2025 - Komiszár János - Az alkotások értékelése

XX. Országos Középiskolás Képzőművészeti Diáktárlat

Tisztelt kollégák, kedves művészetkedvelők, hölgyeim és uraim!

A jubileumi, XX. Országos Középiskolás Képzőművészeti Diáktárlat megnyitásakor a zsűri – Aknay János, Rácz Imre és jómagam – nevében nagy örömmel és elismeréssel köszöntöm a megjelenteket, és persze azokat is, akik ezt az eseményt élettel, gondolattal és alkotással töltötték meg.

Húsz tárlat – húsz fejezet a magyar fiatal képzőművészet történetében. Ez a sorozat mára nem csupán egy diákpályázat, hanem egy tükör, amelyben visszatekinthetünk arra, hogyan látja a világot az új generáció. Milyen színekkel, formákkal, belső ritmusokkal építik fel saját látásmódjukat – és milyen bátorsággal kérdeznek rá a valóságra.

A beérkezett művek – akárcsak az elmúlt években – rendkívül sokszínűek. Nincs közös téma, de van közös szándék: a kifejezésé.

A zsűri munkája során azt tapasztaltuk, hogy a fiatal alkotók bátran nyúlnak minden eszközhöz: a hagyományos technikákhoz éppúgy, mint a digitális vagy konceptuális formákhoz. Egyaránt jelen van az introspektív, személyes hang és a társadalmi érzékenység; a kísérletező gesztus és a klasszikus formafegyelem. Ez a sokféleség nem széttartást, hanem életet jelent. A kortárs művészetben ugyanis nem a stílus egysége adja a minőséget, hanem a hitelesség. A hitelesség az, ami a leginkább megérintett bennünket a zsűrizés során.

Nem volt közös téma, s talán éppen ezért válik ez a tárlat különösen izgalmassá. A képek értékelésénél Oscar Wilde jutott eszünkbe, aki a következőt mondta: „Nekem nagyon egyszerű ízlésem van, mindig a legjobbal vagyok megelégedve.” Valahogy hasonló módon próbáltuk kiválasztani a díjas és különdíjas alkotásokat. Önök most ezeket az alkotásokat láthatják itt.

Elégedettek voltunk, és örültünk, hogy szemtanúi lehetünk a sokoldalúságnak, az ifjú alkotók páratlan tehetségének. Aknay János művészi látásmódja, Rácz Imre pedagógiai tapasztalata és az én személyes nézőpontom sokszor különböző oldalról közelítettek a művekhez – de a végén mindig ugyanoda jutottunk: a tehetség és az őszinte kifejezés felismeréséhez. Ez a zsűrizés legszebb pillanata: amikor a szakmai szempontok mögött egyszer csak megérint minket valami emberi, valami személyes – egy alkotás igazsága.

A fiatal művész ma egy különösen összetett vizuális világban nő fel – képek, képernyők, jelrendszerek között. Az, hogy e zajos vizuális közegben mégis megtalálja saját, csendes vagy éppen radikális hangját, az alkotói bátorság egyik legszebb jele. Ezt a bátorságot is ünnepeljük ma.

A szervezők felhívására 621 db alkotással neveztek a diákok az iskolai fordulóra. Ezekből beérkezett 514 alkotás 366 ifjú alkotóművésztől, akiket 72 rajztanár készített fel. A diákalkotók különböző intézményekben tanulnak, a pályázatra 27 településről 38 iskola küldte el a diákok munkáit. Az 514 alkotás közül 247 diák 324 alkotása lett kiválasztva a kiállításra. Díjazásban öt fő részesül (öt alkotással), a különdíjasok száma hat fő (hat alkotás), a csoportdíjas közösségek száma három (16 diák, 17 alkotás).

Szólnék az alkotókról és az alkotásaikról.

