Viola Lujza
Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete
„A nyelv a tudósnak ereklye, a költőnek, az írónak hangszer, a hírlapírónak fegyver. Vajon nem közös érdekünk-e, hogy ez az ereklye minél tisztább, hogy ez a hangszer minél zengőbb, hogy ez a fegyver minél fényesebb és élesebb legyen?” (Kosztolányi Dezső)
De igen!
Amikor anyanyelvápolásról hall az ember, megtelik pozitív energiával. Az anyanyelv szeretete – legalábbis elméletben – mindenkiben megvan. ha ápoljuk, akkor már szeretjük is. De miért kell ápolni? Gyengélkedik? Igen. Védenünk kell, mert veszélyben van. Sokan féltjük, ezért kell védenünk!
A VMPE alaptevékenységének számító anyanyelvápolás hosszú múltra tekint vissza. A kezdetektől (vagyis 1993 óta a VMPE neve alatt, előtte pedig néhány évig az Újvidéki Diáksegélyező Egyesület keretében) folyik az anyanyelvápolás, változó, de egyre növekvő létszámmal. A tanulók jönnek és mennek, amikor „kiöregszenek”, mások lépnek a helyükbe.
Anyanyelvápolóink Délvidék-szerte azon szorgoskodnak, hogy a gyengélkedő és veszélyben lévő anyanyelvünket az új nemzedékek számára vonzóvá, érdekessé, izgalmassá tegyék.
Mára már összekovácsolódott egy állandónak mondható csapat. Bácska, Bánát és Szerémség tizenöt településén próbáljuk elérni, hogy megőrizzék és ápolják anyanyelvüket azok a kisdiákok is, akiknek nincs lehetőségük magyar iskolába járni. És persze, azok is gazdagítsák anyanyelvi (vagy sokszor „apanyelvi”) tudásukat, akik magyar iskolába járnak ugyan, de a környezet más nyelvű befolyása miatt rászorulnak egy kis segítségre. Vagy egyszerűen csak szeretik az anyanyelvüket!
Harcostársak ebben a küzdelemben azok a pedagógusok: óvónők, tanítónők, tanárok, és más végzettségű elkötelezett személyek, akik vállalják, hogy plusz munkával, szabad idejüket föláldozva a csodálatos magyar nyelv rejtelmeibe kalauzolják a tanulni vágyókat.
Az anyanyelvápolást végző pedagógusok nagy erőfeszítései talán egy kicsit lassítják a magyarság beolvadását a szórványban, reményt adva azoknak, akik ragaszkodnak nyelvükhöz és nemzetükhöz.
A legnagyobb gondot az anyanyelvápoló oktatóknak az okozza, hogy több korosztályt ölel föl a vegyes csoport. A másik nehézség forrása a magyar nyelvtudás különböző szintje. Vannak olyanok, akik nagyon jól tudnak magyarul, és olyanok is, akik csak pár szó megismeréséig jutottak el.
Tudásukról, rátermettségükről a Szórakoztató Szóra Késztető Szemlén, illetve a Suliszínház Fesztiválon adnak számot.
Az utóbbi időben fölértékelődött a magyar nyelv jelentősége. A magyar állampolgárság megszerzéséhez szükség van (legalább minimális) ismeretére anyanyelvünknek. Ezért a fölnőttek körében is megindult egy nyelvtanulási mozgalom, a gyerekeket is gyakrabban buzdítják a szülők a magyar nyelv tanulására. A tanulói létszámok ezért valamelyest megnőttek. A tanulók beszédkészsége átlagosan jó. A foglalkozások hozzásegítenek, hogy ne felejtsék el anya(apa)nyelvüket.
Anyanyelvünk egy csodálatos játékszer, amelynek gazdagságára és szépségére egyaránt büszkék lehetünk, amely megérdemli a megbecsülést és a szeretetet.
Ennek fényében oktatjuk a betűvetést. Hangsúlyozni kell, hogy a magyar betűk írását a harmadik osztályban kezdjük el. Ekkor már tudnak latin betűket írni a szerb iskolába járó gyerekek is.
Az idősebb korosztálynál a betűjátékok a hang és a betű viszonyának megértéséhez nyújtanak segítséget. Különféle totó-lottó feladványok a helyesírási ismeretek megszilárdítására szolgálnak, a betű-, szó- és képrejtvények a nyelvi fantáziát, találékonyságot fejlesztik, a különféle versjátékok a fogalmazás és a stilisztika mezsgyéire kalauzolják el a nyelvi játékok kedvelőit, résztvevőit.
