Wolfné dr. Borsi Julianna

A Digitális Pedagógiai Módszertani Központ
szerepe a digitális oktatás elterjesztésében

wolfné borsi julianna.jpg

 

Jó napot kívánok, szeretettel és tisztelettel köszöntök mindenkit, és köszönöm, hogy kitartottak még ebéd előtt. Rendkívül hálás témát kaptam a konferencia szervezőitől: a Digitális Pedagógiai Módszertani Központ szerepét kell bemutatnom az oktatás digitális transzformációjának támogatásában. Ígérem, nem fogok termelési beszámolót tartani, legalábbis megpróbálom ezt elkerülni. Erről a témáról én tudok nagyon röviden és nagyon hosszan is beszélni. Igyekszem a kettő között valahol félúton megállni.

Amikor az oktatás digitális átalakulásáról gondolkodunk, akkor beszélhetünk digitális tanulásról, digitális tanításról, digitális iskoláról mint a digitális oktatás szegmenseiről, de az egyes szegmensekről külön-külön, eltérő módon kell gondolkodnunk.

A digitális transzformáció

A tanulás digitális átalakulását például nem igazán kell támogatni, nagyon úgy tűnik, hogy az magától is megvalósul, minden külső beavatkozás nélkül, a „laissez faire” elve alapján. Talán sokkal gyorsabban is, mint azt mi szeretnénk, vagy követni tudnánk.

Hadd támasszam alá ezt a tényt egy friss kutatási eredménnyel, amelyet október közepén tett közzé a Project Tomorrow (Kalifornia Állam oktatási háttérintézete). A kutatás során egy 400 000 fős mintán felmérték a tanulók mobilhasználati szokásait, és az alábbi megállapításokat tették:

  • 10-ből 8 diák az okostelefonján talál segítséget a tanuláshoz.
  • A diákok több, mint harmada aktívan képzi magát az interneten, amelynek során elsősorban képességfejlesztő és tanulásmódszertani technikákat sajátíthatnak el.
  • Az amerikai diákok 84 százaléka internetes kutatásra, 59 százalékuk pedig általános információgyűjtésre használja mobilját, hogy jobban boldoguljon az iskolai feladatokkal.
  • 10-ből 4 diák már órai, iskolai jegyzetek írásához is gyakran a mobilját veszi elő.
  • Az amerikai diákok ösztönösen fedezik fel, hogyan segítheti őket tanulmányaikban a mobiltelefon. Míg túlnyomó többségük már online üzemmódban tanul, a tanárok mindössze 14 százaléka ad nekik rendszeresen olyan házi feladatot, amelyhez az interneten kell megtalálni a választ.

Ez a kutatási eredmény nekem azt mutatja, hogy nagyon is sok dolgunk van még az oktatás digitális átállásának támogatásában. Például, hogy utolérjük a tanulókat. Ugyan ez egy kaliforniai kutatás, nem magyarországi, de jól látható belőle, hogy az oktatás digitális átállása bizony komoly támogatásra szorul Amerikában is.

Technológia és kommunikáció

Nézzünk néhány hétköznapi példát a technológia és a kommunikációs szokások változásáról! A digitális technológia átitatja a mindennapi életünket: átalakította családi, baráti kapcsolatainkat, a munkánkat, a szórakozásunkat, szokásainkat – egyszóval az egész életünket. A hangsúly itt az „átitat” szón van, hiszen ez az egyre gyorsuló ütemű fejlődés valójában ökoszisztémában zajlik, szinte észrevétlenül, mondhatni a természetes kiválasztódás törvényei szerint.

A digitális technológiai vívmányok alapjaiban könnyítik meg a mindennapjainkat, magánéletünkben gondolkodás nélkül kihasználjuk az általa nyújtott előnyöket és a legnagyobb természetességgel élünk a technika adta lehetőségekkel. Mára teljesen természetessé vált a génsebészet, az űrkutatás, a Hubble távcső, hogy földi tárgyat juttattunk a Marsra, az elektromos autó. Senki nem kapja fel a fejét, hogy a japán Maglev mágnesvasút sínek nélkül 581 km/h-val száguld. De magától értetődő természetességgel használjuk nap mint nap a GPS-t, a bankkártyát, tévét is digitálisan nézünk, és a könyvtárunk elfér a táskánkban. A felsorolt példák pedig még nem is a 21. század innovációi… Most kezdünk csak el igazán belelendülni! Az exponenciális technológiákról, amelyek az ún. diszruptív (felforgató) innováció hordozói, az Informatikai Vállalkozók Szövetsége (IVSZ) készített összefoglalót. Olyan jelenségek sorolhatók ide, mint pl. az adatfeldolgozás- és tárolás, a kommunikáció, az IoT (internet of things, a dolgok internete), a Big Data, a mesterséges intelligencia, a 3D-nyomtatás, a robotok, az e-pénz, a napelem, az akkumulátor, a nanotechnológia, a neurotechnológia, a DNS-szekventálás. A gyerekeink gyerekei már egészen biztosan nem fogják tudni mi az a készpénz, kuplung vagy légiposta. Ma még nem ismerjük pontosan ezen technológiák hatásait, következményeit, de mégis meg kell próbálnunk válaszolni arra a kérdésre: hogyan tudjuk felkészíteni a gyerekeinket, a jövő munkavállalóit az ismeretlenre?

