékhely, amely a témának az alappillérét jelenti. 1552-höz kapcsolódva főleg a történelem iránt érdeklődő csoportoknak dolgoztunk ki foglalkozásokat, ahol arra törekszünk, hogy minél több élménnyel gazdagodva és műtárgyat megismerve térhessenek haza, vagy akár viseletbe öltözzenek, és úgy érintse meg őket a kornak a szelleme. Öt foglalkozást emeltünk be, öt múzeumpedagógus kolléganő tartja, mindegyiket más-más, mindenkinek a saját területéről egyet-egyet emeltünk be, így lehet találkozni Balassi Bálinttal, Tinódi Lantos Sebestyénnel, lehet ostromjátékot játszani. Van egy alkotó jellegű, a kódexek világa, Veroncsics Antalhoz kapcsolódva, és hát, amit kicsit furcsállnak mindig az egri vár keretein között, de a boszorkányperekkel is lehet egy drámapedagógiai foglalkozáson foglalkozni.

Huszár Ákos János (ügyvezető – Matific Europe Kft.): A matek jelentős része a hétköznapi életnek a része. Ha ezt a gyerekek megtanulják, akkor kényelmesen érzik magukat, és éppen ezért minden példánk a hétköznapi életből hoz feladatokat. Az első, ahogy mondtam, a feladat mindig megmutatja magát, hogy mit kell csinálni: például két liter vizet kell a háromliteres kancsóba töltenünk. Ha követjük az útmutatót, megtöltjük, áttöltjük a háromliteresbe, meglocsoljuk a virágokat is természetesen. Azonnali visszajelzést kapunk a feladattól, hogy jól csináltuk. A gyermekek sokkal könnyebben tudnak egy olyan környezetben tanulni, ahol biztonságban érzik magukat. Ez egy zárt, biztonságos környezet, senki nem tud a pedagóguson kívül hozzájuk szólni, tehát kommunikálni velük, viszont itt fejlődhetnek. A szoftverünk úgy van felépítve, hogy minden egyes feladatnál az első kérdés az egy segítő, egy támasz, megmutatja, hogy hogyan kell használni, és azt követően pedig egyszerűen komfortérzetet kelt a gyermekben, ő biztonsággal tud haladni, a saját útján tudja megtanulni azt a feladatot.

Veres Petra: A sport viselkedési forma, nemzetet összetartó, felemelő és egészségben tartó erő, fogalmazott köszöntőjében Dallos Gyula, a magyar lovassport örökös bajnoka, a Kincsem Nemzeti Lovas Program megújításáért és végrehajtásáért felelős miniszteri biztos.

Dallos Gyula (szakedző; mesteredző; a magyar lovassport örökös bajnoka; a Kincsem Nemzeti Lovas Program megújításáért és végrehajtásáért felelős miniszteri biztos – Honvédelmi Minisztérium Miniszteri Kabinet): Fiataljaink között – de az idősebb korosztályban is – minden megmérettetésen élen járunk a világban. Mi az, ami mégis egy kicsit ebből az örömből elvesz? A fegyelmünk. Fegyelmezetlenek vagyunk. Ez a fegyelmezetlenség a nevelési színtereknek a hiányosságaiból adódik legyen az akár a család, akár az óvoda, akár az iskola, akár a munkahely vagy a sport.

 

Veres Petra: A konferencián sportprogramokat, illetve mozgásnépszerűsítő kezdeményezéseket is bemutattak.

Eszlári János (szakmai menedzser – Magyar Diáksport Szövetség): A Magyar Diáksport Szövetségtől érkeztünk, és az egyik fő programunkkal, az Aktív Iskola Programmal települtünk ki. Ez egy országosan minősített, védett program, több mint 600 iskolával dolgozunk már együtt benne, és egyre népszerűbbek. Itt is több, a program iránt érdeklődő intézményvezetővel egyeztettünk. Illetve a másik programunk az Éld meg!, amit most indítottuk el szeptembertől. Ebben pedig különböző sportágakban tudnak az iskolák szolgáltatásokat, sportokat kipróbálni minden megyében országos lefedettséggel. Ez is egyre népszerűbb lesz.

Veres Petra: Ha aktív iskola, hogyan látod, mennyire aktívak a diákok, mennyire lehet megmozgatni őket, mennyire nyitottak?