Az íráson kívül a legfiatalabbak gyermekjátékokat, mondókákat, köszöntőket, népköltészeti alkotásokat, szólásokat és közmondásokat tanulnak. Ezeknek hagyományőrző szerepük van.
A magyarságtudat erősítése céljából minden csoportban beszélnek a pedagógusok a magyar történelem nagy alakjairól, mondákat, népmeséket dolgoznak föl. A mesék minden korosztályhoz szólnak. Párbeszédet vagy dramatizációt is gyakorolhatunk egy-egy jól megválasztott mese kapcsán.
A legjobb tanulóinkat, a leginkább igyekvőket hazai és magyarországi nyári táborokba küldjük. Hangsúlyozzuk: a táborokat a kiemelkedő eredményekért, illetve a szorgalomért kapják tanulóink. Néhány tábor ismétlődik évről évre: a Szórakoztató Szóra Késztető Anyanyelvápolási Tábor, a Gion Nándor Irodalmi Tábor Újvidéken, a Kincses Tarisznya Tábor, anyanyelvápoló táborok Módoson és Maradékon.
Az oktatóknak, akik nem mindig pedagógusok, évek óta igyekszik szakmai segítséget adni szervezetünk. A TANOM keretében havi rendszerességgel anyanyelvápolási továbbképzést tartunk Újvidéken.
Különböző témaköröket bemutatva versek, szövegek hosszú listáját és minden alkalommal irodalomjegyzéket kaptak az oktatók. Ezen kívül módszertani útmutatót is az egyes témák földolgozásához, szabad teret hagyva az oktatók fantáziájának, a tanulók tudásszintjének függvényében.
A pedagógusok továbbképzése a TANOM keretében folyik. A nevéből adódik, hogy elsősorban tanítók, anyanyelvápolók és óvópedagógusok számára szerettünk volna hasznos információkkal szolgálni. Mára ez már minden pedagógusra vonatkozik. Az akkreditált továbbképzéseink a legkülönfélébb témákat ölelik föl, ezért is tarthatnak számot az oktatás minden szintjén dolgozó tanítók, tanárok érdeklődésére. Volt szó például a drámapedagógia alkalmazásáról a tanításban, Lázár Ervin meséiről a pedagógiai munkában, szó volt az EU-ról, a fogyatékossággal élők gondjairól, az érzelmi intelligenciáról az oktatásban, a kreativitás fejlesztéséről, honismeretről és identitástudatról, stb.
A havonta ismétlődő összejövetelek hozadéka a sikeresebb munka, nagyobb megelégedés mindenki – a tanulók, a szülők és az oktató – részéről.
Az anyanyelvi aktivitásaink közül a kétévente megrendezett Evangelizációs Szavalóversenyt és az évi rendszerességgel jelentkező Gion Nándor Általános Iskolai Olvasási Versenyt és a Gion Nándor Középiskolai Olvasási Versenyt említeném meg; mindkettőhöz egy-egy hét nyári tábor is tartozik. Évek óta szervezi a VMPE az Implom József Helyesírási Verseny dél-bácskai körzeti elődöntőjét is.
„Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent és munkálkodhass a jövőn!” – vallotta Széchenyi. Történelmi tárgyú versenyünk az általános iskolás korosztálynak a „Mit tudsz Torontál vármegyéről?”, ahova az utóbbi években már rendszeresen érkeznek magyarországi és partiumi csapatok is, így ez a helyi honismereti vetélkedő „nemzetközivé” fejlődött.
Az anyanyelv mellett a népzene, néptánc az a tartalom, amely segít magyarnak maradni. A legrégebbi a Szólj síp, szólj! elnevezésű, melyet az Újvidéki Rádiótól „örököltünk”, és már a 32.-nél tartunk. Évről-évre 3-400 gyerek énekel, muzsikál a versenyen. A Kőketánc énekes népi játék és néptánc vetélkedő már a Szólj sípból nőtt ki. Itt évente 1200-1500 gyermek fordul meg. A népzenei és néptánctáborok is évente ismétlődnek.
Az oktatási központok létrehozása is része a vajdasági magyar oktatásért való kiállásunknak. A Nagybecskereki Oktatási Központot a tanulásban akadályozott gyermekek látogatják, a számítógépes oktatást igénylők, a környezetvédők, a színjátszók, vers-, próza- és mesemondók. Hazai és nemzetközi szinten is szép eredményeket érnek el évről évre.
