2025 - Burus-Siklódi Botond - Köszöntő

Díszvacsora

Tisztelt Szervezők, Kedves Kollégák, Barátaim!

Mindig különleges élmény itt lenni Egerben, az Országos Közoktatási és Szakképzési Szakértői Konferencián, részese lenni a szakmaiság és az emberi kapcsolatok inspiráló találkozásának.

A határon túli magyar pedagógusok nevében szeretettel és hálával köszönöm a szervezők figyelmét, a baráti fogadtatást és a megbecsülést, amelyet évről évre megtapasztalunk.

Jó tudni, érezni, hogy nem vendégként, hanem a Kárpát-medencei magyar pedagógusközösség egyenrangú tagjaiként lehetünk jelen ezen a rangos szakmai fórumon.

Az idei konferencia mottója – „Hagyomány és modernizáció a XXI. századi oktatásban” – különösen közel áll hozzánk, hiszen féltve őrzött hagyományaink a gyökereinket jelentik, ugyanakkor iránytűként is szolgálnak az újabb célok kitűzésében.

Ennek fényében hirdette meg a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége idén az Apáczai-tanévet. Szándékunk, hogy a 2025/2026-os tanévben minden rendezvényünkkel a magyar pedagógiai gondolkodás egyik legnagyobb alakja előtt hajtsunk fejet. Ahogy Kányádi Sándor idézi alakját:

„…tekintetének fénykévéi mutatják az irányt s az ösvényt lábunk előtt követjük mint diákjai annakidején gyulafehérvárról kolozsvárra jövet egyetlen batyunk botunk fegyverünk az anyanyelv”

Ő volt az, aki először hangsúlyozta az egységes, az értékközpontú, magyar nyelvű oktatás fontosságát. Tálentumainkkal jól sáfárkodva most adott a lehetőségünk, hogy határok nélkül, határtalan eltökéltséggel együtt legyünk örökösei, követői, törekvéseinek folytatói.

Hogy a Kárpát-medencei magyar oktatási tér ne csak szép álom, hanem kézzelfogható valóság legyen. A digitalizáció adta lehetőségek lebontják körülöttünk a távolságokat, csak szervezés kérdése, hogy szabadkai, pécsi, kolozsvári diákok együtt, egy tanártól tanuljanak úgy, hogy ki sem mozdulnak iskolájuk biztonságából.

Nem tudjuk milyen jövő várja a most felnövekvő generációkat, egy valami azonban bizonyos: rajtunk múlik, hogy becsületes, dolgos, hazájukat szerető magyar emberek váljanak belőlük bárhol éljenek is a Kárpát-medencében.

Napjainkban sokszor azt szokás hangsúlyozni, mi különböztet meg minket egymástól. Én mégis inkább arról szeretnék beszélni, ami összeköt. Arról, ami láthatatlan, mégis erőteljesen kirajzolódó, és ami újra meg újra egymás felé vonz bennünket: a közös értékrend – a hagyomány – és a folyton megújuló, bennünket is megújító, jövőt dajkáló hivatásunk szeretete. A mi kezünkben van az oktatás modernizációjának kulcsa bárhol is éljünk, akár Egerben, akár Csíkszeredában, akár Pozsonyban vagy Kárpátalján.

Kívánom, hogy ez az este legyen a barátság, az összetartozás és a hivatás ünnepe!

Köszönöm, hogy újra együtt lehetünk – a múlt értékeinek bizonyosságával éltetve a jövő reménységét.

Köszönöm a figyelmet, szép estét, jó mulatást és további tartalmas beszélgetéseket kívánok mindenkinek!