Füredi Kata székesfehérvári alkotó három képpel van jelen, melyeken talán a saját életét alkotta meg. Életút című képe kiemelkedő. Jól szemlélteti, hogy a mostani diákok élete mennyire felgyorsult. Olyan sok mindent elmond a színes bábuival, ebben a képben benne van a korai felkelés, a végeláthatatlan tanórák, a rövidke szünetek, a folytonos megmérettetés, a délutáni szakkörök, a különórák, az örök megfelelés, a kevés alvás. A béke szigete egy ilyen rajz elkészítése, ami egyúttal pihentető is. A színek káoszában üdítően hatnak a fekete-fehér kanyargós vonalak, amellyel talán az utat kívánja szemléltetni.

Mintha ezeket a vonalkanyarokat vette volna kölcsön a fóti Nokta Gabriella a kiváló plakáttervéhez. Szinte ugyanazok, csak másról szólnak. Egy amerikai énekesnő Billie Eilish beharangozása. Hét alakban jelenik meg a sztár nagyon kedves, egészalakos, különböző színű rajzokban, szemléletes és figyelemfelkeltő pózokban megkomponálva. A narancssárga alapszín nyugalma és a fekete–fehér kanyargós vonalak kontrasztja nagyon izgalmassá teszi a plakátot, mely így válik megállítóvá. Másik alkotása az Önarckép is hasonlóan kiemelkedő.

Megállítja a tárlatlátogatót a hajdúböszörményi Máté Virág akrillal megfestett Impresszió korsóval című alkotása is. Aki itt jelen van, mindenki tudja, hogy mennyire lényeges középiskolás feladat a beállítások készítése. Azt is tudjuk, hogy felnőtt képzőművészek is szívesen nyúlnak ehhez a témához. Megemlítem Holló Lászlót, aki – kertje gyümölcseit kombinálva használati tárgyakkal – sok kitűnő beállítást készített. Virág is ezt tette, barna színű korsója mellé kétoldalt gyümölcsöket helyezett, a hátteret széles ecsettel lazán, kissé rácsszerűvé festette. A kép színei, a domináns vörös, a sárga és a narancs tónus melegséget és energiát sugall. Virágon kívül még többen vannak jelen művészi módon megoldott beállításokkal.

Igen kiemelkedő munka a Kós Károly Művészeti Gimnáziumból Szincsák Nikoletta Csendélet tökkel című alkotása, melyet temperával készített. Különleges, hogy a focilabda mellé tököt és korsót helyezett. Színeit – a cölinkéket, a narancsot, a zöldet és a sárgát – fehér ecsetvonásokkal hozza színösszhangba, ügyesen. Ugyanezt a festési módszert alkalmazta Drapéria tanulmányán is Nikoletta. Drapériája szinte kiemelkedik a síkból. Ahogyan Csontos Petráé is a Drapéria tanulmányán.

A színes beállítások mellé izgalmas kontraszt a fóti Kemes Fanni Zoé grafit Labda tanulmánya. Egy, csak egy labda, de mégis kiváló munka. Formában, fény-árnyékban, előtér-háttér viszonylatban, tehát minden módon. Neki még egy dicséretes grafikai alkotása van, fej részlet Tanulmány. Nagyon finom tónusokkal megoldva.

Még több beállítást szeretnék kiemelni. Győri Arabella Fanni tempera Csendéletét, melyen főleg hideg színek, szürkék és lilás kékek uralkodnak, a megoldás mégis melegséget sugall. Szép íves, körkörös vonalai dinamikát adnak képének. A nyíregyházi Bakosi Bernadett pittkréta és akvarell munkáját, a Csíkos zokni címűt. Szintén nyíregyházi Jánóczki Anna szén–pasztell alkotását, a Csigák címűt.

Anatómiával kapcsolatos beállításokat készített: Deák Dorka, a Nyíregyházi Művészeti Gimnáziumból, Koponya című alkotását pittkrétával készítette fotókartonra, a szürke tónusokkal megrajzolt koponyáját barnás-okkeres drapéria háttérbe helyezte. Szintén nagyon fontos középiskolás feladat állatorvosi csont anatómiai rajzok készítése. Ezt több alkotáson belül láthatjuk. Kiemelkedő a Kós Károlyból Menyhért Hanna Lókoponya című, finom tónusokkal megrajzolt alkotása, és Fodor Tamara Állatkoponyák című grafikája.

