2025 - Horváth Péter – Köszöntő

Díszvacsora

Szeretettel köszöntök Mindenkit a Díszvacsorán!

Mióta megkaptam a felkérést erre a köszöntőre, azóta azon gondolkodom, hogy hogyan lesz valaki ilyen köszöntő ember. Végül összeállt egy kép, amiben Marika és Csaba beszélget egymással:

• Marika, itt van ez a Horváth Péter, tudod, az NPK elnöke. Neki is kellene adni valami szereplési lehetőséget, mégiscsak elnök.
• Emlékszem, egyszer mintha lett volna előadása már.
• Tényleg? Nem volt valami emlékezetes.
• Szerepelt kerekasztal-beszélgetésen is.
• Mondott valami érdekeset?
• Arra nem igazán emlékszem, de egyszer mintha köszöntőt is mondott volna a Díszvacsorán.
• Akkor legyen megint így, azzal nagyon nem nyúlunk mellé.

Vagy így volt, vagy nem, de próbálom nagyon komolyan venni a feladatomat.

Visszaemlékezve az idei konferenciára, megállapíthatjuk, hogy az első nap sztárja kétségkívül Polonkai Marika volt. Marika elsőre egy kedves, mosolygós nagymamának látszik. De láthattuk, hogy ott van benne a gyilkos ösztön. Marika a nagyi arcú gyilkos. Megjelent a csengőjével, és talán még hozzá sem ért, tett egy oldalpillantást, ami már elég volt, hogy az előadó összébb húzza magát, és egy perc múlva remegő lábakkal hagyja el a pulpitust. Azt is megfigyeltem, hogy néha, amikor még több idő volt hátra a megadottból, Marika elkezdett óvatosan, de azért láthatóan a csengő felé nyúlni, amivel már el is érte a kellő hatást. A végén már azok is elnézést kértek tőle, akik akárcsak két-három másodperccel lépték át az időhatárt.

Az első nap olvastam Brassói Elnök Úr prezentációján, hogy: „Az egész több, mint a részek.” Szeretem ezt a gondolatot, amit egyszer úgy is hallottam, hogy: „Az egy mindig több, mint a kettő!” És valóban, ha belegondolunk egy szerelmes pár több, mint egy lány és egy fiú. Egy család több, mint szülők és gyerekek. Egy csapat több, mint edző és játékosok. Egy osztály több, mint osztályfőnök és diákok. Végül egy nevelőtestület több, mint pedagógusok véletlenszerűen összeállt halmaza. Egy közösség mindig több, mint az egyének összege.

A második napon a kerekasztal-beszélgetés volt számomra a legfelkavaróbb élmény. Jöttek be a résztvevők, könny csordult ki a szememből, hogy: „Hej, ha én is köztetek lehetnék!”– mert valamikor ugye én is ott lehettem. Aztán pár perc múlva már éreztem, hogy most jobb, ha nem vagyok ott. Az első körös megszólalások olyan hangulatot árasztottak a mai világunkról, hogy ahhoz képest Krasznahorkai Sátántangója egy altatódal, egy lágy nyári fuvallat, ami enyhet ad a forróságban. A második kör közepén úgy éreztem, hogy ki kellene mennem felhívni a lányomat telefonon és megmondani neki, hogy: „Ne szülj rabot te szűz!”

Ilyen hangulatban jött Gloviczki Rektor Úr, hogy megválaszolja a kérdést: Milyen lesz a jövő iskolája? A kerekasztal után többen úgy voltak, hogy jövő sem lesz nemhogy iskola, de Rektor Úrtól egy izgalmas és tartalmas előadás után végre megtudtuk a tutit: MÁS!

Aztán ott voltak még az esti/éjszakai beszélgetések, amik – a poharazgatások hatása miatt is – sokszor melankolikus, világmegváltó beszélgetésekbe torkoltak. Egy ilyen vége felé a tudásról, a tanulásról, az értékekről beszéltünk, hogy változnak a dolgok és panaszosan azt mondta valaki, hogy: Ma már a tudás bűn. Úgy gondoltam, hogy segítek rajta azzal, hogy bólogatok rá együttérzően, erre mélyen a szemembe nézett és folytatta: De ne félj, Te ártatlan vagy.

Nálunk – a győri Révai Gimnáziumban – a szalagavató előtt a diákok üzeneteket hagynak a folyosón. Az egyik ilyen gondolat a következőképpen szólt: „Minden dolog értelméhez saját magunkon keresztül vezet az út.” Akár Weöres Sándor is megirigyelhetné. Így folytatódott: „Kivéve a logaritmust. Arra születni kell!” Kedves konferencia résztvevők! Nem tudom, hogy mire születtek, de remélem, hogy mindannyian erre a csodálatos pedagógusi pályára, ahol nap mint nap hozzájárulhatunk a ránk bízott gyerekek fejlődéséhez.

Végül mindannyiunk nevében én is megköszönöm Marikának és Csabának a programokat, a nagyszerű szervezést, azt a gondoskodást, amit folyamatosan érezhetünk.

Köszönöm, hogy gondoltak rám is, hogy komoly embernek érezhetem magam, hiszen végül mégis szerepelhettem én is a programfüzetben.

Mindenkinek kívánok jó szórakozást a mai estére, az év hátralévő részében pedig jó egészséget és tartalmas munkát!