2025 - Molnár Csaba - Húsz éves a diáktárlat

XX. Országos Középiskolás Képzőművészeti Diáktárlat

Nagy tisztelettel és szeretettel köszöntöm minden kedves tárlatlátogató vendégünket, az alkotó diákokat és felkészítő tanáraikat, valamint meghívott vendégeinket.

Ebben az évben 20. alkalommal hirdette meg a debreceni székhelyű Suliszerviz Pedagógiai Intézet, a szintén debreceni székhelyű Nova Humana Egyesület, és a most is házigazdaként szolgáló hajdúszoboszlói Kovács Máté Művelődési Központ és Könyvtár az Országos Középiskolás Képzőművészeti Diáktárlatot.

20 év – két évtized – nagy idő. Kérem tegye föl a kezét az, aki már megszületett 2006 őszén, amikor az első tárlatot megrendeztük. Nyilván nem a kísérő tanárokra vagy a rajztanárokra, nem a meghívott vendégekre gondolok, hanem a diákokra. Úgy látom, hogy túl sok kéz nem emelkedett a magasba. Ez azt jelenti, hogy a két évtized alatt nagyon sokan szerepeltek már itt a diáktárlaton, és reméljük, még fognak is sokan. Folyamatosan jönnek az új diákok, az új tehetségek, és ez a lehetőség továbbra is mindenki előtt nyitva áll.

A diáktárlat célja az elmúlt két évtizedben nem változott. Amikor először meghirdettük, azt tűztük ki célul, hogy bemutatkozási és megmérettetési lehetőséget biztosítsunk a középiskolás diákoknak, és – nem utolsó sorban – sikerélményt a rajztanároknak. Úgy gondolom, hogy a kezdetektől nem sokat változott a rajztanítás helyzete. Persze vannak kivételek, egy-két művészeti iskola. Tehát mindenképpen szükség van erre a diáktárlatra.

Mindannyiunk nagy örömére az utóbbi egy-két évben bevezetésre került az iskolákban a teljesítményértékelési rendszer. Így „miénk itt a tér” most már a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt: ez a kiállítótér, illetve az iskolai teljesítménytér. A pedagógus kollégáknak valószínűleg ez is egy jó pontot jelent majd, hiszen a tehetséges diákjaikat versenyekre, kiállításokra tudják eljuttatni.

Mielőtt az alkotások értékelésére térünk át, engedjenek meg néhány gondolatot még. Három olyan epizódot emelnék ki a mai tárlattal kapcsolatban, amelyek a katarzis élményét adták a zsűrinek.

Első: amikor beérkeztek az alkotások. Mindig izgalommal várjuk, hogy hány helyről, hány alkotás érkezik, és ebben az évben minden eddigit meghaladó számú művet kaptunk. Talán ez a 20. jubileumi évnek is köszönhető.

Második: amikor megtörtént a zsűrizés. Kolléganőink elkészítették az okleveleket, emléklapokat, és egy vaskos dossziéban vittük a zsűri tagjainak aláírásra. Ekkor tudatosult bennük, hogy milyen hatalmas mennyiségű alkotást válogattak be. Azt hiszem, átlagosan olyan egy óra hosszat tartott egy-egy zsűritagnak, illetve szervezőnek, rendezőnek mire minden aláírása a helyére került.

Harmadik: a legnagyobb „döbbenet” a tegnapi napon volt, amikor szembesültünk azzal, hogy ezt a 300 körüli alkotást valahogy ki is kell állítani. Ahogy igazgató úr mondta, új helyszínen vagyunk, itt nagyobb a folyóméter …, de elfogyott a több folyóméter is, elfogytak az akasztók, elfogyott sok minden. Így tegnap délután még azon gondolkodtunk, hogyan rendezzük el ezt a sok alkotást úgy, hogy egy se maradjon ki. Tegnap tíznél többen dolgoztunk a kiállításon, hogy sikerüljön ezt megoldani, és úgy gondoljuk sikerült méltó módon berendezni.

Régóta összeszokott csapat dolgozik a képek értékelésén.

• Aknay János a Nemzet Művésze, Kossuth- és Munkácsy-díjas festőművész, a Magyar Alkotóművészek Egyesületének elnöke.
• Komiszár János művészeti író, Magyar Érdemkereszttel kitüntetett, Csokonai- és Holló László-díjas festőművész.
• Rácz Imre rajztanár, Holló László és Fekete Bori-díjas festőművész, a Hajdúsági Nemzetközi Művésztelep vezetője.

A hagyományoknak megfelelően, ezúttal is Komiszár János tanár úr értékeli a zsűri nevében az alkotásokat.

A díjak átadása előtt engedjék meg, hogy néhány olyan szervezetnek mondjak köszönetet, amelyek az elmúlt két évtizedben folyamatosan segítették a diáktárlat megrendezését, hozzájárultak a fennmaradásához.

Először a Zichy Géza Alapfokú Művészeti Iskolának és igazgatónőjének, Hellné Kádár Editnek, mert tanítványaikkal rendszeresen, nagy kitartással és jó színvonalon szerepeltek a műsorban, tehát köszönjük innen is nekik.

Természetesen a Kovács Máté Művelődési Központ és Könyvtárnak, valamint igazgatóinak. Igazgató úr említette a köszöntőjében, hogy ő csak néhány éve vezeti az intézményt, talán harmadik évet említett. Megemlítem az elődöket: Berényiné Szilaj Ilona igazgatónőt, Sós Csaba igazgató urat.

Kiemelném továbbá azt a személyt, aki összeköti ezt a 20 évet: Kulcsár Béla igazgatóhelyettes volt a művelődési központban, bár most már nyugdíjas, továbbra is változatlan lelkesedéssel segíti a kiállításokat.

Köszönjük a Hajdúszoboszlói Városgazdálkodási Nonprofit Kft. támogatását, és köszönetet mondunk a Nemzeti Tehetség Programnak. Bár ebben a mai napig még nem hirdették ki az idei év pályázati eredményét, de bízunk benne, hogy most is kapunk támogatást a diáktárlat megrendezésére. Ha igen, és úgy, ahogy beadtuk a pályázatot, akkor szeretnénk megjelentetni a 20 éves jubileumi kötetet. A 10. évfordulón kiadtuk az első tíz év anyagát, most pedig tervezzük ennek folytatását, a 20 éves kötet megjelenését.

Természetesen köszönet a Suliszerviz munkatársainak és mindenkinek, aki a szervezésben, rendezésben részt vett.

Köszönjük szépen a Zichy Géza Alapfokú Művészeti Iskola tanárainak, diákjainak az idei megnyitón bemutatott produkciókat. Befejezésül pedig szeretném megköszönni a Hajdúszoboszlói Városi Televíziónak a több évtizedes kitartó munkát, hisz nekik köszönhetjük, hogy minden évben megjelenik honlapunkon a megnyitó teljes felvétele.

A technikai információ végén szeretném elmondani, hogy a suliszerviz.com diáktárlat oldalára a rendszergazdánk már ki is tette a díjazott alkotásokat, néhány napon belül pedig fölkerül a megnyitó videója, Komiszár János értékelése, valamint minden olyan információ, ami érdekes lehet.

Mindenkinek kívánok további jó alkotómunkát, majd hazafelé jó utat. Még annyit szeretnék elmondani, hogy a tárlat december 6-áig tekinthető meg, tehát várunk mindenkit szeretettel, lehet nézegetni a képeket, tanulni egymástól, és reméljük, hogy jövőre megint találkozunk, és ugyanilyen lelkesedéssel fogjátok küldeni az alkotásaikat.

Köszönöm szépen a figyelmet!