A Pápai Református Gimnáziumból Váczy Zsófia pasztellel megfestett Koponyás csendéletén korsóinak plasztikai megoldása formailag kiemelkedő, színben is jól megoldott. Szerencsére találunk a kiállításon embert ábrázoló anatómiai rajzot is, amely egy olyan rajzművészeti technika, amelynek célja az emberi test részletes és pontos ábrázolása. Ez a művészeti forma a test anatómiájának mélyebb megértését és bemutatását tűzi ki célul. Cseh Zita a Csontváztanulmány alkotásával bizonyítja, hogy részletesen tanulmányozta az emberi test szerkezetét, elsősorban a mellkas, a gerinc és a koponya vonatkozásában. Egy jól megrajzolt karbatett csontvázzal ajándékoz meg bennünket.

Itt témában eljutunk az emberábrázoláshoz, ami nem egyszerű feladat, sőt kifejezetten nehéz, sokféle módon és sokféle technikával lehetséges. Igen kiváló munkával van jelen Tóth Eliza Bella a Medgyessy Gimnáziumból. Mozaik portré című alkotásán a fejet, a testet és a hátteret is geometriai formákra bontja. Mondhatnánk, hogy kubista módon. De a kubizmus több nézőpontból ábrázol, ő viszont szemből, tehát egy fél kubista-absztrakt képpel van dolgunk, mely fényben, színben, formában jól megoldott. Színpalettája gazdag, vibráló és ünnepélyes. Vibráló a Kós Károlyból Pálfi Kitti Valaki portréja című alkotása is, de másképp. Itt a fény jelenti az ihlet fő forrását. Apró pontokkal varázsolt alkotás, nagyon jó képstruktúra megvalósítással, szinte bravúrosan megalkotott pointillista kép.

Többen olyan alkotásokat készítettek, amelyek a valóságot torzítások és idealizált képek nélkül ábrázolják. Hitelességre és a részletgazdag megoldásokra helyezve a hangsúlyt. Ezek az alkotók és alkotásaik a következők: A Nyíregyházi Művészeti Gimnáziumból Tári Tamara (Eszti című, akril), Jágity Panna Rozália (Mámor és Tűnő füst, maradó fény című, olaj), Nagy Boglárka (Baráti vacsora című, olaj). A Dóczy Gimnáziumból Hunyadi Panna (Igazság című, akril-olaj). A pápai gimnáziumból Böröczki Júlia (Nagy László portréja című, akril-olaj). A Hőgyes Endre Gimnáziumból Bohutinsky Elizabet (Lány a sötétben című, akril). A Kós Károlyból Adamcsik Vera (Hancsi című, tempera-akril). A fóti gimnáziumból Hegedűs Zita (TV girl című, tempera). A Medgyessy Ferenc Gimnáziumból Szarvas Léna (Pásztorbácsi című, olaj).

A szentendrei Plecskó Laura Színészportréja érzelmi kifejezés megjelenítésére törekszik. Nála az érzelem és az érzelmi töltet jelentős szerepet kap. Mint ahogyan a Veszprémi Lovassy László Gimnáziumból Jaraba Eszter három alkotása (Küszöb, Határ és Reflexió.) szinte hiperrealista grafitja. Ezek olyan nagyon aprólékosan elkészített rajzok, melyek a valóság objektív részét közvetítik a közönség felé.

A három alkotásból kettő aktrajzként is felfogható, mely valójában fontos vizuális fejlesztés, melynél szükség van hosszabb időre, a részletek megfigyelése és kidolgozása miatt. A Neszmélyi Református Iskolából Lappó Amanda is készített akt festményt (Korb Erzsébet Áhitat c. munkája alapján). Ide sorolom a fóti Várhegyi Erzsébet (Izomember tanulmány című) nagyon jól megrajzolt alkotását is, az ember hátizom részleteinek megfigyelése és kidolgozása miatt.