Az Újvidéki Oktatási Központot olyan kis- és nagydiákok látogatják, akiknek otthon nincsenek meg az elemi feltételeik sem a tanuláshoz, és ráadásul tanulási nehézségekkel is küzdenek. Az élménypedagógia módszereire épülő fejlesztő foglalkozásokkal, személyre szabott tantervekkel próbálnak segíteni rajtuk pedagógusaink.
A zentai Őszi találkozók is az esélyegyenlőség biztosítása érdekében fejlődtek azzá, amiért ma becsüljük őket: a kisegítő tagozaton dolgozó pedagógusok és tanulóik összejövetele ez, ahol a fogyatékkal élő gyerekek társadalmi együttéléséhez szükséges képességét fejlesztik, a kommunikációt, türelmet, kitartást, kreativitást.
A gyermekprogramok közül szó volt már a Suliszínház Fesztiválról és a Szórakoztató Szóra Késztető Szemléről és néhány táborról is. Versenyek is gazdagítják ezt a sort. A természettudományok terén is bő a kínálat: a Kovács Sztrikó Zolánról elnevezett általános iskolai fizika-kémia diákverseny, a GENIUS és a TUDOK konferencia, a Ribár Béla fizikaverseny … Ezeket követik még a Kalmár László Matematikaverseny vajdasági fordulója, a Sajó Károly Kárpát-medencei Környezetvédelmi Csapatverseny regionális elődöntője … Ezekhez többnyire tehetséggondozó diáktáborok is kapcsolódnak.
A fiatalabb versenyeink között említhetjük még az Alkotmány és állampolgársági jogok diákversenyt és a Vajdasági Diák Menedzsment Bajnokságot.
A Fókusz, ismeretterjesztő és tudománynépszerűsítő elektronikus folyóirat 2007-ben indult útjára, és máig is térségünkben az egyetlen magyar nyelvű tudománynépszerűsítő folyóirat, a VMPE működteti.
A Tankönyvtanács szervezésében tankönyvpótló kiadványok jelennek meg. Ezek az Ismeretterjesztő Füzetek (oktatási jellegű kiadványok, szakkönyvek, szakszótárak, tanári kézikönyvek). Nagy segítség ez az oktatóknak és a diákoknak egyaránt, mert hozzájárul a hazai magyar nyelvű oktatásban jelentkező tankönyvhiány enyhítéséhez.
Ha túllépünk az általános és középiskolai korosztályon, az egyetemistákhoz érkezünk. Számukra nyílt meg a református tulajdonban lévő Apáczai Diákotthon Leánykollégiuma (ma 35 lánynak, túlnyomórészt egyetemi hallagatónak ad otthont), majd a Fiúkollégium is követte (ma 20 fiú a lakója), melyeknek a VMPE a működtetője. A heti áhítatokat magyarságismereti előadások követik. Sokszor igen neves magyarországi előadók is vállalják ezeket a világi és egyházi ünnepeinkhez, jeles napjainkhoz kötődő megemlékezéseinken való előadást.
A pedagógus-továbbképzések nemcsak a TANOM keretében zajlanak. Az egyhetes Apáczai Nyári Akadémia ma már négy szekcióban működik: Történelem és magyarság, Természettudományok, Tapasztald, hogy továbbadhasd! és Osztályfőnöki továbbképzés. 2017-ben volt a 17. ANyA. Többszáz előadó, téma és még több hallgató fordult meg itt a pedagógusaink és a jövőbeli pedagógusaink közül is. És nem csak a Délvidékről, hanem a többi magyarlakta területről is.
Összegzésként elmondhatjuk, hogy erősségünknek elsősorban a programjaink sokszínűségét tartjuk, amelyeket a magas színvonalú szakmaiság jellemez. Lehetőségeink: még jobban kiaknázni a nemzetmegtartó, erkölcsi és vallási tartást biztosító foglalkozásainkat.
Gyengeségeink: a környezetünkben sokszor észlelt érdektelenség, ami a romló gazdasági helyzettel és a fogyasztói társadalom hatásaival magyarázható. Legnagyobb veszélynek a politikai nyomást, a „rátenyerelést” tartjuk. Ezzel párosul még a fogyó magyarság (a meg nem született gyermekek és az elvándorlás).
Nagy szükség lenne generációváltásra is: fiatal, lelkes, jól képzett szakemberekre, akik a nemzetünk érdekeit is szem előtt tartanák. Azért, hogy munkájukkal támogassák mindazokat, akik minden nehézség ellenére szülőföldjükön szeretnének magyarként megmaradni.