A másik, ami alapvetően határozza meg az életünket, az a globális kommunikáció és a kommunikációs technológiák változása. Az információ önálló értékké, sőt értékképzővé, piacosítható termékké vált (ezért is hívják a ma társadalmát információs vagy tudásalapú társadalomnak). Az új technológiák forradalmasították a tömegkommunikációt – újraalkották az információ tárolási és megosztási módjait. Ennek fontos jellemzői például, hogy az internetkapcsolatok száma évente megduplázódik, az elérhető sávszélesség folyamatosan emelkedik, az interneten elérhető tudás- és információhalmaz szintén exponenciálisan gyarapszik. A virtualizáció és a kiterjesztett valóság segítségével sokkal több mindent láthatunk, hallhatunk és lassan érezhetünk is – a globális világban pedig mindenki részese lehet ugyanannak az élménynek.

A digitális technológiának köszönhetően nemcsak kommunikációnk, hanem a társas kapcsolataink is gyökeresen átalakultak. Valós idejű, fizikai távolságoktól mentes személyes interakciók váltak lehetővé globális méretekben. A közel 70 éves keresztanyám rendszeresen mesél Skype-on keresztül esti mesét a Varsóban élő unokájának.

A képen a Facebook-használók számának eloszlása látható 2010-ben. A Facebook 2004-ben kezdte meg működését, 2012-ben egymilliárd felhasználója volt, 2017-ben érték el a kétmilliárdot. (A térkép egyébként jól példázza azt is, hogy mennyit fejlődtek a vizualizációs technológiák és eljárások.) Ez az átalakulás a kultúránkat is alapvetően átalakítja, hat a szocializációnkra, de az agyi működésünkre is: megváltoztatja a tanulási folyamatokat és végső soron a tudásról alkotott fogalmunkat is átrendezi.

A Digitális Oktatási Stratégia

A felsorolt tények mind olyan horderejű változások, amelyek jelentős mértékben hatnak az iskolára mint intézményre, az oktatási rendszerünkre és az arról alkotott felfogásunkra. Ezért született meg a Magyarország Digitális Oktatási Stratégiája. A stratégiáról már sok szó esett ezen a konferencián, többek között a fő célkitűzése is elhangzott: „Digitális alapkompetenciát mindenkinek!”

Valóban mérföldkőnek tekinthető ez a dokumentum – nemcsak azért, mert egy, a kormány által elfogadott stratégiáról beszélünk. Az igazi jelentőségét én abban látom, hogy az oktatás valamennyi fő szegmensét és vetületét érintve, egy jól összeszedett katasztert nyújt az előttünk álló tennivalókról.

A másik fő érdeme a dokumentumnak, hogy összehangolja a sokféle, egyidejűleg zajló folyamatot, a szereplők tevékenységeit. Az oktatás hatalmas rendszerében ennyi folyamatot, ennyi szereplő feladat-ellátását összehangolni nem egyszerű, egy-két ember által elvégezhető munka, ezért rendelkezett a DOS a Digitális Pedagógiai Módszertani Központ (DPMK) létrehozásáról.

Itt tulajdonképpen be is fejezhetném az előadást, hiszen ez, a DOS implementációjának támogatása, a szerteágazó feladatok koordinációja az előadás témáját adó DPMK legfőbb feladata.Ha azonban maradnak még egy kis ideig, akkor azért próbálok ennek a részleteibe némiképp bepillantást nyújtani.

wolfné borsi julianna_1.jpg

A fenti ábrán foglaltuk össze azt a négy fő területet, amelyre a DOS alapvetően koncentrál. A Digitális Oktatási Stratégiában foglaltak szerint az oktatás digitális átállása akkor történik meg, ha ez a négy elem együttesen megvalósul.

Hálózat és infrastruktúra

Miközben a digitális oktatás kulcsa nyilvánvalóan a digitális pedagógiában rejlik, mégis az infrastruktúráról szükséges elsőként beszélni, mert ez biztosítja a pedagógiai munka, a tanulás-tanítás fizikai környezetét, ugyanakkor az egyének által önállóan nem fejleszthető eredményesen. Ez az egyik olyan terület, ahol égető szükség van a Kormány támogatására. Egyrészt azért, mert ez az egyik legforrásigényesebb beavatkozási pont, másrészt, mert a méltányosság és az esélyteremtés biztosítása érdekében ezek a fejlesztések nem valósulhatnak meg tisztán a „laissez faire” elve alapján. A digitalizáció ugyanis valóban rendkívüli esélyt ad a felzárkózásra, a szolgáltatásokhoz való hozzáférés javítására, ugyanakkor állami beavatkozás nélkül a társadalmi olló tovább nyílik, mert a hátránykompenzációra szorulók nem képesek önerőből megvalósítani a digitális átállást.