Sok ifjú alkotó rendelkezik illusztrációs képességekkel. Imponáló ötletgazdagság, szárnyaló fantázia tanúskodik alkotásaikon. Ezek a következők: Kós Károlyból Csősz Kamilla, Fodor Tamara, Fótról Kelecsényi Júlia, Pápáról Mátics Mátyás Bendegúz, Kaposvárról Sándor Réka, aki két kiváló linómetszettel és egy rézkarccal van jelen. Aztán Bali Gerda, Torma Csenge, Bártfai Lili Nyíregyházáról, szintén figyelemre méltó linómetszettel, a Bocskai Gimnáziumból Sebő Sára és Papp Szofi, Hajdúdorogról Oláh Vivien, Egerből Varga Beatrix a szakrális töltetű Bábel című alkotással. A neszmélyi Ferenczi Hanna Virág (Agarak sorozat) nagyon jó illusztráció lehetne egy kutyás festményeket ábrázoló könyvben.

Bizonyos szempontból illusztrációként foghatók fel az iniciálé alkotások is. Írásos munkákban az iniciálé a mű, a fejezet vagy a bekezdés díszes, vagy díszített első betűje. Az initialis szóból származik, melynek jelentése elől álló, kezdet. Díszes iniciálékat készítettek a Hajdúdorogi Szent Bazil Oktatási Központ diákjai, jó szinten. Újvári Evelin, Szakállas Jázmin, Mészáros Alíz, Darabánt Ágota, Csingi Brigitta és Bencze Hanga.

Nagyon jól komponált és megszerkesztett kollázst hozott Hajdúböszörményből Petrus Balázs. Figyelemfelkeltő módon vágta, illesztette és ragasztotta össze a részeket egységes egésszé. Ha a figyelem felkeltéséről beszélünk, akkor meg kell említenem Szikra Sára Réka (Parafrázis) alkotását, ahol a tisztelt tárlatlátogató eldöntheti, hogy melyik híres festmény átdolgozása.

Megemlítek még két mandala alkotást. A mandala a buddhista és a hindu kultúrában terjedt el leginkább. Úgy tartják, hogy ezek a körkörösen szimmetrikus képek a meditáció és a szellemi-lelki fejlődés belső iránytűjeként hatnak. Ilyet készített a Hajnóczy József Gimnáziumból Simon Katalin és a hajdúböszörményi gimnáziumból Szabó Janka. Kellemes színhatása van mindkettőnek.

Engedjék meg, hogy a zsűri nevében köszönetet mondjak a felkészítő tanároknak, akik türelemmel és hittel segítik a fiatalokat abban, hogy a kéz és a lélek együtt formálódjon. Köszönjük a jelentkezett képzőművészeti csoportoknak, hogy kitartanak kiállításunk mellett. Tanáraik irányításával nagyszerű munkát végeznek. Három csoportot különösen kiemeltünk (sorrend nélkül):

• Fóti Népművészeti Szakgimnázium és Gimnázium;
• Kós Károly Művészeti Szakgimnázium, Technikum és Kollégium;
• Nyíregyházi Művészeti Szakgimnázium és Kollégium.

Köszönet illeti a szervezőket, az intézményeket, a támogatókat, akik mindent megtettek azért, hogy ez a rangos tárlat immár két évtizede fennmaradjon és fejlődhessen.

A kiállított műveket látva azt érezzük, hogy a magyar vizuális kultúra jövője jó kezekben van. A tehetség, a gondolat és a kifejezés vágya nemzedékről nemzedékre új alakot ölt – de mindig ugyanabból a forrásból fakad: az emberi kíváncsiságból, érzékenységből és önkifejezésből.

Ez a tárlat nemcsak egy verseny, hanem egy találkozás: az alkotó és a közönség, a múlt és a jövő, a mesterek és a tanítványok találkozása. Bízom benne, hogy ez a kiállítás minden látogatót gondolkodásra, figyelemre és – talán – alkotásra is inspirál majd. Kívánok mindannyiunknak jó nézelődést, elmélyülést, és a fiatal alkotóknak sok további sikert, kitartást és hitet abban, hogy a művészet nemcsak kifejezés, hanem életforma is.

Köszönöm a figyelmet. Köszönöm, hogy meghallgattak!