Eszlári János: A COVID – tapasztalataink szerint – eléggé visszavetette ezt, akár a Netfit mérésekben, de a diákok a fizikai állapotfelmérésében is tapasztalni lehetett. Innen kellett újraindítanunk, visszaküzdeni magunkat. Örömmel látjuk, hogy most már lassan elérjük a COVID előtti szintet, és ez a program is ennek az egyik nagy segítsége, hogy kész jó gyakorlatokat, ötleteket, modulokat viszünk be az iskolákba, és ezeket a pedagógusok beépítik az iskolai életbe, a mindennapjaikba, ezzel is segítve egy kicsit a diákok mozgását, egészséges életmódját. Azt tapasztaljuk is, hogy azokban az iskolákban, ahol működik a program sokkal jobbak már az eredmények is. Akár a NETFIT, de a tanulmányi eredmények is, tehát ez az ép testben ép lélek működik.

Veres Petra: És ha már említetted a jó gyakorlatokat, néhányat esetleg felsorolnál?

Eszlári János: A bőség zavarában nehéz választani. Több mint száz jó gyakorlatot gyűjtöttünk össze a programmal. Alapvető, például, hogy van az iskolában biciklitároló, vagy az iskola partnerséget épít ki más intézményekkel, bevonja a diákokat, a diákönkormányzatot az iskolai programokba, egészség hetet tart, sport hetet tart. Van egy nagyon jó felfrissítő hetünk például, de ezt egész évben lehet tanóra vagy dolgozat előtt alkalmazni – pár percet átmozgatják a diákokat, és érezhetően jobban fog, jobban működik az agyuk. Diákolimpián vesznek részt, sportfesztiválokat szerveznek, szóval próbáljuk lefedni minden téren a mozgással.

Forintos József (projektkoordinátor – Magyar Kerékpáros Turisztikai Szövetség): A Magyar Kerékpáros Turisztikai Szövetségtől érkeztünk, és a vándortábor, illetve az aktív osztálykirándulás programunkkal mutatkozunk be. Sok színes programunk van, de itt a pedagógusoknak elsősorban ezeket ajánljuk. Ezek egyhetes, kedvezményes, államilag támogatott táborok. Mi a bringás vándort szervezzük ezek közül, illetve az egynapos osztálykirándulások ingyenesen elérhetők az iskolás csoportok számára. Vannak könnyebb és nehezebb útvonalaink. 13 tájegységet érintenek ezek az útvonalak. Vannak Alföldön lévő útvonalak kijelölve, ott azért bizonyára könnyebben teljesítik a diákok és vannak középhegységekben, illetve Székelyföldön magasabb dombvidékeken futó útvonalak. Általában azért a többség tudja ezeket teljesíteni.

Veres Petra: Alapvetően milyen céllal indítottátok el ezt a programot? Lehet azt mondani, hogy kicsit a közlekedésbiztonságra is próbáljátok nevelni a fiatalokat?

Forintos József: Ez nagyon sokszínű. Közlekedésbiztonság is nagyon fontos, de ez csak egy apró szelete a céloknak. Ez elsősorban közösségépítő program, tehát egy tanár-diák kapcsolat nagyon sokat tud erősödni egy egyhetes közös tábor során. Fontos az aktív, a sportos életmód iránti igény felkeltése, mert nemcsak bicikliznek itt a gyerekek, hanem amikor megérkeznek a táborhelyekre, akkor fociznak, eveznek, sok másféle mozgásformát is tesznek, emellett múzeumokat látogatnak meg, élményprogramokon vesznek részt. Tanítjuk is ezeket a gyerekeket. Ha eltekernek egy nevezetesség mellett, akkor meg is mutatjuk azt nekik.

Veres Petra: A különböző előadások, kerekasztal-beszélgetések, bemutatók és workshopok évről évre lehetőséget biztosítanak a szakmai diskurzusra, a résztvevők megoszthatják egymással tapasztalataikat, intézményeik jó gyakorlatait, ezen kívül a konferencia egyik kiemelt célja, hogy átfogja a teljes oktatást.

Molnár Csaba (ügyvezető – Suliszerviz Oktatási és Szakértői Iroda Kft.): Akik ide eljönnek, tudnak találkozni az óvodától a felsőoktatásig minden szereplővel, illetve a szakképzés, a köznevelés, tehát a teljes közoktatás szereplőivel, ez az egyik erőssége a konferenciánknak.

 

[1] A Líceum TV által készített és leadott riportok szerkesztett leirata. Köszönjük a Líceum TV hozzájárulását a közléshez.