Szeretném külön is felhívni a figyelmet arra, hogy a digitális infrastruktúra ma már nem pusztán kábelekből, végpontokból és PC-kből áll, hanem biztosítania kell az online térben való (virtuális) tanulás zökkenőmentes megvalósításának feltételeit. Ezek a feltételek a következők:

  • A köznevelési intézményekben legyen biztosított a pedagógiai céloknak megfelelő hálózati elérés lehetősége.
  • Legyen elérhető legalább 100 Mbps az 500 fő alatti, illetve legalább 1 Gbps sávszélesség az 500 fő feletti gyermek-, illetve tanulói létszámú köznevelési intézményekben.
  • IT-biztonság (azaz az alkalmazott eszközrendszer védje a tanuló magánszféráját és az intézmény által kezelt adatokat, információkat, illetve a tanítás-tanulás folyamata biztonságtudatosan történjen).
  • Kapcsolódó szolgáltatások (Az informatikai eszközök állandó szolgáltatási színvonalát − a tanórák megtartásához és az azokra való felkészüléshez − biztosítsa rendszergazdai szolgáltatás, karbantartás és az eszközállomány rendszeres frissítése).

A hálózatról és a kapcsolódó szolgáltatásokról szólva fontos megemlíteni – erről már volt szó a nap folyamán többször is –, hogy a Kormányzati Informatikai Fejlesztési Ügynökség (KIFÜ) különböző fejlesztések keretében megkezdte ezeknek a feltételeknek a kiépítését, megvalósítását.

Az eszközök vonatkozásában természetesen elengedhetetlen, hogy a pedagógusok, diákok rendelkezzenek a megfelelő felhasználói eszközökkel. A DOS elsősorban tantermi eszközökre, illetve a tanórák, a foglalkozások, a csoporttevékenységek megvalósításához szükséges eszközökre fókuszál, kiemelten a STEM-re (Science, Technology, Engineering and Mathematics) koncentrálva az alábbi, célcsoportok szerinti csoportosításban:

Tantermi eszközök:

  • interaktív megjelenítő eszközök;
  • 3D megjelenítés/VR;
  • 3D nyomtató;
  • programozható robotok;
  • dataloggerek és szenzorok;
  • multimédia laborok;
  • digitális demonstrációs laborok.

Tanári és tanulói eszközök:

  • minden pedagógus számára saját laptop/hibrid eszköz;
  • tanulói IKT eszközkészlet az intézményekben (töltő- és tárolóeszközzel).

Szolgáltatások:

  • felhőalapú szolgáltatások, honlap, tárhely, VIR, BI;
  • tanterem-menedzsment szolgáltatások;
  • eszközök üzemeltetése;
  • amortizáció, karbantartás és a pótlások.

Mobileszközök tanórai alkalmazása

A tanulói eszközökkel kapcsolatban a Stratégia azt a célt fogalmazza meg, hogy „Az eszközrendszer támaszkodjon a tanulók saját eszközeire” és „legyen lehetőség azok bevonására a tanítási folyamatba”.

A mobileszközök tekintetében szükséges egy kis kitérőt tenni. Egyrészt mára szinte teljesen átvették a PC-k, asztali gépek szerepét, másrészt az ún. mobilpenetráció és globális adatintegráció ma még beláthatatlan következményeket von maga után. Itt pedig szót kell ejtenünk a mobileszközök iskolai használatát övező hitvita kérdésére.

A mobileszközök használatát ellenzők tábora szerint a telefonfüggőség a fiatalok elbutulásához vezet; a telefon nem fogja a diák helyett megtanulni az anyagot; azért kell a készülékeket mobilgyűjtő dobozokba helyezni iskolába lépéskor, mert elvonja a tanulók figyelmét, hogy a pad alatt nyomkodják a mobiljukat. Ezzel szemben a mobileszkök használatát támogatók azzal érvelnek, hogy a mobil a 21. század svájci bicskája; a figyelem megragadásának eszköze; nem tiltani kell, hanem felhasználni; mobillal sokkal gyorsabb az órán a haladás; segítségével élvezetes tanórák szervezhetők tanárok és tanulók számára.

Egy dolog biztos: a mobil ma már túlmutat a telefon szerepén, szerves részét képezi mindennapi életünknek, ezért az oktatás sem teheti meg, hogy nem vesz erről a tényről tudomást. További fontos tények, amelyet az oktatásnak figyelembe kell vennie, hogy:

  • több mint 1,1 millió gyerek tanul a köznevelési rendszerben, többsége 12 évet tölt el benne;
  • a netgeneráció naponta több órát tölt el az interneten – szívesen;
  • a tanulók több mint 80%-a rendelkezik valamilyen okos eszközzel (smartphone).

Tegnap a hátsó sorban ültem, mikor Deutsch Tamás miniszterelnöki biztos úr kérdésére, hogy kinek van okostelefonja, a teremben ülők többsége felemelte a kezét. Miért felejtjük ezt el, mikor belépünk az iskola kapuján? Ma az iskolákban minden reggel kikapcsoltatnak 40–50 milliárd forintnyi eszközt – mondta Horváth Ádám, a DPMK divízióvezetője, a Finnagora konferenciáján.

Az is tény azonban, hogy a technológia ilyen ütemű fejlődése mellett az állam által finanszírozhatatlan és fenntarthatatlan vállalás lenne biztosítani minden diák számára az okoseszközöket – ehelyett inkább annak a lehetőségét kell megteremteni, hogy a diákok a saját eszközeiket használják az iskolában tanuláshoz és munkához. Ezért fogalmazza meg a DOS elvárásként, hogy legyen lehetőség a tanulók saját eszközeinek bevonására a tanítási folyamatba amellett, hogy azon tanulók esetében, akik nem rendelkeznek a szükséges digitális saját eszközzel, az iskola biztosítsa a megfelelő eszközt.

Természetesen a saját mobileszközök iskolai használata számos olyan új problémát vet fel, amelyet szükséges megoldani és megválaszolni. Az egyik oktatási blogban zajló beszélgetésben egy kommentelő azt írja, ismer olyan tanárnőt, aki szerette volna a diákok okostelefonjait bevonni az oktatásba. „Két dolog miatt bukott meg az ötlet: 1. nem mindegyik gyereknek van arra alkalmas okostelefonja 2. Az iskola nem rendelkezik megfelelő wifi-hálózattal és internet-hozzáféréssel.”

Ezért megfelelő programokat,működési és finanszírozási modelleket kell kidolgozni, amilyen például a Bring Your Own Device modell. Ez a modell megadja az okoseszközök műszaki elvárásait, az összes működést biztosító feltételt – például: iskolai hálózat, eszközök valós idejű, megfelelő együttműködése, virtuális iskolai felületek (tartalom- és tanulás-menedzsment), IT-biztonság, felhasználó-menedzsment, házirend, a rászorulóknak iskolai eszköz biztosítása, elérhető tartalmak, alkalmazások körének bővítése; új szemléletű pedagógiai módszertan.

A DPMK egyik feladata, hogy az ilyen modellekre vonatkozó átfogó javaslatokat készítsen annak érdekében, hogy a jelen osztálytermétől a jövő osztálytermébe juthassunk.

Követelmények, tartalom, kompetenciák

A másik nagy beavatkozási terület: a digitális követelmények és tartalom területe. Ezen belül egyrészt magáról a digitális kompetenciáról kell gondolkodnunk, másrészt ezeket be kell építeni a tartalmi követelményrendszerünkbe. Az Európai Unió kidolgozta a digitális kompetenciák keretrendszerét, valamint a digitális kompetenciák fejlesztési és stratégiai intézkedéseinek referenciakeretét, ami DigComp[1] néven vált ismertté.

A digitális kompetencia felöleli az információs társadalom technológiáinak és a technológiák által hozzáférhetővé tett, közvetített tartalmak magabiztos, kritikus és etikus használatát a társas kapcsolatok, a munka, a kommunikáció és a szabadidő terén. A DigComp keretrendszerben a digitális kompetencia öt területen (az információk kezelése, a kommunikáció és együttműködés, a tartalomkészítés, a problémamegoldás és a biztonság) 20-nál több részképességet foglal magába.

A digitális írástudás mint alapvető kompetencia szinte minden előadásban szóba került ezen a konferencián is. Szeretném itt kiemelni azt, hogy a digitális írástudás összetett készség és ma már egyre inkább kiterjesztett értelemben használjuk. Természetesen van egy erős szövegértési vonulata, ugyanakkor kapcsolódik hozzá egy technológiai tudás. A DigComp által alkotott digitális kompetencia fogalom jól tükrözi ezt az előbb említett összetettséget.

A DigComp nyomán megkezdődött a hazai keretrendszer részletes kidolgozása és deskriptorok készítése a követelmények minden szintjére. Ez az Infokommunikációs Egységes Referenciakeret (IKER). Az IKER – csakúgy mint a DigComp – általános állampolgári és munkaerő-piaci kompetencia leírásokat tartalmaz, amelyet minden ágazat lefordíthat a saját területére. Ezekből levezethetőek lesznek a tanulói kompetencia meghatározások és a pedagógusok professzionális kompetenciái is. A rendszer fejlesztését a Nemzetgazdasági Minisztérium irányítja, de – együttműködő partnerként – a DPMK egyik fontos feladata, hogy közreműködjön ennek kialakításában.

A tanulói kompetencia megjelenik természetesen a tartalmi szabályozóinkban. Ahogy erről Csépe Valéria akadémikus asszony tegnapi előadásában hallhattunk már, a digitális kompetencia transzverzális kompetencia, azaz olyan, a többit megalapozó és több területet érintő, illetve azokon „átívelő” kompetencia, amely szükséges más alapkompetenciák (nyelv, matematika, tanulás, kulturális tudatosság stb.) elsajátításához. Ezek az alapkompetenciák pedig – ahogy hallottuk már többször – a versenyképességet alapvetően befolyásoló tényezők. Fontos, hogy a digitális kompetencia kialakítása, fejlesztése minden tantárgyban, minden évfolyamon, minden nap megtörténjen.

Az is nagyon fontos változás a tanulói kompetenciák vonatkozásában, hogy tartalomtudástól egyre inkább a procedurális tudásra helyeződik a hangsúly: vagyis ma már nem annyira a „tudni, hogy mi” a fontos, sokkal inkább a „tudni, hogy hogyan”. Azaz fontosabb tudni válogatni (mi a fontos, mi a megbízható?), rendszerezni (hozzáilleszteni a fejünkben lévő tudáshalmazhoz), a tudást transzferálni (kreatív módon sokféle helyzetben alkalmazni tudni), mint lexikális, akadémiai tudást felhalmozni.

A munkaerőpiac szempontjából releváns digitális készségek (a digitális írástudás kiterjesztett értelmezése) átadása ugyan kimeneti célként megjelenik a Nemzeti alaptantervben (Nat), de a horizontális elvárásként megfogalmazott absztrakt követelmények teljesítéséhez a pedagógusok jelenleg nem támaszkodhatnak egységes irányelvekre, tananyagokra, útmutatásra. A tantervek fejlesztését az Oktatás 2030 Intézet végzi, a kimeneti követelmények, vizsgák, mérés-értékelési rendszer fejlesztésén az Oktatási Hivatal dolgozik. A DPMK együttműködő partnerként vesz részt ezekben a fejlesztésekben, főként arra figyelve, hogy a DigComp és az IKER referenciakeret elvárásai harmonizáltan jelenjenek meg a tartalmi szabályozókban.

A DOS céljai a digitális kompetencia fejlesztése területén – a digitális kompetencia követelmények referenciakeretének elkészítése mellett – a Nat és a kerettantervek felülvizsgálata, továbbfejlesztése a digitális kompetencia erősítésének támogatására, a kimeneti követelmények kiegészítése a digitális kompetencia elemeivel, illetve a képzési szintek átlépéséhez kötelezően elvárt digitális kompetencia meghatározása. Emellett a DOS célkitűzései közt szerepel az érettségi írásbeli részének elektronikus formában való megvalósítása kötelező jelleggel, valamint az Országos Kompetenciamérés kiegészítése a digitális felkészültség mérésével.

Tudjuk, hogy kompetencia és készség önmagában nem fejleszthető, az úgynevezett szervezett tudás csak tartalmakon keresztül szerezhető meg: szükséges hozzá valamely szakterület logikája, a bennünket körülvevő kultúra logikája, az emberi megismerés pszichológiai logikája mellett. A szétaprózott, a nem egységes minőségű tartalmi kínálat nem segíti a szükséges digitális készségek elsajátítását, ezért a DOS nagy hangsúlyt fektet a megfelelő és korszerű digitális tartalmi kínálat bővítésére. A stratégia egyik elvárása, hogy digitális tananyagok széles kínálata legyen elérhető a kimeneti követelmények lefedésére, lehetőség szerint több, alternatív változatban az eltérő tanulási igényeknek megfelelően. A digitális tartalomfejlesztés fő felelőse az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet, ahol már az előző időszakban megkezdődött a digitális tartalomfejlesztés és jelenleg is folyik az EFOP-3.2.2-es program keretében.

Tudásmegosztás, pedagógus-hálózatok

A pedagógusok által létrehozott tartalmaknak kiemelt jelentősége van a módszertani fejlesztéseknél. Ennek okán az is fontos célkitűzés, hogy a tanítás-tanulás folyamatát mind a pedagógusok, mind a tanulók felé támogassa olyan elektronikus platform, amely biztosítja az elektronikus tananyagok létrehozását, szerkesztését, megosztását, lejátszását, valamint mérés-értékelési feladatok kiosztását és az eredmények begyűjtését.

A DPMK ezen a területen elsősorban figyeli elemzi a hazai és nemzetközi folyamatokat, javaslatokat tesz a hiányterületeken fejlesztések indítására, de talán a legfontosabb, hogy vizsgálja a nemzetközileg jól bevált és elfogadott tartalmi szabványok működését és alkalmazhatóságát – az adatintegráció követelményeinek megfelelően.

A fejlesztők és a fejlesztési folyamatokat koordinálók számára világos, hogy nem fogunk tudni központilag előállítani annyi mennyiségű tartalmat, amennyire Önöknek szükségük van, ezért kiemelkedő jelentősége van a pedagógusok által készített óravázlatoknak, tartalmaknak, módszertani útmutatóknak. Igyekszünk mindent megtenni annak érdekében, hogy horizontális tudásmegosztás keretében ezeket egymás között meg tudják osztani. Itt szeretném felhívni a digitalistemahet.hu és a kapcsolódó Facebook-oldalakra, ahol elképesztően pezsgő szakmai élet zajlik.

Digitális módszertani transzformáció

A megváltozott tanulási környezetben (amelyhez a gyerekek sokkal könnyebben alkalmazkodtak, mint a tanárok) a régi módszerek nem elég hatékonyak, új szemléletre és legelsősorban 21. századi pedagógusokra van szükség.

A digitális bennszülöttek már együtt nőttek fel a digitális technológiákkal és a legfontosabb változás, amit az oktatás szempontjából ez a tény jelent: hogy a 21. század tanulója másként veszi fel a környezetből az információt és másként is dolgozza fel azt. Ezek a fiatalok

  • bátrak, kezdeményezőek;
  • praktikus szemléletűek;
  • kevésbé kételkednek saját korlátaikban;
  • társadalmi kapcsolataik egy időben élik meg a valós és a virtuális világban;
  • fontos számukra az egyén szabadsága és nagyra értékelik a formalitásmentes, közvetlen környezetet.

Lépést tartanak a technológiával: induktív módon, azonnal elsajátítják az új készségeket, és külső segítséget csak korcsoportjuktól kapnak. Kollaboratív, együttműködő, önszabályozó tanulással, multitasking működnek. Nyelvhasználatuk is eltér a korábbi generációkétól (rövidítések, emotikonok, becézések használata). A mobil és az internet segítségével a világ bármelyik pontján elvégzik feladataikat, létrehozzák virtuális közösségeiket és új világot építenek.

Persze ez nem azt jelenti, hogy nincs mit tanítani nekik, de ezt nem is gondolja senki. Nagyon is van, csak okosan kell csinálni, másképp nem találunk utat hozzájuk. Az alapvető kérdés az, hogy a digitális bennszülötteknek kell-e megtanulniuk a régi módszereket vagy a bevándorló tanároknak az új módszereket. Ez a táblázat, amely Ollé János tanár úr egyik tanulmányából való[2], rendkívül érdekes és tanulságos. Ennek az értelmezése segít ahhoz, hogy lássuk, hogy hol vannak, hol húzódnak a törésvonalak. Pontosabban kell értenünk, hogy miből erednek a konfliktusok, mert csak ekkor lehet célzottan beavatkozni. Ha meg akarunk valamit tanítani a gyerekeinknek, akkor nagyon fontos, hogy képesek legyünk a digitális bennszülöttek nyelvén és az ő igényeik szerint megfogalmazni és kifejezni azokat az ismereteket és információkat, amiket szeretnénk megosztani velük.

A tanuló mint digitális bennszülött

A tanár mint digitális bevándorló

Tanári közfelfogás a közoktatásban

Gyorsan akar információt szerezni, multimédia forrásból

Korlátozott számú információ lassú, ellenőrzött átadását részesíti előnyben

Tankönyvből, órai vázlatból, feleltetéssel, dolgozatírással

Párhuzamos információ-feldolgozás (multitasking)

Szinguláris információ-feldolgozás; egy feladatra koncentrálás

Egyszerre csak egy dologra lehet figyelni (tanárra az órán, a könyvre a csendben stb.)

Szívesebbn dolgozik kép, hang, videó információkkal

Előnyben részesíti a szöveget

Tudást alapvetően tankönyvi szövegekből lehet meríteni

Véletlenszerű kalandozások (jelenségalapú szemlélet)

Lineárisan, logikusan felépített, lépésről-lépésre lebontott információk nyújtása

A Világról szóló ismeretek tantárgyakra, fejezetekre bontása.

Szimultán kölcsönhatások kedvelése. Hálózati kapcsolat létesítése

Individualitás előnyben részesítése, kevés figyelem a kooperáción

Az értékelés egyéni teljesítményhez kapcsolódik – csoportos teljesítmény értékelése problémás

Az utolsó pillanatban tanulás. (ami 10 perc alatt nem található meg a neten, az nem létezik)

Minden lehetőségre felkészülve tanítanak. (vizsgakövetelmények szem előtt tartása)

A tanulónak kell igazodni a tanítási folyamathoz.

Néhány szót szeretnék ejteni a 4K-modellről. Ennek elemei (a kommunikáció, kollaboráció, kritikai gondolkodás, kreativitás) hasznos szövetségesek a tanórákon a tanulási motiváció és figyelem megtartásában. Rendkívül fontos az együttműködő tanulás megteremtése, a támogató és biztonságos tanulási környezet létrehozása, a sokféleség elfogadása, és az ehhez való alkalmazkodás, az egyénre szabott fejlődést biztosító tanulási helyzetek és feladatok, valamint az önszabályozás és önértékelés fejlesztése. Ezek alkalmazásával összességében egy win-win helyzet érhető el: a diákok figyelme könnyebben megragadható, élvezetesebb a tanóra, és még a transzverzális kompetenciák is fejlődnek.

wolfné borsi julianna_2.jpg

A digitális módszertani transzformáció támogatásában a DPMK egyik feladata, hogy megkeresi, összegyűjti és megosztja másokkal az olyan modelleket, mint amit itt az ábrán láthatunk. 2006-ban alkotta meg Ruben R. Puentedura a SAMR-modellt, amely a technológia tanítási gyakorlatba való integrálásának lépéseit és szintjeit rögzíti, melynek segítségével meg lehet ítélni, hogy egy pedagógus hol tart a gyakorlatban a digitális módszertani átállás tekintetében, illetve amely segíti a pedagógusokat a fejlődésben és fejlesztésben. A folyamat egyes fázisai a következők:

  • Helyettesítés (substitution): a technológia egy hagyományos eljárást helyettesít az oktatás gyakorlatában anélkül, hogy lényeges változás jönne létre.
  • Kiterjesztés (augmentation): a technológia alkalmazása plusz lehetőséget, funkciót jelent a korábbi gyakorlathoz képest, de lényegében a hagyományos módszertani környezet a jellemző.
  • Módosítás (modification): a technológiával segített pedagógiai átalakulás első lépése, amelynek során a tanulói feladatokat, tevékenységeket a pedagógusok a korszerű lehetőségek szerint módosítják.
  • Újraértelmezés (redefinition): a tanári munka, a tevékenységek újragondolása, újraértelmezése, amelynek során a tanulók számára olyan kreatív, alkotó feladatokat és megoldandó problémákat tervezhetnek, amelyekre korábban nem volt lehetőség.

Ahhoz, hogy ez a folyamat végbemehessen a tanórai gyakorlatban – a smart iskolához smart pedagógust tudjunk rendelni – szükség van a pedagógusok megfelelő felkészítésére. A digitális pedagógust magas szintű digitális írástudás, fejlett technológiai és IKT eszközhasználati rutin, a motiváló tanulási környezet megteremtésének képessége, illetve a napi gyakorlatba integrált, sokszínű digitális módszertani kultúra jellemzi. Ahhoz, hogy a pedagógusok a fenti követelményeknek megfelelhessenek a DOS célul tűzte ki, hogy

  • minden területen valósuljon meg a pedagógusképzés és -továbbképzés digitalizálása;
  • a pedagógusképzés kimeneti követelményei között (KKK) kötelezően jelenjen meg a digitális pedagógia alkalmazása;
  • legyen kötelező és díjmentes a rendszeres digitális kulcskompetencia továbbképzés, valamint a digitális pedagógiai módszertani továbbképzés.

Emellett támogatja a nemzetközi és hazai tapasztalatcserét a meglévő tanári tapasztalatok bővítésére, valamint olyan tudásmegosztó felület kialakítását, amely lehetővé teszi online tanári közösségek szerveződését. Az ilyen tanári hálózatokban rejlő lehetőségeket egy példával szeretném illusztrálni: a Digitális Témahét Facebook honlapján este kilenc után jelentkezett be egy tanárnő segítséget és ötleteket kérve a csoport tagjaitól, hogy tudná áthidalni az infrastrukturális hiányokat. Két óra alatt 50 komment érkezett, tele azonnal hasznosítható, a megvalósítást szolgáló tippekkel, ötletekkel, és nem mellesleg lelki támogatással. Erre sosem lesz képes egy központi kiszolgáló egység, még a DPMK sem, legfeljebb az online tudásmegosztó felületek kialakításával, amelyre a EFOP-3.2.15-ös projektben kötelezettséget is vállalt. Ebből a példából is látszik a procedurális tudás fontossága, amely bizonyítékul szolgál arra, hogy a tanárok egymástól többet tudnak tanulni, mint bármilyen szakkönyvből.

Az oktatásirányítás digitális támogatása

A digitális oktatási adminisztrációról beszélni egy önálló előadás lenne, itt most csak néhány főbb gondolatra szeretnék utalni. Az elmúlt időszak jelentős lépésének tartom, hogy elkészült és bevezetésre került az eKréta. Tegnap este szó esett az előadói szobában arról, milyen hihetetlenül izgalmas adatok nyerhetők ki ebből a rendszerből. Nem adminisztratív, hanem a pedagógusok tanítási gyakorlatára vonatkozó adatok, amelyek egyfajta diagnosztikai jelzőrendszerként is működhetnek, hiszen látható belőlük, melyik iskolának mi a problémája (túl sok az írásbeli számonkérés, túl keveset feleltetnek szóban, túl kevés a csoportmunka és a többi), tehát könnyen azonosítani lehet, hogy hol kell beavatkozni, hol milyen fejlesztéseket érdemes indítani.

A digitális oktatásirányítás szegmensei egyfelől a digitális oktatási adminisztráció, másfelől a monitoring rendszer és végül a digitális pedagógia és módszertan átalakulását támogató szakmai és koordinációs háttérintézmény, a DPMK létrehozása.

A DPMK feladatai a digitális oktatás elterjesztésének támogatásában

Az EFOP-3.2.15 projekt keretében a DPMK végzi Magyarország Digitális Oktatási Stratégiája implementációjának támogatását a köznevelés területén. A DOS nagy beavatkozási területeihez igazodva három fő kérdéssel foglalkozunk:

  • az iskolával mint szervezettel, illetve intézménnyel;
  • a pedagógiával és
  • makroszinten az oktatásirányítási kérdésekkel.

Itt most csak a legfontosabb feladatainkat van lehetőségem röviden megemlíteni, de akit a téma bővebben érdekel, az látogasson el a délutáni szekciónkba, ott minderről részletesen lesz szó.

A digitális iskolára való átállás folyamatának támogatásával kapcsolatban mindenképp kiemelendő a DPMK-nak az a feladata, hogy a már többször említett DigComp szervezeti keretrendszeréhez, a DigCompOrg-hoz igazodva kidolgozza a digitális oktatásra való átálláshoz szükséges optimális infrastrukturális szervezeti, humánerőforrás és folyamatelvárásokat, összefoglaló néven a digitális névjegyet. Erről a névjegyrendszerről a délutáni szekcióban hallhatnak részletesebben az egyik előadás keretében.

A másik fontos feladatunk a digitális pedagógiai eszközök és programok alkalmazásának szakmai támogatása keretében a hazai és nemzetközi jó gyakorlatok, mintaprogramok gyűjtése és pilotprogramok indítása. A pedagógusok módszertani munkáját attitűdkutatásokkal, digitális bemutatók, tematikus napok, hetek (Digitális témahét) szervezésével, programkínálatuk szélesítésével támogatjuk. Emellett igyekszünk a támogató szakembereket (szaktanácsadók, pedagógiai asszisztensek) felkészíteni és hálózatba szervezni.

Külön szeretnék itt kitérni a Digitális témahét 2018-ra, melynek célja a digitális kompetencia fejlesztése, a pedagógiai módszertan megújítása, illetve kiemelt témái a médiatudatosság, a gyermekvédelem és a közgyűjteményekkel való kapcsolódási lehetőségek feltérképezése, kihasználása. A témahét programja keretében – a hagyományos tanórai keretekből kilépve – a tanulók egymással együttműködve dolgoznak korszerű eszközök és módszerek alkalmazásával, így a témahét végére konkrét, megosztható eredményt érnek el.

Fontos itt utalnunk arra a – lényegében már lezárult – feladatunkra, amelynek keretében az EFOP-3.2.3., illetve VEKOP-7.3.3. pályázatba bevont intézményeknek – még az előkészítés szakaszában – nyújtottunk módszertani segítséget az intézményi digitális fejlesztési tervek elkészítésében. Ennek során mintacsomagokat tettünk közzé, e-mailen keresztül szakmai támogatást nyújtottunk, az általános tapasztalatokat pedig megosztottuk. A délutáni szekcióban erről is hallhatnak részleteket.

A DPMK oktatásirányítást támogató feladatainak keretében egyrészt összehasonlító vizsgálatok és elemzések készülnek a digitális oktatás területén (nemzetközi és hazai stratégiák, szakpolitikai keretrendszerek összehasonlítása, szakterületi tematikus elemzések), másrészt közreműködünk a digitális kompetencia referenciakeret (DigComp, IKER) kidolgozásában (tanulói, pedagógusi kompetencia keretek kidolgozása, bemeneti és kimeneti tartalmi szabályozókba beépítés támogatása, mérési-értékelési rendszerbe történő beépítés), valamint a digitális kompetenciáknak a pedagógus ösztönző rendszerbe való beépítésében (képzési és továbbképzési rendszer célzott átalakítása, életpálya-modellbe való beépítés). E feladatok mellett sor kerül a köznevelési digitális tartalomszolgáltatás környezetének tervezésére, javaslatok megfogalmazására a szabályozási környezet (működtetés, finanszírozás) átalakításához, valamint a DOS monitoring rendszerének kialakítására és működtetésére.

Végül – de nem utolsósorban – röviden utalok a DPMK tudásmenedzsmenttel kapcsolatos feladataira. A projekt keretében zajló kommunikációs és disszeminációs tevékenységek a digitális pedagógia elterjesztését hazai és nemzetközi szakmai kapcsolatok építésével, szakmai rendezvényeken, konferenciákon való részvétellel, tudásmegosztást szolgáló események szervezésével, digitális pedagógiai hálózatok szervezésével és tudásmegosztó felületek kialakításával, fenntartásával támogatják. A pedagógusok számára a külföldi tapasztalatszerzést biztosító tanulmányutakon, konferenciákon való részvétel támogatása mellett folyamatosan törekszünk az EU illetékes szervezeteivel (European Schoolnet stb.), programjaival és az OECD-vel való szakmai együttműködés kialakítására és megerősítésére.

A projektben fejlesztett honlap a kedvezményezett kommunikációs kötelezettségein és a rutinszerű tartalmak megjelenítésén túl tudásbázisként is működik. Ezen a felületen válnak elérhetővé a feltárt hazai és nemzetközi jó gyakorlatok, a digitális pedagógiához kapcsolódó szakirodalom, az elemzések, a jelentések, de a felület emellett terepet kíván biztosítani a pedagógusok egymás közötti horizontális tudásmegosztásához, tapasztalatcseréjéhez és az online tanári közösségek kialakulásához is.

Köszönöm szépen a figyelmet és a kitartást! Ne feledjék: minden, az előadásban elhangzott fogalom, kép, információ megtalálható a neten, úgyhogy én csak jó böngészést tudok Önöknek kívánni és jó étvágyat az ebédhez. Köszönöm szépen még egyszer.